2015-11-23 21:11:20, hétfő
|
|
|
Szuhanics Albert
Télen a fák
Szélnek a szárnyai télben
hó függöny porában szállnak.
Besurran, visítva résben,
komponál bús dalt magának.
Fúvósok kürt-hangja remeg,
s hordja a havat nyakamba.
Éles a körme, cirógat,
jégdala nem hagy magamra.
Táncolnak jajgató gallyak,
bennük még ott él az emlék.
Néha bús vendégük varjak,
míg üdén zöldelltek nem rég.
Jeges szél csörren a fákon,
sóhajt a reszkető liget.
Madárdal szól majd az ágon,
őrzik a tavaszi hitet.
Zöld rügyek finom csomagban
rejtve, mint tenyérben sors van.
Jövőnek hatalma magban,
kinyilnak tavasszal sorban...
Bízzatok ligeti fáink,
vége lesz a jeges kínnak.
Napsugár könnyeket szárít,
bús szelek többé nem sírnak.
Addig is tavaszról álmodj,
kis liget, berek, nagy erdő.
Nevesd ki a telet már most,
vigadjál, a tavasz eljő!
|
|
|
0 komment
, kategória: Szuhanics Albert |
|
|
|