|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
|
|
2015-10-24 19:01:40, szombat
|
| |
| |
A hold rám néz és meg sem ismer.
Az arcom változott talán,
Azóta, hogy őnéki adtam
Ezer bolondos éjszakám.
Már nem kísér a régi hóbort,
Amellyel lényem tele volt,
Mikor szívembe szúrta tőrét
A tündökletes telehold.
Nem nézem fájón, félelemmel
Ezüstös arcát éjfelen
S szerelmes, csábos, kósza fénye
Nem játszik többet én velem.
Remegve és halvány reménnyel
Szemem tükrében nem kutat,
Mert már tudom, hogy messze sem jó
És nem csábítnak új utak.
Tudom, hogy nem kell messze mennem,
Mert mindenütt magam vagyok
S közelből szürke sár a csillag,
Mely messziről fénylik, ragyog.
Sokat sírtam, sokat tanultam,
És minden új nap megrabolt
Hideg lidércláng már a múltam
És sáros csillag már a hold.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 15
|
|
|
|
2015. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
404 db bejegyzés |
| e év: |
5972 db bejegyzés |
| Összes: |
127926 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4423
- e Hét: 15495
- e Hónap: 37598
- e Év: 315823
|
|
|
Offline
