|
2016-01-28 03:46:21, csütörtök
|
| |
| |
Ellentmondásos a kétféle holokauszt politikai és társadalmi megítélése. Nem véletlenül, hiszen, az 1945 után - a ,,született" plebejusból a 60-as évekre urbánussá vált - amolyan ,,fényes-szelek"- nemzedéke - életutat megjártak még itt élnek közöttünk, hirdetve az 1945 utáni szocialistának hazudott rendszer MINDEN előnyét.
A fényes szelek plebejus-népi nemzedékéhez tartozóknak alanyi jogon ,,járt" az új 1945 utáni hatalomtól minden, ami a későbbi nemzedékhez tartozóknak már NEM járt, hanem csak ADHATÓ volt!
Igen, az is igaz, ami Csoóri Sándor életrajzában szerepel, hogy ,,akkor diktatúra
volt"... http://hu.wikipedia.org/wiki/Cso%C3%B3ri_S%C3%A1ndor
*
Csakhogy, az ellen nem lázadhatott ám akárki! A NEHÉZ-SORSÚVÁ válók kiváltképpen NEM!
Példaképpen szolgáló írás ennek bizonyítékáról:
Nehéz-sorsúság keresztje a múltban és a jelenben
http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=128978&n=furaila&blog
Negatív megkülönböztetések (diszkriminációk) sora érte az 1945 utáni, illetve közvetlen az 50-es évek elején születetteket.
http://furaila.xfree.hu/259949
*
*
Ki kell végre mondani, hogy a kommunista eszmék jegyében is milliókat irtottak ki a világ számos országában, köztük Magyarországon is!
Ráadásul, ez a népirtás nem egy-két évig tartott, hanem évtizedekig.
1.) NEHÉZ-SORSÚAK az "osztályidegennek" kikiáltott "burzsuj-reakciós elemek". Azok (és utódaik), akiket 1956-ig sikerült likvidálniuk - az 1945 után hatalomra kerülő, magukat kommunistának és szocialistának hazudóknak.
*
De nem jártak jobban azok sem, akik túlélték a ,,hazai" recski- és a hozzá hasonló büntető- és átnevelő tábort. Mert, mint ilyenek, soha nem élhettek szabad életet, hanem a társadalom peremére kontra-szelektálva, egyfajta belső emigránsként tengődtek.
1.1. Mert, aki túlélte a II. világháborút valamilyen fogságban, majd a háború befejeztével hazavergődött, az fasiszta ellenségként lett nyilvánítva, ami kiterjedt utódaira is.
1.2. Aki túlélte a málenkíj robotot a Szovjetunió szibériai településein, az hazavergődve soha többé nem lehetett szabad, mert örökre rásütötték a láthatatlan skarlátbetűt, amit belül a lelkében kellett viselnie, mint a II. világháborúban a zsidóságnak kívül a ruháján a sárga csillagot, és ezt örökítették tovább a mit sem sejtő utódaikra is, mert nem beszélhettek róla;
1.3. Aki túlélte a ,,hazai" recskihez hasonló büntető- és átnevelő-tábort, az valójában soha többé nem lehetett szabad, mert olyan rendőri felügyelet alatt tengethette életét, ami miatt rokonai is messzire elkerülték és az is csodával volt határos, ha családot alapíthatott...viszont, a mit sem sejtő utódai is megörökölték ezen NEHÉZ-SORSÚSÁGOT szüleiktől;
1.4. Nehézsors jutott azoknak a horthysta kertgazdálkodást megvalósító kisbirtokos földműves - ,,kuláknak" kikiáltott - magángazdáknak és utódaiknak, valamint, az éppen polgárosodó értelmiségieknek, vagy a szakmát tanuló iparos - saját műhellyel rendelkezős - mesterembereknek, akiknek nem volt lehetőségük Nyugatra emigrálni sem oda menekíteni családtagjaikat, belső emigránsként, a társadalom peremére kontraszelektáltan kellett leélniük életüket.
*
Van egyetlen-egy és végképpen tragikus körülmény, amiben megegyeznek és ez: annak eltussolása, hogy az 1945-öt- és főleg 1956-os véres megtorlást követően megtörtént az a HELYCSERÉS TÁMADÁS, amivel részben fölszámolták, átnevelték és proletarizálták a Horthy-korszak polgárosodó középosztályát és a kertgazdálkodást megvalósító kisbirtokos parasztságot.
Kitermelte az alulról fölhozott és ,,kiemelt" kádereivel az új hatalomhoz hűséges elvtelen- réteget, akit meg lehetett vásárolni a saját fajtája tönkretételére.
*
*
2.) Az 1956-os népfölkelésben és szabadságharcban elesettek, bebörtönzöttek, kivégzettek és üldözöttek, valamint utódaik NEHÉZ-SORSA egy nagyon fájó sajgó seb a nemzet testén, lelkén...
2.1. Hiszen, a túlélőknek és utódaiknak ,,halálraítélt"- belső-emigránsként kellett meghalniuk, mint számkivetetteknek!
2.2. Utódaik nehéz-sorsát sajátlagos megfigyelők kísérték figyelemmel 1990-ig, amit kiterjesztettek az un. 1990 utáni rendszerváltozás éveire is - ami a mai napig tart.
2.3 Az 1956-os népfölkelésben érintett magyar családok és családtagok is belső emigránsként kellett, hogy tengessék az életüket, mert a szocialistának hazudott politikai diktatúra kidolgozta és "sikerrel" alkalmazta velük szemben a negatív megkülönböztetés (diszkriminációs kontraszelekció) minden formáját.
Ezen NEHÉZ-SORSÚAKNAK és utódaiknak még a rendszerváltozás nevezetű felfordulásban is el kellett szenvedni az élet minden területén a szocializmus nevezetűből átörökölt negatív megkülönböztetést (diszkriminációt); ami miatt nem tanulhattak tovább sem nappali tagozatú középiskolában, sem fölsőfokún, sem a dolgozók esti iskoláiban...
A munka melletti továbbtanulást sem támogatta bárki számára a munkahely, hiszen az is káder-függő volt!
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=159788&aid=242463
*
Abszolút előnyt élveztek azok, akik ,,a Magyar Szabadság Érdemrend(1), a Munkás Paraszt Hatalomért Emlékérem(2), a Szocialista Hazáért Érdemend(3), illetve akinek szülei a Magyar Ellenállók Antifasiszták Szövetsége azon tagjai, akik fegyveres harcokban vettek részt(4) a munkásmozgalom mártírjai(5), a Magyar Népköztársaság fegyveres testületeinek hősi halottai(6), nemzeti gondozottak(7). ,,.
Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy ez a Jelentkezési lap még az 1980-as években is érvényben volt. (A dátum zöld kiemelővel.)
http://xfree.hu/kep_show.tvn?kid=159784&aid=242463
*
Mindezek miatt a negatív megkülönböztetések miatt 1990-ben eljött volna az ideje ezen nehézsorsúak szociális felzárkóztatásának.
Amiért ez akkor elmaradt, egy egész generáció kihalt és utódaik mit sem sejtve fizetik a zsidóság elleni holokausztot elszenvedők sokadik nemzedékének is a kárpótlást!
*
Sőt, el kell viselniük a további negatív megkülönböztetést a társadalom peremére szorítottságot... Hiszen, a fenti példa is mutatja, hogy - az ,,antifasiszta ellenállók fegyveres harcosai" (és utódaik) a ,,munkásmozgalom mártírjai" (az 1956-os ÁVH-s tömegbe lövetők) és utódaik - TANULTSÁGUKAT igazoló diplomáikat a mai napig úgy használhatják, mint egyfajta JOGOSÍTVÁNYT a hatalomban való részvételre!
Ott vannak mindenhol, ahol dönthetnek egy egész ország polgárainak sorsáról, életről- halálról, törvényről és törvénytelenségről, ELHALLGATOTT igazságról, hazugságról, boldogulásról, pozitív- és negatív megkülönböztetésről, mindenféle kirekesztettségről, miközben ők vádolják harsogva mindezzel a nehéz-sorsúakat.
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
