Belépés
menusgabor.blog.xfree.hu
"A világ pocsolya, igyekezzünk megmaradni a magaslatokon." / Honoré de Balzac / Menus Gábor
1940.08.11
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Swinburne
  2016-01-27 22:30:13, szerda
 
 




Algernon Charles SWINBURNE







Algernon Charles Swinburne (1837. április 5. - 1909. április 10.) angol költő. Költészetére főleg Shelley és Keats hatottak.







AZ ÁLDOZAT
The Oblation

Kifosztva állok, mit kivánsz?
felizzó lelkem is tiéd.
Bár lenne száz tüzes szivem,
hogy érted égjen mind a száz
s ha érted égne, értenéd
dalom, szép szárnyas kedvesem.

Ha látom angyal-arcodat
a mindenség mind semmiség,
s ha ujjam újra rádtalál,
ha egy a vér, a gondolat,
akkor söpörhet büszke szép
kegyetlen szárnyad porba már.

Szerelmem ennyi, láthatod:
szerelmet oszt csak, kedvesem.
Pazarlón szórt, ki gazdagabb
és szárnyalt, kinek szárnya volt,
de én csak ezt adom. Szivem,
mely él, mig éghet, mint a nap.

Fordította: Tarbay Ede







ÁLMATLAN SZERELEM


Gyötrött fejét a Szerelem
nyugtatta rózsalevelen,
és szeme könnytől volt piros,
és sápadt ajka vértelen.

És jött a Bú, a Baj, a Gond,
megálltak, ahol ágya volt.
De tűnt az éj, de szállt az éj,
s rózsák rakták ki a vadont.

És az Öröm fényárba jött,


és a száján csókolta őt,
és a virrasztók vén hada
eltűnt ágyától, mint a köd,

és ajka égett, mint a vér,
és szeme vágyott a napér:
éjjel sírunk, de a Gyönyör
hajnalra újra visszatér.

Ford.: Kosztolányi Dezső







ÁRNY, CSÖND ÉS A TENGER

Hosszu éjszaka, álomágy
ég és víz, csuda mély és lágy
csak az árnymezü csönd zeng szét
nesztelen álom- s árnyzenét.
Hosszu éjeken ott fölül
fénnyel festve vad árny terül.
Kurta éjeken itt alul
dallal töltve a csönd lapul. -
Tudjuk, csillagok és hegyek
künn lágy éjszaka fénylenek
s látatlan, csupa sejtelem,
átborzongnak a tengeren
s hallatlan, s eleven mégis
tőlük zeng a viz és ég is
lenn közelén s fenn, távolán
zeng, fény-élesen, árny-puhán.

Fordította: Babits Mihály







BALLADA ÁLOMHONRÓL

Elrejtem a szívem rózsasziromban
távol a naptól, kert közepén
hó puha ágyban, lágy nyugalomban
rózsa alá rejtem szivem én.
Mért nem szunnyad e lágy helyén?
Rózsalevél sem rezzen a fán.
Mi nem ereszti az álmot elém?
Semmi - csak egy titkos csalogány.

Légy csendben; a szél szárnyat csuk nyomban
nyugtalanabb bár mint te meg én.
Légy csendben; a nap nyila megtör a lombban
alszik a szél tenger melegén,
bánt még mindig a tűnt remény?
s gondok tövise szúr talán?
Mi tiltja lezárni pillád idején?
Semmi - csak egy titkos csalogány.

E zöld haza rejlik báj-álomban:
nincs meg a mappa semmi helyén
s édes bár a gyümölcse, halomban
nem hever árus áruhelyén.
Álomdana zeng a fák tetején
álomfecske száll a bogán.
Ebhang nem veri őzét rejtekén
se semmi - csak egy titkos csalogány.

Álomhonban rejtezem én
sem szerelem, sem csáb ezután
nem ér a fülembe, nem hat elém
semmi - csak egy titkos csalogány.

Fordította: Babits Mihály







BÚCSÚ

Menjünk tovább, dalom; ő meg se hall,
menjünk, ne féljünk, menjünk, méla dal!
Légy néma most! Az ének éve elszállt
sok édes régi vígodalmival.
Szerettük őt, de ő keblére nem zárt:
úgy van, dalom, bár angyalmódra dallj:
ő meg se hall.

Keljünk fel, menjünk, mert ő mitse tud.
Menjünk tengerre, mint a szél ha fut
homokkal, habbal; mert van-é reményed?
Reményed nincsen: minden erre jut.
Keserves ízü, mint egy könny, az élet.
De hasztalan panaszlod ezt a bút:
ő mit se tud.

Menjünk tovább, s haza; ő nem sirat.
Álmot s napot a szerelem miatt
s késő gyümölcsöt s illatlan virágot
feladtunk, mondva: Légy te, ki arat!
Most nincs fűszál sem; ő mindent levágott.
Vetők, aludni! ránk már nem virad
s ő nem sirat.

Menjünk, nyugodjunk; mert ő nem szivell,
ha róla dallok, arra nem figyel.
Nem látja, mint törődik a szerelmes.
Menjünk. Ne szólj. Elég. Hagyjuk mi el.
Szerelemtenger meddő, mély, keserves,
s bár látta már virágim ezrivel,
ő nem szivell.

Mondjunk le, menjünk; mert ő fel sem vesz.
S bár csillagtól a lég is tünde lesz,
s bár a sok habvirág, mozogva, ringva
egy hold virágtól aranyfénybe vesz:
súlyos hajunkra, fúló ajkainkra
mind ránkomolhat, eltemethet ez:
ő fel se vesz.

Menjünk, menjünk tovább; ő meg se lát.
Még egyszer, együtt, zengjük el dalát:
ő is tán, tűnt szavakra és napokra
gondolva, visszafordul arra, rád:
de már mi mintha ott se lettünk volna -
s bár minden ember résztvevő barát:
ő meg se lát.

Babits Mihály







EGY NAP MEG EGY ÉJ

Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott, vele
játszani, a szerelem s a szeszély;
ajakunk s a szivünk zeneként dadogott bele,
ő muzsikált vele, röpte hozott ide,
mert meg akarta mutatni, mit ér
egy nap meg egy éj.

Nagy szárnya kinyílt, betakart, megölelt vele;
semmi gonosz gyanu ide nem ér,
követne a lába, gyalázna a nyelve, de
lelket a testtel egy üdvbe zenél
egy nap meg egy éj.

De rebben a szárnya, mi nem mehetünk vele,
(hallod? a reggel örök dala kél!)
egy nap meg egy éj ragyogott gyönyörűn vele;
menjen! a mirtusz is ím tovatűn vele!
Ennyi a földön az isteni kéj:
egy nap meg egy éj.

Fordította: Szabó Lőrinc







AZ ELHAGYOTT KERT
A Forsaken Garden

Egy szikla-sarokban a sík meg a hegy közt,
part-fordulaton, hol a szél meg a csend
egymásra talál kőgörgetegek közt,
halovány kert-árny tengerre pihent.
Bokrok, tövisek közül égre mered fel
a virágtalan ágy a szikla-fokon,
hol a holt rózsák sírján buja zöld kel,
sürü gyom.

Délnek kanyarúl a lemart meredek part,
s a lejtős kert a habokba rogyó.
Ha beszéd vagy lépés hangzana itt: vajh
nem kelne varázs-intésre manó?
Vendég sose jár a feledt ösvényen,
nem tépi ezer kusza ágabogát,
csak a tengeri szél hullámzik az éjen
s napon át.

Homályos, vak, fojtó a bejárat,
felkúszni senkise vakmerő
a tetőre, mit esztendők lecsupáltak,
csak a tüske maradt, rajt nem fog idő:
rózsát letarol, de maró tövisét nem,
sziklát kímél, de mezőt kifakít,
a kóbor szél, s lobogó gaz a szélben
virul itt.

Nem lépne virágra a láb, itt járva;
holt szívként, minden mag-tok üres;
nagy a tüskebozót, nem szól a madárka,
dala rózsát erre hiába keres.
A tenger, a táj a sirály sikolyával
tele, visszhangozza a hegy s a mező,
csak a nap s az eső, ki az éven által
idejő.

A nap tüzel és az eső zilálja
az illat-nélküli vézna gyomot,
csak a szél forog itt s harsány mulatása,
hol az élő szikkad, akár a halott.
De itt sírás-kacagás vala régen,
ma mit nem is álmodnak szeretők:
mily szempár szállt a vizen, száz évvel
ezelőtt.

Szív szíven, összeborúlva. "Tekints csak
ne virágra, de habra, szerelmesem:
nyit habvirág, ha a rózsa lehervad,
könnyen-szerető meghal - de mi nem!"
A hab meg a szél örökös fehérlés,
de a végső szirmok esőztek ott,
mig az ajkon, a pillantáson az érzés
lefagyott.

Vagy holtig együtt mentek - de mi sorsra?
Együtt haltak - de mivégre vajon?
Hervadsz, szerelem tüze, mint csoda-rózsa,
vagy rózsahinár, rózsát csufolón.
Holtak vágynák, hogy holtak imádják?
Melyik szerelem mély mint a halál?
Most vágytalanok, mint sírjukon indák,
vagy az ár.

Rózsák, szeretők, ott mind egyesülve,
felejti a tenger, a sziklatető,
a múltból egy lehelet se kering le,
ha kelő nyártól lágy a levegő,
nem édes az évszak alant a homályban,
szirom, szerelem, zokogás, kacaj: únt,
ha már, akár az a pár, valahányan
aluszunk.

Ott már a halálnak nincs aratása,
mig a váltakozás maga nem pihen el,
ön-ásta sirokból újra világra
sose kelnek, a láz meg a gyász szünetel.
Rög, szikla, s a vad talaj inda-sörénye
él, míg ragyogás gyúl, zuzmara hull,
de a vég-vihar egyszer a hab-szövevénybe
lezudúl.

Tenger dagad és meredély foka omlik,
s a kertet mély áram lepi meg,
habok elragadó gyürüjébe leporlik,
elveszve a part s a sziklatömeg,
s amikor leborúl eléje minden,
diadalmas, nincs aki ellene áll:
ön-oltárán magagyilkos isten
a halál.

Weöres Sándor fordítása







AZ ELSŐ SZERELMES ÉJ

Soká feküdtek így puhán, elomló szerelemben,
s azt sem tudták, miféle fény, milyen felhőcske lebben
fölöttük: hogy csillag lebeg vagy leng a lassu hold:
vagy tán tűzvésszé gyúlt az éj: mit szerelmük csiholt -
nem tudták: nem mozdult-e meg a föld tompán alattuk,
hogy lángra kapjon hirtelen, miként tűzlángos ajkuk,
nem tudtak semmiről talán, - hogy van-e most világ,
vannak-e fák: nem érezték a rózsák illatát,
nem tudták: susog-e a szél, vagy hogy hamvába holtan,
mint elcsüggedt kis rőzseláng búsong a néma lombban -
megállt a perc, hiába szólt a csalogány dala,


hiába szállt az éji csend szétoszló illata,
magasság s mélység zengzetes, szeráfi szép zenéje
a csillagokból hasztalan bomlott a földi éjbe -
köröttük minden elégett, mert hisz gyehenna-tűz
lobog azokban, kiket a szerelem egybe fűz.
Így lobbant el, rohanva szállt el minden éjek éje,
elűzte már félelmüket szívük szép szenvedélye,
napfénnyé rezdült át az árny, - ó nem volt még Szerelem
boldogabb pillanat arany-nyoszolyádon sohasem...

Ford.: Végh György







KOSSUTH LAJOSNAK (To Louis Kossuth)

Apáink szemefénye is azóta.
Esthajnali jó csillagunk! neved -
mely délbe láng volt nagy idők felett,
hogy harminc év előtt állott a próba,

s orkánosan rázkódott Európa
villámba, szélbe - még ma is nevet,
s új korban új kor hirdetője lett.
De nem a múltért dicsérünk, hunyóba,

Kossuth, ki szívünknek, mint Landor, áldott,
hanem mivel a hangod most kiáltott,
az Isten trombitája, és a rossznak

most törsz neki villámszóró kezeddel,
s kardoddal, melynek éle nem veszett el,
most vágsz oda a zsarnoki orosznak.

Ford.: Kosztolányi Dezső







Madonna Mia

Zöld almaág alatt,
hová szél el nem hat,
Úrnőmé ott a lak,
két lugast látsz ott,
ül esőöntözött
vörös rózsák között,
szolgálói között,
kik a virágok.

Nincs szolgálója hát,
fürtös aranyhaját
hogy aranygyűrün át
szép kontyba fűzze,
aranyruhás leány
nem áll jobboldalán,
mert méltó sincs talán
ily gyönyörűre.

Nincs mit viseljen más,
egy prémcsuklya csodás
rejti szemét, haját,
híme arany,
viselte hajdanán
egy holt királyleány,
s ha fagy, piros, vidám
ruhája van.

Mély pillái megett
szerelem szendereg,
mely hamar sír-nevet,
ébredve néz;
melle két madara,
édes, kegyes szava
mint nyájnak rét szaga
szívemnek méz.

Őneki harmatok,
esők szüz dallamok,
viráginak azok
víg italok -
lucfenyők tűiben,
ágak sűrüiben
ha kis szellő üzen,
szíve dobog.

Zöld levelekkel nő,
kévékkel érik ő,
felejt, emlékszik, s hő
szíve nem sír;
nyugodt felhők, egek
szemében fénylenek -
bús? bölcs? elégedett?
nincs róla hír.

Ki érti, tudja hát
keze milyen virág?
Kérdd ég s föld távolát,
jelent, jövőt,
mondd meg, mi fogható
lábához, milyen hó!
Édesem nézed? óh,
nem látod őt.

Mondd velem, mondd: fehér,
rőt, arany, mondd: kenyér
- az Úr szavával felér -,
mondd: bor, olaj;
móringja az idő,
órák úrnője ő,
szolgálja rózsatő,
sok szőlőfaj.

Dalom dicsérje őt,
mert Isten írta őt,
nem mérvén az időt
napnyugaton;
s hatalma jogarát
kezébe adta át,
édes földjét magát,
ezt jól tudom.

Úrnőmé a világ,
fölötte almaág,
homlokán mint virág
Isten jelen;
hiába szólanál,
Isten szavára vár,
több ő, mint a halál:
a szerelem.

Hajnal Anna fordítása







PERSZEFONÉ KERTJE

Ez itt a csönd világa,
Itt, minden ami bánt,
Holt szél, holt víz sírása,
Holt álom egyaránt -
Zöld, hullámló mezőket
Nézem az árny-vetőket,
Árnyék szüretelőket -
Álmos örvényvilág.

Meguntam mosolyt, könnyet
S embert, ki sír, kacag,
S mit hoz a holnap szörnyet
Annak, ki vet, arat,
Unok én napot, órát,
Észt, erőt, vágyak sóját,
Mákot adj! Mandagórát!
Csak azt, mi álmot ad.

Élet-halál határa:
Szem, fül itt vak, siket,
Holt szél holt vízen járva,
Roncsok, kísértetek
Hányódnak erre-arra,
Nem kérdve vízre-habra
Ki küld szelet kavarva -
Meddők e holt vizek.

Zöld árny-irtáson, lápon
Árny - s habvirág terem,
Zöld mákból meddő mákony,
Halotti szerelem;
Perszefonéi kertek,
Hol árny-bort szüretelnek,
Nincs-fürtből kádak telnek,
Halotti bor terem.

Holt sokaság seregben,
Meddő mezőben jár,
Imbolygó szenderekben
Születő fényre vár:
Te bús, magányos lélek,
Mennyben, pokolban késett,
Felhőbe-ködbe tévedt,
Oh hajnal, jössz-e már!

Ha hét életed lenne,
Mégis halállal hálsz,
Nem ébreszt szárnyas mennyben,
Nem bőget pokolnyárs -
Szép lennél mint a rózsa?
Szíved hunyna-csukódna?
Szerelem örök volna? -
A bánat rádtalál.

Túl portán, földi ajtón
Koszorús fővel áll,
S minden mi él s halandó,
Hűs kézhez talál,
Vágy-ajka oly mézes,
Szerelemnél merészebb,
Vegyülni vele édes
Találkozás, halál.

El nem kerüli senki,
Övé ki született,
Földanyját elfelejti,
Búzát gyümölcsöket,
S a tavasz és a fecske
Mind szárnyra kél egy este,
Nyári dal sír esengve
S a virág dérlepett.

Hervadt szerelmek járnak,
Vén szárnyuk csüggve fáj,
Hot évek, ványadt árnyak,
Holt vágyak, néma táj,
Elhagyott napok álma,
Vak bibók hófutt tánca,
Vad lombok, szélhintázta
Rőt lom, halotti báj.

A kétségtől ki véd meg,
Bú-öröm sem örök,
Holnap a ma kivénhedt,
Kifáradt, nyöszörög,
S a szerelem, a gyenge,
Lágy ajakkal, esengve
Sóhajt és sír remegve,
Hogy vágya nem örök.

Megszabadulni végre!
Menj remény, szerelem!
Nézünk hány istenségre
S köszönjük szüntelen,
Hogy nem örök az élet,
Hogy holt nem kel, nem ébred,
S folyó bármerre téved,
Tengerben elpihen.

Nem ébred nap sem csillag,
Nem változik a fény,
Tenger nem reng, nem harsog,
Nincs hang a csend szintén:
Holt lombok nem újulnak,
Napok évvé nem nyúlnak,
Örök álomba hullnak,
Hol az éj örökkön éj.










TENGER ÉS ALKONYÉG KÖZÖTT


Tenger és alkonyég között
a szerelem hozzám szökött.
Örömre bú jött, napra éj,
a hosszú vágyra kurta kéj,
s óh, szerelem, reád mi jött
tenger és tengerpart között!

Tenger és kikötő között
az édesből keserű lett,
a vágyból könny, a könnyből láng,
holt kéjből új vágy, új fulánk:
s a szerelem így font-kötött
a tenger és homok között.

Tenger és napnyugat között
egy órát köztünk font-kötött,
de már suhant is, fürge láb,
a tegnapok után tovább
az arany vízen; jött s szökött
tenger és tengerhab között.

S tenger fölött és part alatt
minden vágy meghalt, elszunnyadt.
Az első csillag látta, míg
kettőnk egy lett; a második
csak engem látott magamat,
tenger fölött és part alatt...

Fordította: Babits Mihály







TRISZTÁN ÉS IZOLDA SÍRJA

Napfény s a hold derűje már hozzájuk el nem ér.
Nem tudja senkisem, mit rejt a tengermélyi éj.
Nem tudja senki Trisztán és Izolda néma sírját,
ott lent, hol a fájdalmakat szivükből elsimítják
a hallgatag hullámok és a lengeteg habok.
Nyugalmuk van már: mit élő nem kap meg: csak halott.
Olyan nyugalmuk, mit nem ad bizony a szerelem sem:
fény s árny lebeg sírjuk fölött a jeltelen vizekben -
kiket sem élet, sem halál el nem választ sosem:
ott lent, hol nincs új kísértés, új vágy, új szerelem.

Fordította: Végh György










VERSENGÉS


Ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél,
életünk együtt nőne
bús és dalos időbe
- dúlt rét, virágos róna,
ősz bánat s édes kéj -,
ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én levél.

Ha vers volnék a dalban,
s dallam a szerelem,
énekben egyesülnénk,
ajk-ajkon üdvözülnénk,


s csók, csattogó madárhad
zengne esős delen,
ha vers volnék a dalban
s dallam a szerelem.

Ha te édes, az élet,
s én kedvesed, halál,
együtt sütnénk, havaznánk,
s míg március csókot dob ránk,
míg nárcisz s harkály éled
eperízü szélre vár -
ha te édes, az élet,
s én kedvesed, halál.

Ha bánat rabja volnál,
s öröm apródja én,
játsznánk ősszel, tavasszal,


csellel, édes szavakkal,
könnyekkel, éjjel, nappal,
nevetve lány s legény -
ha bánat rabja volnál,
s öröm apródja én.

Ha te április hölgye
s én májusnak ura,
legyeznél gyenge ággal,
beszórnálak virággal,



míg a nappal árnyak völgye
s az éj fényes, fura -
ha te április hölgye
s én májusnak ura.

Ha te örömkirálynő,
és én a kínkirály,
Kupidót együtt lessük,
csalfa szárnyát lenyessük,
táncot mértékre jár ő,
zablát kap, pórul jár -
ha te örömkirálynő
és én a kínkirály.

Fordította: Hajnal Anna







Algernon Charles Swinburne "Atalanta in Calydon" Poem animation

Link



"The Garden of Prosperine" by Algernon Charles Swinburne

Link



Swinburne szép versek

Link


Link














 
 
0 komment , kategória:  Világirodalom  
A magányos cédrus
  2016-01-27 19:00:21, szerda
 
  A festő önarcképe (1896 körül)





A MAGÁNYOS CÉDRUS - CSONTVÁRY GÉNIUSZA

Életmű-kiállítás Budapesten

Több évnyi előkészítést követően nyílt meg a Csontváry Kosztka Tivadar festőművész átfogó életmű-kiállítása a budai várban, a Honvéd Főparancsnokság épületében. A kiállítás hatalmas közönségsiker, erről mi is meggyőződhettünk a tegnapi nap folyamán, amikor mi is meglátogattuk. Hosszú sorok kígyóztak a bejárat előtt egész nap folyamán, mi szerencsére kisebb várakozás után bejutottunk, mivel belépőjegyeket előzetesen, idősávra is meg lehetett megvásárolni, így a várakozás ideje szinte minimális volt. A tárlat még 2016. január 31-ig látogatható. Érdemes megnézni!

Csontvary_Onarckep




Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) - a táltos küldetésű festő - a modern magyar képzőművészet egyik legnagyobb hatású alakja. A saját maga által nagy gonddal megrendezett kiállításai gyakorlatilag visszhangtalanok maradtak - életében sem a szakma, sem a közönség érdeklődését nem keltette fel. Három évvel a halálát követően már monográfia jelent meg róla, az Ernst Múzeumban 1930-ben megrendezett emlékkiállítása pedig jelentős sikert hozott. 1936-ban újabb, korábban nem látott képeit ismerhette meg a magyar közönség, amely egyre nagyobb érdeklődést tanúsított Csontváry iránt. 1958-ban egy nagyszabású kiállítást szerveztek Brüsszelben Ötven év modern művészete címmel, ahol a Tengerparti sétalovaglás című vásznát Cézanne, Van Gogh és Gauguin művei mellett állították ki. Az 1963-ban Székesfehérváron megrendezett (majd Budapestre továbbvitt) életmű-kiállítása hatalmas közönségsiker volt. 1973-ban Pécsett megnyílt az önálló Csontváry Múzeum. Hosszas előkészítést követően 1994-ben nemzetközi kiállítás-sorozaton mutatták be a műveit, de a sokak által várt átütő külföldi siker ekkor elmaradt.

Csontváry műveinek többségét közgyűjteményekben őrzik - a Magyar Nemzeti Galéria mellett a pécsi Janus Pannonius Múzeumban, a miskolci Herman Ottó Múzeumban, a szolnoki Damjanich János Múzeumban, a pozsonyi Nemzeti Galériában, a Losonci Múzeumban és a Budapesti Történeti Múzeumban. Számos alkotása található magántulajdonban.

A tárlat helyszíne a budai várban található Honvéd Főparancsnokság. Ez egy szimbolikus épület, amelyet a magyar nemzeti nagyság kifejezésére építettek a XIX. század legvégén - akkortájt, amikor Kosztka Tivadar is eltökélte, hogy élete meghatározó vezérelve lesz ennek a nagyságnak a kiteljesítése és megmutatása a nagyvilágnak. Ez a négyemeletes, tornyos neoreneszánsz ház nem sokáig állhatott a maga pompájában. Miután a II. világháborúban bombatalálatot kapott, évtizedekig romos állapotban maradt. A háborús romok kései eltakarítása után is több mint fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy újra megnyíljanak a kapui. Ez végül tavaly nyáron megtörtént.

Csontvary_kiallitas_Honved_Foparancsnoksag




A kiállítás tizenhét teremben látható. A téralakításhoz mintegy 1200 négyzetméternyi vendégfal épült. A tárlat bejárása kötött: a termek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A falakon megjelenő információs szövegeken kívül filmekkel is találkozhat a látogató. Mispál Attila filmrendező vezetésével olyan játékfilmes spotok készültek, amelyek Csontváry életében és művészetében meghatározó aspektusokat jelenítenek meg közérthető módon, röviden. A tárlat anyagába bekerült egy riportfilm is, Dér András rendezésében. Ebben hét olyan ember - művész, művészettörténész, esztéta - nyilatkozik Csontváry mai megítéléséről, aki sokat foglalkozott az életművel.

A kiállításhoz kortárs művészeti alkotások is kapcsolódnak. A tárlat egyik fontos eleme egy fényfolyosó - Mátrai Erik munkája -, amely a művek korai csoportjából vezet át olyan alkotásokhoz, amelyek esetében a fény meghatározó szerkezeti- és motívumelem. A Csontváry-kiállítást végigjárva egy kortárs kamaratárlathoz jutunk, ahol Mai cédrusok címmel láthatjuk hét alkotó - Bukta Imre, Csurka Eszter, feLugossy László, Galambos Áron, Keserü Ilona, Kis Róka Csaba, Szűcs Attila - munkáját.

A látogatót interaktív eszközök is segítik. Érintőképernyőn tájékozódhat például Csontváry személyes kapcsolatairól vagy azokról a földrajzi helyekről, amelyek hangsúlyosan megjelennek az életműben. Az egyik információs falon megjelenik egy glosszárium is, amely a Csontváry-életmű rendhagyó kifejezéseit értelmezi.

A kiállítás alapja a Magyar Nemzeti Galériával megkötött műtárgykölcsönzési megállapodás. Miután a pécsi Csontváry Múzeumban őrzött alkotások többsége is az MNG tulajdona, ez az egyetlen szerződés rendelkezik a művek többségéről. Köztük az úgynevezett ,,nagy képekről", a Taormina, a Baalbek és a Mária kútja című hatalmas festményekről. Ebből a szempontból a koncepció a lehető legegyszerűbb: kiállítani mindent, ami hozzáférhető. Számos olyan kép ismert, amelynek az eredetiségével kapcsolatban kétségek merültek fel: ezek közül egy sem szerepel a kiállításon. Egy érdekesség: a műcédulák külön is jelzik, hogy melyek azok a művek, amelyek szerepeltek Csontváry saját maga által rendezett kiállításain, s melyek azok, amelyek később kerültek elő.


Csontvary_Taormina





Néhány mű szállíthatósága műtárgyvédelmi szempontból különösen nagy figyelmet igényel. Több restaurátori konzílium után végül az a döntés született, hogy mivel a nagy képeket kockázatos lenne hengerre tekerni, a jelenlegi keretükön hagyva történik a szállításuk az erre a célra készült speciális ládában.

Így pl. a Pécsi Janus Pannonius Múzeumban őrzött Csontváry-képek két meghatározó alkotása, a Baalbek és a Mária kútja Názáretben komoly kockázatvállalással volt szállítható. A két, óriási méretű festményt hengerelni nem lehet, ezért csak merev keretben tehetik meg az utat Budapestre. Így meg kellett bontani a közelmúltban 100 millióért felújított pécsi múzeum homlokfalát is, s a képeket daruval kellett ráemelni egy klimatizált kamionra. A járműnek kerülni kellett a sztrádát, mert a képek magassága miatt a kamion nem fér el a pályát keresztező hidak alatt.


A Mária kútja Názáretben című festmény falat bontva érhetett Budapestre





A Csontváry-életmű ismert, beazonosított részének mintegy harmada lappang. Ez rendkívül magas arány - különösen annak fényében, hogy mind a művész, mind az alkotásokat megmentő Gerlóczy Gedeon részéről erős szándék volt arra, hogy a művek egyben maradjanak, lehetőség szerint közgyűjteményben. A lappangó művek egy részét a Vörös Hadsereg a Nemzeti Bank trezorjaiból hadizsákmányként a Szovjetunióba vitte, nagyobbik része feltehetően hazai magángyűjteményekben található. A tárlaton külön terembe kerülnek ezek a művek - pontosabban a hiányuk.

A kiállítás nem kronologikusan halad, hanem tematikus egységekből épül fel. Az egyes témák a Csontváry-művek jellegzetes motívumaihoz kapcsolódnak: épített környezet és természet kapcsolódásához, az antik romok által képviselt örökséghez, a fény kibomlásához, az ég történéseihez, a Nap járásához, az ember átszellemüléséhez.

A tárlathoz reprezentatív, album-jellegű katalógus készült. A Darabos György által újrafotózott műalkotások reprodukciója, a kurátori tanulmány és a szokásos műjegyzék mellett minden eddiginél részletesebb irodalomjegyzék és kiállítási lista található a kötetben.

A kiállításhoz önálló múzeumpedagógiai program készült. György Gabriella múzeumpedagógus ehhez egy vezetőfüzetet is írt, illetőleg szerkesztett, amely a kiállításon megvásárolható. Csoportok, egyének és családok egyaránt jelentkezhetnek a múzeumpedagógiai programokra.

A tárlat szakmai programjának fontos része volt a decemberre szervezett nemzetközi konferencia. A nyilvános szimpóziumon jórészt felkért előadókat hallgathatott meg a közönség, de volt egy olyan szekció is, ahová rezümé és rövid szakmai életrajz elküldésével bárki jelentkezhetett. A konferencián elhangzó tanulmányokból önálló kötet jelenik meg.


Csontvary_A_maganyos_cedrus





Csontváry] életművének középpontjában a fa, pontosabban két fa áll: a Magányos cédrus és a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban c. festménye (mindkét képet 1907-ben festette). A két mű, amelyet számos lélektani elemzés tett a vizsgálat tárgyává, a fa alakban megformált festői önarcképek legmegrendítőbb példája. Festőgéniuszról lévén szó azonban, sokkal több is annál. E képek remekművek, fáról festett ,,portré" talán nincs is hozzájuk mérhető, és Csontváry tudatos életprogramjában ezek nem csupán önarcképek, hanem a szimbolikus fa jelentéskörének teljes és lenyűgöző foglalatai. A művész írásos hagyatéka a bizonyíték rá:

,,Csendes szerénységben él a cédrus, ezredekre kiható türelemmel - türelemmel kell élnie egy nemzetnek is, amíg koronáját nem éri el. (...) háromezer évig a cédrus még nem cédrus, a negyedik ezredben bontakozik a koronája, s ezzel utat mutat a nemzeteknek a kitartásra. ,,(Csontváry feljegyzéseiből)

A tudás és az élet fája a babiloni mitológiában - e két fa egy tőről sarjad ki, ahogy Csontváry Zarándoklat a cédrushoz című festményén látható... Harmónia, béke és boldogság árad a képből.
,,Csendes szerénységben él a cédrus, ezredekre kiható türelemmel, ... türelemmel kell élnie egy nemzetnek is, amíg koronáját el nem éri." A cédrusok nem úgy tájképek, mint Raffaelo tájai, nem olyanok, mint a szabadban festett ( plain-air) képek. Valóban ilyen értelemben meghaladta a hagyományokat. Fáinak mitológiája van, életérzéseket fejeznek ki, szimbólumteremtő erejük van, rejtett üzeneteket hordoznak.

Csontváry 127 ismert alkotásának egy része Pécsett, néhány jelentős festménye a Nemzeti Galériában látható. Picasso így vélekedett róla: ,,Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is van

A kiállítás nyitva tartása a szokásos múzeumi rendhez igazodik: hétfő kivételével 10-től 18 óráig lehet megtekinteni a tárlatot. Mivel az azonos időben bent tartózkodók létszámát a tűzoltóság 200 személyben maximálta, a belépőjegyeket idősávra lehet megvásárolni - természetesen elővételben is, on-line.

A Magányos cédrus - Csontváry géniusza című kiállítás fővédnöke Magyarország köztársasági elnöke. A tárlat megtekintése nemcsak a művészet iránt érdeklődők számára jelenthet felejthetetlen élményt; joggal tart igényt a művelt nagyközönség érdeklődésére.




























Csontváry sírja az Óbudai temetőben volt, ma a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben csak emlékszobra található.

Epilógus

Levelére válaszolva értesítjük, hogy az Óbudai temető vezetőségének jelentése szerint Csontváry Kosztka Tivadar nevű elhunyt temetése 1919. június hó 28.-án, az Óbudai temető XVIII/476-os számú sírba történt. A XVIII-as parcella harminc éves használati ideje az 1953. évben lejárt, ekkor kiürítésre meg lett hirdetve. Tekintettel arra, hogy Csontváry Kosztka Tivadar sírjának további harminc évre való meghagyása iránt a hozzátartozók részéről intézkedés nem történt a megadott határidőn belül, a Köztemetői Szabályrendelet értelmében a nevezett hamvai is kiexhumálva egy közös sírba lett elhelyezve.

Kelt 1959. március 21.-én

A Fővárosi Temetkezési Intézet Igazgatósága


Csontváry emlékszobra Budapesten - Kerepesi temető Kerényi Jenő műve




 
 
0 komment , kategória:  Művészet  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2015.12 2016. Január 2016.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 63 db bejegyzés
e év: 415 db bejegyzés
Összes: 4830 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 302
  • e Hét: 8539
  • e Hónap: 35162
  • e Év: 172534
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.