|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-01-01 22:25:54, péntek
|
| |
| |
Reményik Sándor
Csendes csodák
Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.
Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?
Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?
Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-01 22:19:02, péntek
|
| |
| |
Fújhat bármiféle szél, válhat gonosszá a tél, az este békét igér.
Lassan itt a pillanat, talán ma felenged a fagy az összes jég szív alatt.
Kinn a hóesés minden lábnyomot befed, ahogy a hit a sok sebet,
És a fák felett valahol ott lebeg a halk csengőszó.
Berkes Gábor
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-01 22:14:26, péntek
|
| |
| |
,,...A látványt ölte meg bennem szemed.
Nem tudok látni, mióta rámnéztél,
csak azt, ami testedből föllebeg,
izgalmas fákkal lett tele a légtér,
de belső fákkal, mik úgy nőnek egy
hatalmas tájon, hogy az meg se látszik,
zsúfolásig tele vagyok veled
és nézlek, nézlek a megvakulásig.
Tapogatom az arcod. Ez az arc.
A végtelen. A minden arcok arca.
Nem látom már, csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,
ezer öltéssel a húsomba szúr
minden kis izmod, mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű..."
Gyurkovics Tibor: Péntek - részlet -
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-01 21:25:24, péntek
|
| |
| |
József Attila:
Téli éjszaka
részletek
Légy fegyelmezett!
A nyár
ellobbant már.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Csendes vidék.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy - valami szalag -
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán. (...)
Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,
szikrázó csillagaival.
A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve
lassudad harangkondulás.
És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmulás.
Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc
volna harang
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
S a szív a hang.
Csengés emléke száll. Az elme hallja:
Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
a pántos égbolt lógó ajtaját,
melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma,
csak dőlt a nyáron át.
Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.
Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.
A hideg űrön holló repül át
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
Összekoccannak a molekulák.
Milyen vitrinben csillognak
ily téli éjszakák?
A fagyra tőrt emel az ág
s a pusztaság
fekete sóhaja lebben - -
varjucsapat ing-leng a ködben.
Téli éjszaka. Benne,
mint külön kis téli éj,
egy tehervonat a síkságra ér.
Füstjében, tengve
egy ölnyi végtelenbe,
keringenek, kihúnynak csillagok. (...)
Hol a homályból előhajol
egy rozsdalevelű fa,
mérem a téli éjszakát.
Mint birtokát
a tulajdonosa.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-01 21:04:54, péntek
|
| |
| |
Szabó Attila:
Kívánok Neked
Szép napokat, kevés szelet,
álmodozó kék egeket.
Kacaj gyöngyöt egy füzérrel,
jó kedvet sok-sok szekérrel.
Három tündért, jóakarót,
az ágyadra szép takarót.
Meleg pitét asztalodra,
piros tüzet a kályhádba.
Szép szerelmet egész évre,
barátságot, saját képre.
Isten csókját homlokodra,
virágokat kalapodra.
Igaz utat, jó szerencsét,
háromkirályi köszöntést.
Tücsköt, fecskét, szép gerlicét,
kenyérrel teli kemencét!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-01 20:37:42, péntek
|
| |
| |
Fekete István: Éjfél az erdőn ( részlet: Január, Február)
Az öreg December elballagott már nyugat felé. Nehéz csizmái megkoppantak távolodó szomorúsággal, de nem károgtak utána még a varjak sem, mert a keleti ég virradó lángolásában, ígéretcsikók patája alatt szikrázik az erdei út, s a szánkóról számba veszi az erdei világ ragyogását az ifjú Január. Álmodik az erdő, és a vén fák tudják, hogy ez a valóság: de tudják a baglyok is, sötét odújuk száján kileskelve, tudják a varjak is, és még a szemük se rebben Január fényes forgataga után, melyet loholva követnek a fiatal gazda kutyái, a Hideg és a Szél.
Elcsilingelt a szán, de nem maradt utána csend. A fagyos levegőben mintha óriási szú percegne valahol, visszhangos az öreg erdő, horkol a fűrész, csattog a fejsze...s mintha a szíve szakadna meg a vén fáknak: rekedten felkiáltanak, s eldőlnek a hóban holtan. Holtan? Nem igaz. Az erdő nem ismeri ezt a szót. Az erdő volt, van és lesz. Igaz, a fák ledőlnek, de a gyökerek szívják már az új sarj táplálékát, álmodják már az új hajtást, és a csírák mélyén már új erők suttognak. Holtan? Hogy lenne ez igaz, hiszen fájukból tűz lesz, otthonok melege, út lesz és távolság a kerekek robogásában, játék a gyermekek kezében és szívében, munka lesz és kenyér, szerszám és kisteknő, kitárt kapu és ringó bölcső..
Holtan? Hiszen papír lesz belőle és könyv és harangláb, és belőle lesz koporsó, egy másik világ ismeretlen messzeségének nyugodalmas csónakja. nem, az erdő nem fél a haláltól. A fák dőlnek és nőnek, mert ez a dolgok rendje. Lám, jön már vissza a fényes fogat, de csak lépésben, halkan pengenek már a csengők, nem kíséri senki, az ígéret-csikókból a beteljesülés vén kancái lettek egy hónap alatt, s a fiatal Januárt lassan húzzák az Idő temetőjébe.
--Akinek lejárt az ideje, az menjen--bólintanak a vén fák, és gondolják a varjak--, majd jön másik.
Jön is!
Ifjú ez is, de csak gyalogos, Február a neve, és kissé köhögős. Hiába biztatják rezes orrú fuvarosok, hogy emberelje meg magát, hozzon egy kis havat, hideget, hogy tartson még a szánút--nem ígér semmit. Hiába nézik az erdészeti irodában a hőmérőt, hogy jó szánúttal mennyi fát lehet még kifuvarozni, február csak lógatja az orrát, szipog és topog, nadrágja rongyos, kucsmája foszlott, nem szól, ha szidják, nem szól, ha dicsérik, nappal locsog, éjjel kopog, ha megbolondul, zúg-búg, és elhagyja magát olyan ködöt sóhajt bánatában, hogy még a fuvarosok is elhallgatnak, akik eddig a csillagokat szedték le az égről, mert a szánkónak már befellegzett, a kocsinak még nem nyílt ki az idő, s a lovacskák úgy másznak a sárban, mint a legyek az enyves papíron. Hogy azután a sok átok fogant-e meg, vagy az erdészeti hivatal által sürgetett csendes nyavalya vitte el a Februárt--nem lehet tudni. Egy szép reggelen ott feküdt az árokparton, félig olvadó hólébe fordulva, de a varjak még csak azt sem mondták: kár....Nem is nagyon mondhatták, mert egyszer csak elkapta a víz, és vitte-vitte dél felé...... .....
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-01 20:31:46, péntek
|
| |
| |
KÉZ-TENYÉR ELEMZÉS
Gyakran mondjuk: ,,úgy ismerlek, mint a tenyerem". Valóban? Nézzünk bele a tenyerünkbe és gondolkozzunk el: valóban ismerjük-e a saját tenyerünket, és azt, hogy mi mindent rejt és árul el rólunk.
A régi bölcsek szerint az agy a mozdulatlan mozgató, az ötletadó, míg a kéz a végrehajtó. Emiatt a kéz -a fej után- a második legfontosabb helyen álló testrészünk.
A tenyérelemzés nemcsak a sors megismerése céljából hasznos és érdekes, de segítséget nyújt az önmegismeréshez is. Hiszen az élet legnagyobb feladata, hogy megismerjük önmagunkat, s megtanuljunk saját magunkkal bánni. Míg magunkat nem ismerjük, addig másokat sem tudunk megismerni, megérteni.
A kéz-tenyér analízis a lélek pszichikai elemzése. A tenyér, a benne lévő vonalrendszerek, az ujjak hosszúsága, minden apró jel reális ismeretet közöl a személyiségünkről. Az elemzés során persze a jövőre vonatkozó eseményekre is fény derül, de ezek csak lehetőségek, ezután mindenki maga dönti el, hogyan folytatja, alakítja tovább az életét.
Mindenki szeretne sikeres és boldog lenni, de ezért tenni is kell! Rajtunk múlik boldogságunk, életünk alakítása egyedül a mi kezünkben van!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-01 20:08:56, péntek
|
| |
| |
MIÉRT NEM SIKERÜL SOKSZOR A VÁLTOZTATÁS?
Új év, új élet!
Lefogyok. Le szokom a dohányzásról. Új munkahelyet keresek. Kilépek a rossz párkapcsolatomból. Mostantól egészségesebben étkezem...
Hányszor elhatározzuk! Aztán tartjuk is magunkat az elhatározásunkhoz, de csak egy rövid ideig és minden visszatér a régi kerékvágásba. Miért? Miért nem sikerül sokszor a változtatás? Miért fullad kudarcba?
Egyébként, mi az, hogy ,,kudarc"? Azt jelentené, hogy valami nem úgy alakul, ahogy akartad, vagy remélted? Az élményteremtésbe sosem csúszik hiba. Hiánytalanul kivetítjük gondolatainkat és meggyőződéseinket. Bizonyára kihagytál egy lépést, vagy egy belső hang azt súgta, nem érdemled meg, vagy talán méltatlannak érezted magad.
Ugyanez történik, amikor számítógépen dolgozom. Ha hibát észlelek, én rontottam el valamit. Nem követtem maradéktalanul a gép törvényeit. Tehát, még mindig van mit tanulnom.
Érdemes megfogadnunk a régi bölcsességet: ,,Ha nem sikerül elsőre, próbálkozz megint!" Persze a mondásnak nem az, az értelme, hogy jól hordd le magad, aztán csináld végig ugyanolyan rosszul. Hanem okulva a hibáidból, próbálkozz másként, egészen addig, amíg nem megy tökéletesen.
Úgy vélem természet adta jogunk, hogy folyton sikereket érjünk el az életünkben. Ellenkező esetben vagy nem élünk belső adottságainkkal, vagy alábecsüljük magunkat, vagy egyszerűen nem ismerjük el a sikereinket (!).
Ha esetleg jelen magunkhoz képest (fejlődésünk adott szintjéhez képest) túl magasra állítjuk a mércét, olyan feladatot tűzünk ki, amit most még nem tudunk teljesíteni, akkor eleve kudarcra ítéljük.
Amikor a kisgyermek járni, vagy beszélni tanul, a felnőttek bátorítják, és a legkisebb eredményért is megdicsérik őt. A gyermek arca ettől felderül, és még lelkesebben igyekszik. Te is ezzel a módszerrel buzdítod magad, amikor valami újat tanulsz? Vagy azzal nehezíted meg a dolgodat, hogy ostobának, kétbalkezesnek, egy ,,rakásszerencsétlenségnek" titulálod magad?
A legtöbb színész azt hiszi, már az első próbán tökéleteset kell alakítania. Pedig a próba célja a tanulás. A próba már a név is erre utal, a próbálkozás időszaka, kísérletezés útján tanulunk, és ez elkerülhetetlenül hibákkal jár. Csak kitartó gyakorlással tanulhatjuk meg maradéktalanul az új anyagot. Egy-egy elismert szakember munkájába hosszú évek gyakorlata sűrűsödik össze.
Ne tedd azt, amit én tettem annak idején: nem voltam hajlandó semmi újba belevágni, mert féltem, hogy elhibázom, és ostobának gondolnak. Tanulás során mindaddig hibázunk, amíg tudatalattink nem illeszti egybe a megfelelő képeket.
Szóval, változtatni szeretnél... Igazad van! Felajánlom a segítségem. Érdemes megfogadnod a tanácsaimat, mert megtapasztaltam, hogy valóban működnek azok az elvek és ötletek, amelyeket hamarosan megismersz. Nem számít, hogy honnan indulsz, hogy életed mely területén szeretnél változtatni, mindenképpen döbbenetes eredmények várnak Rád!
Még ha régóta is tekinted magad szerencsétlen ,,flótásnak", most kialakíthatod tudatodban a siker képletét. Nem számít, mely területen kívánsz működni, az alapelvek változatlanok. El kell ültessük a siker ,,magvait". Ezekből a magvakból idővel bőséges termés fakad.
Válassz ki az alábbi megerősítések közül egyet, és ismételgesd napokon keresztül. Majd válassz ki egy másikat, és tedd ugyanezt. Tudatosuljanak benned ezek az elgondolások. Azon ne aggódj, hogyan éred majd el mindezt, ,,utadba fognak kerülni" a lehetőségek. Hagyatkozz belső intelligenciádra (ha úgy tetszik, a megérzéseidre), vezessen és irányítson az! Megérdemled, hogy életed minden területén sikeres légy.
Bármibe kezdek sikerül.
Bőven jut mindenkinek, így nekem is.
Szolgáltatásaimnak számtalan vevője van.
Belépek a nyertesek sorába.
Kivételes kegyekben részesít a sors.
A gazdagság minden formája eljut hozzám.
Remek lehetőségek várnak mindenütt.
És még egy utolsó jó tanács: Amikor ismételgeted, mondogatod, akár szóban, akár gondolatban, tudd, hogy így van!! Mert minden benned, mert minden fejben dől el!
Felhasznált irodalom:
Éld az életed
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-01 19:56:00, péntek
|
| |
| |
HITVALLÁS
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában.
Hiszek egy isteni örök igazságban.
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem.
Ezért a keresztet vállaimra veszem.
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétkedők fülébe,
Szeretném égetni reszketők lelkébe,
Lángbetűkkel írni véres magyar égre.
Ez a hit fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted.
Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted.
Asszony, ki tanítod, áldott lesz neved.
Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél.
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél.
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött.
Mert az minden halál és kárhozat fölött,
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temető,
Virágdíszbe borul az eltiport mező,
Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! Te most árva, elhagyott, veszendő,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,
Magyar, legyen hited, s tied a jövendő.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az első, az áldott,
Isten, amit Néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek az isteni örök igazságban.
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Papp-Váry Elelmérné Sziklay Szeréna
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-01 19:50:03, péntek
|
| |
| |
Szlovákiai népköltészet
Ismét egy esztendő hanyatlik a sírba,
Nézhetünk utána nevetve vagy sírva.
Sokan biz örömest búcsúznak el tőle,
Azt várják, hogy különb lesz a követője.
Itt állok magam is, azt óhajtom itten,
Jobb időket érjünk, mint az elmúlt évben.
A mezőkön áldást, a hazában békét,
Az emberek szívében boldog egyetértést.
Ezért fohászkodunk, ezért ver a szívünk,
Adjon az Úr Isten Boldog Újesztendőt nékünk.
Itt állunk az Újesztendő piros hajnalánál.
Vajon együtt leszünk-e, majd az alkonyatnál?
Ez Újévben merre vezet életünknek útja?
Tövisek vagy virágok közt csak az Isten tudja.
Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet,
Őrizze meg viharoktól e boldog piciny fészket.
Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt!
Adjon Isten mindnyájunknak Boldog Újesztendőt! |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
261 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1034
- e Hét: 4110
- e Hónap: 7452
- e Év: 60160
|
|
|
Offline
