|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
|
|
2016-02-19 16:09:33, péntek
|
| |
| |
Wass Albert:
februári álom
Kint tél van még; hideg, könyörtelen,
Az ablak alatt elsüvölt a szél.
Fedélcsatorna pléhe felzokog,
Ott fent a kémény jajgat és beszél.
A képzelet varázsa messze száll,
S mint őszi pára itt-ott fennakad;
Egy szürke dombon s néhány régi fán
Meg-megpihen s halkan tovább szalad...
Már lefolyt a bércek hó-palástja,
Sötét-lilára vált a vén havas;
Szalonka száll a csendes esti szélben,
S a napsugár már zöld rügyet fakaszt.
A kismadár is megcsendül az ágon,
Tavaszi vágyak vidám dallama;
Túl a ködbe burkolódzó fákon
Mintha bíbor-eső hullana.
Jön az alkony. Az áldott nap leszáll.
Vonulnak már a szürke vadludak;
A légben kezdődik a szúnyog-bál,
S a völgyben tompán harsog a patak.
Azúr-egen a csillagok kigyúlnak:
Arany szegek a tündér kárpiton.
A földre sápadt csillagocskák hullnak:
Pásztor-tüzek, a vén hegyormokon.
Kint még zokog a vén fedélcsatorna,
Ablakom a szürkületbe tárom.
Hideg havát a szél szemembe hordja:
Elsuhant már a februári álom.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Wass Albert |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-19 15:35:45, péntek
|
| |
| |
Dsida Jenő:
Én hívlak élni
Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.
Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!
Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.
Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.
Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni...
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-19 15:31:02, péntek
|
| |
| |
Pósa Lajos:
A remény
El-elhagy a remény, el-elvonul tova,
Mint a vándormadár.
De visszaszáll megint zománczos szárnyakon,
Akármily messze jár.
Bezengi szivemet, mint a pacsirtaszó
A néma tájakat;
S a dal varázsnyomán álomba ringató
Tündérvilág fakad.
Dalolj, remény, dalolj, aranyszavú madár!
Ne hagyd el szivemet!
Mert egyszer a nagy út majd szárnyadat szegi
S a tenger eltemet.
Dalolj, remény, dalolj, aranyszavú madár!
Szegények dalnoka!
Szenvedni sem tudok, ha végkép elrepülsz,
Ha nem látlak soha!
Oh jaj, ha tolladat röpiti csak haza
A vándorfuvalom!
Még azt is fölveszem, szivem fölé teszem,
Siratva hordozom!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-19 15:27:23, péntek
|
| |
| |
Pósa Lajos
A KACAGTATÓ HEGEDŰ
Volt egyszer egy király, annak volt egy lánya,
Széles e világnak szépsége, jósága.
Szép is volt, jó is volt, mindenki szerette,
Tűzhalálba mentek volna tán érette!
Király-apja mégis örökös bút hordott:
Egyetlenegy lánya sohase mosolygott.
Mindig sírt, mindig rítt, egyre hullt a könnye,
Mint a szomorúfűz hulló harmatgyöngye.
Ha kiment sétálni a virágos kertbe:
Messze szállt a lepke, zümmögő méhecske,
Elfonnyadt, elhervadt a nyíló virág is,
Elhallgatott sorba a dalos madár is.
Udvara hű népét elfogta a bánat,
Úgy sajnálta azt a bús liliomszálat!
Feketébe volt az egész város vonva,
Örök gyászt lengett égbenyúló tornya.
A király szolgái világszerte jártak,
Nagy baját hirdetni szegény királylánynak.
Hirdették mindenütt csengő csengetyűvel,
Zengő citerával, síró hegedűvel,
Hirdették mindenütt pergő dobszóval,
Könnyet csalogató, bús tárogatóval,
Hogy aki meg tudja szívből kacagtatni:
Király a koronát annak fogja adni.
Gyűltek, gyülekeztek királyfiak, grófok,
Víg cigánylegények, nagykalapú tótok.
Féllábon ugráltak, tótágast is álltak,
Még cigánykereket, azt is sokat hánytak.
Öltöztek kecskének, öltöztek majomnak,
Brekegtek, mekegtek és kukorékoltak.
Elkövettek biz ott ezer balga dolgot:
A királykisasszony, hej, csak nem mosolygott!
Betoppan egy legény, isten tudja: honnat!
Reszkető kezében hegedűt szorongat.
Rá is kezdi mindjárt... Húz is olyan nótát:
Visszacsalja véle a kert pillangóját.
Kinyitja a szemét a hervadt virág is,
Sorba megszólal az elnémult madár is.
Kacagó jókedvvel táncba ugrik rája
A királynak minden vendége, szolgája.
A főzőkanállal beszalad a kukta,
Palota oldalát majdhogy ki nem rúgta.
Járja a hopmester meg a miniszter is,
Rakja a király is, rakja a bakter is.
Egyszer csak mi történt?
Kacag a királylány,
Táncba ugrik ő is a nóta varázsán.
Lehull a városnak nagy fekete gyásza,
Piros zászló suhan valamennyi házra.
A királykisasszony tán most is rakja,
Kacagó jókedvét világba kacagja.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-19 15:18:03, péntek
|
| |
| |
Juhász Gyula
Béke
És minden dolgok mélyén béke él,
És minden tájak éjén csend lakik,
S a végtelenség összhangot zenél,
S örök valók csupán mély álmaink.
És minden bánat lassan béke lesz,
És mindenik gyötrődés győzelem,
S a kínok kínja, mely vérig sebez,
Segít túllátni a szűk életen.
Testvéreim: a boldogság örök,
S e tájon mind elmúló, ami jó,
S az élet, a szép, nagy processzió,
Mely indul örvény és sírok fölött,
Az égi táj felé tart csendesen,
S egy stációja van: a végtelen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-19 15:15:14, péntek
|
| |
| |
Balogh József :
Mit kívánok
Kívánok én hitet, kedvet,
szép szerelmet, hű türelmet,
utakhoz fényt, csodát, álmot,
békességes boldogságot,
magyar szót és égre kéket,
emberarcú emberséget,
verseket, célt, igazságot,
daltól derűs, jobb világot,
bokrok mellé társnak fákat,
napfényt, amely el nem fárad,
tekintetet szembe nézve,
éjt meg nappalt soha félve,
kézfogásos tiszta csöndet,
és mosolyból minél többet!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-19 14:57:09, péntek
|
| |
| |
Az vagyok, aki vagyok
s ezen nem tud senki se változtatni
megtalálnak engem a gondolatok
mert alkotni vágyok
s alkotok, mert adok,
szeretetet, jó szavakat,
s remélem ezáltal,
elgondolkodtatok is,
remélem elgondolkodtatlak téged,
mert szeretnélek jónak látni,
embernek, aki a fény harcosa,
kinek a szíve megnyílik,
kinek keze a munkától fáradt,
kiben erő s szeretet lakik,
kezében, fejében, lelkében.
Engem megnyugtat ha adhatok,
szívem repesve várja a békét,
melyet magunkban kell keresnünk,
s olykor nagyon nehéz békében élni,
a világgal, olykor a világ fenyegetően
nyomja rá a bélyeget az ember testére,
s az ócska indulat hatására az emberből,
csak úgy csöpög az ego,
de meg kell bocsájtani,
mindenkinek mindent,
meg kell harcolni a békéért,
s tudni kell olykor feladni,
hogy később küzdve küzdj,
az igazadért.
Hiszen a szépség mindenütt ott van,
de olykor nehezen vesszük észre,
ebben a hatalmas társasjátékban.
Hiszem, hogy győzhetek,
hiszem, hogy győzhetsz,
tudom most nehéz,
de egyszer csak kivirul majd a nap,
egyszer csak meglátod a világ,
nem is olyan hamis,
az élet pedig igenis szép.
Hiába próbálnak letaszítani az utadról,
azért is azon fogsz járni,
azon fogsz járni,
a sorsod katonái pedig,
igenis küzdnek,
hogy célt érj. Versetto
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-19 14:45:54, péntek
|
| |
| |
Juhász Gyula:
Sursum corda!
A hegyre tartok. Sápadt glóriában
Ködökkel küzdve, már kihúny a Nap,
Egyre gyorsabban suhannak az árnyak,
Az ösvény egyre magasabb.
S míg én előre tartok lankadatlan,
Csittulni kezd a távolok zaja,
Csak halk zsibongás zsong föl a magasba
És fönn az is - harmónia!
És idefönn az élet nem is élet,
Csak végtelen sejtésű nyugalom,
A csillagok némán álmodva égnek,
Sötéten szunnyad a falomb.
S belémerülve a fénybe, a ködbe,
Örök Pán muzsikáját figyelem,
Kihuny szívemben minden gyönge, törpe,
És föllobog a Végtelen!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-19 14:35:47, péntek
|
| |
| |
Devecsery László:
Kék-játék
Kék az ég és kék a zöld,
kék a fa és kék a föld...
Kék a madár, kék a tó,
kéken kék a kék folyó.
Kék a ház és kék a lány,
kék a hegy és kék az árny...
Kék a Nap és kék a folt,
kéken kéklik fenn a Hold.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-02-19 14:31:52, péntek
|
| |
| |
Berecz Magdolna:
Színes látomások
Sötét fellegekbe zuhan az ég kékje,
hogy az égi áldást dézsaszámra mérje.
Vörös pecsét virít egy tarka abroszon,
arany fényben izzik rézmozsár a napon.
Lila ködben úsznak a rózsaszín álmok,
sárga irigységből zöld méreg szivárog.
Égszínkék kismadár boldogságot kerget,
barna medve ballag szűk barlangja mellett.
Szivárvány tündököl - ingatag peremén
angyalok hintáznak, a szárnyuk hófehér.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2016. Február
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
198 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 781
- e Hét: 2253
- e Hónap: 11436
- e Év: 64144
|
|
|
Offline
