|
2016-02-10 19:03:10, szerda
|
| |
| |
A szép élet olyan, mintha álmot élne az ember. Jogos az elvárás egyetlen életünkben az emberi életmód feltételeire. Ezt biztosítani kell minden tisztességes, becsületes, jóindulatú élőlény számára minden országnak. Mi történne akkor, ha a becstelenek, féktelenek és bűnözők kaparintanák meg a jólétet és a hatalmat? Fejtetőre állna az egész világ! Az álmodozásra akkor van szükség, ha valamilyen oknál fogva az emberi élet körülményei nem adottak a reményhez, ami az ártatlanul szenvedőt élteti.
Az éjszakai álom nagyon furcsa, az emberek világát nem érinti, ha mégis előfordul, mindenképpen valamilyen külső befolyásra kell gondolni. Néha előfordul az is, hogy az álom vágyai a valóságban is bekövetkeznek.
Egyik hajnalon fura álomra ébredtem. Szőke, lófarkos Ufó lányokat láttam egy űrhajó körül. Mai napig nem értem, hogyan lehettem az álmokban olyan helyszíneken, melyek régi, letűnt helyszíneket jelentettek. Biztos voltam mindig benne, hogy kinn, a halál hidegségben fénysebességgel járnak az űrhajók, s a messzi galaxisban minden csillagon van élet. Vannak jó és gonosz földönkívüliek. Egyesek a földet mentik, mások a föld pusztítására szövetkeztek. Vajon kihez tartoznak az éjszakai álom-látogatóim?
Másnap felöltöttem melegítőmet, hátizsákomat felvettem megpakolva a kiránduláshoz szükséges dolgokkal és a távoli erdőbe mentem, ahol kerestem egy zöldpázsitos tisztást egy kristályvízű kispatak mellett. Vittem magammal egy könyvet, hogy olvashassak, de nem vettem elő. Sokkal inkább lekötött az igazi természet által mutatott látnivaló. Éppen elgondolkoztam azon, milyen jó, hogy ezek a szépségek mind értünk vannak, s hogy nem lehetünk ezért eléggé hálásak, meg mennyi rosszat is adunk a föld élővilágának, amikor fénycsóvára riadtam fel. Azt hittem, képzelődtem, amikor megjelent előttem két szőke, lófarkos nagyon szép nő.
- Egyszerűen csodállak téged, asszonyom, hogy egyedül kimerészkedtél ide a sűrű erdő közepébe!
- Gyerekkorom óta egyedül kirándulok, mi bajom is eshet?
- Ezek szerint még nem ismered a félelmet? Mennyire szerencsés vagy! Tudjuk jól, milyen veszélyes egyedül lenni kihalt helyen, nagyon sok rosszat tapasztaltunk. Vannak helyszínek, ahol szó szerint áldozattá teszi magát egy nő. Megtámadhatják, mert sok a bűnöző.
- Mit értetek bűnöző szó alatt?
- A tolvajokat, rablókat, szemérem elleni bűnöket, élet elleneseket.
- Még nem volt ezekkel kapcsolatos tapasztalatom.
- Maradj mindig ilyen tiszta, de tudod, ez a hely veszélyes, kérlek, óvd meg az életed!
- Köszönöm, szép leányok! Tudjátok, nálam az élet ellenes merénylet eddig kimerült már egy sértésben is, a szív elleni fegyver szavait idesorolom, meg a brutalitást, jellemtelenséget. Ezekkel már találkoztam, nehéz védekezni, sőt egyenesen lehetetlen ellene.
- Te vagy a mi emberünk! Örülök, hogy megláttunk tegnap egy pillanatra, amikor nálunk jártál! Mi a neved?
- Edina!
- Nekünk nincsen nevünk, mint a földi embereknek. Egyformák vagyunk mind.
Edina elrévedt, de csak egy pillanatra, míg felidézte az éjszakai álmát a két Ufó lányról. Ugyanaz az overáll-szerű kék egyenruha volt rajtuk.
- Ha nincs nevetek, hogyan hívjátok egymást?
- Nincs rá szükségünk. Nálunk mindenki végzi a tudományos munkáját, ismerjük egymás gondolatait is. Mi egy űrbázisról jöttünk, az egyik bolygón élünk.
- Nagyon örülök! - Nyújtotta a kezét Edina feléjük. - Tudjátok, már régóta foglalkoztat a gondolata annak, hogyha vannak földönkívüliek, miért nem segítenek az embereknek, miért hagyta őket mindenki magukra? Zokogva tűr a szív, az igazságot sárba taposták.
- Mi elsősorban arra lettünk kiképezve, hogy az űrt kutassuk, de mikor itt jártunk, láttuk az egyre reménytelenebb helyzetet. Ekkor jött a felszólítás, hogy segítsünk a földi embereknek.
- Én azt hiszem, hogy nagy összefogásra lenne szükség, minden csillagnak és jónak fel kellene venni egymással a kapcsolatot ahhoz, hogy közösen leszámoljanak az iszonyatokkal.
- Nagyon jól mondod, Edina! Mi laborból kerültünk előállításra, de már tanulmányoztuk a csillagok népeit, sokszor összetalálkozunk az űrben az űrhajóikkal. Mondd, nem akartak téged egyesek magukkal vinni?
- De, egyszer találkoztam az egyik űrhajós Ufó néppel, akik nagyon távoli galaxisból jöttek, ahol a földhöz hasonló bolygó található. Hatalmas hidegség vett körül, azt hittem, hogy megfagyok, amikor felettem lebegtek.
- Ők soha többé nem hoztak volna vissza a földre, szeretik az értékes embereket.
- Tudom, de akkor még álmodoztam arról, hogy minden vágyam egyszer valósággá válik, tudom magam érvényesíteni. De rájöttem, hogy egyedül ehhez itt túl kevés vagyok.
- Tudjuk, csak azok lehetnek híresek, nevesek, sikeresek, akiket kiválasztanak.
- ???
- Nem tudtad, hogy így van? De most már te is kiválasztott lettél, a föld jövője és emberi élet méltóságának érvényre juttatása miatt fogsz munkálkodni, dolgozni. Várj, majd jelentkezünk, ha ehhez minden feltétel adott lesz!
- Köszönöm, lányok, nagyon meghatottatok! Mit is tehetnék én az emberiségért? Hiszen csak egy gyönge szívű ember vagyok!
- Éppen erre van a földnek szüksége, hogy egyszer majd, a távoljövőben valódi jellemes, becsületes, értékes egyszeri életű emberek népesítsék be.
Ekkor olyan érzésem volt, mintha a szemeim előtt fénysugarak emelkedtek volna a levegőbe, s észleltem, hogy mindig a pléden ülök, bámulom a fenyőfákat, érzem a nap cirógatását, hallom a kispatak csörgedező hangját.
Álom volt, vagy valóság? Hosszan merengtem és visszapergettem a történteket. Szívem nyugodt volt és hatalmas örömöt éreztem, valami ismerős érzés költözött belém, az összetartozás.
Jó tartozni hozzánk hasonló emberekhez, persze csak akkor, ha életünkben rájuk találunk. Nélkülük sivár és állandóan stresszes az élet. Nem mi vagyunk a hibásak ebben, hanem azok az élőlények, akik azért vannak, hogy szavakkal csúfolással, alázással, pletykával, vagy bármilyen módon ártsanak. A jellem a tartás, az emberi méltóság nem engedheti meg a lealacsonyodást. Az öröm hatalmas felismerés akkor, amikor rácsodálkozhatunk egy másik emberre. Szívünk ilyenkor ujjong és szárnyal, akár egy hullámvasút a levegőben.
2016. február 10.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
