|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2015-12-20 23:48:15, vasárnap
|
|
|
Mi is maradt belőle? A neve,
Hajának illata a hajkefén,
Egy mikimackó, halottlevele,
Egy véres rongy és ez a költemény.
A világ hatalom és értelem,
Nem értem, miért tették ezt velem.
Nem pörölök. Élek és hallgatok,
Most angyal ő, ha vannak angyalok -
De itt lenn minden únt és ostoba.
Nem bocsátom meg. Senkinek, soha. |
|
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
2015-12-20 23:47:14, vasárnap
|
|
|
Az sem igaz, hogy az ifjúság jobb volt: nyugtalanabb volt, mindig féltem, hogy elmulasztok valamit. Most már tudom, hogy mindennap, minden pillanatban rengeteget mulasztok; de ez a tudat nem fáj többé. Az ifjúság telítve volt egyfajta szomorúsággal, mely elemem volt, mint a mélyvízi halnak az atmoszferikus nyomás és a sötét; csaknem féltem, más légköri viszonyok közé, magasabbra és felszínre kerülni. Most már nem félek semmitől, csak a hosszú betegségtől és a jogtalan megaláztatástól, a gyalázattól. Halál, szegénység, emberek baromi értelmetlensége, mint e földi rosszak nem keltenek többé félelemérzetet. Nem, az ifjúság nem volt jobb. Mindennek olyan igazi íze van most: az édes: édes, a fanyar: fanyar, ami illatos, az illatos, ami büdös, az büdös. Talán ez a teljesség ideje, negyven és ötven között. Mélyen meghajlok nesztelen fenséged előtt, Idő, áhítatosan és szűkszavúan ünnepellek. |
|
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
2015-12-20 11:48:18, vasárnap
|
|
|
Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni?És megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.
És egyedül érezte magát.
És azt gondolta: ,,Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem."
A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett.
A nő kalitkába zárta és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: ,,Neked aztán mindened megvan." De szép lassan különös átalakuláson ment át: most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem is érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. ,,Miért jöttél?" - kérdezte a halált.
,,Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" -felelte a halál. ,,Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."
|
|
|
0 komment
, kategória: Lélekemelő írások |
|
|
|
|
|
2015-12-20 09:17:45, vasárnap
|
|
|
Kohut Katalin: Mákos bejgli
Már most én is bejglit sütök,
büszkesége ez a háznak,
módját adom alkotásnak,
szívem is kezemmel sürög.
A mák bőséget hoz nekem,
a patkómat megszegem én,
a mazsolát szemezgetném,
édes boldogság jár velem.
2015. december 20. |
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2015. December
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
93 db bejegyzés |
e év: |
656 db bejegyzés |
Összes: |
7233 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (1217)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (139)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1633)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
|
- Ma: 0
- e Hét: 762
- e Hónap: 12467
- e Év: 51468
|
|
|