|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2015-02-02 23:09:47, hétfő
|
|
|
Pete László Miklós
Februári éjszaka
A Tejút sávja halovány,
És szürke, mint a vas;
Ott poroszkál tán Isten is,
Mint rosszkedvű lovas.
---
A fényes Szíriusz csupán
Pislákol csendesen;
És szundikál vén Orion,
Örök vadász-lesen.
---
A távolban a mély sötét
Talán öltönyt visel,
Majd összeugraszt Valakit
Holnap Valakivel...
---
Aludni tér a jó szándék,
S a büszke Szeretet;
S az ősi álmatlan gonosz
Bámulja a telet.
---
Az ember, hogyha jót keres,
Mindig szabad marad;
De rosszra vár, ha elkopik
A szabad akarat.
---
Kiégett tűznek hamva fáj,
Minden eső savas,
Az Isten sem lehet talán,
Csak rosszkedvű lovas.
---
Sóhajt a lusta február,
A Hold némán figyel;
Amíg az isten szólni hagy,
Alkotni, élni kell.
Link Prelude

|
|
|
0 komment
, kategória: Pete László Miklós |
|
|
|
|
|
2015-02-02 21:40:20, hétfő
|
|
|
William Shakespeare
VIII. Szonett
Ki zene vagy: mért bús a zene néked?
Kéj kéjre sóvár, vágyak tükre vágy,
mért szereted azt, ami kínnal éget?
mért keresed, ami gyötrelmet ád?
Ha összecsengő lágy melódia
friggyé fonódott lelke bánt: riadt
hangjuk korholva száll feléd, ki a
szelíd összhangból elvonod magad.
Halld! - egymásnak mily édesen felel meg:
hitvest talál társában mind a húr,
mint ha a férj, a boldog nő s a gyermek
dala egyetlen dallammá simúl.
Szövegtelen dal: sok hang: egy ütem,
s így zeng: Egyedül nem vagy senki sem!
|
|
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
2015-02-02 21:35:35, hétfő
|
|
|
William Shakespeare
Nézd, életem az évszak..
Nézd, életem az az évszak, amelyben
pár rőt levél (vagy az se) leng, a tar
fák ágai reszketnek a hidegben:
dúlt kórusukban nem zeng drága dal.
Bennem már csak az a homály dereng,
mely alkony után sápad nyugaton,
s amelyet lassan, feketén beleng
az éj, a fél-halál, a nyugalom.
Bennem már csak az a kis láng lidérclik,
mely ifjusága hamván haldokol,
mint ravatalon, amelyen kivégzik:
amiből kelt, vissza abba omol.
Szeretem a kandalló parazsát,
a leégett fa nyugodt aranyát,
a bíbor máglyát, a sok, szögletes,
izzó fény-kristályt s a még láng-eres
imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó
rúnák gyúlnak benne az álmodó
lélek elé. Titkok? Mit mondanak?
Nyitom a rácsot: álarcként tapad
arcomra a hő, s a fény elvakít:
peng a parázs: tűnt nyarak húrjait
zendíti tán a búcsúzó anyag:
vágytalan gyönyör minden pillanat,
amije van még, tündérmuzsika
és ragyogás. Az arany zuzmara
borzong itt-ott, hűl és zsugorodik,
a máglyára csipke hamuhodik,
de tüze még nagy, mint egy alkonyat,
s valamit súg. Mit? Attól függ, ki vagy.
|
|
|
0 komment
, kategória: Shakespeare William |
|
|
|
|
|
2015-02-02 21:09:38, hétfő
|
|
|
Peter Taylor
Valami elveszett
Valami elveszett, de nem tudom, mi az
Leégett kanóc és szétfolyó viasz
A hófúvásban a láng megremeg,
Valami eltűnt, valami elveszett.
Valami nem süt át a félsorok között,
A hang ismét csak falba ütközött.
Léket keres a vastag jég alatt
És enyhülést egy fázó gondolat.
Tegnap kidobtam az összes kacatot,
Mint a tudós, ki avatott
Szemekkel a jövőt lesi meg:
,,Ez kacat, amazzal még sokra viszed.''
Megvan ma mind a tegnapi rendben,
Csak azt a valamit hova tettem?...
A kinti ködben és a benti füsttel
Nem tudom, mi tűnt el.
Kerestem a szabad ég alatt.
Szabad élni, s megfagyni is szabad.
Kutattam a bölcs könyvek között,
Nagy szavak és nagy szóközök.
Mindent láttam, de nem találtam,
Pedig rend volt a szobámban.
De meddig tart még, és hová vezet,
Hová tűnt az, ami elveszett?
Már tudom, hogy hiába kérdem,
S a kacatok közt csak lassan értem,
Amit a semmi hiánya jelent:
Valami elhagyott idebent.
|
|
|
0 komment
, kategória: Taylor Peter |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 4
|
|
|
|
2015. Február
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | |
2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | |
9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | |
16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | |
23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
4 db bejegyzés |
e év: |
22 db bejegyzés |
Összes: |
1346 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 0
- e Hét: 310
- e Hónap: 877
- e Év: 6388
|
|
|