Márai Sándor: Juhász,Márai Sándor: A világ, - kohlinka Blogja - "Darabokra hullik a Biblia..:",A lélek rajza,A Nagy Karola-rejtély,A sánta Jézus -Edom Talmud,Állaatokról,Beat, Hippi, Punk, Rock,Dalok,Egészség, betegség,Éjszakáim, álmaim,Élők, vigyázzatok,Emberi bölcsesség és ami marad,Érzelmek,Esti, Jó éjszakát versek,Fejezetek a szexualitás ...,Filmajánló,Füzes László,Földönkívüliek,Gyermekeknek,Halottak napja,Horoszkópok,Hozzátok szólok, magyarok!,Idézetek,Időjelek - Leplezés,Ismeretterjesztő,Játék a tűzzel (advent),Karácsonyi versek,Kelet örökségek,Kéz analízis,Kínzá,

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

Márai Sándor: Juhász

2015-11-24 18:50:50, kedd

	Ez a költészet egyetlenegy emlék anyagából készült, mint ahogy a világ egyetlen kötetből készült. Ez az emlék nem Anna, nem. Ez az emlék a bánat. A dolgok alján, a tavak alján, a nők és a férfiak vágyai alján van a bánat. Úgy mozgatja a világot, mint a szél, mint a fény. Fekete fény ez. És mindenünnen árad, nappal és alvás közben is. A költő lelke megtelt ezzel a fekete fénnyel. Úgy emlékezett a bánatra, mint a Teremtmény a létezés élményére. Úgy szerette ezt a bánatot, mint a szeretők halott kedvesük emlékét, eszelősen. Úgy dédelgette, úgy vitte karjai között, mint az őrült anyák halott kisgyermekük puha testét. Csukott szemmel beszélt erről, mintha örökké egy másik, fekete égre nézne, mely messze van, nem fent, a világ felett, hanem a mélyben, az emberi öntudat alján. Úgy hívta, úgy dalolt neki, úgy szerette ezt a bánatot, ahogy csak szenvedélyeit szereti az ember - mindig csak szenvedélyeit, soha nem azt, akire törnek és vágynak a szenvedélyek.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

Márai Sándor: A világ

2015-11-24 18:40:26, kedd

	Az irodalom nem csak az, amin egy író ír, még csak nem is az írók gondolatköre és lelkivilága; az irodalom önmagában is világ, éppen olyan valóságos és felfoghatatlan, mint a Naprendszer, törvényekkel, légkörrel, sztratoszférával, bolygókkal - világ, melynek igazi méreteit nem ismerjük, csak gyanítjuk, hogy végtelen. Aki e világba lép, megtudja, hogy nem egészen érvényes többé az, amit a Földön tanult. Másképpen lélegzik majd, másképp dobog a szíve e félelmes világ légkörében, másképpen él és hal meg, e rejtélyes csillagzat törvényei szerint. Vigyázz, vándor; ez a világ nem egészen veszélytelen.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 2

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár