Belépés
eva_gyulai.blog.xfree.hu
"....csak úgy, mint felhők szállanak, mint percek pergenek, mint fönt a csillagénekek némán ellengenek...." /Várnai Zseni/ . Éva
1950.05.28
Offline
Profil képem!
Blogom, Képtáram,
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Elfutottam
  2015-04-28 10:49:05, kedd
 
  Ábrahám István


Elfutottam


Mint Gulliver az óriások földjén,
Midőn a sok gigász karéjba vette,
Baktattam a járdán tétován, görbén,
S még a fény is unva cseppent szemembe.

Szinte rám dőlt, betemetett a város,
Kormosan tornyosult a házrengeteg,
Idegen a táj s a sálas, kabátos
Utca színébe olvadó emberek.

Emberek. Sorban. Sorsban karcolt arcok,
Mind naponta láttam, mégsem ismerem,
Sem zöldségest, ki ott árult a sarkon,
És anyukát sem, ki szembe jött velem.

Tömény a szürke, nem hígítja nékem
Robogó villamosok sárga csíkja,
Hiába lett több boltok üvegében -
Vásznam valódi színeket áhítja.

Elfutottam. El és idáig értem,
Hol a fák tövében fűbe süppedek,
Míg mélázok bogár szürcsölésében
Végre vehetek egy mély lélegzetet.

Hasad föld kérge, távolság nő folyton,
Fülemben sípoló fék zaja foszlik,
A csend gyönyörét sejtjeimbe oltom,
S már messzebbre látok: a horizontig.

Ott a zúgó város - katonás rendben.
Lüktető zaját viselem; megszokom,
De itt a békére s magamra leltem;
Ott helyem van - de ez itt az otthonom.


 
 
0 komment , kategória:  Ábrahám István  
Ma van a költészet napja
  2015-04-11 00:34:55, szombat
 
  Száztíz éve született...sosem hal meg!







Mondd mit érlel....


Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek nem jut kapanyél;
kinek bajszán nem billeg morzsa,
ki setét gondok közt henyél;
ültetne krumplit harmadába
s nincs szabad föld egy kapa se,
s csomókban hull a hajaszála
s nem veszi észre maga se?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
akinek öt holdja terem;
lompos tyúkja kárál a torsra
s gondjai fészke a verem;
s igája nem zörög, sem ökre
nem bőg elnyújtva - nincs neki -
s mélyéről párolog a bögre,
ha kis családját eteti?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki maga él, maga keres;
levesének nincs sava-borsa,
hitelt nem ád a fűszeres;
egy tört széke van, hogy begyújtson,
repedt kályháján macska ül,
ritmust lóbál az ajtókulcson,
néz, néz, s lefekszik egyedül?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki családjáért dolgozik;
veszekszenek, kié a torzsa,
és csak a nagy lány néz mozit;
a nő mindíg mos - lucsok holtja -
szájíze mint a főzelék
s a szigor a lámpát ha eloltja,
csend fülel, motoz a setét?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki a gyár körül őgyeleg;
helyén a kapszlit nő kapdossa
s elfakult fejű kisgyerek;
s a palánkon hiába néz át,
hiába cipel kosarat,
szatyrot, - ha elalszik, fölrázzák
s lebukik, hogyha fosztogat?

Mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki sót mér, krumplit, kenyeret,
hozomra, újságpapirosba
s nem söpri le a mérleget;
s ritkás fény közt morogva rámol
- az adó hosszú, nagy a bér -
s mi haszna sincs, hiába számol
többet a petróleumért?

S mondd, mit érlel annak a sorsa,
ki költő s fél és így dalol;
felesége a padlót mossa
s ő másolás után lohol;
neve, ha van, csak áruvédjegy,
mint akármely mosóporé,
s élete, ha van élte még egy,
a proletár utókoré?!

1932. január

 
 
0 komment , kategória:  József Attila  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2015.03 2015. április 2015.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 22 db bejegyzés
Összes: 1346 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 33
  • e Hét: 618
  • e Hónap: 618
  • e Év: 17968
Szótár
 




Blogok, Szótár,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.