|
2016-01-25 14:42:21, hétfő
|
| |
| |
AZ ELSŐ HÁROM HELYEZETT MAGYAR PARLAMENTI GYORSÍRÓ
50. INTERSTENO GYORSÍRÓ VILÁGBAJNOKSÁG HELYEZETTJEI
1. Ferenc Zsuzsa
2. Vicai Erika
3. Árvayné Dani Judit
4. Horváth Szilvia Éva
5. Wolfgang Groth
6. Niklas Varisto
7. Victor Gonzalez
8. Martin Springinklee
9. Anita Wothe
10. Marion Stropahl
A VS.hu Magazin riportja Ferenc Zsuzsával
A magyar versenyzők évek óta a legjobbak között vannak. Zsuzsa szerint jók a németek, a finnek, az argentinok, az osztrákok, és kétszer nyert már horvát gyorsíró is Vb-t. A verseny komoly sportteljesítmény, fizikailag és szellemileg is nagyon fárasztó mindenkinek.
"A győzelmet annak is köszönhetem, hogy jól tudok koncentrálni, amikor kell, kizárom a külvilágot. A bajnokság előtt már napi hat órát gyakoroltam. Néztem a különböző hír-, háttér-, vita- és riportműsorokat és jegyzeteltem. Biztosra akartam menni. Olyannyira, hogy még azt is megválogattam, milyen házimunkát végezhetek. Hanyagoltam a kerti munkákat, a 10-20 kilós locsolót nem emelgettem, nem játszottam tollas labdát nehogy egy hirtelen mozdulattal megrántsam a csuklóm.
A versenyen úgy ,,taktikáztam", hogy nem egyből a leggyorsabb szövegeket írtam le, hanem egy könnyebbel "bemelegítettem", és csak utána gyorsítottam be."
A gyorsíró világbajnokságon a versenyzők háromszor 5 perces hangfelvételek közül választhattak attól függően, hogy ki milyen sebességgel ír. 3 percet minimum le kell írni ahhoz, hogy a verseny jól sikerüljön. Neki végül 38 hibapontja lett. Mesterfokon indult, ami azt jelenti, hogy az utolsó percekben már 480 szótagot kellett lejegyeznie percenként.
"Az utolsó előtti percig jutottam el. Elég jól rövidíthető versenyszöveget kaptunk a foglalkoztatáspolitikáról, benne munkaerő-piaci, európai uniós kifejezésekkel."
Ferenc Zsuzsa szerint általános műveltség, közéleti és politikai tájékozottság nélkül senkiből sem lehet igazán jó gyorsíró. És az sem árt, ha az illető az idegen szavak között is eligazodik. Ami a testi adottságokat illeti, szinte mindegy, hogy egy gyorsírónak milyen hosszúak az ujjai, vagy milyenek a körmei.
"A ceruza hegyén több múlik, mint a köröm formáján. Még több a gyors felfogóképességen és a laza csuklón. Aztán minél simább a lap, annál jobb, mert annál kevésbé kopik rajta a ceruzahegy."
A Vb-én a versenyzőknek csak másodperceik voltak arra, hogy lapozzanak a füzetben, vagy ceruzát cseréljenek.
"Miután lejátszották és leírtuk a szöveget, 150 percünk volt, hogy legépeljük azt. Az a lényeg, hogy a visszaadott szöveg minél inkább hasonlítson az eredetihez. Összeolvasták a versenyszöveggel, megszámolták, kinek hány hibája lett, és ez tulajdonképpen el is döntötte a helyezéseket. A bíráknak nem volt könnyű dolguk abból a szempontból, hogy nehéz összehasonlítani az egyes nyelveket, hiszen fordításban nem ugyanaz a szótagszám jön ki. Ebből adódtak már vitás helyzetek."
Fotó: VS.hu / Kummer János
Ferenc Zsuzsa
Azok a magyarok, akik általában jól szerepelnek a versenyeken, szinte kivétel nélkül a parlamentben dolgoznak. Még 1990-ben, az első szabadon választott országgyűlésben sorra alakultak a bizottságok, hirtelen sok gyorsíróra volt szükség. Ferenc Zsuzsa is ebben a hullámban került a Parlamentbe.
"A Külkereskedelmi Főiskolára szerettem volna bekerülni, de nem vettek fel, ezért érettségi után az akkori Ipari Minisztériumban kezdtem el dolgozni. Kicsit később, a választások után a középiskolai gyors- és gépírás tanárom keresett meg, hogy szükség lenne gyorsírókra a parlamentben. Egyből bele is csöppentem a mély vízbe, más fiatal gyorsírókkal együtt én is egy parlamenti bizottsághoz kerültem. Itt aztán nem volt mese, muszáj volt felvenni a sebességet. Nehéz volt, nagyon nehéz."
Idegen volt a szóhasználat, újak a kifejezések, ezekre időről időre ki kell találni rövidítéseket.
"Az iskolában még megtanították a kötelező rövidítéseket, de ezen a szinten már mindenkinek magának kellett új rövidítést alkotnia. Nem mindegy, hogy egy vesszőt vagy egy a betűt hagyok ki, vagy az egész szó értelmét megváltoztatom."
A parlamenti munka jó terepnek bizonyult a gyakorlásra, egyik verseny a másikat követte, ezeken egy idő után fiatal kollégáival együtt már Zsuzsa is ott volt.
"Eleinte minden létező versenyre elmentem, hallani is borzasztó volt azt a sebességet, ahogy diktáltak. Először a fülem szokott hozzá, aztán a fejem és végül a kezem. Fokról fokra tovább jutottam, egyre többet tudtam leírni. De még így is több mint tíz év kellett, hogy az országos bajnokságot először megnyerjem 2003-ban."
Fotó: VS.hu / Kummer János
Ferenc Zsuzsa
A gyorsírás első ránézésre hasonlít a folyóírásra, csakhogy itt nem mindegy, hogy vékony vagy vastag-e a vonal, mély vagy magas-e a magánhangzó, van-e a sorban ellipszis, hurok vagy kör. Egy szóból, egy kifejezésből csak azokat a hangokat tartják meg, amelyek elegendőek ahhoz, hogy a hallottak értelmét visszaadják.
"Egymás gyorsírását nem tudjuk elolvasni. Noha a jelek ugyanazok, de ahogyan alkalmazzuk őket, amilyen távolságra kerülnek például a jelek egymástól, azok teljesen egyediek. Sokszor pillanatok alatt kell kitalálnunk, hogy mit hogyan jelöljünk, és nem biztos, hogy legközelebb is ugyanúgy fogjuk jelölni.
Az utóbbi 25 évben nagyon felgyorsult a beszéd, a politikusok közül is sokan hadarnak. Előfordul, hogy emiatt, vagy, mert halkan beszélnek, nem értjük, hogy mi hangzik el az ülésteremben. Ilyenkor utólagos többszöri visszahallgatással tudjuk csak kihámozni, hogy milyen szó is lehetett az. Van, hogy több témába belekapnak, egymás szavába vágnak, ezt nagyon nehéz jegyzetelni."
Zsuzsa senkit sem szeretett volna kiemelni a magyarországi politikusok közül, sem a hadarók, sem a könnyebben jegyzetelhetők közül. Annyit árult el, hogy az előre megírt szöveg általában jobb, mint az időkorlátos vita, utóbbi esetben ugyanis az írott szöveg és az élőszó közötti különbséget a jegyzőkönyvvezetőnek kell áthidalnia. Nyelvhelyességi problémák viszont az előre megírt felszólalásokban is adódnak.
A parlamenti gyorsírók a plenáris üléseken tíz percenként váltják egymást, de mire a következő 10 perces turnusára bemenne a gyorsíró, addigra már le kell gépelnie azt, amit előzőleg jegyzetelt. Erre nagyjából másfél órája van.
"A munka menete nem változott 1990 óta, a körülmények viszont ciklusról ciklusra mások. Volt olyan, amikor a plenáris üléssel egy időben rendszeresen bizottsági ülések is voltak. Ezért kevesebb gyorsíró jutott például az ülésterembe. Most is sok a változás, elindult a Törvényalkotási Bizottság, ahol a plenáris üléshez hasonlóan a jegyzőkönyveket szinte azonnali határidővel kell a gyorsíróknak elkészíteni. De más bizottságoknál is előfordul, hogy 3-4 órás ülések vannak, ezt a mennyiséget kell 1-2 napon belül feldolgozni."
Zsuzsa azt mondja, kitűnő koncentrációs képességének köszönheti, hogy egyszer sem nevette még el magát felszólalások közben, egyszer sem állt meg a kezében a ceruza, ha sértő, bántó megjegyzést hallott.
"Mindig lekötött az írás, nekem ez akkora agymunka, hogy teljes embert kíván, csak erre tudok összpontosítani. A nonverbális kommunikáció persze működik a gyorsírók között, a tekintetük össze-összeér. Azt, hogy mi hangzott el a teremben, célszerűbb utólag megbeszélni, egyébként akkor és ott idő se lenne rá."
Zsuzsa a hivatásszerű parlamenti gyorsírással időközben felhagyott, azóta az egyik bizottsági titkárságon dolgozik. A gyorsírást azonban a hétköznapokban is kiválóan tudja használni, ha telefonüzenetet kell gyorsan leírni és átadni, vagy bevásárlólistát kutyafuttában papírra vetni.
"Előfordul, hogy a férjem megjegyzi, jó lenne, ha néha folyóírással is leírnám, hogy mit kell venni a piacon, mert akkor gyorsabban a végére érne."
|
|
| |
|
1 komment
, kategória: Szép írások |
|
|
|
|
|
Offline
