Kohut Katalin: Gyerekszoba,Kohut Katalin: Varázstükör,Márai Sándor: Montherlant,Márai Sándor: A felhők,Kohut Katalin: Télapó napján, - kohlinka Blogja - "Darabokra hullik a Biblia..:",A lélek rajza,A Nagy Karola-rejtély,A sánta Jézus -Edom Talmud,Állaatokról,Beat, Hippi, Punk, Rock,Dalok,Egészség, betegség,Éjszakáim, álmaim,Élők, vigyázzatok,Emberi bölcsesség és ami marad,Érzelmek,Esti, Jó éjszakát versek,Fejezetek a szexualitás ...,Filmajánló,Füzes László,Földönkívüliek,Gyermekeknek,Halottak napja,Horoszkópok,Hozzátok szólok, magyarok!,Idézetek,Időjelek - Leplezés,Ismeretterjesztő,Játék a tűzzel (advent),Karácsonyi versek,Kelet örökségek,Kéz analízis,Kínzá,

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Kohut Katalin: Gyerekszoba

2015-11-20 23:18:05, péntek

	Kohut Katalin: Gyerekszoba Álom háznak emeletén gyerekszoba díszeleg, benne könyvek, s minden szegén házikós kis díszletek. Kék madarak megtaláltak, boldogságom sokat ér, játékaim és a tárgyak láttán a szám fülig ér. Örömömben táncot járok, s velem ropja nagyvilág, mindent értek, mindent látok, szívem nagy szeretet-láng. 2015. november 20.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

Kohut Katalin: Varázstükör

2015-11-20 22:46:46, péntek

	Kohut Katalin: Varázstükör Varázstükröm az emlékezet. Hajdan kaptam egy tündértől, hogy őrizzem meg, s ha valamikor bajba kerülök, csak könnyedén pattintsam fel fedelét. Most összefércelt sorsom vonszolom, várva arra, egyszer még ember lehetek. Megnyitom az emlékek tükrét, melyből szállnak egyesével kék pillangóként az örömök, melyeket észleltem, mert olyankor vidáman daloltam. A némaság gyászos rabság. Keresem utadat Szépség, tárd ki nagykapudat! 2015. november 20.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

Márai Sándor: Montherlant

2015-11-20 20:21:26, péntek

	Egy kicsit még mindig - örökké - torreádor. Amolyan műkedvelő bikaviador, gazdag és sportszerető francia nemesi család sarja, aki magánszorgalomból, úri passzióból öli a bikát, csábítja a nőket és írja a regényeket. Ez a műkedvelő halálmegvetés, nagyúri nyegleség a közöny a veszéllyel szemben sokáig elkedvetleníti az olvasót. Úgy szoktuk meg, hogy becsüljük a veszélyt, író és olvasó. Az irodalom életveszély. Montherlant úgy ugrat neki, mint aki tudja, hogy nézik, s ennek örül. De aztán meggyőz arról is, hogy csakugyan hajlandó a porondon hagyni bőrét. A porondon, ami egyszerre a bikaviadal manézsa, a nők ágya és a kéziratpapír. Ezért van joga olyannak lenni, amilyen. Ezért győz meg, hogy nyegle szókimondása igaz bátorság. Hajlandó beléhalni abba, amit ír. Ez nagyon fontos. Itt kezdődik és itt végződik az író.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

Márai Sándor: A felhők

2015-11-20 20:20:38, péntek

	Igen, költő voltál és a felhőket szeretted. De ne tagadd le, hogy a sertéskarajt is szeretted, babbal és zsírban kisült burgonyával. A bánatot szeretted, de szívesen röhögtél a moziban. Walter Disney trükkfilmjein is. Mindennél többre becsülted az emberi könnyet, a gyász és fájdalom e nemes párlatát, de szeretted a szilvapálinkát is, téli reggeleken, éhomra, szalonna mellé. Az őszi erdőt szeretted, de a kávéházban többször ültél, erdő és bíbor pompa nélkül, s jobban is érezted ott magad. A szerelmet szeretted, mely halhatatlan és fenséges, de végül mindig beérted a nőkkel, akik nem voltak halhatatlanok, sem fenségesek. A fényt szeretted, de ordítozni kezdtél, ha sok volt a villanyszámla. A végtelenséget szeretted, de nagy műgonddal jártál utána, hogy szabadjegyet szerezz a villamosra. A felhőket szeretted, igen, mert költő voltál. De ember is voltál; ne tagadd le a sertéskarajt.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

Kohut Katalin: Télapó napján

2015-11-20 08:56:57, péntek

	Kohut Katalin: Télapó napján Télapó kinn jár, a hóban nagyokat lép, fehér és piros ragyogássá nőtt e kép, világosság mécse szeretet-lángokkal ég. Boldogság, jöjj szívembe egyszer még! Szeretem a mogyorót, csokit, szaloncukrot, még jobban az ünnepet, megtelítem csuprod, negédes nektárnak levét mind megiszom, s mert jó voltam, nem lesz keserű, finom. Emlékeddel élek, fehér szakállú Télapó, elhozod a telet, síelni, szánkázni csudajó! Elmondom ismét a két kívánságom: szerelem, gyógyulás reménye nem álom. 2015. november 21.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 5

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár