Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
Márai Sándor: Egy kisgyermek halálára
  2015-12-20 23:48:15, vasárnap
 
 
Mi is maradt belőle? A neve,
Hajának illata a hajkefén,
Egy mikimackó, halottlevele,
Egy véres rongy és ez a költemény.
A világ hatalom és értelem,
Nem értem, miért tették ezt velem.
Nem pörölök. Élek és hallgatok,
Most angyal ő, ha vannak angyalok -
De itt lenn minden únt és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Teljesség
  2015-12-20 23:47:14, vasárnap
 
 

Az sem igaz, hogy az ifjúság jobb volt: nyugtalanabb volt, mindig féltem, hogy elmulasztok valamit. Most már tudom, hogy mindennap, minden pillanatban rengeteget mulasztok; de ez a tudat nem fáj többé. Az ifjúság telítve volt egyfajta szomorúsággal, mely elemem volt, mint a mélyvízi halnak az atmoszferikus nyomás és a sötét; csaknem féltem, más légköri viszonyok közé, magasabbra és felszínre kerülni. Most már nem félek semmitől, csak a hosszú betegségtől és a jogtalan megaláztatástól, a gyalázattól. Halál, szegénység, emberek baromi értelmetlensége, mint e földi rosszak nem keltenek többé félelemérzetet. Nem, az ifjúság nem volt jobb. Mindennek olyan igazi íze van most: az édes: édes, a fanyar: fanyar, ami illatos, az illatos, ami büdös, az büdös. Talán ez a teljesség ideje, negyven és ötven között. Mélyen meghajlok nesztelen fenséged előtt, Idő, áhítatosan és szűkszavúan ünnepellek.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Paulo Coelho: 11 perc (részlet)
  2015-12-20 11:48:18, vasárnap
 
  Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni?És megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.
És egyedül érezte magát.
És azt gondolta: ,,Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."
A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett.
A nő kalitkába zárta és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: ,,Neked aztán mindened megvan." De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. ,,Miért jöttél?" - kérdezte a halált.
,,Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" -felelte a halál. ,,Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."

 
 
0 komment , kategória:  Lélekemelő írások  
Kohut Katalin: Mákos bejgli
  2015-12-20 09:17:45, vasárnap
 
  Kohut Katalin: Mákos bejgli

Már most én is bejglit sütök,
büszkesége ez a háznak,
módját adom alkotásnak,
szívem is kezemmel sürög.

A mák bőséget hoz nekem,
a patkómat megszegem én,
a mazsolát szemezgetném,
édes boldogság jár velem.



2015. december 20.
 
 
0 komment , kategória:  Kohut Katalin  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 4 
2015.11 2015. December 2016.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 93 db bejegyzés
e év: 656 db bejegyzés
Összes: 7233 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 762
  • e Hónap: 12467
  • e Év: 51468
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.