|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2015-11-19 11:26:20, csütörtök
|
| |
| |
A kis csavar
A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:
- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés...
A környező csavarok kétségbeesetten üvöltöttek rá, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit.
- Megőrültél, kiscsavar? Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!
A vasgerendák nem hittek a fülüknek:
- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!
Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:
- A kiscsavar forgat valamit a fejében!
Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett: a kiscsavar kieshet a lyukból...
A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldtek a kiscsavarnak:
- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan! Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!
Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő mennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:
- Maradok, ahol vagyok!...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-19 11:18:50, csütörtök
|
| |
| |
A vadkacsa tanulságos története
Egy nagy vadkacsa csapat vonult egységes V alakzatban dél felé, hogy a következő évszakot ott töltsék. Ahogy átrepültek egy park felett, minden tekintet rájuk szegeződött, még a gyerekek is abbahagyták a játékot, és csodálták a kötelékben repülő szép vadkacsákat.
A csapat egyszer csak egy farm felett repült, amikor az egyikük meglátta, hogy háziasított kacsák totyognak az udvaron, akik majszolják a tömérdek kukoricát, és nagyon jól el vannak.
Ezt látva úgy határozott, hogy otthagyja a többieket és leszáll a farmra. Bár kérlelték társai, hogy ne tegye, de nem hallgatott rájuk. A farmon egyből nagyon jól érezte magát, mert bőségesen volt ennivaló. Egész nap csak evett, ivott, és lustálkodott. Gondolta, majd ha visszafelé jön a vadkacsa csapat, újra csatlakozni fog hozzájuk.
Egyik nap meglátta a régi barátait, és úgy döntött visszarepül közéjük, mert már kezdte zavarni, hogy állandóan mocskos és sáros. Hirtelen nekilendült, de úgy meghízott, hogy pár méterrel odébb lezuhant. Ezen nagyon meglepődött, de újra megpróbálta, ám ekkor meg nem tudott manőverezni, és nekirepült a kerítésnek, így megint nagyot esett.
Végül feladta, azt tervezve, hogy inkább legközelebb - amikor megint arra repül a vadkacsa csapat - újra megfogja megpróbálni.
Ám pár nap múlva jött a farm tulajdonosa, és sorra levágta a kacsákat. Ezt látva a vadkacsa próbált elrepülni, de a jó dolgában annyira eltunyult, hogy nem sikerült neki, így őt is levágták.
A vadkacsa csapat pedig repül szabadon, minden évben egyik helyről a másikra.
Tanulságos ez a kis történet, mely a tudatosan eltévelyedett keresztény emberről szól. A világ vonzó, kényelmesnek tűnő megoldással csalogat. Ha az ember behódol a bűnnek, rabszolgája lesz, nem tud szabadulni. Ideig-óráig tart a bűn édes mérge, de a végeredmény mindig a halál.
Jézus Krisztus a mi szabadítónk, az Ő csapatában érdemes repülni. Sokszor fárasztó, sokszor túl hosszúnak tűnik az út, sokszor jobb ötletnek tűnik egy sáros, mégis kényelmes helyen megpihenni, de ne tegyük! Az Úr ad nekünk erőt, és ha vele együtt - repülünk kötelékben - áldásos életben lesz részünk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-19 11:08:10, csütörtök
|
| |
| |
A gyürű
gyűrűRáncos kezeivel hiába matatott a keményített ágyneműk között, üres volt a doboz helye. Nem értette, nem is olyan régen, féltve őrzött kincsét oda rejtette. Fülében felerősödött a suhogás, mely mostanában egyre hangosabb, azt mondják keringés elégtelenség, ilyen korban gyakori tünet. Mit tegyen, szólni nem mer, ha mégis máshova tette, leleplezi magát. Kis sámlit vitt a szekrény elibe, felállt és kutatott tovább. Ahogyan a keze beljebb haladt, egyensúlyát elveszítette, a kisszék megbillent és hátrazuhant. Kiáltott és jajgatott, mindenzt hiába tette, lába a teste alatt landolt. Próbált felkelni, de a fájdalom belé hasított, ezért mozdulatlan maradt. Várt, mi mást tehetett volna, majd csak eltelik egy óra, és megérkezik a család. Fázni kezdett, a hűvös parkettán. Legalább csúszni tudna, nem messze tőle van egy szőnyeg, amit magára húzna. Még egy próbálkozás, egyetlen méter kellene csupán. Amint megmozdult, mintha csontját törnék, iszonyú fájdalom hasított a combjába.
- Combnyaktörés? Úristen csak azt ne! - suttogta magában.
Az ő korában műtét, szögecselés, mankó, és járókeret. Ekkora helyen azzal közlekedni nem lehet, akkor marad az ágy. Nem kellett kiszolgálni soha. Ha magát nem tudja ellátna, azt nem éli túl, biztosan tudja...
Nem maradhat a földön fekve, fel kell állni, és menni kell, nem hagyhatja el magát. Körülnézett, a kis sámlit maga mellé húzta, rátámaszkodott, és iszonyú kínok között kiszabadította a lábát.
Mozgatni tudja, akkor nem tört el, örömében elsírta magát. Nem érdekelte már a kincs, ami nincs!
No, azért nem volt oly egyszerű mutatvány, centinként csúszott tovább, hogy a fotelt elérje. A karfába kapaszkodva neki gyürkőzött és felállt. Nézte a nyitott felső polcot, kezének helyét a ropogós textília között.
Járhatott volna rosszabbul is, nyugtatgatta magát.
Fájt a lába, háta és a dereka, öreg csont már ilyen, ha el nem törik, a zúzódás sokáig megmarad és sajog.
Kiment sántikálva és megterített. Miután minden a helyére került, titkon az órájára pillantott, és gyertyát gyújtott. Hamarosan megérkezik a család. Ünneplőjét felöltötte, rátekintett csupasz kezére.
Hová tűnhetett az a doboz? -kérdezte magától százszor.
Nem járt a lakásban más idegen, csak az a két férfi a hivatalból környezettanulmányon, gyógyszer-támogatás ügyben. Nem, az nem lehet, jól öltözöttek voltak, oly illendően viselkedtek. No, meg aztán igazolványt is mutattak. A dobozt sem láthatták, az igazolványt meg a retikülből vette elő, ami a másik szekrényben volt. De hiszen fel sem álltak. -korholta magát, minek vádaskodik.
Vagy mégis, amikor a kamrába ment, süteményért? Csak is így lehetett. -szőtte a gondolat fonalát tovább.
Mit fognak szólni a család, ha elmeséli, hogy meglopták, becsapták? Elszégyellte magát.
Az ajtóban kulcs fordult, vidám csapat érkezett. Elől az öreg, nagy csokorral, köszöntötte szép szóval. Csillogott a szeme, olyan volt, mint régen, amikor a kezét megkérte. Szép szavait csokorba szedve köszönte meg a boldog ötven évet.
A lánya és a fia következett, utánuk az unokák. A komódon gyűltek a szépen csomagolt pakkok. Állt meghatottan, de csak az eltűnt dobozra gondolt. Szeméből peregni kezdtek a könnyek.
Férje gyors vigaszt remélve a zsebéből apró csillogó díszdobozt varázsolt. Miként annak a tetejét megnyitotta, azt hitte, elájul, benne a vastag karika, amit a dobozba rejtett.
Nézi a gyűrűt, még sem az, hiszen egy csillogó kő van benne, az csak hasonló. Mi történik itt, fel nem fogja, egyforma, de még sem az?
-Ugye, csodálkozol? -kérdezte a párja mosolyogva.
-Meg szerettelek volna lepni egy brilles gyűrűvel, ehhez kellett a méret. Tudtam, a kevés ékszeredet hol rejtegeted. Mivel aranykarikánk a félévszázad alatt megkopott és behorpadt, gondoltam készíttetek helyette egy ugyanolyat, csak briliáns kővel ékesítettet. Nékünk ilyenre úgysem tellett, megleplek hát vele. A gyerekeknek elmondtam a tervet. Segítettek ők is benne, nem volt annyi pénzem. Azt hittük, lesz még idő visszatenni a köszöntésig. Hányszor eljátszottunk a gondolattal, hogy meg fogsz lepődni, mikor ünneplőd felöltöd, és az ékszeredet az ujjadra húzod.
A nyitott ajtón bekukkantva, mi lepődtünk meg, látva az ágynemű feldúlva, így hát lebuktunk. Kérünk, bocsáss meg! Kárpótlásul a kellemetlenségért, csillogjon hát ujjadon a gyémánt, add hát a kis kezed. -kérlelte asszonyát.
A férfi szemében a hálakönnyek igazgyönggyé értek, amint a gyűrűt felhúzta. Az apró kis kövecske beragyogta, a szeretet sugarát szórva, az egész családot a boldog ünnepen.
A boldog "ara" már nem érzett fájdalmat, elhallgatta az esést, pedig jól tudta a lila foltok rövidesen megjelennek a testén.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-19 10:40:34, csütörtök
|
| |
| |
Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerv-üveget és feltöltötte kb. 5 cm átmérőjű kövekkel. Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg.
Igen - volt a válasz.
Ezután elővett egy dobozt, tele apró kaviccsal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. A professzor ezután elővett egy dobozt homokkal és azt kezdte betölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött.
És most - mondta a professzor - vegyék észre, hogy ez az önök élete.
A kövek a fontos dolgok - a családod, a partnered, az egészséged, stb. . . - ha minden mást elveszítenél, az életed akkor is teljes maradna. A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak, mint a munkád, a házad, az autód. A homok, az összes többi. Az apróságok. Ha a homokot töltöd be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életeddel. Ha minden idődet és energiádat az apróságokra fordítod, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számodra. Fordíts figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságod érdekében. Mindig lesz időd dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, rendet rakni. Először a kövekre figyelj - azokra, amik igazán számítanak.
. . . A többi csak homok. .
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-19 10:25:51, csütörtök
|
| |
| |
Sok történetet hallottunk már arról, milyennek kellene lennie szülő és gyerek kapcsolatának, ez azonban, amit most találtunk, mindegyiknél meghatóbb. Bár nem tudjuk, név szerint kiről szól a történet, és azt sem, hogy hol játszódik, ez semmit sem von le az értékéből és a mondanivalójából. Íme, egy apa-fia viszony, amiről mindenki példát vehetne!
Egy férfi elvitte az idős apját egy étterembe, és mivel a bácsi már nem tudott olyan szépen, tisztán falatozni, mint évekkel ezelőtt, végtelen türelemmel segített neki. A vendégek nem voltak ilyen megértőek: megvető tekintettel bámulták a párost, testbeszédük pedig arról árulkodott, hogy szeretnék, ha mihamarabb távoznának az étteremből.
Miután befejezték az evést, a férfi a mosdóba vezette az édesapját, hogy segítsen neki letakarítani a ruháját: a kis öreg nadrágja és inge ugyanis tele lett morzsával és ételfoltokkal. Ezután megfésülte az apja haját, feladta rá a kabátját, és megtörölgette a szemüvegét. Amikor kijöttek, a férfi kifizette a számlát, karon fogta apját, majd elindult vele kifelé. Mindenki némán, megvetően figyelte őket. Senki sem értette, hogy tudja valaki így megalázni magát mindenki előtt.
Hirtelen azonban egy vendég felállt, és odament a férfihoz. ,,Elnézést, valamit itt hagyott, nem?" - kérdezte tőle.
,,Nem uram, nem hiszem." - felelt a férfi.
,,De igen. Itt hagyott egy leckét, egy tanulságot minden fiúnak és minden apának."
Az étteremben még nagyobb csend lett. De ez inkább a szégyen és a rádöbbenés csendje volt. A férfi elmosolyodott, és apjával együtt kimentek az utcára.
Vigyázzunk azokra, akik ránk is vigyáztak! Megérdemlik, hogy ne szégyelljük őket...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-19 10:09:24, csütörtök
|
| |
| |
Engedd el...
A megadás csak akkor történhet meg teljesen, ha a hit támogatja.
A hit, hogy pontosan ott vagy, ahol most lenned kell.
A hit, hogy mindez a lélek szándékod egy szála, amely az életed szövetét szövi.
A hit, hogy mindez az isteni elrendelés, amelynek te is részese vagy.
Semmi sem történik véletlenül.
Próbálj meg bízni, engedd és fogadd el a lassú vagy kihívásokkal teli időket, amelyeket nem tudsz megváltoztatni, mert semmi nem jön hozzánk cél nélkül, és annak a lehetősége nélkül, hogy egy következő lépést tegyünk a tudatosság és a szívünkkel való kapcsolódás következő szintje felé.
Nem tudjuk átugrani ezeket a lépéseket, mindenre szükségünk van, hogy végül a jövendőbeli helyre érkezzünk.
Nem kell tudnunk mi ez a hely,ez megmarad az élet egy érintetlen gyönyörű rejtélyének. Ha kontrollálni próbálod a helyzetet, akkor fontold meg az elengedést és a megengedést, hogy utazásod ritmusa oda vigyen amerre vinni fog. Éld meg teljes egészében ami megadatott, abban a pillanatban, ellenállás nélkül, azért, hogy ne csinálj szükségtelen fájdalmat. Ha te elengeded akkor az Isten/Nő átveszi, és akkor gyakran csodák történnek.
Caroline de Lisser
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-19 09:26:37, csütörtök
|
| |
| |
Az embernek a szelleme és a szenvedélye a kormánylapát, (...) és a tengerjáró lelkünk vitorlái. Ha valamelyik eltörik, az ember csak hánykolódni és sodródni tud, vagy még mozdulatlanul vesztegel a tenger közepén. Az értelem számára egyedül az irányítás a meghatározó erő; és a szenvedély, amit nem tartunk kordában, olyan láng, amely saját magát pusztítja el.
Kahlil Gibran
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-19 09:12:41, csütörtök
|
| |
| |
Hiányzik a csend, ami minden mögött van, hiányzik a távolság és az idő lassú ballagása, hiányoznak a hajnalok és az esték, hiányoznak a vasárnapok és a hétköznapok, hiányzik az egész rét - mert hiányzik az emberekből s a világból a béke.
Fekete István
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-11-19 09:09:38, csütörtök
|
| |
| |
Wass Albert : Kimondott szavak
Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2015. November
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
213 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 126
- e Hét: 649
- e Hónap: 9832
- e Év: 62540
|
|
|
Offline
