Kohut Katalin: Az én emberem,Kohut Katalin: Jár nekem...,Márai Sándor: Az öv,Márai Sándor: Fegyvereim rendezgetem, - kohlinka Blogja - "Darabokra hullik a Biblia..:",A lélek rajza,A Nagy Karola-rejtély,A sánta Jézus -Edom Talmud,Állaatokról,Beat, Hippi, Punk, Rock,Dalok,Egészség, betegség,Éjszakáim, álmaim,Élők, vigyázzatok,Emberi bölcsesség és ami marad,Érzelmek,Esti, Jó éjszakát versek,Fejezetek a szexualitás ...,Filmajánló,Füzes László,Földönkívüliek,Gyermekeknek,Halottak napja,Horoszkópok,Hozzátok szólok, magyarok!,Idézetek,Időjelek - Leplezés,Ismeretterjesztő,Játék a tűzzel (advent),Karácsonyi versek,Kelet örökségek,Kéz analízis,Kínzá,

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

Kohut Katalin: Az én emberem

2015-12-02 20:12:36, szerda

	Kohut Katalin: Az én emberem Csalódva az emberben saját kézzel építem újjá hitemet: szeretet-lánggal építek vakító, tiszta hóembert. A hidegség átölel, már nem bánom, csak szeressen valaki. Sapkámat ráhelyezem emberem hópelyhektől csillogó fejére. Érzem, a mindenség kettőnket ünnepel. 2015. december 2.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

Kohut Katalin: Jár nekem...

2015-12-02 19:40:18, szerda

	Kohut Katalin: Jár nekem... Eső dallam koppan szívemen, tócsa csillogás veszteségem. Maradj hűs csendedben szerelem! Nincs rohanás időben velem? Kérlek, szítsd fel végre kedvemet, oldd fel dacos és bús hitemet! Szeretlek, légy áldás szívemen, egyetlen szó-csepped jár nekem. 2015. december 2.

0 komment , kategória: Kohut Katalin

Márai Sándor: Az öv

2015-12-02 19:22:03, szerda

	Az övet a kesztyűs kirakatában mutogatták, s a finom és kedves nő nem tudott ellenállani vonzásának. Az öv tizenöt pengőbe került, egészen keskeny volt, rézszegekkel verték ki, bordó bőrből fonták, kissé olyan volt, mint egy korbács, mellyel Turgenyev regényeiben veri a trojka kocsisa a lovakat, kissé olyan volt, mint egy középkori lovag vezeklő öve; egyszóval, csodálatos volt. De, mindenestül, tizenöt pengő volt. Ezért a nő, lelkiismeretesen, vívódott elébb egy ideig; aztán bement a kesztyűshöz és megvette az övet. Délben vette meg, délután felöltözött, derekára csatolta az övet és elment kedveséhez, aki egészen másról beszélt, oda se figyelt az övre. A nő várt egy ideig, aztán sóhajtozott és vetkezni kezdett. Mikor, vetkőzés közben, derekához ért és az övvel kezdett babrálni, végre megértette, miért is vette meg, tizenöt pengőért. Azért, hogy megoldja.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

2015-12-02 19:21:17, szerda

	Nem, a bölcsesség, ha van ilyen, nem pajzs; átdöfi a vágy és a félelem kegyetlen dárdája. Nem, a szellem, az értelem nem kivédhetetlen fegyverek; ócska mordályok csak, ha nincsenek töltve a jóság töltényével. Nem, a gúny és a közöny nem védenek meg; hideg ez a páncél, inkább elvetem és védtelenül állok a világ elé. Mivel harcoljak hát? A titokkal, a hallgatással, az ellenállással?... Talán inkább azzal, hogy nem leszek olyan sebezhető, ha lemondok minden igényről, mely a világ felületéhez kötöz, azzal, hogy titokban készülök munkámra, mely könyörtelen és engesztelhetetlen. Mert két élet van és kétféle munka; s mint a rab, aki napközben papírzacskót ragaszt, de éjszaka ráspollyal dolgozza meg börtöne rácsait, úgy ne hidd, hogy a munka, amit látsz tőlem, a világi minősítés, melyet olvashatsz rólam, igazi munkámat jelenti, s engem jelent. Mit csinálok? Majd megtudod egyszer... Szabadulni szeretnék. Addig is rendezgetem fegyvereim, s a kenyeret, melyet elémbe lök e rabtartó világ, óvatosan szelem ketté és keresem benne a ráspolyt.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 4

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár