|
2015-11-05 14:14:59, csütörtök
|
| |
| |
... erre a 4 oldalas levélre: http://furaila.xfree.hu/268641
1.) Boríték: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450020&aid=268641
2.) 1. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450031&aid=268641
3.) 2. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450032&aid=268641
4.) 3. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450033&aid=268641
5.) 4. oldal: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450034&aid=268641
Levél BG-től:
...... ........... ........... ..........Bóna Mária Ilona!
Nagyon sokáig gondolkodtam, milyen megszólítással illene kezdenem, de sajnos nem jutott semmi odaillő eszembe. Nem azért mert a szókincsem nem elég gazdag,m hanem hozzád illőt nem találtam.
Kezdem az elején!
Úgy éled meg a tanyán töltött időszakot, mint egy büntetést, számomra nem volt az, mert emlékeztetlek rá én is ott voltam.
Valahogy nem tapasztaltam azokat a sérelmeket, amit leírtál a Tiborca történetében.
Én kaptam enni, mindenki kedves volt velem, és szerettek.
*-*-*-*-*
1. Válasz BMI-től:
A megszólítással kapcsolatos gondjaidra nem tudok mit írni, mert távol áll tőlem, bármilyen minősítgetés...
A tanyán nőttem föl 6 éves koromig. Ez a hat év volt életemnek a legszebb időszaka. Meg is írtam sokszor és sokféleképpen... http://furaila.xfree.hu/33600
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=130291&n=furaila&blog
_cim=Helytörténeti-néprajzi hagyományok
Pl. 2003-ban, amit elküldtem Kunszentmiklósra Dr. Hollinger Józsefné néprajzi pályázati kiírására, Tiborca jeligével. Még díjat is nyertem a fenti pályamunkámmal.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=111289&aid=265085
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=111290&aid=265085
Ezt is sikerült agyonhallgatni, mint az összes, többi írásomat.
*
Tudom, hogy te is ott voltál, hiszen nyaranta mindig lejöttetek anyával. Olyankor az én feladatom volt, hogy a pulykák őrzése mellett rád is vigyázni...
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=290976&aid=33600
*
Volt, amikor apa is kivette a gyárban a szabadságát és beállt aratni, de előtte még készített képeket, mert nagyon szeretett fotózni.
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=9982&aid=33600
*
Majd, eljött a kötelező beiskolázás az általános első osztályába és akkor apa leutazott értem, mert az ő nevére voltam anyakönyvezve és hozzájuk: Pesterzsébetre voltam állandóra bejelentve.
*
Nem volt könnyű elszakadni a tanyától. Piroska nénnyével nagyon össze voltunk nőve, mint ,,borsó, meg a héja"... http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=100305&aid=265085
Kapaszkodtam belé, de ő eltolt magától, miközben ezt mondta:
- Né félj, mert iskolába járhatsz Pestön! Mögtanulhatsz írni, olvasni, számolni! Nagyon okos kislány leszel majd möglásd!
*
Anya, akit anyukának kellett szólítani, nehezen akart - talán soha nem is tudott - elfogadni.
- Akasztófára fog juttatni! - kiabálta kétségbeesve, amikor apával megérkeztünk Pesterzsébetre.
Olyannyira tiltakozott a befogadásom ellen, hogy még az ő anyukáját - aki akkoriban együtt élt veletek - sem szólíthattam nagymamának!
- ,,Neked az én drága-jó anyám nem nagymamád!" - mondta a kétségbeeséstől elcsukló hangon!
Itt a kép anyai nagymamádról, meg rólad és rólam:
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=450566&aid=268641
Ez Pesten készült már a XX. ker. Álmos utcai ház kertjében. Te pár hónapos lehetsz, mert még nem vagyunk nagyon felöltöztetve. Április végén születtél és azért gondolom, hogy ez a kép augusztus végén, vagy szeptember elején készült rólunk.
Emlékszem, amikor megszülettél egy vidám bácsi jött értem Kunszentmiklósra, hogy magával vigyen a kórházba megnézni a ,,testvéremet". Egy kórteremben feküdt egy néni többedmagával. Az egyikhez odavezetett ,,apuka". Biztatgatott, hogy adjak puszit ,,anyukának", aki mellett ott volt egy nyitott üvegkalitka-szerű kiságyban egy kisbaba. Emlékszem, hogy apa úgy mutatott be téged nekem:
- Ő a testvéred, akit nagyon kell szeretned!
Akkor három éves voltam... Ezekkel a fogalmakkal és azzal a paranccsal, hogy ,,kell szeretni", akkor találkoztam először és nem tudtam mit jelent... A tanyán éreztem a szeretetteljes figyelmet és gondoskodást. Piroska nénnye feltétel nélkül szeretett és nagymama meg nagypapa is. Éreztem az oda-vissza működő szeretetáramlást! Pedig ott erről soha nem beszéltek és a pusziszkodás sem volt divatban!!!
Pesten, viszont az örökös gyanakvást éreztem és azt, hogy ennek ellenére nagyon-nagyon elvárja tőlem az apuka nevű bácsi azt, amit úgy emlegetett, mint szeretetet. Sajnos, nekem akkor - és talán később is - apa nem volt több, mint egy ,,apuka" nevű bácsi, meg egy ,,anyuka" nevű néni, akiket nekem kötelező szeretni. Még akkor is, ha ők nem szeretnek... Mert azt örökösen éreztem, hogy amikor meglátnak a rokonok, úgy beszélnek valakiről, mint egy ,,kakukkfiókáról", akire ,,jó lössz vigyázni, nehogy kiverjen mindenkit a fészekből!"
Évtizedekig éreztem, hogy valami nagyon nem működik abban a ,,családban" az irányomba! Folyamatosan negatív jelzéseket kaptam a puszta létezésem miatt is!
*
1952-ben voltam hat éves és akkor nagyon nehéz volt az élet Magyarországon. Nagypapáékat a beszolgáltató minisztérium emberei zaklatták a tanyán és amikor lesöpörték a jövő évi vetőmagot is a padlásról, meg amikor megdöglött a beszolgáltatni köteles disznó, nagyapát nagyon meghurcolták.
*
Még azon az őszön meg is halt agyvérzésben. Feri bátyja akkor töltötte Jászberényben a 3 éves sorköteles katonai szolgálatát, és amikor már el volt nagyapa temetve, akkor mondták meg neki, hogy meghalt a ,,kulák" apja!
*
Apa, pedig hangtalanul zokogva járt-kelt a házban, mert azon vívódott: ,,mi lesz, ha elmegy egy kuláknak a temetésére?". Mi lesz, ha ezt megtudják a gyárban és ,,racizni" fogják emiatt?
Bóna (Pokornyik Júlianna) nagymama ezt követően beköltözött a városi házába Piroska nénikénkkel. Ott hagyta a tanyát Imre báttyáéknak.
Engem, pedig APA azzal kínozott, hogy felejtsem el a tanyát, meg mindent, ami oda kötött! Cs. bácsi, a szomszédban örökösen kérdezgetett a kerítésen keresztül és jókat nevetett, amikor ijedten beszaladtam a házba és elbújtam ,,anyám" (nagymamád) hosszú-fekete szoknyája mögé. (Végül is úgy szólítottam nagymamádat, ahogy ,,anyuka" szólította: ,,anyám"-nak. Azt hittem, hogy az a neve.)
Amikor megbarátkoztam a szomszédékkal, válaszolgattam nekik a tanyáról, a kiscsikóról, a kisborjúkról... és amikor anya ezt megtudta, elnevezett ,,árulkodó júdásnak, akinek hátra kell kötni a sarkát...". ,,Na majd az iskolában ellátják a bajodat!"... ,,kapsz olyan körmöst, hogy mind a tíz körmödet leverik pálcával" - mondta.
*
Ettől fogva rettegve féltem mindentől és mindenkitől. De legfőképpen az iskolától. Akkora félelmet ültetett el bennem, hogy mire megkezdődött a tanév nem akartam iskolába menni. Egy hétig ott ült mellettem apa az iskolapadban... mert mihelyt fölállt, én is rohantam utána lélekszakadva, mert annyira rettegtem mindattól, hogy be fog következni, amivel anya ijesztgetett.
*
Így telt el négy év... és 1956-ban a szünidő kezdetén anya fölrakott a vonatra, hogy vár engem a tanya! Nagy volt az örömöm... Igaz, féltem a vonaton egyedül és furcsa volt, hogy csak egy kicsi hálós cekkerbe berakta a torna ruhámat és a mackó nadrágot... Slussz!
*
Imre nagybátyánk várt az állomáson akkor már a Pannon motorral!
Amikor megérkeztünk, nagy volt a csalódottságom, mert ez a tanya már nagyon nem az a tanya volt, ami az én emlékeimben élt! Nem volt ott Piroska nénikénk és nagymama sem a bölcs nyugalmával és szeretetével!
*
Ekkor történt meg az, ami miatt azóta is célkeresztben élek!
*
(Ráadásul - mit sem sejtve - a történetet gyanútlanul megírtam 1996-ban és amikor kész lettem vele augusztus 30-án, lemásoltam fénymásolóval.
Majd írtam egy jeligés borítékot Bízom ,,Külkertesben"! címmel. Az egészet feladtam postán a Magyar Írószövetség folyóirata - a Magyar Napló - címére... Akkoriban hirdették meg a Magyar Naplóban a ,,MAGYARSÁG ÖNKÉPE AZ EZREDFORDULÓN" című szociográfiai pályázatot.
1996. augusztus 31-én reggel apa riadóztatott, hogy menjek gyorsan, mert a mamával valami baj van. Mentőt hívtam hozzá és a Csepeli Kórházba szállították, ahol megvártam a vizsgálat eredményét. Megállapították a combnyaktörést és, hogy azonnali műtétre van szükség! Ekkor már másodévfolyamos hallgató voltam a JPTE Bölcsész Karán indított művelődésszervező főiskolai szakon. De erről majd később...
*
Visszatérve 1956-hoz, amikor a tanyán töltöttem a szünidőt és kint őriztem a legelőn az állatokat. Egyszer-csak motorzúgást hallottam. Először azt hittem nagybátyám megy valahova a motorral. De ez sokkal hangosabb volt annál és ez az ,,égből" jött... Megijedtem, mert addig még soha nem láttam és hallottam közelről repülőt. Főleg nem olyant, amelyikről csomagok potyognak...
*
Az egyik kiszakadhatott, mert rengeteg kis papír-cetli keringett a levegőben. Ijedtségemet legyőzve odaszaladtam, ahol a pírok szálldostak és elkaptam egyet. Amint láttam, hogy nyomtatványok ,,Kiáltvány" címmel, kíváncsian olvasni kezdtem.
Olyanok - számomra ismeretlen szavak - voltak benne, mint "sztrájk..." és pont odaértek a nagybátyámék, kiktől szerettem volna megkérdezni, hogy mit jelent... Erre azonban nem kerülhetett sor, mert azonnal kivették a kezemből, mondván, hogy:
- "Ez nem gyeröknek való!".
Meg sem mertem kérdezni, hogy mi az a ,,sztrájk..." annyira feldúltak voltak. Főleg nagybátyám felesége, akinek a lánykori neve H. Etelka volt.
Csak 1999-ben tudtam meg, hogy féltestvére volt H. Andrásnak, az akkori: 1956-os miniszterelnöknek... Ezt akkor mondta el nekem, amikor kölcsönadtam neki azt a díjnyertes szociográfiát, amelyikben leírom ezt az 1956-os ,,élményemet", mint nyári élményt!!!
De még akkor sem értettem, hogy ez miért tartozik rám? Nem jöttem rá én balga, hogy azokat a röpcédulákat, melyeket én már augusztusban láttam, csak októberben kezdték terjeszteni!!! Azt sem tudtam évtizedekig, hogy azok a papírok ,,röpcédulák" voltak valójában!!! Én meg gyanútlanul házaltam a kiadóknál, hátha megjelentetik a szociográfiát ezzel a kompromittáló történettel: http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=194889&aid=257487
*
Ismét visszatérve 1956 nyarához és a tanyához: ezt követően olyan elutasítóak lettek velem, mintha én egy nagyon-nagy rosszaságot csináltam volna... De nem mondták meg, hogy mi is lenne az, amit jóvá tudnék tenni.
*
Egy alkalommal Imre báttya birkanyírás előtt lemosta a gémeskútnál a birkákat. Nagy sár keletkezett a kút körül és ekkor bízott meg azzal, hogy itassam meg a lovakat. A lovak viszont nem ittak a vályúban lévő vízből... Ki kellett belőle a pancsolt vizet locsálni és tiszta vizet merni a kútból.
Kérdésem: mertél már vizet olyan mély kútból, amelyiknek csak egy kis fekete pont az alja, ahol a víz van?
Ráadásul már annyira ki volt merve a víz, hogy elfogyott a fa rúd a kezemből és a láncot markolásztam... Közben, csúszkáltam a sáros talajon a derekamig érő betongyűrű mellett. Amikor végre csobbant a vizes hordó a mélyben lévő vízben akkorát rántott rajtam, hogy felemelt és akkor annyira megijedtem, hogy elengedtem... Ez volt a szerencsém, mert máskülönben berántott volna...
És én még ekkor sem adtam föl a küzdelmet, mert megpróbáltam elkapni ismét a láncot és fölhúztam, majd ismét és ismét és bizony elegendő tiszta vizet mertem a lovak itatásához!
Már éppen akartam szólni Imre báttyának, hogy hozhatja a lovakat, amikor észrevettem: Etelka is ott van és már ott topog a sárgödör szélén. A következő pillanatban már csak azt láttam, hogy bent van a gödörben és a kis kezével nyúlkál fölfelé. Be akartam szaladni a tanyaépületbe, hogy szóljak, baj van! De rájöttem, hogy addigra meg is fulladhat és akkor lehasaltam a gödör szélére és az egyik kezemmel belemarkolva a sárgödör peremébe, a másikkal meg elkaptam Etelka kezét... Közben, én is kezdtem belecsúszva arccal belebillenni! Nem tudom, hogyan, de pont időben jött a segítség és Etelka kint volt a gödörből, de engem otthagytak... Ezt követően már én sem emlékszem semmire. Nem tudom, hogy mi lett velem, mert menni nem bírtam még másnap sem a remegéstől...
*
Na, a lényeg: Bóna-nagymama meglátta Imre bátyánkat - bent a városi orvosi rendelő előtt - Etelkával a karjában, amint viszi be a szemközti körorvoshoz. Nagymama kiszaladt az utcára és akkor tudta meg, hogy nagybátyáméknál vagyok a tanyán. Velük jött visszafelé-jövet nagymama és átmenekített - mert nagyon rossz lelki- és fizikai állapotban lehettem - a szomszédos tanyák egyikébe, ahol testvérhúga élt a családjával. Pár nap múlva értem jött Piroska nénnye és egy kölcsön biciklivel bekerekeztünk a városi házba.
*
Szeptemberben a tanévkezdés miatt ismét visszakerültem Pestre a szülőinek hitt házba, ahol ugyanolyan idegenül bántak velem, mint Imre bátyáék a röpcédulák után... Attól fogva az érdemeimet is ellenemre rótták föl... Pl. amikor belekezdtem abba a történetbe, amikor a kút melletti, disznók által kimélyített gödörbe becsúszott Etelkát kimentettem... Arra is azt mondta anya, hogy:
- ,,Jobb lenne abbahagyni a dicsekvést, mert még majd kiderül, hogy te lökted bele!"
*
Hááát, ettől fogva lett nekem nagyon-nagyon rossz a tanyán. Évtizedek teltek el úgy, hogy nem is sejtettem az okát. Mindig magamban kerestem a hibát és - mint a mellékelt leveled is mutatja - ezen semmi nem változott az elmúlt 59 év óta. Az elmúlt évtizedek arról szóltak, arra dresszíroztak, hogy minden rosszról csakis én tehetek...és abba kéne hagyni a múlt felemlegetését.
https://www.facebook.com/mariailona.bona/posts/937585526277444
(Folyt.köv.)
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
