|
2016-01-24 21:43:16, vasárnap
|
| |
| |
Viszonyunk bűneinkhez idővel zsörtös lesz, házsártos. Már nem esünk kétségbe miattuk, s nem fogadkozunk nagy szavakkal, hideg és forró eskükkel, hogy holnaptól, hétfőtől, vagy elsejétől, másként lesz minden. Tudjuk, hogy nem lesz másképp semmi. Bűneinket megszokjuk, egészen új helyzetben élünk velük és közöttük. Tudjuk, hogy nem hagyunk fel szenvedélyeinkkel, időnként leszünk még falánkok is, nem tudunk lemondani a bódítószerekről, a borról, a pálinkáról, a test fülledt mérgeiről, a nők testéről, az olcsó és csóktalan szerelmekről, az esztelen kalandokról, a lustaságról és felületességről, az irigységről és a jóra való restségről. Mindez ellen lázadozunk még, de már csak amolyan komor gyakorlattal, hivatalosan és közömbösen. Ismerjük a bűnöket és ismerjük magunkat.
Ilyenkor, az élet második felében, új módszert választunk, nem irtjuk többé bűneinket, alkut kötünk velük. Iszunk, de tiszta bort, s csak, ha muszáj, s iparkodunk aztán huszonnégy, vagy negyvennyolc órán át alkoholmentesen élni, hogy a szervezet elfeledhesse a mérget; dohányzunk, de kettévágjuk a cigarettát, füstszűrő szipkából szopogatjuk ezt a keserű bódítószert, mely halálosan mérgezi szívünket és érrendszerünket, átadjuk magunkat a test olcsó szenvedélyeinek, de védekezünk, ágyban és ágyon kívül, ahogy lehet, a veszélyek ellen, lusták vagyunk, de módszeresen és órarend szerint vagyunk azok, irigyek vagyunk, de tudjuk ezt és szelíden megvetjük magunkat ez indulatokért.... Ez minden, amit tehetünk. Nem, ez már nagyon sok. A szentek sem tehetnek többet. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
