|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 22:45:26, hétfő
|
| |
| |
Szily Nóra interjúja: Dr. Buda László pszichiáter: ,,Hasznos, ha az ember párbeszédet folytat önmagával"
,,Szeretettel gondolok mindazon kedves ajtókra, amelyek felbukkanni készülődnek életem most következő szakaszában. Figyelni fogom őket, még éberebben, mint eddig. S készülök rá a szívemben, hogy majd legyen bátorságom belépni, ha ott a pillanat" - az idézet dr. Buda László pszichiátertől való, blogjában akadt meg rajta a szemem, és úgy gondoltam, hogy a már talán épp kopni készülő fogadalmaink tartásához energiát és inspirációt adhat vele egy beszélgetés.
Év elején sokan veszünk nagy levegőt, és határozzuk el, hogy mit csinálunk másképp. Aztán telnek a napok, hetek, és fogy a lendület...
Azt, hogy mi tartja a motiváló, energizáló érzést bennünk, könyvtárnyi irodalom taglalja. Az egyik, ami a leglényegesebbek közé tartozik, hogy élvezni kell a folyamatot. Ha valaki kitűz egy célt, azt nagyon nehéz úgy csinálni, hogy a megújulás felé vezető út kellemetlen. Például ha olyan sportot vagy diétát választasz, amit nem szívesen végzel. Amikor nem az az élmény, hogy alig várom, hogy elkezdjem, hanem hogy végre befejezzem, és túl legyek rajta! Egy idő után megfakul a cél, és elkezdünk belefásulni, mert örömre, fölajzottságra, boldogságélményekre útközben is szükség van. A legtöbben azt tanultuk meg, hogy ahhoz, hogy valahova eljussunk, kritikusnak, szigorúnak kell lenni magunkhoz. Ez az attitűd az iskolától kezdve a legtöbb családban feltűnés nélkül beivódik mintaként, és amikor aztán felnőtt korunkban már sehol nincsenek a szüleink és a mogorva tanítóink, egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy rosszul bánunk önmagunkkal.
Dr. Buda László pszichiáter
Fotó: Marton Szilvia/Origo
Vagyis ne elutasításból határozzunk el valamit, ne ostorozzuk önmagunkat.
Ne azért tűzzek ki célt, mert utálom magam vagy a jelenlegi helyzetem, hanem mert kalandra vágyom, változni vágyom, valami mást szeretnék csinálni, mint eddig, és közben minden pillanatát ki akarom élvezni. Nagyszerű dolog, ha valaki egy időponthoz tudja kötni a saját belső változását, erre az újév remek. Viszont nem szerencsés magunknak összevissza ígérgetni, mert utána esetleg még inkább megtépázódik az önbecsülésünk. Jó, ha párbeszédben maradunk önmagunkkal. ,,Itt az újév, szeretném ezt az alkalmat arra használni, hogy valami újat fölfedezzek magamban!" Ezt le lehet bontani szokásokra, mert úgy egyszerűbb. Vegyük például a dohányzást.
Ha valaki azt fogadja meg, hogy leteszi a cigit, vagy feleannyit fog szívni - ezeket szoktam kegyetlenkedésnek érezni, ha valaki tényleg szenvedélyesen dohányzik.
Nincs előkészítve, hanem hideg-rideg hozzáállást tükröz. Mennyivel célszerűbb lenne egy olyan fogadalom, ami egy kicsit enyhébb, de lehet, hogy sokkal eredményesebb. A belső monológ így szólna: ,,Mostantól arra fogok figyelni, hogy minden egyes szál cigarettát, amit elszívok, az első slukktól az utolsóig élvezem, azért csinálom, mert szeretem, megnyugtat, kikapcsol... Más oldalról mivel nem tesz jót a szervezetemnek, azon leszek, hogy ezt a folyamatot tudatosan figyeljem. Résen legyek, és soha egy szál cigarettát se szívok el öntudatlanul." Ugye, ott kezdődik igazán az ártalmassága, az addiktív jellege, amikor az ember már áldozatává válik valamely szokásának. Nincs benne öröm, az a tudatosság, ahogy valaki ízleli a falatot, hanem habzsolni kell. Lehet, hogy pszichiáterként nem túl hétköznapi a látásmódom, de mégis azt érzem inkább működőképesnek, ha az elejétől kezdve jóban vagyunk magunkkal.
Hát, szerintem nem így szokott lenni... Inkább dühből indítunk. Elegünk van valamiből - vagy inkább magunkból.
Szeretem az edző metaforáját, ami épp ide illik. Az a jó edző, aki egyszerre tud erős követelményeket támasztani, és közben éreztetni a szeretetét, tiszteletét, megbecsülését a fiatal sportoló felé. Hogyha nincs ez a meleg, szeretetteli oldószere az egésznek, akkor lesz kegyetlen, hideg és kínzó a követelmények támasztása. Ez rárímel arra a neveltetési mintázatra, amit a társadalmunkban kevés ember tud kikerülni.
Fotó: Marton Szilvia/Origo
Na de ha cipeljük magunkkal ezt a mintát évtizedeken keresztül, akkor hogyan lehet felülírni?
Alapkérdés, hogyan definiálhatja újra az ember a kapcsolatát önmagával, hogy fölfedezze azt a minőséget, milyen az élet, amikor a legjobb barátomként vagyok önmagam társaságában. Milyen élethez vezet, ha abbahagyom saját magam kritizálását, vagy azt a kényszerítő nyomásgyakorlást, hogy nekem mindig meg kell változnom, másmilyennek kell lennem, jobbá kell válnom? Milyen lenne, ha egyszerűen csak derűsen tekintenék arra, hogy ilyen vagyok, így nézek ki, ezek az eredményeim? Ha úgy gondolnánk, hogy remek társaságban vagyunk önmagunkkal?
Hát igen, 24 órát együtt lenni valakivel, akit utálok - rémes. Márpedig önmagunkkal folyamatosan össze vagyunk zárva! Azt mondod, hogy az önmagunkhoz való hozzáállás az alapja annak, hogy bármit áthangoljunk az életünkben?
A lényegi változások belül kezdődnek. Lehet barkácsolni, rendezgetni a díszleteket magunk körül, vagy abban reménykedni, hogy majd jön egy ilyen partner vagy egy olyan munkalehetőség, vagy egy pénzes projekt, vagy végre lefogyok... De végül még a drasztikus fogyások, a jelentős testi változással járó plasztikai műtétek vagy a lottónyeremények utáni vizsgálatok is azt mutatják, hogy ha nem történik belső változás, akkor az illető egy bizonyos idő után ugyanott köt ki, ahol korábban tartott. Rendre az a tapasztalat, hogy nem a külsőségek számítanak igazán.
Fotó: Marton Szilvia/Origo
Változás, változtatás... Ajtók, amiken be kellene lépni, de az ember olyan sokszor megtorpan vagy visszahőköl. Szinte közhelyszerű már, hogy úgy tűnik, a rossz biztonsága még mindig kevésbé félelemkeltő, mint az elindulás. Pedig ott zubog a vágy a lélek mélyén!
A biztonságérzet valószínűleg a legalapvetőbb emberi szükségleteink egyike. Az a gond vele, hogy a biztonságérzet által uralt élet unalmas, azt nem érdemes élni...
A boldogság élményét keressük, ami leegyszerűsítve két dologból szokott összeállni: az egyik, hogy biztonságban vagyunk, a másik hogy élményt, kalandot élünk át. Ha csak az első van, az a már említett unalom, ha pedig csak a második, az stresszt okoz.
Nyilván felnőttként a legtöbb ember arra törekszik, hogy az élményt és a biztonságérzetet jól kombinálja. A biztonságérzet legprimitívebb formáját az állandóság vagy a változatlanság adja. Ehhez a legkönnyebb hozzányúlni, ezért ismétlik annyian felnőtt korukban a gyerekkori traumatikus kapcsolatoknak a mintáit. Apuka alkoholista volt, vert, és tessék, ott kötök ki, hogy a férjem is így bánik velem. Nemrég mesélte valaki, hogy amikor először meglátta a férjét részegen, összeomlott benne egy világ, mert ugyanolyan volt, mint az apja. Bárki felismerheti, miként rekonstruálja a szülői mintát. Ezek az ismétlések elementáris erejűek és tudattalanok. Viszont egyértelmű, hogy nem szólhat erről az élet, jobb a boldogságot választani.
Egyértelmű, de a kérdés az, hogy hogyan?
Ha az ember ráérez arra, hogyan másolja a szülei mintáját, akkor hasznos lélekben kicsit visszamenni, vagy legalábbis azt a kapcsolatot, ahol anya, apa és én is ott vagyok, ügyesen rekonstruálni lelki-érzelmi szinten, és újraírni valamit... Ehhez persze gyakran segítség kell. A lényeg oda eljutni, hogy rá tudjunk bólintani, elfogadjuk azt, ami és ahogy volt, és megértsük, hogy most már a legfőbb szövetségesem én magam vagyok. Ha vágyom arra, hogy valaki feltétel nélkül elfogadjon és szeressen, ezt az élményt először magamnak kell tudni megadni. A változatlanság biztonságánál sokkal működőképesebb az önmagunkhoz való kapcsolódás stabilitása. Hogy hajlandó vagyok a saját vágyaimmal, elképzeléseimmel, igényeimmel, fantáziáimmal, érzéseimmel meghitt viszonyban lenni. Ha tudom, hogy akármit is hoz az élet, képes leszek átkísérni magam egy nehéz szakaszon. Nyilván jó, hogy ha mások támogatnak, ha van hitem, de az alap mégiscsak az, hogy magamra támaszkodhatok. Klasszikus példa, amikor valaki nagyon elvágyódik egy kapcsolatból, de retteg attól, hogy mi lesz, ha egyedül marad, akkor valahogy megpróbálja addig csűrni-csavarni, amíg megjelenik egy olyan ember, akihez közvetlenül át tud slisszolni.
Fotó: Marton Szilvia/Origo
Én ebben sose hittem.
Működhet, de a tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy ha e közben nem sikerül átélni, hogy valami véget ér, aztán a semmi van, és utána épül fel valami új - akkor nagy a veszélye, hogy az előzőhöz hasonlóan alakul az új kapcsolat is.
Bármit próbálunk elhatározni, meg kell élni a véget, az űrt, a kockázatokat. Az utat nem lehet megúszni...
Nekem is ez a tapasztalatom. Persze felmerül a kérdés, hogy mi ad erőt a semmiben, és ahhoz, hogy elbúcsúzzam valamitől, ami már nem annyira működik. És megint visszaérünk az önmagammal való szeretetteli és teherbíró kapcsolathoz. Mert ha nem bízol benne, hogy bármi is történik, te életképes leszel, akkor rettegés lesz minden változási helyzet.
És azt a bizalmat miként tudja felépíteni az ember?
Meg kell találni a módját, hogy ez a szövetség önmagamon belül hogyan legyen teherbíró. Hasznos, ha az ember párbeszédet folytat önmagával. Sokan bírálják ezt a koncepciót, hogy ugyan miért csinálnánk úgy, mintha az emberben két dolog lenne, ami kapcsolatban van egymással, amikor az ember egy és oszthatatlan. De a tapasztalat azt mutatja, hogy ha valaki meg tudja találni önmagában a két minőséget, amelyeket párbeszédbe tud hozni - például a tudatom és a testem, vagy egy régebbi önmagam lelkiállapota és egy mostani -, és képes a kommunikáció révén ezt a kapcsolatot szeretettel feltölteni, ez rendíthetetlen stabilitást adhat nehéz helyzetben. Mert bárki másra támaszkodsz, elsodorhatja az élet mellőled.
Bármilyen képességedben bízol, könnyen lehet, hogy nem fogod tudni használni. De te mindig ott vagy önmagad számára.
És lejátszani párbeszédeket, tudatosítani a félelmeket és a vágyakat is?
Így van. A párbeszéd az egyik legerősebb eszköz. Ezért épül erre a szomatodráma - test és lélek között, vagy testrészekkel folytatott beszélgetés - ami nagyon mélyről jövő gyógyító lehetőségeket tartalmaz.
Fotó: Marton Szilvia/Origo
Elbeszélgethet a magányos én a képzeletbeli, már társra találttal, a mostani, még túlsúlyos a majdani ideálissal..., és folytathatnám a sort.
Igen. Mindez képzeletben létrehozható. De sokan elriadnak ettől, mert leszoktak róla, hogy a képzeletüket ilyen módon használják, és inkább csak a kézzelfogható, racionális dolgokkal foglalkoznak.
Érdekes párbeszéd lenne, hogy elképzeljük a 2016 év végi énünket. Mire szeretne emlékezni, hogy szeretné a még előttünk lévő évet zárni, mit súgna a jelenleginek, aki még csak épp nekiindul...
Ez nekem nagyon tetszik. De ha valaki túl nagy falatnak érzi ezt egy egész évre, akkor bontsa le és képzelje el, hogy milyen lenne egy tökéletes napja, amikor igazán élvezné az életét. Amikor nem pusztán arra hangolódik reggel, hogy ,,ki vagyok én, mik a szerepeim, mit kell ma megcsinálnom mindenképpen?" Létezik a mondás, miszerint a nap végére általában nem is attól fáradunk el, amit csináltunk, hanem attól, amit nem... Az igazi kimerülést az a feszültség adja, ami napközben generálódik. Hogy hány dolog maradt el, mennyit szorongtam azon, hogy erre menjek vagy arra, ahelyett hogy elindultam volna. Ezt nem érdemes hosszabb távon csinálni, mert csak pusztul a lélek... Javaslom, ha csak lehet, hozzunk egy döntést az év minden napjának reggelén: ma egy boldog napom lesz - és aztán cselekedjünk bátran, menjünk be az ajtókon, amelyek megnyílnak előttünk!
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szily Nóra riportjai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 22:37:51, hétfő
|
| |
| |
Lélekbúvár, Szily Nóra műsora: Önbizalom, önértékelés
Önbizalom. Kétszer van vele baj. Ha túl sok van belőle és ha túl kevés. Most azon töprengünk, miként is lehetne növelni, ha nincs belőle elég. Mit tehetünk azért, hogy kishitűségünkkel ne váljunk saját magunk gátjává, és a bennünk rejlő képességek tényleg kibontakozhassanak. Csonka Andrással és Mákos Nándor business coachcsal beszélgetünk.
Bandi, cseppet sem lepődtél meg, amikor e téma kapcsán megkerestelek. Felsejlett bennem, hogy akárhányszor beszélgettünk, mindig előbukkant: mennyire bízol te önmagadban?
CS.A: Vagy inkább mennyire nem... Gondoltam, ha már ilyen szép környezetben leszünk, talán lesznek itt aranyhalak és esetleg kívánhatok tőlük valamit ezzel kapcsolatban. Gyakran magamat hibáztatom azért, hogy az önbizalomnak inkább a hiányát érzem. Több minden kapcsolódik ehhez a témához: hiszünk-e a képességeinkben, a lehetőségeinkben, és folytathatnám... Mindezek a kételyek összeadódnak és komoly feszültséget keltenek bennem.
Fotó: Polyak Attila/Origo
Remélem, hogy annak is a végére járunk, hogyan lehet ezt a feszültséget kezelni, de talán érdemes tisztázni a fogalmat. Nándi, korábban azt mondtad nekem, hogy nem helyes, ha önbizalomhiányról beszélünk, mert eleve negatív irányba tereli a gondolatokat..
M.N: Igen, mert igazán önbizalomhiány nem létezik. Van valamilyen foka, amit elégségesnek, túl soknak vagy épp túl alacsonynak érzünk. Magát az önbizalmat is nehéz meghatározni, hiszen ez egy általános fogalom, a valóságban pedig mindig egy egyén áll mögötte, és tölti meg tartalommal. Amit az önbizalomról hiszünk, azt mi magunk alkotjuk, és ráadásul még a szituációktól is függ. Hiszen van olyan helyzet, amikor azt érezzük, hogy van, máskor meg keveselljük ahhoz képest, amennyit szükségesnek éreznénk. De talán az első legfontosabb felismerés és egyben jó hír is, hogy ha a képet magunk alkotjuk, azt is jelenti, hogy meg tudjuk változtatni.
Fotó: Polyak Attila/Origo
CS.A: De a változtatáshoz is kell hit - vagyis önbizalom! Hogyan lehet ebben fejlődni? Szerintem muszáj a sikerélményekről is beszélni. Vagyis hogy hogyan éljük meg a szakmai és magánéleti sikereinket. Hogy az fejleszti-e az önbizalmunkat? Mert ezzel az erővel nekem tényleg több lehetne...
M.N: A kevés önbizalommal bíró ember nem elég bátor, nincs elég energiája, leginkább külső megerősítésekre vágyik és támaszkodik, míg az önbizalommal teli ember magabiztos, keresi a lehetőségeket, megragadja azokat és él is velük. De ezek még mind általános jellemzők. Ha viszont saját magunkról kezdünk el gondolkozni, akkor le kell bontani konkrétumokra. Amikor úgy érzem, hogy kevés, akkor egészen pontosan mit gondolok magamról? Mit érzek? Mi az a szituáció, amiben éppen benne vagyok? Mit mondanak mások rólam abban a helyzetben? Ők milyennek látnak? Ha ezeket végiggondoljuk, akkor hirtelen valóságossá válik a kép, és azzal már tudunk valamit kezdeni. A ,,fénykép" elkészítésével tulajdonképpen megszületik a diagnózis. Beazonosítjuk a saját problémánkat. A következő lépés, hogy hogyan lesz a problémából feladat, aztán pedig elérendő cél. Mit akarok én ezzel kezdeni? Miből venném észre, hogy jól alakul? Mit jelent számomra, hogy elértem a célomat? Mi jelentene számomra sikert? Milyen helyzetben akarom ezt átélni? Ha e féle kérdések mentén az általános, diffúz érzést le tudjuk hozni a való élet szintjére, akkor rögtön el lehet kezdeni dolgozni rajta, és máris ott van a fejlődés lehetősége. Ehhez kell elhatározás, egy program és kitartás.
Tudatosítani a helyzet összetevőit, aztán a lépéseket... De András szemében most is ott látom a kételyt: ,,Igen, de..."
CS.A: A célokat a saját életedben meghatározhatod, de közben meg oly sok szempontból kiszolgáltatottak vagyunk. Ha a szakmámat nézem - annyi mindentől függ, hogy milyen lehetőségeim adódnak. Nekem azokhoz kell mindig idomulnom, tehát nem csupán én határozom meg, hogy hova akarok eljutni. Némiképp sodródás az életem. Ezért is kell sokszor külső támogatás.
Fotó: Polyak Attila/Origo
Amikor az önbizalmad megroppan, neked ki segít? A sikerélmény feltölt, de aztán valahogy nem táplál elég sokáig, mintha az energia kifolyna a lelked tartályából...
CS.A: A baráti köröm sokkal józanabbul ítél meg és praktikusabb ötleteket tud adni, mint én saját magamnak. Igazán nem tudom, hogy mi az oka annak, hogy van egy kis tölcsér, amin sok minden kifolyik, aminek éppen energiát, hitet kellene adnia. Én soha nem szégyelltem azt sem, hogy alkalmanként pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulok. Amerikában ez természetes, sőt, sikknek számít, hogy segítséget kérnek az emberek, ha elakadnak. Nálunk ezt még mindig sokan furcsállják, de engem ez nem érdekel. Igenis előfordul, hogy olyan valakire van szükség, aki nem az elfogultak közül való, hanem igazi külső szemlélő, aki másként lát engem, kívülről tud nézni. Kapaszkodót ad.
Nándi, te ilyen külső szemlélő, coach vagy. Vezetőkkel is dolgozol, akikről talán fel sem tételezik, hogy ilyen gondokkal küzdenek. Nekik például milyen feladatokat adsz? Ha már a helyzetek beazonosítása megtörtént - mik a következő lépések?
M.N: Egy munkahelyen az önbizalom nem elégséges szintje kialakulhat azért, mert egy új környezetbe kerül be valaki, a kapcsolati háló még nem jött létre és vákuumban érzi magát. Vagy épp egy olyan új kihívással szembesül, amihez a korábbi tapasztalatait nem érzi elégnek a megoldáshoz. Bármi is van a háttérben, az első mindig a pontos diagnózis, vagyis hogy miből is származik a ,,hiány". Azután lehet elindulni. Akár abban, hogy miként lehet kapcsolatokat építeni vagy abban, hogy milyen képességeit tudja a múltból mozgósítani. Ha például egy kudarcot kell kezelni, akkor nagyon hasznos visszaidézni, hogy korábban miként küzdött meg nehéz helyzetekkel. Mi segített akkor? Vissza lehet nyúlni a tapasztalatokhoz, amik erőforrást, eszközt jelenthetnek a jelenben és a jövőben is.
Fotó: Polyak Attila/Origo
Tehát elő kellene kotornunk régi élményeket, az erősségeinket a múltból...
M.N: Az erősségek tudatosítása és összegyűjtése nem mindig könnyű feladat, mert valljuk be őszintén, általában kritikusan nézünk magunkra, hajlamosak vagyunk inkább a hibáinkat látni. A sikert megélni és ünnepelni nem mindig tudjuk. Sőt, inkább annak örülünk, hogy végre túl vagyunk egy feladat elvégzésén. Túl vagyunk egy vizsgán, egy állásinterjún, egy beszámolón... És még ha sikerült is, ahelyett hogy a büszkeséget élnénk át, inkább csak fellélegzünk. Bebillen a mérleg a kritika felé. Az lenne a feladat, hogy az erősségeinket és a gyengébb tulajdonságainkat egyensúlyban lássuk. Ha tisztában vagyunk a pozitívumainkkal, és hiszünk bennük, attól kezdve támaszkodni is tudunk rájuk. Konkrét gyakorlat például a sikerek listázása, és elemzése - hogy akkor és ott milyen képességekre, készségekre volt szükségem, miket használtam, hisz azok megvannak bennem, tehát mozgósíthatók.
Valaha összeírtad a sikereidet?
CS.A: Gondolkodom, hogy előveszek egy papírt, mert ugye a lényeg az lenne, hogy lássam, mi az, amit sikernek könyvelek el, és mi az, amit kudarcnak. Erre gondolsz?
M.N: Érdemes inkább a sikerekre koncentrálni.
CS.A: Persze, értem, pozitívan kellene szemlélni. De amúgy azt gondolom, hogy egy ideig gyakorolhatsz, erősítheted magad, de azért vannak alapvető alkati adottságok, amiket nem tudsz áthágni.
Biztosan ezzel kapcsolatban is sok mindent hozunk a gyerekkorunkból. Dicsértek-e vagy csak elvártak? Hova tették a szüleink a mércét? Úgy sejtem, hogy a teljesítménykényszeres embernek gyakran vannak önértékelési problémái.
CS.A: Ezzel kapcsolatban már beszélgettem szakemberekkel is. Nálunk apám volt az, akinek úgy érzem, hogy soha nem tudtam megfelelni. Ő akkor sem dicsért, amikor lehetősége lett volna rá. Aztán az ember ezt egy életen át hordozza magával, folyamatosan próbál bizonyítani, és esetleg magának még kevésbé tud, mint másnak.
Fotó: Polyak Attila/Origo
M.N: Te már megtetted az első óriási lépést, hisz tisztában vagy azzal, hogy mit szeretnél fejleszteni. Azzal is tudni kell, hogy nem jutunk el a vágyott szintre egyik pillanatról a másikra. Fokozatosan lehet haladni. Nagyon fontos, hogy reálisak legyenek a célkitűzések, és ha esetleg kudarc ér, abból is vonjuk le a tanulságokat. Mert amit elhatározunk, nem mindig jön be elsőre. Az egyes lépések sikerét mindig meg kell ünnepelni, mert anélkül nem válik tudatossá, és nem tudunk a következő alkalommal visszanyúlni hozzá, és energiát meríteni belőle. Így lehet élményről élményre haladva építkezni.
Amikor elbizonytalanodsz, és kétkedsz, akkor képes vagy visszaidézni a Szombat esti láz, a rengeteg premier sikerét, a tapsvihar hangját? Elő tudod húzni a korábbi bizonyságokat?
CS.A: A képek felidézéséről az agykontroll jut eszembe..., és az, amiről szintén olvastam, hogy nagyon lényeges, hogy átéljük és érezzük a hálát. A hálát mindazért, amit megkaptunk az élettől. Apróbb és nagyobb sikereket, azt hogy egészségesek vagyunk, hogy itt ülünk, és beszélgethetünk. Hiszek benne, hogy a hála sokat lendíthet rajtunk és az önbizalmunkon is. Ezt próbálom gyakorolni. Sőt, az is jó, ha az ember előre elképzel dolgokat, és szinte átéli mindazt, amire vágyik. Ez a vizualizáció. Lehet, hogy komplikáltan hangzik, hogy előre ne szorongjunk attól, ami következik, a feladattól, vagy akármilyen magánéleti történéstől, hanem képzeljük el, hogy már megtörtént, és úgy alakult, ahogy nekünk jó. És érezzük a hálát. Ez persze nem ezt jelenti, hogy automatikusan minden sikerülni fog, mert nem...
Mégis derűsebben indul neki az ember...
CS.A: Pozitívabb lesz, igen, és megszünteti a pesszimizmust, a szkeptikusságot. De azért ez nehéz feladat.
M.N: Egy cél igazából akkor válik hitelessé, ha konkréttá válik. Elképzelem, hogy mit látok, mit érzek, mit hallok? Minél pontosabban magunk elé idézzük a helyzetet, annál vonzóbbá tud válni.
Akár egy megbeszélést vagy egy vizsgát, a termet, a bútorokat, az arcokat...
M.N: Így van. Gondoljunk csak az olimpikonokra. Ők is felkészülnek mentálisan. Lejátsszák fejben az egész gyakorlatot, és már kimutatták, hogy ennek ugyanakkora szerepe van a sikerben, mint magának a fizikai gyakorlásnak.
Fotó: Polyak Attila/Origo
CS.A: Azért ez nem egyszerű tanulási folyamat. Én még nem jutottam el arra a szintre, ahova szeretnék, de meg kell becsülnöm az életemet, a sikereimet, mindazt, ami történik velem. De közben meg mindig eszembe jut Gregor József, aki azt mondta, hogy a magabiztosság megöli a művészetet. Vagyis mindig kell egy kis bizonytalanság, kétely. Hátra dőlni nem lehet...
Kétely persze kell, az a kérdés, hogy korlátoz-e vagy ösztönöz a bizonytalanság?
M.N: Épp az a lényege, hogy erőt, energiát adjon nekünk abban, hogy meg tudjuk valósítani azt, amit szeretnénk. Hogy ne visszahúzó erő legyen, hanem inspiráló plusz. És ez nem vagy-vagy kérdése. Mind a kettőnek meg kell lennie benned: a bizonytalanságnak és a magabiztosságnak - megfelelő egyensúlyban, és ezt akkor érzed, ha lendülettel visz előre!
Fotó: Polyak Attila/Origo
Azért te végül is így működsz!
CS.A: Igyekszem egyre bátrabb lenni, de azért a gátlásaim még sokszor visszahúznak. Azokon van még mit faragni, hogy végre igazán szárnyalni tudjak...
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szily Nóra riportjai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 22:23:56, hétfő
|
| |
| |
A hónap témája - Müller Péter: Nőpárti vagyok?
Müller Péter postaládájában számos levél landol nap mint nap, és most már a közösségi oldalakon is tömegével érkeznek hozzá a különböző kommentek legnépszerűbb írásaival kapcsolatban. A Life.hu éppen ezért új sorozatot indít: mostantól havonta olvashatók lesznek Müller Péter legmélyebb gondolatai a legmegosztóbb témákban.
Sokan azt írják: nőpárti vagyok. Még nők is, gyakran. És elmondják, mennyi önző, hatalmával visszaélő, egoista, karrierista nő van, aki tönkreteszi a családját. Ilyen leveleket kapok. Attól, hogy nő valaki, még lehet egy vacak ember is. Férfiak pedig ritkán értenek velem egyet: előadásaimon javarészt nők ülnek.
Forrás: Thinkstock
Hogyan látom én ezt? Nem a saját szavaimmal mondom el, mert valaki ezt már tökéletesen leírta. Egy Karol nevű, igazi férfi, aki síelt, focizott, úszott, kajakozott, küzdött a nácik ellen, kőbányában dolgozott, majd egyetemen tanult, és színjátszó volt valaha, éppúgy, mint én. Azt írta:
,,Sajnos, olyan beidegződésekkel átszőtt történelem örökösei vagyunk, mely minden korban és mindenütt megnehezítette a nő útját, akinek méltóságát félreismerték, értékeit eltorzították, akit gyakran kizártak, sőt rabszolgává tettek. Ez akadályozta abban, hogy valóban önmaga legyen, az egész emberiséget pedig megfosztotta az igazi lelki gazdagságtól..."
A lényeget mondja. A nők világtörténelme: rémtörténet. Minden korban és mindenütt. Híres példája a házasságtörő nő megkövezése, melynek Jézus is tanúja volt. Ma is látunk ilyen borzalmat, a kereszténységnél fél évezreddel fiatalabb iszlám világban és máshol is. Nem lesz így sokáig. A nők ,,önmagukká" lesznek. Ráébrednek nem az elnyomásukra, hanem saját isteni valójukra. Karol enyhén fogalmaz. A nőkkel való bánásmód az emberiséget nem a ,,lelki gazdagságtól", hanem az élettől fosztja meg. Anya és Anyag minden mély nyelvben összefügg. Aki a női princípiummal elvetemülten, zsarnokként bánik, az anyaggal, a földi élettel is ezt teszi.
A férfiuralom csődbe vitte a földi életet. Pusztulásba, világháborúba, tömegirtásba. A világválság, amelyben élünk, a férfiuralom csődje.
Karol később pápa lett. II. János Pál. Ma már az egyház szentje. Az utóbbi száz évben a nők szerepe gyökeresen megváltozott. S ez nemcsak arról szól, hogy jogokat kapott, hogy szavazhat, hogy tanulhat végre az egyetemen, és taníthat is (tilos volt, mindkettő!), hogy vezető szerephez jut a társadalmi élet minden területén - hanem elsősorban arról, hogy öntudatra ébred. ,,Önmaga" lesz végre, ahogy a levélben áll. S ez így lesz, minden kultúrában, előbb-utóbb. Úgy hívják ezt: paradigmaváltás.
Az emberiség sorsa függ ettől.
Forrás: Thinkstock
Az ,,utolsó időkben" - János evangélista látomásában - megjelenik a ,,Napba öltözött asszony" az égen. Tudjuk, hogy az ,,Örök Nő" szimbóluma a passzív Hold. A Nap a férfié. A ,,Napba öltözés" megrendítő fordulat! Ezt éljük ma. A nő szuverén lény lesz. Öntudatra ébred. Nem a férjétől függ, bármennyire szereti is, őt is, a gyerekeit is, hanem a saját belső Napjától. Ez átsugárzik még az anyaszerepen is. Ezért nem könnyű ma nőnek és férfinek lenni. Nem ehhez szoktunk, emberemlékezet óta. És ezért nehéz, ebben kozmikus méretű fordulatban, harmonikus párkapcsolatot teremteni. Ritkák az igazi, jó találkozások, és nagyon sok a karambol.
Amikor a nő a ,,félreismert méltóságért" küzd, amikor azért harcol, hogy ,,valóban önmaga legyen", nemcsak a saját lelkéért, hanem a gyerekeiért, a családjáért - és az egész emberiség jövőjéért teszi.
Férfi vagyok, és tudom, milyen ősi tiltakozást kell legyőzni magamban, hogy ezt kimondjam. És milyen bonyolult érzést vált ki belőlem, ha egy ilyen önmagára ébredt, bölcs nővel találkozom. Mert azért mégiscsak én vagyok férfi!
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heti útravaló - Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 22:19:41, hétfő
|
| |
| |
Heti útravaló Müller Pétertől - 213. rész
Müller Péter: "A csoda észrevétlenül lép az életedbe"
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.
"A csoda észrevétlenül lép az életedbe. Hétköznapi, közönséges, szürke pillanatnak álcázza magát. És csak sok év múlva döbbensz rá, hogy igen, ez csoda volt! Észre sem vetted! "
Forrás: Thinkstock
Amikor egy halálélmény után, sok hónapos kórházi szenvedés után újra kiléptem az utcára, új szemmel néztem vissza az életemre. Hányszor lehettem volna boldog, csupán azért, hogy nem fáj semmim, hogy levegőt vehetek, hogy rám mosolyog egy virág, hogy megsimogathatom a kiskutyámat, hogy enni ad az anyám, hogy leülhetek újra az íróasztalom mellé, ahol a munka nem gályarabság, hanem örömteli áldás! Hogy jó élni, akkor is, ha hó van, fagy, vagy zuhog az eső... Új szemmel nézve az élet csodálatos lett... És ez volt a valóságos Élet... A többi csak egy szürke, rossz álom.
Milyen csodálatos, hogy leírhattam most ezeket a sorokat! És milyen csodálatos, hogy te elolvashatod!
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heti útravaló - Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 22:11:23, hétfő
|
| |
| |
Téli polkorrekt monológ
Ne diszkrimináljunk,
Polkorrekt a lényeg;
Jelen évszakunkat többé
Ne nevezzük télnek!
Polkorrektség!
Ez volna a feladat;
Szabad ember csak azt mondhatja,
Amit szabad!
(Csak egy kérdés motoszkál a fejembe':
Befűteni
Vajon nem rasszizmus-e...)
Tiszteletet adjunk
A hőmérsékletnek,
Nevezzük hát a hideget -
Mérsékelt melegnek.
Gonosz verbalizmus
Többé nem marad;
Szabad ember csak azt mondhatja,
Amit szabad!
(Csak egy kérdés motoszkál a fejembe':
Melegen öltözni
Nem rasszizmus-e?)
Demokratikus szó-terror,
S a probléma?
Nincsen sehol...
Nem a jövőt kell ácsolni,
Csak a nyelvet barkácsolni...
Nem kell názáreti ács,
Csak polkorrekt szó-kovács...
Súgógép kell minden fejbe,
Orwell bátyó?
Le van ejtve!
Polkorrekt lesz minden bölcső,
Tipegő,
Polkorrektül csacsog majd
A szép jövő.
S ha a világ ettől egyszer
Szétszakad,
Szabad ember azt mondja,
Amit szabad.
Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vén Muskétás versek, írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 22:08:25, hétfő
|
| |
| |
Januári alkonyatban
Januári alkonyatban
Hideg fény ragyog,
Számadásra készülődnek
Fent a csillagok.
Tétlenkednek a csalódott
Felhő-oszlopok,
Sejtelmesen cseperedő
Jövő gomolyog.
Tegnapokban dideregnek
Szent, naiv hitek,
Altatódalt dúdolgat a
Közömbös hideg.
Januári alkonyatban
Kérdéssor szorong,
Sötéten hallgat, nem felel
A nagy éj-korong.
Tompán fénylik a Tejút, mint
Befagyott patak,
A világ fennen csörömpöl,
Isten - hallgatag.
Forrás: http://lnpeters.sfblogs.net |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Vén Muskétás versek, írások |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 22:02:24, hétfő
|
| |
| |
Csodaszép drónvideó a balatoni jégtáblákról
A Flying Camera csapata is lenyűgöző felvételeket készített. Éjjelente -10 fok jön, tovább hízhat a jég.
A WenitaPress csodálatos videóját követően a Flying Camera csapata is figyelemre méltó felvételekkel állt elő. A Balaton jege ráadásul a következő éjjeleken várható -10 fok alatti hőmérséklet miatt jelentősen megvastagodhat.
Link
Forrás: https://www.idokep.hu |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 19:58:03, hétfő
|
| |
| |
Gombával töltött rántott camembert
Hozzávalók:
30 dkg gomba
olaj
só
bors
3 gerezd fokhagyma
4 kerek camembert sajt
10 dkg liszt
2 tojás
10 dkg zsemlemorzsa
Elkészítés: A megtisztított gombát szeletekre vágjuk, majd kevés olajon sóval, borssal megpároljuk. A fokhagymát pépesre zúzzuk, és 1 percig együtt sütjük a gombával.
A sajtokat félbevágjuk, mint a zsemlét, és a sült gombával megtöltjük. Az így előkészített korongokat bepanírozzuk úgy, hogy a bunda tartsa a gombát. Ehhez az utolsó két műveletet ismételjük meg, tehát a tojásba, majd a morzsába kétszer forgatjuk a sajtokat.
Forró olajban kisütjük a korongokat, és párolt rizzsel tálaljuk.
Megjegyzés
Fotó: AS
Forrás: Mindmegette.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Receptek-húsmentes ételek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 19:55:12, hétfő
|
| |
| |
Bögrés mákos fehércsokival
Hozzávalók
1 bögre tej
1 bögre graham liszt
1 bögre gyümölcscukor
1,5 bögre darált mák
1 csomag sütőpor
1 db citrom leve és reszelt héja
1 csomag vaníliás cukor (kimaradhat)
3 db tojás
1 tábla fehércsoki
a tepsi kikenéséhez vaj és liszt
Elkészítés
1.
A sütőt melegítsük elő 180 fokra. Először keverjük el a tojásokat a cukrokkal, ezután adjuk hozzá az összes többi hozzávalót. Jól keverjük el.
2.
Vajazzuk, lisztezzük ki a tepsit. Öntsük bele a tésztát és dobáljuk bele a fél centisre tört fehércsoki darabokat. Süssük kb. 20 percig.
3.
Akkor jó, ha villával megszúrjuk, és nem ragad rá a tészta. Konyharuhával letakarva hűtsük, hogy ne száradjon ki a süti.
Megjegyzés
Imádom a bögrés sütiket. Nagyjából 5 perc a tészta kikeverése és 20-25 perc a sütés. Hulla fáradtan is össze lehet dobni.
Gáspár Kata
Forrás: Mindmegette.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Receptek-sütemények-desszertek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-01-18 19:52:50, hétfő
|
| |
| |
Töltött káposzta paleo módra
Hozzávalók
6 db savanyított káposztalevél
50 dkg darált hús
1 db tojás
50 dkg savanyított káposzta
1 tk őrölt csemegepaprika
20 dkg füstölt oldalas
1 csipetnyi só
Elkészítés
1.
Összekeverjük a darált húst a tojással és a sóval. Elosztjuk hat felé, minden egyes darabot beletekerünk egy-egy káposztalevélbe úgy, hogy a levél torzsájánál kezdve kezdjük feltekerni, majd a két végét benyomjuk.
2.
Egy lábas aljába teszünk a káposztából egy maréknyit, erre rátesszük a füstölt húst, majd szorosan egymás mellé ráhelyezzük a töltött káposztákat. A tetejére helyezzük a maradék savanyított káposztát, megszórjuk a pirospaprikával és felöntjük annyi vízzel, hogy az egészet épp ellepje.
3.
Nagy lángon gyorsan felforraljuk, majd lassú tűzön főzzük még 30-40 percig, míg a káposzta puha lesz. Melegen tálaljuk.
Megjegyzés
G.Szabó Klára: Tej-, cukor- és lisztmentes ételek recepteskönyve - Gyakorlati tanácsok kezdő palósoknak, SpringMed Kiadó Kft.
Forrás: Mindmegette.hu
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Receptek-húsos |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2016. Január
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
284 db bejegyzés |
| e év: |
2929 db bejegyzés |
| Összes: |
32631 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1199)
- Belső kör (5)
- Család (0)
- Munka (0)
- Haverok (0)
- Iskola (0)
- Advent,Karácsony, Újév, Húsvét (1166)
- Áldások, imák, Istenes versek (347)
- Állatok (44)
- Angelisz Irini (80)
- Angyal,Isten vers,videó,idézet (132)
- Angyali üzenet Pusztai Orsitól (892)
- Angyali üzenetek (1041)
- Angyali üzenetek 2 (4)
- Angyalok, angyalos történetek (140)
- Anyák napja (35)
- Anyák napja (167)
- Ara Rauch írásai, versei (20)
- Aranyosi Ervin versei (30)
- Athéna görögországi élményei (2)
- Athéna versei, gondolatai (32)
- Atya, Jézus és Mária üzenetei (20)
- Az Élet Kiskönyve (19)
- Bagi László /Hezekiah versei (20)
- Bálint gazda (5)
- Barátság (272)
- Benmar - Szabó Balázs versei (20)
- Blogtársaktól kaptam 1 (134)
- Blogtársaktól kaptam 2 (41)
- Bodré Anikó versei (8)
- Bölcsességek - gondolatok (69)
- Ch-ás szerzők versei (37)
- Csabai Lajos versei (15)
- Egészség (590)
- Égi jelenségek, érdekességek (3)
- Égi üzenetek (24)
- Egyéb ünnepek, jeles napok (870)
- Ehető virágok és receptek (21)
- Emlékezés (82)
- Ezoterikus (284)
- Fényörvény: üzenetek-tanítások (31)
- Filmek (17)
- Francoise versei (12)
- Fullos szerzők versei, írásai (124)
- Gitka(Szomorúfűz) (11)
- Gyógyító kövek, kristályok (50)
- Haiku, Zen versek (52)
- Hetet (414)
- Heti útravaló - Müller Péter (339)
- Hétvégét (393)
- Hónapok, hónapokról versek (1248)
- Horoszkópok (19)
- Humoros, vicces (21)
- Idézetek (948)
- Írások (310)
- Jó éjszakát! (809)
- Jó reggelt! (7)
- Jókívánság (40)
- Kamarás Klára versei (50)
- Kedvenc énekesek (12)
- Kellemes délutánt! (11)
- Komáromi János (Koma) versei (74)
- Kormányos Sándor versei (15)
- Krancz Béla versei (9)
- Kryon (55)
- Kun Magdolna versei (23)
- Könyvek (38)
- Lengyel Jolán versei (13)
- Másik világ, Hathorok üzenetei (6)
- Meditációk (38)
- Nagy Krisztina, Krancz Béla (27)
- Nemzeti ünnep (161)
- Pps-ek (3)
- Puskás Kolozsvári F. versei (2)
- Receptek - befőzés, mélyhűtés (74)
- Receptek - görög és balkáni (13)
- Receptek - savanyúság eltevése (20)
- Receptek, írások - vegyes (792)
- Receptek-főzelékek, lecsók, (192)
- Receptek-halas (184)
- Receptek-húsmentes ételek (1202)
- Receptek-húsos (1394)
- Receptek-ital,szörp,gyümölcs (129)
- Receptek-levesek (1399)
- Receptek-menük (388)
- Receptek-sütemények-desszertek (1309)
- Receptek-tésztafélék,szendvics (1048)
- Receptek:saláta,hidegtál,egyéb (514)
- Reiki (5)
- Saját készítésű videók (88)
- Seherezádé (152)
- Seneca (32)
- Szapphó (47)
- Szép estét! (154)
- Szép képek (34)
- Szép napot, vasárnapot! (142)
- Szerelem, boldogság (926)
- Szeretet (404)
- Szeretet írások (220)
- Szily Nóra riportjai (121)
- Táltos témák (24)
- Táncok története (24)
- Tanítások-Üzenetek-Írások (195)
- Tatiosz (280)
- Tokaji Márton versei (52)
- Tóth Juli versei (36)
- Tóth Tiborné-Hajnalka versei (3)
- Vegyes receptek (22)
- Vén Muskétás versek, írások (474)
- Vénusz Kódex (12)
- Versek (3006)
- Versek videókon (6)
- Versek, képek reggeltől-estig (121)
- Versek, képek tavasztól-télig (1079)
- Verses képeslapok (779)
- Videók (279)
- Virágok, gyümölcsök, termések (569)
- Virágos versek, idézetek (370)
- Vujity Tvrtko írásai (11)
- Üdvözlés, köszöntés,köszönés (760)
- Zene,-dalszövegek videókkal is (294)
|
|
|
| |
- Ma: 0
- e Hét: 9503
- e Hónap: 23408
- e Év: 153115
|
|
|
Offline
