|
2016-02-02 20:48:12, kedd
|
| |
| |
"Dörömbölés, követelések, ki is engedtek jónéhány embert. Egy kocsit láttam, annak a tetején diák szavalt, a tömeg meg tovább vonult. Egy sarkon kettévált. Jómagam társaimmal a pártoktatók háza felé mentünk. Megjegyeztem, két folyamú tömeg volt. Egyik ága később a laktanyához vonult, a másik pedig a 48-as emlékműnél demonstrált. Az utóbbi helyen nem találtunk hallgatókat, irány a laktanya. Délelőtt tizenegy lehetett. A laktanya felé vezető út nagyon rossz volt. akkor javították, éles köveket szórtak le. Száz méter után vissza is fordultunk. Nem tudom, talán megéreztünk valamit... Újból a 48-as emlékműhöz mentünk. Itt rövid beszéd és szavalat hangzott el. Kisvártatva fegyverropogás, robbanások, jajveszékelés. Döbbent csend. De már hozták is az első sebesülteket. Az Akadémiára siettem, ahol éppen üléseztek. Mondtam, mi történt. Néhány hallgatóval gyorsan kórházzá rendeztünk egy iskolaépületet. Délután kettőkor talált meg a feleségem, elmentünk a kórházba, hát ott feküdt a gyerek...
Tudja, sokan azért haltak meg, mert egyszerűen nem volt, aki szakszerűen ellássa a sebesülteket. Megdöbbentem. Azt mindenki tudta, hogy a tömegnek nincs fegyvere. Akkor meg miért lőttek rá? Az emberek majdnem megbolondultak a tehetetlenségtől. Hogy ilyen előfordulhatott, egyszerűen képtelenségnek tűnt. Nyugtalan éjszaka borult a városra."
Megj.: Egy, egyenlőre (számomra) ismeretlen visszaemlékezés részlete.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
Offline
