|
2016-02-12 02:54:30, péntek
|
| |
| |
A parlamentbe való bejutás lehetőségén kívül van valami más is, ami fontos lehet: méghozzá az, hogy az adott településen élők képesek-e önmaguk közül jelöltet állítani.
Ugyanis, már akkor eldől annak a térségnek, választási körzetnek a sorsa, amikor jelöltet állít.
*
Egyáltalán, képes-e - a nemzeti érdeket megfogalmazó párt általi PROGRAMOT a saját életére lefordítani és azt követve az önállóság felelősségével megtervezett életprogramjába iktatni?
*
*
Sajnos, erre semmi, de semmi esélye pl. az én lakókörzetemben élőknek.
Ez a fővárosi kerület az erőszakos proletarizálás áldozatává váltak lakóhelye. Olyan új-proletárok ők, akiknél teljességgel érvényre jutott az agymosás, mint az egyetlen pedagógiai, pszichológiai ráhatásos módszer.
Ezek az emberek mostanra már azt sem tudják ki fiai-borjai, és ami a legtragikusabb, nincs is rá igényük.
*
Vagyis, olyan identitás nélküli emberek, akik nem tudnak már a sorok mögött sem olvasni..., mint esetleg elődeik.
Ők, az 1945 után születettek, a vágott-virág, gyökértelen nemzedék és utódaik.
*
Van még 1-2 80-on felüli nénike, bácsika, aki már el is temette a vágott virág- alkohol-dús ,,szocialista" tápoldaton fölnőtt fiát, v. lányát... akiknek a félelemtől nem meséltek sem a Horthy-korszakról, sem 1956-ról, mert olyan rettenetes volt bennük az évtizedek alatt kialakult gátlás...
Elgondolkodtató az, hogy ők túlélték a gyermekeiket is!
*
Talán, mert abban az átkosnak nevezett Horthy-korszakban nőttek föl, amikor a trianoni békediktátum után volt egy olyan kultuszminiszterünk, mint Klebelsberg Kunó, aki a kultuszpolitikájával, mint nemzetmentő katonai stratégiával segített túlélni azt a rettenetes mértékű csonkítást, amit végrehajtottak rajtuk...
A trianoni békediktátum után olyan hazafias népnevelés folyt, amivel a LÉLEKBEN VALÓ MEGERŐSÖDÉSNEK köszönhetően, szó szerint a LELKIEREJÉVEL talpra tudott állni ez a kicsinnyé vált ország...
*
Azonban, aki minél öntudatosabb és lélekben erősebbé tudott válni 1920 és 1945 között, azokat érte a legnagyobb lelki SOKK, és trauma 1945 után. Mert rajtuk hajtották végre a PROLETÁRDIKTATÚRÁT!!!
Ők lettek a jövő munkásai és a hatalom sorsüldözöttei. De nemcsak ők, hanem utódaik napjainkig, mert nekik NEM jött el a KÁRPÓTLÁS, sem a REHABILITÁCIÓ a rendszerváltozás nevezetű felfordulásban sem!!!
*
Aki nem tudta Nyugatra menekíteni övéit, azokat ,,tárt karokkal" várta a gulág, a málenkíj robot, a kilakoltatás, majd az 1956-os forradalomban való harc után a megtorlás.
Az 1945 után születettek sem okoznak már gondot, mert meghaltak azok akik némi öntudattal rendelkező gyermekek, ,,srácok" voltak 1956-ban.
Ezért, akik akkoriban születtek, már minden HAZUGSÁGOT IGAZNAK HISZNEK!!!
*
Ezek az emberek azok, akik dédszülője, lehet, hogy nagyvitézi keresztet szerzett a doberdói, vagy az isonzói harctéren; vagy a következő nemzedék a II. világháborúban az Erdélyért vívott harcok során egy jeltelen tömegsírban nyugszik - Torda völgyében.
Azután ezeket a kötelezően hadra fogott katonákat a fogságból vissza sem várta a haza, sem a család, mert addigra kitalálta a szocialistának hazudott hatalom, hogy ,,FASISZTA csőcselék"...
Aki mégis hazavergődött, olyan ellenségesség fogadta, hogy azt kívánta, bárcsak inkább odaveszett volna a háborúban! Mert még az ellenségtől is elfogadhatóbb lett volna a halál, mint a saját fajtájától az a megbélyegezettség, amivel kiközösítették és a társadalom peremére kontra-szelektálták.
*
A saját földjén gazdálkodó földműves sem járt jobban, akit kikiáltottak kuláknak és ezért sokszor az életével kellett fizetnie.
Ezek miatt aztán nem lehet azon csodálkozni, hogy az 1945- de leginkább 1956 után a ,,PARASZT" és a ,,POLGÁR" gúnyszóvá vált és ezt röhögve mondják az őseikre kései, ellelketlenített utódaik...
*
Ezek az emberek elveszítették minden haza iránti pozitív életérzésüket!
- Nem tisztelik a nemzeti színű zászlót...
- Nem szeretik a Himnuszunkat...
- A Szent Koronáról nem is beszélve!
A Magyar Kultúra Napján - az itteni tanároktól is többnyire csak becsmérlő megjegyzéseket hallanak mindezekről...
*
Nem lehet azon csodálkozni, hogy nekik a NEMZET fogalma azonos a ,,soviniszta" kirekesztéssel.
*
Semmi esélye nincs tehát, azon képviselő jelöltnek az ő szavazatukra, aki olyan párt színeiben indul, amelyikben benne van a ,,NEMZET" szó!!!
A ,,MAGYAR", szó jelzős használata is azt a téveszmét ébreszti bennük, hogy ő bizony leszarja, mindazt, ami parasztosan ,,magyar", mert az ,,tahó", meg "bunkó"!
Őt nem hatja meg a ,,magyar" sem!
*
Arról nem is beszélve, hogy a felszólító módra direkte elutasítással reagál, mert olymértékben irritálja, mint bikát a vörös posztó!
*
Itt élve közöttük, mit is tehetnék értük, vagyis magunkért? Hiszen én nemcsak itt élek, hanem nekem osztálytársaim voltak meg munkatársaim. Pl. 2000-ben azért nem tudtam osztálytalálkozót tartani, mert már mind a 15 fiú osztálytársam meghalt - többnyire az alkoholizmus következtében kialakult valamilyen betegségben. A lányok, meg a férjeik nevén elérhetetlen ismeretlenségbe vesztek...
*
Sajnos, sokan úgy ábrándoznak egy nemzeti összefogásról, mintha az életben nem hallottak volna ezekről a problémákról.
Pedig, mindezeknek a negatív tények kívül rekesztése odavezet, hogy önmagunk körül forgunk, miközben nem találjuk meg az ehhez a népréteghez vezető utat.
*
Bóna Mária Ilona
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
