|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2015-10-30 23:21:44, péntek
|
| |
| |
Horváth Piroska
November könnycseppjei
November a csapzott, deres,
szikkadt rögökön ücsörög,
lehelete szúrós, jeges,
sebzett lelkekben dübörög,
aztán lassan tovaballag,
csontszín ködruhája lebben.
Értük, kik régen meghaltak
ragyog, csillanó könnycseppben.
Halottaink emléknapján
krizantémtengerek között,
temetőnek rozsdás padján -
hol a szív szilánkra törött.
Elkorhadt fejfákra révedt -
távolban varjúraj neszez,
emléket fejfába vésett
megkopott felirat jelez,
November a csapzott, deres,
ködgúnyája szélben repked,
lehelete szúrós, jeges,
sírra szitál száz könnycseppet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-30 23:17:07, péntek
|
| |
| |
Szekér Györgyi
Ha még a Földön élnél
faág lennék
melyre fészket raknál
rajta lombkorona
égnek könnyétől ne ázzál
hangszál lennék
mely szívedből szólna
körülötted csend
mely lelked örökké hallgatja
tavaszod lennék
mely méhedben bimbózna
karodban virág
mely csodádtól nyílna
tüzed lennék
melyben mindig lobognál
benne szikra
ki soha ne aludjál
de gyertyád lettem
mely félek csonkig ég
elfolyó viaszban
megdermedt emlék
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-30 19:36:20, péntek
|
| |
| |
CSABAI LAJOS: MINDENSZENTEK
Ha majd kint nyugszom a fűz alatt,
Ne hozz majd drága koszorút nekem!
Az ezer virágú krizantémok
Nem segítenek már szívemen.
Hiába mennek mások ezer virággal,
Jön a november, s elfagy mind.
Ne tarts a sírt versenyben díszítőkkel!
Nem lesz könnyebb a föld odakint.
Könnyebb csak lelkiismeretük lesz,
Mely hordja a vissza nem vont szavakat,
S százszor elmondják majd: köszönöm,
Mit szemükbe mondani nem tudtak.
A bántó szavaknak léleksebei
Millió virággal nem gyógyíthatók,
Hisz, kit köszönöm nélkül engedtek el,
Azok az órák vissza nem hozhatók.
Te ne légy köztük! Ha szívedben
Az őszben emlékek szép virága kél.
Csak egy szál gyertyát gyújts szobádban,
Kit szerettél, ott lesz veled majd, ne félj!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-30 09:34:34, péntek
|
| |
| |
Reményik Sándor : Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal -
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor - magától - megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat - hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor - magától - szűnik a vihar,
Akkor - magától - minden elcsitul,
Akkor - magától - éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-30 09:29:41, péntek
|
| |
| |
,, Ha ma elhagynám a földi világot, csak azt tudnám referálni annak a másik világi népnek, hogy ez az elhagyott nagyon szép világ volt. "
Dr. ásvai Jókai Móric
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-30 08:58:53, péntek
|
| |
| |
Szuhanics Albert
Nyugodjanak békében!
Őszi napfény kábulata,
a temetőt átkutatja,
mintha ő is emlékezne
elköltözött véreinkre,
hisz nem jönnek vissza már,
hisz nem jönnek vissza már!
Kikkel egykor együtt voltunk,
lelkeikért gyertyát gyújtunk,
lerójuk a kegyeletünk,
s oly nehéz a szívünk nekünk
érettük, mert szerettünk,
érettük, mert szerettünk!
Nem marad e földön senki,
kirótt úton kell elmenni,
s egyszer mind eljutunk oda,
hol megfáradt lelkek hona
a nagy útról hazavár,
a nagy útról hazavár!
Kezeinkben friss virágok,
könnyek közt gondolunk rátok,
lelketek a csillagokban
emléketek szívünkben van,
eleven, mint gyertyaláng,
eleven, mint gyertyaláng!
Holtak napja mindenkié,
ki már halott, s ki lesz... azé,
mert az élet egy utazás,
s a halál a végállomás,
nyugodjanak békében,
nyugodjanak békében!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-30 08:53:49, péntek
|
| |
| |
Erzsi-Zsu
Lélekláng
"Addig vagy boldog míg van, aki szeret,
Aki a bajban is megfogja a kezed.
És hogy milyen fontos is volt neked,
Csak akkor tudod, ha már nincs veled."
Illó olajjal kenem meg a lelkem,
meggyújtom, önző kegyes képzeletem,
felidézi a néma perceimet,
bűnömért fájó lélekkel kifizet.
Lélek békével, szeretettel ölel,
a szerető fohászom ráerőltet,
nem aggodalmaskodom, hisz már bízom,
léleklángot magam mellé fordítom.
Édesnek megfáradt szemébe nézek,
és kézen fogva, vezetve, úgy lépek
a remegő testtel sírkertbe totyog,
szája szegletéből halk imát motyog.
Temető, mécses, az Angyal őrzője,
kérve-kérlek, légy a védelmezője,
fájó némaság ül meg a szívünkben,
csiszolt gyémánt ölel a szerettünkben.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-30 08:49:44, péntek
|
| |
| |
Jánoska Mátyás
Emlék s emlékezés
Halottak napja
Csendet kért a magyarság,
De csendet az egész világ.
Szép volt, szép volt a láng,
De még szebb volt a virág.
A virág, mely mosolygott ott.
Ott, a hideg kősírokon.
S a fakeresztek is állottak,
Melyek épültek Alkonykor.
Mindez talán Semmi,
Mert gyász és kiáltás.
Ám a láng mégis ég:
Van, mert van kilátás!
Kilátás a Reményre, erre.
Úgy kúszik a temetőből,
Mint a boldog Ember
A vágyból, Szerelemből.
De csitt! Szavak elnémulnak,
Szavak, néma csend legyen!
Ám szólj a Bánatnak a síron,
Hogy Krisztusunkkal keljen!
Igen, a gyertyák s virágok
Lélekként hálnak a temetőben.
Nyugalom, béke, csend van.
Megnyugodtak a Teremtőben.
A fejfák üzennek nekünk.
Szemmel csupán látjuk.
S mégis, mi kevély Emberek,
A Halált sokszor tagadjuk.
Tagadjuk, de valljuk mi.
Valljuk, hogy eljön majd.
Majd gyertyát gyújtunk ismét.
Ismét a Láng kigyullad.
Az imamalmok kezünkben,
Síroknál de büszkén állunk.
Szeretteink itt vannak,
Imákért rebeg ajkunk.
De meleg ez a hely!
S a kősírok hidegek.
Ezt mondottam: gyarlók,
S lesznek az Emberek.
De gyertyát gyújtunk mi.
Kivételt én sem teszek.
Itt állok, ezen a földön,
Hová majd engem tesznek.
De gyertya! Gyertya kell,
Mintha szívemben Reménység
Éledett volna fel. Óh, az.
S mégis kicsi az Emberiség.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-30 08:41:05, péntek
|
| |
| |
Hegedűs Gábor
Halottaink emlékére
Halottak napjára
Szürke az ég, ködös a reggel,
Fázósan bújnál a meleggel
Bélelt kabátba, lelked sem kívánja
A sétát a nyirkos nappalokba.
De menni kell, vár a temető,
Hol szeretteid sírhantja pihen,
Kiket elszólított innen a Teremtő,
Hogy sírjukon koszorú s virág legyen!
Tudod, hogy már nem pótolhatod,
Mit az élőkkel akkor nem közöltél,
Hiába hull a könnyed, gyötör a bánatod
Az elszálló idővel, hozzájuk el nem ér!
Virágot viszel, fehéret, szépet,
Mutatod, a lelkem tiszta és érző,
Elmorzsolsz egy könnyet, meggyújtod a mécsest,
S a ködös, szürkülő alkonyi időben
Gyertyaláng fényétől vibrál a temető.
Otthon az asztalon, a meleg szobában
Ég az emlékezés gyertyalángja,
Talán kinn, az éji temetőben
Szeretteink szelleme megcsodálja
A virágokat, koszorúkat, a gyertyát,
Talán, ha tudnák, elmondanák,
Míg éltünk, addig kellett volna
A szeretet. A sok csokor és gyertya
Helyett, mi a sírunkat díszíti most!
Értsük meg végre, emberek,
Az élet oly rövid, és a szeretet,
Mit egymásnak nyújtunk, oly kevés,
Harag, düh, gyűlölet, szenvedés,
Mi átfonja rövidke, zűrös életünk,
Pedig szeretet nélkül csak senyvedünk!
Fogjuk meg a felénk nyújtott kezet,
Adjunk cserébe mosolyt, szeretetet,
Az emlék, mi bennünk él majd tovább,
Szép lesz és nem mardos lelkiismeret,
Mert nem adtuk át a szeretet szavát,
Csak éltük jól, rosszul a saját életet,
Nem törődve mással, szeretteink léte
Csak nyűg volt zilált életünk egén,
Ma már, ha tehetnénk, vissza is forgatnánk
A kegyetlen idő gyorsuló kerekét!
Bocsássatok meg, kedves elhunytak,
Azért, mit vétettünk ellenetek,
Ma már sok mindent másképp csinálnánk,
De nem éltek, s mi nem élhetünk veletek!
Bocsánatkérésül fogadjátok el majd
A virágot, koszorút, a gyertyák lángjait,
Tudjuk már: szeretni és szeretve lenni:
Ez az egyetlen, mi a földön boldogít!
Tudjuk, az élet mindennél fontosabb,
Nem a drága sír, s hogy mit szól a világ,
E külsőség nem az elhunytnak szól már,
Hisz nem a sírra kell a sok virág!
Míg él az ember, addig kell szeretni,
Utána marad a szép emlékezés,
Ha elmulasztottuk mindezt megmutatni,
A sírt borító sok virág is kevés!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-10-30 08:30:56, péntek
|
| |
| |
Juhászné Bérces Anikó
Könnycseppek
Kicsi lányka állt a sírnál,
lobogott a gyertyaláng,
értetlen kíváncsisággal
benne csak csodát talált.
Mosolygott a rokonokra,
mindenkinek úgy örült,
s nem értette édesanyját,
ki szemében könnycsepp ült.
Hosszú évek sorban teltek,
felnőtt lett a kicsi lány,
nagymamáját téli éjen
kézen fogta a halál.
Megrengette érző szívét
e dermesztő érzelem,
jéggé fagyott kábulatban
felfogni nincs értelem.
E kórság nem gyógyítható,
ellenszere nem adott,
kényszerű hát elfogadni,
mit az élet kiszabott.
Szívében az űr csak tágul,
ahogy múlik az idő,
szülők, rokon és barátok
távozása rendítő.
Mindenszentek napján immár
ősz öleli a lelkét,
csillagokról készít leltárt,
hány új gyúlt fel, mit megért.
Belenyugvón áll a sírnál,
hol lobog a gyertyaláng,
szemében egy könnycsepp fénylik,
s végiggördül az arcán.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2015. Október
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
206 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 470
- e Hét: 1942
- e Hónap: 11125
- e Év: 63833
|
|
|
Offline
