Csendes kert: a remény kertje,...,Esik az eső, az ég is velem érez.,Búcsú, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

2016-01-07 23:19:26, csütörtök

	Csendes kert: a remény kertje, Nyugalom és béke benne. Földszagú szél fújdogál, Nagy kőtáblák közt cikáz`. Csend van itt: a lélek csendje. Hiszen ez az élet rendje: A test végül itt pihen meg S a lélek fut a végtelenbe. Sírhantok közt meg-meg állunk, Nevekben emléket látunk, Kedves arcot, mogorva urat, Gyermeket, ki gyermek maradt. Életek, mik tanítanak: Nevetni kell - sírni is szabad! De élni és szeretni kell, Mert az emlékünk megmarad!

0 komment , kategória: Család

2016-01-07 10:07:41, csütörtök

	Esik az eső, az ég is velem érez. Folyik a könnyem, mert Ő többé már nem lesz. Sóhajom elszáll, sötét a felhő szívemben a bánat egyre csak nő. Fogtam a kezét, adtam az erőt némán biztattam hogy legyen erős. Amikor a szemét végleg lezárta éreztem, hogy megszűnt szíve dobogása. Amikor itt hagyott, utolsót sóhajtott, a világ köröttem végleg összeomlott. Elhagyott az erőm, nincs vágyam... szomorú magány lett íme a társam. Hogyan éljem így tovább az életem!? Most hogy Ő itt hagyott... elment... nélkülem!

0 komment , kategória: Család

Búcsú

2016-01-07 10:00:22, csütörtök

	Drága Páromtól búcsúzom ma fájó szívvel. Örökké félni és remélni, Fájó szívvel a csillagokra nézni. Tágra nyílt szemekkel hinni, Hogy újra itt lesz,fogom érezni, De remény és igazság messze áll egymástól, Aki nincs többé nem jön,hiába várom... Bármennyire bízom, hogy itt lesz újra velem, De már soha többet nem fogja meg a kezem. Búcsúzni kell hát tiszta érző szívvel, S elhinni, hogy van élet, ha nincs a földön itt lenn. Valahol a felhők fölött van egy másik világ, Ahol minden szép és nem szenved senki már!

0 komment , kategória: Család

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár