|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2015-12-04 20:24:13, péntek
|
| |
| |
"Én elhiszem, hogy elhiszed,
mert nem hiszem, hogy nem hiszed:
léted a semmibe viszed.
Anyag az anyagból kiszed.
S közben, szétzuhan, ami jó,
mint a fölrobbant Földgolyó,
s az űrben a tört földrészek
szétszállva csönddé enyésznek.
Mi úgy vagyunk a mindené:
testünk tol a semmi felé,
élünk, mint a nádbóbiták,
nád-zöldön sörényes csigák.
A Mindenség összeesett
láza ködfénypont-tervezet.
S amit egymásban megtalál:
halál, halál, halál, halál!"
Az arany rózsafénye, r.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-04 20:04:06, péntek
|
| |
| |
Ő volt a Csillagszemű juhász, aki legyőzte a halált
"S őt e félelmetes halál szelíden kézen fogta, hogy az örökkévalóságba vezesse a halhatatlanok közé. Mert Juhász Ferenc bizonyosan a magyar irodalom halhatatlanja. Abban a sorban, amelyben előtte Ady és József Attila halad. Hasonlított is rájuk: mélytüzű barna szemével figyelmes, sokoldalú érdeklődésével. Ő maga írta, ha egy költő meghal, csillag hull le az égről. Most egy hatalmas csillag hullását éltük át, de nyoma itt marad a lelkünkben." (Rónay László)
,,Ő volt a csillagszemű juhász, aki mindent tudott, mindent olvasott, sokkal többet, mint én. (...) Hihetetlen báj volt benne, jóság, kedvesség." (Réz Pál)
"Juhász Ferenc volt a legnagyobb élő magyar költő, akinek az 1950-es 60-as években írt versei Vörösmarty Mihály, Ady Endre, József Attila alkotásaihoz mérhetők." (Spiró György)
Nekem, nekünk nehéz megszólalni. És köszönjük, hogy ennyien megteszitek helyettünk érte, hozzá. Azt hittük lehetünk Istenek, örökre itt tarthatjuk, és ő is hitte. De igaza lett neki, és igazunk lett nekünk is. Mert itt van. Érzem. És mégis. Nagyon hiányzik!
Eszter és Anna |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-04 19:54:25, péntek
|
| |
| |
Juhász Ferenc
Ó, ember, a hitedet ne veszítsd el, őrízd meg a lélek nagy hitét!
Ki volna nálad nagyobb, nem lehetsz vágytalan, ne tűrd a szenvedést.
A szeretet az a gyönyörű anyag, az a csoda-aranyrög, amely átvilágítva mindent eggyé szövi a magányos vagy társas egyedeire bomlani és hullani akaró világot.
Mellédbújok. Mellédbújok az ágyba. Mellédbújok a hajnali ágyba. Veled vagyok. Velem vagy. Szeretlek. Nem vagy árva.
Megyek szerelmesen,
szerelmesen, hát boldogan, viszem sorsomban, amit tudok és amit nem tudok. Én úgy élek minden pillanatomban,
hogy a következőben meghalok.
Csak addig fáj, amíg élek. Csak addig fáj. Amíg meg nem fagy szemeimben a semmi és a minden.
Minden helyén van a szívemben.
Ott a Dolgok már tisztán, rendben.
Hiába minden: átok, jóság!
Szívemben ott van a Valóság.
Csak ássatok el a földbe, a földbe, a földbe,
ne legyen írás rothadó szívem fölött,
ne feküdjek kő-borítékba zárva,
ne őrizzenek kő-oroszlánok vasgyűrűs orrlikakkal,
mert úgy szép, ha a földben szépen összetörök
és megkóstolja nyelvemet a lárva.
Fésülje szét a földkupacot az idő boronája,
üljön pacsirta, rémült nyúl a rögre,
legyek föld, édes föld világ-hatalmú virág-szavakkal,
izzó hús-kürtökkel, szerelem-harangokkal.
Hadd érezzem a nagy csillag-keringést
a bolygó csillag-tengelyében,
a Földgolyón átremegő zengést,
hadd dideregjek époszi tüzében.
Aztán majd úgyis földbe szállok,
befogadnak az óceánok,
mint öreg hajót a dörgő víz-árok,
rakétával kilőtt tengeralattjárót.
Tengeralattjáróm deszka-koporsó.
Jajtalan süllyedésem az utolsó.
S fölöttem a Mindenség virágzik.
Földgolyó-síromon szöcske cikázik.
Magányomban, mint hóban a gyerek,
jajgatok, sírok, sorsom émelyeg.
Hó-kalickában gubbaszt vak szívem:
zománc-szemgolyós madár-szégyenem.
Én bántottalak
és megaláztalak,
örömeidtől de sokszor megfosztottalak.
Nem tudom jóvá hogyan tehetném
minden fájdalmas pillanatodat.
Pedig nagyon szeretném.
Mert kezdetben nem voltál Te sem,
csak a vágy volt...
És mégis éreztelek, és mégis tudtalak,
robbanva törni készültem feléd, ragyogva vártalak,
de még csak reszketés, sejtelem
voltál te is, voltam én is szívedben,
mégis tudtalak,
tündöklött bennem az eleve-bizonyosság,
hogy megszületsz gyöngéden s félelmetesen,
mert hiszem, hogy van eleve-elrendelés,
mert ehhez kevés az értelem.
Ha kell, hát százszor újrakezdjük, vállalva ezt a legszebb küldetést,
mert a szabadság a legtöbb, amit adhat önmagának az emberiség!
A magyar nyelv: létem, jövőm és reményem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-04 19:32:00, péntek
|
| |
| |
"Lámpám, öreg butor, szelíd és furcsa törpe,
Ki nappal elhagyatva válladra ejted árván
Porcellán süveged, s tunyán, tünődve vársz rám,
Míg este megjövök: halkan és meggyötörve,
Lásd, újra itt vagyok, gyúljon föl enyhe lángod,
Mely, mint hű eb szeme, oly élő és oly sárga,
Csendesen ráfordítom a kulcsot most a zárra,
És kettesben maradtunk; kizártam a világot.
Lassan lomhábbra válik a furcsa firka. Vége.
Végtelen messziről zsong: ki vagyok és hol élek,
S lefekszem és mosolygok: aludjunk árva lélek,
Aludjunk ócska lámpa, fuvalljon ránk a béke,
Míg künn s benn minden-minden halkan homályba olvad,
S őrt áll az udvaron az éj, a roppant néger,
A mondhatlan magasba, hol titkok mélye kékell,
Varázslámpát emelve: a tiszta, sárga holdat."
Tóth Árpád
Ma este Édesapám egy nevet mondott, valószínűleg az ő versei járnak a fejében.
Azt mondta: Tóth Árpád.
Álljon akkor itt neki, nekem és mindannyiunknak egy idézet a Lámpafény című versből.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-04 19:21:13, péntek
|
| |
| |
"Ódára nem ti vagytok méltók, kezek, kezeim, ujjak,
ujjaim. Nem ti vagytok méltók, hanem amit csináltatok:
kezek, kezeim, ujjak, ujjaim. Amit csinálnatok kellett kezek,
kezeim, ujjak, ujjaim.
Ó, kezek, kezek, ó ujjak, ujjak, öreg szemeimmel nézem, ahogy ti is
megöregedtetek, puhán-selymes ráncmezők, gyűrt, ujjtő-szőrös
holdtalan-körmös árva sivatag-táj gyűrődés-emberrongy temetők!
Öreg szemmel nézem íróasztal-lapra terített öreg kezeim,
versírás előtt és versírás után, megöregedett ember-időt, öreg
kezeim, melyek csipkések és fehérek, mint a derelye-rombuszok.
Ó, kezek, kezek,
ó, ujjak, ujjak a végső várakozásban. Ó, ti szolgák! Ó, te két szolga:
balkéz és jobbkéz, emlékeztek-e még mi volt létetek dolga a
létté-használt rettenetes és rettenetével-is-szép kezdet-időben,
tegnap-időben? És tudjátok-e még, hogy mit kell tennetek,
Öreg kezek! Nézlek benneteket megöregedett szemmel.
Legyen áldott minden élet és legyen áldott minden halál! Ezt kell most mondanom.
Jobb hüvelykujjam redőgyűrűhalmaz bögyével csukló-ér szívverésem hallgatom. " (Juhász Ferenc)
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-04 19:16:20, péntek
|
| |
| |
A változás szerelme
Boldog vagyok? Igen. Fáj a szívem? Igen. Gyötör a tékozló törté-
nelem? Igen. Bánt a gyűlölködés? Igen. Aggaszt XX. Századvégi
emberiségsorsunk, sorsa a világnak? Igen. Így vagyok. Itt vagyok.
Hitemmel. Verseimmel, 1977-1983 az a két szélső időhártya, aminek
határbelsejében ezek a versek megszülettek. Abban a mániás-depressziós
szellemi állapotban, amit költészetnek mondunk: sose tudhatja a
költő, sose tudhatja az ember! A levölgyesedő komorabb időben,
amikor ül a költő múltjába csomagolva, persze csak látszatra bénán,
mindíg azon töpreng: hogy lesz a fölfelé, mikor? Mit mondjon újat?
Hogyan? Mivel és mikor kezdődik a föltarajlás? Mit mond a csönd, ha
beszélni kezd, ha izzó virágokat hajt a feszűltség? Tudni szeretné.
Nem tudja. Még nem tudja. S egyszercsak erjedni kezd az a fájdalom-
hártyákba burkolt valami, az az erő a szívben, csírázni kezd a zajló
némaság, a nem-hallható dübörgés, a költő levedli bénaság-bőrét,
mint a kabóca, beszélni kezd. Nézi szíve levedlett csönd-ingét. Így
volt velem is. Ültem egy koporsóban. Lovam egy koporsó volt. Arccal
voltam odakötözve a halálhoz. Mint egy fekete néptörzsnél, ahol a
lombkunyhóban ülő halotthoz kötözik az élő hozzátartozót, vastag
kötéllel, négy napig, hogy az élő tudja a halált, türelme gyászával
győzze le a forró bomlást, büdös, színes rothadást. Dehát a kopor-
sóban nem lehet énekelni! Az a halott búcsúdoboza. A koporsólovon
vágtatni csak a föld alá lehet, nem az űrbe. Nem a csillagok közé.
Halálhoz-kötözötten csak megfertőződni lehet, megőrűlten együtt-
rohadni. Döntöttem. Kimásztam a koporsóból. Elrágtam a halálköteleket,
mint eszkimó asszony szülés után a köldökzsinórt elharapja. Mint
szülő állatnőstény. S elkezdett újra ragyogni a lét! A múlt-idő,
jelenidő. Mint az ifjúságom. Szép piros ifjúságom! Fölragyogott a
legapróbb részletekig a mindenség, hajdani szegénységünk, új sorsom.
Ami volt, ami van, ami lesz. Minden tárgy, dolog, létező, állapot,
természeti, történelmi és társadalmi. És már tudtam: ezt kell elmondanom
nekem, ezt az új ragyogást! A gyermekkor és ifjúságom társadalmi
szomjúsága és történelmi szomorúsága, ünnep-öröme mellett emberi
jelenkorom új tudását, életem gyönyörű hitvallását. Hogy a halált
legyőzte hitem. Hogy összetörtem a koporsó-lovat. Hogy az új élet-
teremtés új költészet-teremtés is! Ez a kötelesség. Mert a költészet
kötelesség és remény. Hogy mindíg meg kell próbálni, sohasem abba-
hagyni! Remény, aggódás, öröm, világlét, világjövő: új verseim
5
sorshangja. A boldogságé. Az-így-boldogságé. A költő úgy hordozza
szívében, agyában, neuron-rendszerében, egész testében nyelvi,
fogalmi, tapasztalati, érzeti, társadalmi, történelmi múltját, mint
sejtek az atomdübörgést. Kicserélhetetlenül ott van az. A változás
mégis lehetséges. Mert a változás a folytatódás. Ez a változás
szerelme! Azt az összetört, üvegmorzsalék, cserepekre-hullt
múlt-idő is segíti lenni. Az új azzal is új, hogy a régit is hor-
dozza vérrendszerében. Mert a költő lényege nem cserélhető le, mint
a leukémiás vér. Az csak folytatódik az új virágzásban, a régitől
is trágyázva, táplálva. Új verseim hitek, hűségek, vallomások:
szellemtársakhoz, szellemelődökhöz. Ünneplő reményem csillagcsóvái.
Új verseim: visszatekintő és jövőt-aggódó boldog jelenem életrajza.
Még nem befejezett. Egy hosszú lírai vers (eddig 251 kéziratos
oldal) írása vastagította meg a többi megszületésre-váró magzat-
burkát. Ezért nem repedtek szét azok a vers-magzatburkok. A hosszú
vers címe: Halott feketerigó. Rövidesen befejezem. Mégsem vártam
meg, hogy a Halott feketerigó e könyv része legyen. Az a csillag-
páfrányt legelő vers-Dinoszaurusz üljön csak az új holnap
szivárvány-egű sziklaföldjén. És micsoda madár az, amelyiknek
egyik szárnya eleven pihetollakból, a másik nikkelpikkelylombból?
Mégis azt hiszem, új verseskönyvem: sorsegész. Hadd higgyem én
legalább. A többi már úgyis csak kiszolgáltatottság! A szeretetnek,
a megértésnek, a gyűlöletnek, vagy a közönynek.
Budapest, 1983. november 19.
Juhász Ferenc
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2015-12-04 18:58:42, péntek
|
| |
| |
Életének 88. évében elhunyt Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, József Attila-díjas költő, a nemzet művésze - tudatta lánya, Juhász Anna
A költő otthonában, lányai és felesége körében halt meg, szerda éjjel, kevéssel éjfél előtt.
"Együtt voltunk a végén, és szerintem neki ez volt a legfontosabb, hogy a családja körében legyen. Abban a szerető közegben halt meg, amiben egész életében élt, ami az irodalmon kívül a legfontosabb volt a számára" - mondta Juhász Anna.
Felidézte, hogy állapota miatt édesapja már egy ideje nem nagyon beszélt, de a halála előtti napon megszólalt. Csak annyit mondott: Tóth Árpád. "Annyira elképesztő dolog, hogy egy embernek akiben már alig van élet, akkor is az jár a fejében ami ő volt: a költészet. Különleges kegyelmi állapot, hogy ez megadatott neki" - fűzte hozzá.
Juhász Ferenc temetéséről később intézkednek, kérése szerint a Kerepesi temetőben, jó barátja, Ferenczy Béni közelében szeretnék örök nyugalomra helyezni.
Juhász Ferenc 1928-ban, Bián született, az elemi iskolát szülőfalujában, a polgári iskolát Bicskén végezte. Apja elektroműszerésznek szánta, de édesanyja kérésére a budapesti, Márvány utcai Kereskedelmi Iskolába ment, majd 1946-ban a budapesti egyetem szanszkrit-magyar szakára iratkozott be. Tanulmányait egy év múlva megszakította édesapja betegsége miatt.
A József Attila Népi Kollégium tagjaként 1948-ban folytatta egyetemi tanulmányait, később a Hunnia Filmgyár dramaturgja lett, majd 1951-ig a könyvhivatalban és az írószövetség lektorátusán dolgozott, 1974-ig pedig a Szépirodalmi Kiadó szerkesztője volt. Közben 1963-ban bekapcsolódott az Új Írás folyóirat szerkesztésébe, 1974 és 1991 között a lap főszerkesztője is volt, 1992-ben részt vett a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia megalapításában.
Irodalmi pályafutása 1948-ban kezdődött, a Diárium című lap karácsonyi száma közölte első két versét. Első verseskötete, a Szárnyas csikó 1949-ben a Franklin Társulat kiadásában jelent meg, ezt Baumgarten-díjjal jutalmazták. A Sántha család című könyvéért 1950-ben József Attila-díjat, egy évvel később az Apám című elbeszélő költeményéért Kossuth-díjat kapott.
Költészetének nyelvi forradalmát A tékozló ország című, 1954-ben napvilágot látott eposza hozta meg, amelyet 85. születésnapjára meglepetésként a Kossuth Kiadó új kiadásban is megjelentetett. 1965-től sorra jelentek meg kötetei, majd 1978 és 1980 között összes verseinek gyűjteményét is kiadták.
Legutóbbi kötete az idei ünnepi könyvhétre jelent meg 2007 óta írt versprózáiból A végtelen tükre címmel.
Verseit angolra, németre, finnre, svédre, olaszra, franciára, bolgárra és héberre is lefordították. Munkásságáért több rangos elismerést kapott: a József Attila-díjjal 1950-ben, a Kossuth-díjjal 1951-ben és 1973-ban tüntették ki, 1991-ben megkapta a Művészeti Alap Nagydíját, 1992-ben a Strugai Költői Esték Arany Koszorúját, 1993-ban az Év Könyve Jutalmat. Kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével és a Prima Primissima díjjal is, tavaly pedig beválasztották a Nemzet Művészei cím birtokosai közé.
Az Emmi és a fővárosi önkormányzat saját halottjának tekinti a költőt
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) Kultúráért Felelős Államtitkársága és Budapest Főváros Önkormányzata saját halottjának tekinti a szerda éjjel életének 88. évében elhunyt Juhász Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költőt, a Nemzet Művészét.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2015. December
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
324 db bejegyzés |
| e év: |
2826 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1560
- e Hét: 4596
- e Hónap: 13779
- e Év: 66487
|
|
|
Offline
