|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-01-12 23:57:27, kedd
|
| |
| |
HITELES TÖRTÉNETEK
Makai Rozália gyermek- és családvédő
A Parlamentben díjazták a rajzát
Zámbó Adrián szülei néhány éve még azért küzdöttek, hogy fedél legyen gyermekeik feje fölött. Az apróságok gyorsan meghálálták a gondoskodást, a 9 éves kisfiú kitűnő tanuló, országos rajzverseny döntőse és remek sportoló, Balzsay Károly egyik legtehetségesebb tanítványa. Zámbóné Nagy Mária nagyon büszke a gyermekeire, ők tényleg Isten ajándékai, vallja az édesanya.
- Nagyon rossz körülmények között neveltük a gyermekeinket, az anyaotthontól kezdve a krízisszállókig sok helyen megfordultunk, míg végre talpra álltunk. Rengeteg segítséget kaptunk néhány embertől, és most végre saját otthonukba jöhetnek haza a fiaim - mesélte Zámbóné Mária, majd hozzátette, férje most is havat lapátol, hogy meg tudjanak venni egy könyvcsomagot a harmadikas Adriánnak. - Fiam már kiskorában eldöntötte, hogy ő bizony Nobel-díjat kap egyszer, de előtte építészmérnök lesz - mondja mosolyogva az édesanya. - Tudja, mi hívő család vagyunk, és a gyerekeket is Isten szeretetére neveljük, szerénységet, alázatot tanítunk nekik, és ebben az iskola maximálisan segít bennünket. Ők hívták fel a gyerek figyelmét a Szent Erzsébet Rajzpályázatra is. Ez egy országos pályázat volt, és a nyertes iskolás rajza díszíti az Erzsébet utalvány borítékjait. Adrián alkotását kiválasztották, vagyis bekerült az országban a 30 legjobb közé, és ugyan a végén nem ő nyert, meghívták a Parlamentbe egy díszes díjkiosztóra.
Olyanok legyetek, mint a gyermekek...
Hol is kezdjem? A gyermekkoromra nem szívesen emlékszem. - Hányatott volt. Sokat imádkoztam Istenhez. Tudni szerettem volna, mi értelme van annak, hogy megszülettem, létezem. Édesanyámat sohasem ismertem. Nem jött hozzám soha a télapó, sem a Jézuska, születésnapi tortám sem volt soha. Fájdalmas emlékek ezek. A gyermekkorom így múlt el, amit nem is bánok. Mikor már önálló lettem, szerelembe estem, férjhez mentem. Férjemmel, Józseffel Budapesten éltünk, béreltünk egy kis lakást egy társasházban. Ő nagyon sokat jelentett számomra, tiszteltem és szerettem őt, mert mellette tapasztalhattam meg, mit jelent, hogy engem is tud valaki szeretni. Ő tanította meg a szeretet igazi megélését, ô mutatta meg a harmóniát, az igazi boldogságot. Aztán változás történt, édesanya lettem, megszületett a kisfiam, Adrián. Nehezen éltünk, a férjem sokat dolgozott, alig volt itthon, a fizetése mégis alig fedezte a lakás rezsijét. Én gyesen voltam a kisfiammal. Kevés pénzből éltünk, nagyon be kellett osztani, hogy mindennap jusson legalább a gyermekemnek ennivaló. Sokszor nem is érdekelt, hogy nem volt mit ennünk, mert a szabadulás a gyerekkoromtól és a kisfiam szeretete mindent felülmúlt. Boldogan éltünk ebben az albérletben. Életem nehézségekkel teli szakasza, amelyről szeretném ezt a könyvet elétek tárni, 2003 nyarán kezdődött. Annyira elhatalmasodtak anyagi gondjaink, hogy szégyelltem lemenni a sarki boltba, ahol az eladó kérdő szemekkel nézett rám, mikor csak egy darab csirkecombot kértem. De a zöldséges gúnyos mosolyát sem felejtem el soha, mikor két darab krumplit vásároltam náluk. Akkor már nagyon kezdtem elkeseredni. Én és a férjem zsíros kenyéren éltünk, de Adrián részére biztosítottuk a mindennapi főtt ételt és a cumisüvegnyi tejet. Akkor rebbent meg bennem a hit fogalma, mikor ott ültem és néztem alvó kisfiam arcát, mikor olyan békésen aludt az én kicsikém, és kételyeim közt elkezdtem imádkozni. Azelőtt nem volt személyes kapcsolatom Jézussal, minden este rutinból elmondtam egy miatyánkot, mielőtt elaludtam. Majd változás történt az életemben. Úgy éreztem, gyermeket várok. Már másnap elmentem az orvoshoz, aki kedvesen, mosolygósan közölte, hogy a szívem alatt ikergyermekek fejlődnek. Egy világ omlott össze bennem. Nagyon sírtam, életemben nem féltem még ennyire, ezernyi gondolat cikázott a fejemben… vetessem el őket? Adjam örökbe? Az életünk állandóan egy túlélőpróba volt, elfáradtam az élet terhét viselve, annyi mindenen keresztülmentem már az életben, annyi mindenkiben csalódtam, soha nem volt anya, testvér mellettem, akire számíthattam. Meg tudom-e adni nekik azt az anyagi biztonságot, a nyugalmat, szeretetet, ami egy gyermeket illet? Arra is gondoltam, inkább legyenek fent a gyermekeim az angyalokkal, mintsem a csillogó szemükbe kelljen majd mondanom, hogy kisfiam, nem, nincs rá pénz. Majd mély derengésemben egy hang egyre határozottabban kezdett beszűrődni a tudatomba. Az orvos szavait hallottam, ami eldöntött mindent: Már késő elvetetni. De ha megszüli őket, és úgy érzi, hogy nem tudja eltartani, és le tud mondani róluk akkor dönthet az örökbe adás mellett… Egyre halkabban hallottam az orvos hangját. Azt kívántam, bárcsak meghalnék! A következő hetekben más anyukák boldogan mentek orvosi vizsgálatra, én szomorúan, magamba roskadva, kételyeimmel együtt vártam, hogy sorra kerüljek. Az orvos közölte, hogy az ikrek nem a megfelelő ütemben fejlődnek. Nagyon megijedtem, és sírva elmondtam neki, hogy rengeteget éhezek. Orvosom akkor felajánlotta nekem a kórházi ellátást, felírta a címemet. Hazamentem. Azt már meg sem mertem említeni, hogy nekem van egy karon ülő gyermekem otthon. Teltek a napok, és a legnagyobb meglepetésemre becsengetett hozzám a gyámhatóság egy védőnővel.
Kedves mézesmázos szavakkal mondták, hogy Adriánt ideiglenesen állami gondozásba veszik, amíg meg nem szülöm az ikreket, és ez nagy könnyítést hoz majd számomra. Mintha a lelkemet vágták volna ketté, olyan fájdalom járta át a szívem és lelkem, de forrt bennem a méreg is. Hát nem ezt a segítséget vártam az orvostól. De ma már megbocsátottam neki, tudom, hogy ő csak a munkáját végezte. A védőnő volt az, aki felismerte bennem az igazi anyát, amikor letérdelve, sírva kértem őket, hogy ne szakítsák el tőlem a kisfiamat. Látták rajtam kétségbeesésem, hogy életem értelmét szakítják el most tőlem, ezért felajánlották, hogy egy családsegítő segítségével keresnek anyaotthont számomra. De mivel Józsefhez is ragaszkodtam, azt szerettem volna, hogy együtt maradjon a család, így azt ígérték, hogy családsegítőn keresztül keresnek egy hajléktalanszállót, ahol az egész család együtt maradhat. Mivel gyermekeket várok, és van már egy gyermekem, pár nap alatt lezajlik az egész ügyintézés. Ennek reményében boldogan mondtuk fel az albérletet, bízva abban, hogy most már nekem is és férjemnek is jut elegendő étel. Nagy örömmel, izgatottan mentem a családsegítőbe két nap múlva, de örömöm hamar szertefoszlott, mikor megkérdeztem, hogy hova költözhetek. S a családsegítő munkatársa közölte velem, hogy mégsem ilyen egyszerű a dolog, hetekbe is beletelik, amíg helyet találnak számunkra. Döbbenten és szomorúan mentem haza azzal a tudattal, hogy nekem viszont három napom van arra, hogy kiköltözzek az albérletből. Hamar eltelt az a három nap. Eljött a rettegett reggel, a kiköltözésé, el kellett hagynunk a biztonságot jelentő otthont, de nem volt más választásunk. Kértünk segítséget a rokonoktól, ismerősöktől, családsegítőtől, hogy addig fogadjanak be, míg rendeződnek a dolgok. De senkitől nem kaptunk segítséget. Itt tudatosult bennem, hogy nem marad más, mint az utca. Elkezdtem pakolni a ruháinkat, és fájó szívvel Adrián játékait. Az emlékek törtek elő bennem, a tárgyak, a szobám illata, a falaink, az a sok szép emlék, ami ideköti a lelkemet. Ezt most mind magam mögött kell hagynom, és csak a jövőre kell gondolnom, bátorítottam magam. Beletettem a kisfiamat a babakocsiba, felvettük a táskákat, amikben benne volt mindenünk, és elindultunk a nagyvilágba. Útközben céltalanul haladtunk. Volt idő megbeszélni a férjemmel, hogy a munkahelye miatt a közelben kell maradnunk, ez volt az egyetlen támaszunk, és történjen bármi, kitartunk egymás mellett szeretetben. Hamar sötétedett, kerestünk egy játszóteret. Adriánt a játszótéri pad mellett helyeztem el, babakocsijában gondosan betakargattam. S a szabad ég alatt álomra hajtottuk fejünket, bízva abban, hogy ha reggel felébredünk, ez az egész csak álom lesz, s reggelre minden szertefoszlik. Nagyon hosszú éjszaka volt. A csillagokat, emlékszem, sokáig néztem, mint ezernyi lámpás világítottak felettünk. Behunytam a szememet, és gondolatban csodára vágyott a szívem. Majd kerülgetni kezdett az álom, és fázó lelkemet betakarta.
Eljött a reggel. Szembesültünk a ténnyel, hogy nem álom az egész, hanem maga a valóság. A férjemtől elbúcsúztam, ő elindult a munkába, én pedig ott maradtam a játszótéren a kisfiammal. Sokáig néztem utána. Aztán visszazökkentem a való világba, és az első gondolatom az volt, hogy valahol tisztálkodnunk kell, és korgó gyomrunk jelezte, hogy enni is kellene már. Elmentem egy benzinkút mosdójába, ahol nagyjából magamat és Adriánt is rendbe raktam. Bementem egy boltba, vettem két zsemlét, tejet, vajat, egy banánt, aztán visszamentem a játszótérre, és megreggeliztünk. Adrián mintha érezte volna, hogy ételünk oly kevés, olyat akart játszani, hogy egyet ő harap a banánba, egyet meg én. Huncut mosollyal nyomta a szám felé, és hangosan kacagott, amikor beleharaptam az ő banánjába. Utána viszont egész nap csak játszottunk. A kisfiam élvezte az egészet, azt hitte, körülötte forog az egész világ, mivelhogy egész nap a játszótéren lehet. Mosolyogva dobta nekem a labdát, vidáman homokozott, és örömmel csúszkált a csúszdán. Két kis puha kezével átölelt, mintha megköszönné, hogy vele vagyok, és felhőtlen, örömteli nap ez a számára, hiszen az egész csak a játékról szól. Az utcán éltünk, de ő nem érzékelt semmit az egészből, ő csak örült, hogy velem lehet. Láthatatlan kötél kötött össze bennünket, így volt ez mindennap reggeltől estig. Ma már tudom, hogy nekünk, felnőtteknek is így kellene élnünk az életünket, mint ez a kisgyermek. Nem törődve azzal, hogy mit fogunk enni, mi fog történni holnap. Bármi történik is velünk, csak annyit kellene meglátnunk, hogy Mennyei Atyánk napról napra velünk van, sohasem hagy el bennünket. Úgy, ahogy ez a kisgyermek csak engem látott, boldog volt számára minden perc, amit velem töltött, és nem törődött a holnappal. Ezért írja a Biblia, hogy olyanok legyetek, mint a gyermekek! 
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-12 23:37:14, kedd
|
| |
| |
Felment a színpadra az ötgyerekes anyuka, majd olyat tett, amitől mindenkinek leesett az álla
Mindenkit elkápráztatott ez a nő, amikor a színpadra lépett.
A tanárnőként dolgozó Becky O'Brien öt gyerek édesanyja, aki boldogtalan és sérelmekkel teli házasságban élt, de nemrégiben sikerült pontot tennie a végére. Elvált, és életének értelmét ma már csak a gyerekei jelentik, és persze az éneklés.
edXAds by Rubicon Project
Becky benevezett a Britain'S Got Talent tehetségkutatóba, és a Somewhere Over The Rainbow című dallal mindenkit lenyűgözött. A 34 éves anya 11 éves fia tanácsára vállalta be a szereplést, aki a következő szavakkal bátorította fel az édesanyját: ,,Anya, neked fantasztikus hangod van. Állj ki a színpadra, és énekelj!
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-12 23:28:25, kedd
|
| |
| |
Az idős asszony egyedül maradt miután felnevelte a fiait. Elképesztő ajándékot kapott tőlük, mégsem örült.
Három fiú, miután befejezték felsőfokú tanulmányaikat, elhagyták a szülői házat, mert úgy gondolták, hogy itt az ideje, hogy saját lábukra álljanak. Kitartó munkájuknak, hozzáállásuknak köszönhetően magas fizetést kaptak, a pénz egyikőjüknek sem jelentett különösebben gondot, sőt volt, mikor azt sem tudták, mire költsék.
Karácsonykor úgy döntöttek, hogy külön-külön ajándékot küldenek édesanyjuknak, de még Szenteste találkoztak egy étteremben, a családjukat is magukkal hozták, és szóba került az ajándékozás is.
Ennek apropóján a legnagyobb fiú azt mondta: ,,Én egy nagy házat vettem édesanyánknak. Pont egy öregotthon mellett van, így ha már nem tudja vezetni a házat, beköltözhet az intézménybe."
A második fiú a következőkkel rukkolt elő: Én vettem édesanyánknak egy gyönyörű, legújabb gyártású autót, amelyhez sofőr is jár.
A harmadik fiú pedig mosolyogva a következőket mondta: ,,Én sokkal jobb ajándékot vettem neki, mint ti. Emlékeztek, hogy édesanyánk mennyire szerette olvasni a Bibliát? Nos, mivel mostanában nem lát túl jól, ezért beszereztem egy papagájt, aki az egész Szentírást kívülről fújja, egy papnak 12 évében telt, míg megtanította a madárnak. Édesanyánknak így csak annyi lesz a dolga, hogy megmondja a papagájnak, hogy melyik részt szeretné hallani, a tollas barátja pedig felmondja azt.
Elküldték az ajándékaikat, majd néhány nappal később mindhárman levelet kaptak az édesanyjuktól. Az idős asszony ugyanazt írta mindhárom fiának.
,,Édeseim. Köszönöm szépen az ajándékokat. A ház olyan nagy, hogy néha elveszek benne. Nekem már csak egy szobára van szükségem. Köszönöm az autót is, de tudjátok ti is, hogy ebben a kis faluban nem kell kocsi, hogy elmehess valahova. És én nem is szoktam senkihez sem járni. A papagájt is köszönöm, de nem tudok sokra menni vele, mikor szomorúság gyötör. Sajnálom, hogy nem tudtatok meglátogatni idén sem, hiszen már 5 éve nem találkoztunk, így nem is tudom, hogy rátok ismernék-e az utcán. Értem, hogy elfoglaltak vagytok, sok a dolgotok, de azért remélem, hogy húsvétkor meglátogattok. Hiányoztok, és még azelőtt szeretnélek látni benneteket, mielőtt meghalnék. Ne feledjétek, mindennél jobban szeretlek titeket."
A három fiú nagyon szomorú lett a levél elolvasása után, és elhatározták, hogy húsvétkor hazamennek hozzá. Azonban egy héttel a levél kézbesítése után értesítettek őket, hogy édesanyjuk elhunyt.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-12 22:43:21, kedd
|
| |
| |
Egy napját nem tudom megfogni és körülhatárolni életemnek, mert a mai napomban benne van a tegnap emléke és a holnap vágya, sőt úgy érzem, hogy az egész múltam és egész jövőm bizonyos értelemben benne foglaltatik mindennapi életemben. Ahogyan személy szerint folytatásnak és kezdetnek érzem magam a világban, ugyanígy napjaim is folytatásai és kezdetei a történelmi folytonosságnak, úgy mondhatnám: a jelenben létezem, és az időtlenségben élek. Néha majdnem kétségbeejtő ennek a tudata, máskor azonban boldogsággal tölt el az az érzés, hogy az egyetemesség része vagyok, s hogy a világ ezer történését, az emberi küzdelmek sokértelműségét, a tengerek vadságát és a virágok szelídséget, a lemondás szomorúságát és a kezdeményezés örömét, a múltat és a jövőt egyszerre hordom a tudatomban. Néha majdnem kétségbeejtő ez a határtalanság, (...) és én mégsem kívánok változtatni rajta. Nem akarok eltelni magammal, nem akarok dogmákba vakulni és formulákat szajkózni. Nem leélni, hanem megélni kívánom az életemet.
Kassák Lajos
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-12 22:08:02, kedd
|
| |
| |
Utálja az operát? Ezt hallgassa meg!
Ha van ária, amely annak is ismerős, aki még sosem hallott operát, az a Lascia ch'io pianga Händel mester tollából. Bemutatjuk a világ leghíresebb áriáit. Íme sorozatunk első része.
Magyarra Lányi Viktor fordította le, és ha máshonnan nem, az énekórákról mindenkinek be fog ugrani, ha meghallja e pár sort:
Csordul a könnyem, oly bús a sorsom, / Rabságom sínylem a szívem úgy fáj! / Ott lenn a földben jó lesz a dolgom, / Elmúlik minden, mi most úgy fáj.
A szoprán hangra írt F-dúr, 2/3-os lüktetésű ária szélesen áradó dallam, tempómegjelölése (largo=szélesen, méltósággal) inkább az érzelmi töltetre utal, semmint a sebességre.
Egy dallam élete
Magát a dallamot Händel 1705-ben jegyezte le Almira címre hallgató, amúgy első operájában. Akkor még szöveg nélkül, ázsiai táncként szerepelt az opera szvitcsomagjában, viszont máris nevet szerzett az akkor még csak 20 éves komponistának.
Az Il trionfo del Tempo e del Disinganno című oratóriumban a Gyönyör (Piacere) hangján szólalt meg a mélabús dallam 1707-ben Lascia la spina / cogli la rosa, magyarul hagyd a tüskét, tépd le a rózsát szöveggel.
A zeneszerzők akkoriban gyakran plagizálták saját magukat, nem volt abban semmi kivetnivaló, hogy Händel még egy bőrt lehúzott a dallamról, amelyet mészároslegények is előszeretettel fütyörésztek trancsírozás közben.
Az áriát a korabeli gyakorlatnak megfelelően mindig konkrét énekesre írták, jelen esetben Isabella Girardeau vokális képességei szabtak csak határt Händel invenciójának. Girardeau zseniálisan alakította Almirena szerepét, nagyban hozzájárulva ezzel a Rinaldo sikeréhez. A Rinaldo volt Händel első angol színpadra szánt olasz nyelvű operája.
Link
Link
Link
Link
Link
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-12 21:36:44, kedd
|
| |
| |
A vadkecskék és a kecskepásztor
A kecskepásztor kihajtotta kecskéit a legelőre, és látta, hogy vadkecskék közé keverednek; mikor aztán beesteledett, valamennyit behajtotta a saját barlangjába. Másnap nagy vihar kerekedett, úgyhogy nem tudta a nyájat a szokott legelőre kihajtani, és így otthon etette meg őket. A sajátjainak csak kevés élelmet adott, éppen csak hogy ne éhezzenek, az idegeneknek viszont többet halmozott oda, hogy azokat is magához édesgesse. Mikor azután a vihar véget ért, mindet kihajtotta a legelőre; a vadkecskék azonban a hegyekhez érve azonnal elfutottak. Mikor pedig a pásztor hálátlansággal vádolta őket, amiért elhagyták, bár nagyszerű ellátást kaptak tőle, visszafordultak, és így szóltak: "Éppen ezért még jobban őrizkedünk tőled; mert ha minket, akik tegnap kerültünk hozzád, többre becsültél a régieknél, világos, hogy ha ezután mások is hozzád kerülnek, azokat meg elibénk helyeznéd."
A mese bizonyítja, hogy nem kell szívesen fogadni azok barátságát, akik régi barátaiknál többre becsülnek minket, míg újak vagyunk; meg kell gondolnunk, hogy ha fölöttünk is eljár az idő, másokkal barátkoznak össze, és azokat fogják többre tartani.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-12 21:28:53, kedd
|
| |
| |
Így változik a kapcsolat 2 év után
Na jó, nem általánosíthatunk minden kapcsolatra, és van, ahol ez később jön el, de bizony idővel kicsit megváltoznak a dolgok a szerelmesek között...Megmutatjuk a különbséget a kapcsolat eleje, és két év utáni állapota között!
. Szex
az elején: Túlfűtött, heves, spontán.
két év után: napirend szerűen be van tervezve, meg van beszélve, a kedvenc sorozat, fürdés és fogmosás után, alvás előtt.
2. Randi
az elején: andalgás kéz a kézben, pillangók a gyomorban, ismerkedés, beszélgetés órákig
két év után: ritkán egy vacsora, lehetőleg kuponos helyen, kevés beszélgetéssel, az
étlap és az árak annál részletesebb negatív elemzésével
3. Beszélgetés
az elején: odaadó figyelemmel hallgatjátok egymás minden szavát, ezzel kimutatva a támogatásotokat
két év után: a figyelés tettetésének mesterfoka, az “aha" gyakori ismétlésével, és közben még tévét nézni is lehet
4. Nézeteltérés
az elején: azt gondoljátok, normális, hogy nem mindenben egyezik a véleményetek, nem csináltok belőle problémát
két év után: rájöttök, hogy az elején túl naivak voltatok, és jó nagy vitákat csináltok a vélemény különbségetekből, bizonygatva, hogy tuti nektek van igazatok
5. Bókolás
az elején: udvarias, kedves, cuki megjegyzések, mind külső, mind belső tulajdonságokra
két év után: leginkább a szexre irányulnak, és a lényege is az, hogy na, szexeljetek
6. Érzelmi defektek
az elején: profin leplezed minden furcsaságod, érzelmi törésedet, ha megbántott, inkább hallgatsz
két év után: nyugodtan rázúdítod minden búdat, bánatodat, kiakadsz ha megbántott
7. Csókolózás
az elején: szenvedélyes nyelvcsata, szex előtt, közben, helyett...
két év után: inkább csak “cukiskodás", és szájra puszi
8. Biológiai szükségletek
az elején: úgy tesztek (legalább is te), mintha nem létezne olyan, mint emésztés, inkább felrobbannátok
két év után: mindenki elengedi magát (legalább is a pasid tuti, szemrebbenés nélkül)
9. Szőrtelenítés
az elején: mindketten mindig rendbe vagytok téve, bevetésre készen, csupaszon
két év után: teljes körű szőrtelenítés különleges alkalmakkor, például évfordulóra
10. Vélemény
az elején: mindenkinek ódákat zengsz róla, ő a tökéletes, a leghelyesebb, a legaranyosabb
két év után: szereted, DE megőrülsz ahogy csámcsog, szétdobálja a zokniját, állandóan meccset néz...
11. Osztozás
az elején: mindent boldogan megosztotok egymással
két év után: rendeljen csak magának saját sült krumplit
12. Ajándékozás
az elején: kreatív kedvességek a tuti befutók
két év után: a valóban hasznos ajándékok a tuti befutók
13. Egyedüllét
az elején: alig bírtok ki pár órát egymás nélkül
két év után: végre egy kis szabadidő, mikor játszhatok, sorozatot nézhetek
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-12 20:26:51, kedd
|
| |
| |
A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.
Elmesélte bánatát a Teremtőnek.
Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.
- Igen, jó lenne - volt a válasz.
- Megfelelne egy pár erős agyar?
- Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.
- Akkor két hegyes szarv, talán?
- Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.
- Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?
- Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki.
- Talán akkor két erős pata?
- Az sem kell, mert lónak néznének.
- De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?
- Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.
Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva.
Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: a képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.
Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történetek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
261 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 694
- e Hét: 2166
- e Hónap: 11349
- e Év: 64057
|
|
|
Offline
