|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2016-02-23 21:27:29, kedd
|
|
|
Nagyon fáj a szívem már tavaly januártól, különösen áprilistól. Elveszítettem az egyetlen embert, akit születésem óta megismertem. Én voltam a hibás, rá hárítottam a kezdeti felismeréseit életemnek, tökéletesen megbíztam benne, úgy tekintettem, mintha barátom lenne, akivel mindent megbeszélhetek.
Nekem egyszer volt barátnőm, mint kiderült azóta anyám helyette nézett le és alázott meg mindenki előtt, ez lett volna a börtön karmikus sorsa, már nyugdíjas. Egész életemben leértékeltek az elmeosztály szülöttjei helyett, senki sem szerethetett, miközben én segítettem mindenkinek emberré válni, nemesítettem őket. Éva előtt kiabálta mindig a volt férjem, hogy kicsinál engem, nem fogok pöffeszkedni az irodában, meg hogy én genyó vagyok, így hívott a szomszédba rendezett helyett.
Éva egyszer csak közölte, hogy már nem bírja a sorsomat elviselni, nem tudja látni és hallgatni, mi történik velem. Így lett vége a barátságunknak.
Tudom, hogy iszonyatos a helyzetem, az állapotom, rémségesen el vagyok deformálva, s egyfolytában arra gondolok, hogy meg kellene halnom valahogy, így nem lehet soha lelki barátom. Viszont lelki társ nélkül nem bírom tovább. Annyira ritka és kivételes eset az, amikor valaki a nevét beírja a szívbe. Velem ez történt, a fogságban tartott szívem zokogott, hogy nem tudja szabadon érezni a szeretetet. Ő azt hitte rólam, hogy lelki betegségem van, azon nem tudok felülemelkedni. Nehezen viseltem azt, hogy nem ért semmit, türelmetlenné váltam, majd mikor teljesen reménytelennek éreztem magam, szakítani akartam vele. Nem tudok élni az érzéseim nélkül, szükségem van rá. Nem akartam, hogy egyszer is így lásson felpuffadva, megcsonkítva, hallja az idegen, fulladó hangot, amitől undorodom. Egy roncs hogyan is tarthat igényt arra, hogy lelki barátja legyen? Legfeljebb jótékonykodásból lehetséges ez, ha valaki merne felvállalni ilyen kapcsolatot.
A Rákóczi téri szomszéd helyett, aki már szintén hetven éves a gyerekeim nem szerethettek és tisztelhettek. Helyette döfték belém a katétert az idegosztályon 1995-ben, ismételték a sorsát. Neki volt a pók férje, aki elviszi a fogakat terhesség alatt. Ha nem lett volna elégetve minden anyagom, fel tudnám tenni, s kiderülne belőle a világ-történelem, mindegyik szereplővel.
Felfoghatatlan életem nem terhelhetem senkire. Még akkor sem tettem ezt, mikor nem tudtam semmiről, s megfeleltem annak a külsőnek, ami belül is voltam, melyben lehetett gyönyörködni. A hangomra különösen a nők voltak allergiások, idegesek lettek, ha valahol meg mertem mukkanni.
1991-es legyilkolásomkor az Idegosztályán a megyei kórháznak, amikor Sági Ilona főorvos közölte, hogy én már soha nem leszek ember, megkaptam a topposok gyógyszerét is, a Neu-ro-toppot. Remegett ismét az egész testem, mint 1986-ban, kezeim ütemesen mozogtak fel-alá, hang nem jött ki a torkomon. Azt mondta a főorvos, hogy gyorsabban pörög a gondolatom, minthogy tudnám követni. Már ezek a gyilkosságok soha nem lesznek kivizsgálva, az orvos mai napig praktizál maszek alapon. Már ekkor azok helyett a skizoprenek helyett győztek le emberként engem, akiknek felpörgő gondolataik vannak. A halál lett volna a sorsuk ekkor, Orbánék elméje után két évvel. Nem tudtam soha többé senkit beengedni az erkély nélküli kiliáni lakásba, boltba meg egyáltalán nem tudtam bemenni. Nem tudtam többé senkivel sem beszélgetni. Ezelőtt négy évvel engedtem be elsőként az egyik facebookos miskolci ismerőst, aki megszerelte a WC tartályt és hozott egy biztonságos elosztót a fürdőszobába. Nem volt semmim sem, nem tellett rá. A bútoraimat a börtön a Tatárdombon tönkretette. Hajdú Marianna sorsát hajtották végre, mikor a vizet felhozták a házba, szétváltak a falak, az előszoba levált a házról. A sátánistákat emelték mindenütt.
Senki sem érti a már nekem minden mindegy felfogásomat, nem látok kiutat gyalázatos helyzetemből, hatalmas erők ezek, amik minden segítőt összezúztak. A saját elméjük védettségben van, beleértve a szellemvilággal élőket. Megszoktam, hogy mindenki leértékel, lenéz születésem óta, először a tehetségeim miatt. De az ő leírását, ahogyan egy pillanat alatt megszakította velem a kapcsolatot, nem tudom elviselni. Én soha nem hiányoztam senkinek, legfeljebb pár munkahelyről, miután már elmentem.
Miért fáj a hiány ennyire? |
|
|
0 komment
, kategória: Általános |
|
|
|
|
|
2016-02-23 20:55:17, kedd
|
|
|
Szikrázó, csattogó hideg. A lapokban rémhírek a szeretetről és a megfagyott emberekről. Éjjel fölébredünk a hidegre, vacogva bámuljuk a jeges ablakot, amely mögött kóbor vadállatok, csontig átfagyott villamosok és didergő, rekedten vonító gépkocsik csavarognak, vinnyogó falkákban.
De én várom, hogy csöngetnek, s egy tálban gyümölcsöket hoznak be, a tél primőrjeit. Miért ne? Nyilvánvaló, hogy ez az évszak is megérlel valamit. Csodálatos gyümölcsöket várok, világoskék jégbarackot, zúzmarás, fekete jégepret, jégvirágok csokrokat, melyeknek illata kissé fanyar, s csak tündéri, kékesfényű jéglakomákon tűzik fel a hóvirágokat a hölgyek kebleikre, melyek természetesen jégkeblek. Örökké várok valami újat; fogvacogva és dideregve is. |
|
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
2016-02-23 15:17:15, kedd
|
|
|
Kohut Katalin: Kéj
Trombita, trombita harsog,
ébredez minden e kertben,
szórja a harmatot szellő,
szétterül mámoros csendben.
Éljen a kéj-öröm reggel,
félre a bánatot napfény,
így örül az igaz asszony,
felderül arca, de büszkén.
Jöjjenek, lépjenek hozzá
férfiak, vágyszelet űzők,
jól tudom, szíve is izzik,
prűd szavak - távoli szűrők.
Jólesik ösztönös vadság,
partiba részegül szende,
józanon rémes a kéjenc,
megpihen este a mente.
Dárius kincsei adják
árait ennek a bájnak,
bámul a vénuszi csillag,
asszonya elpirul gyásznak.
2016. február 21.
|
|
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 3
|
|
|
|
2016. Február
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
84 db bejegyzés |
e év: |
832 db bejegyzés |
Összes: |
7246 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Általános (1225)
- Belső kör (6)
- Család (6)
- Munka (10)
- Haverok (2)
- Iskola (4)
- "Darabokra hullik a Biblia..:" (25)
- A lélek rajza (12)
- A Nagy Karola-rejtély (18)
- A sánta Jézus -Edom Talmud (30)
- Állaatokról (54)
- Beat, Hippi, Punk, Rock (21)
- Dalok (92)
- Egészség, betegség (155)
- Éjszakáim, álmaim (124)
- Élők, vigyázzatok (2)
- Emberi bölcsesség és ami marad (646)
- Érzelmek (102)
- Esti, Jó éjszakát versek (23)
- Fejezetek a szexualitás ... (1)
- Filmajánló (60)
- Füzes László (53)
- Földönkívüliek (7)
- Gyermekeknek (25)
- Halottak napja (8)
- Horoszkópok (9)
- Hozzátok szólok, magyarok! (18)
- Idézetek (398)
- Időjelek - Leplezés (76)
- Ismeretterjesztő (141)
- Játék a tűzzel (advent) (17)
- Karácsonyi versek (33)
- Kelet örökségek (181)
- Kéz analízis (1)
- Kínzások és büntetések (1)
- Kodály Zoltán: Forr a világ (1)
- Kohut Katalin (1636)
- Könyvajánló (35)
- Köztársaság tér 1956 (21)
- Le nem fordított versek (7)
- Lélekemelő írások (216)
- Magyar nyelv (24)
- Magyarország harmoniakártyája (37)
- Marketing (16)
- Meditációk (4)
- Napi harmoniakártyáim (369)
- Napi jóslás (87)
- Névnapok eredete, versek (18)
- Nyugati örökségek (10)
- Otthoni munka (4)
- Receptek (160)
- Rock Évkönyv 1981. (37)
- Számmisztikai elemzések (12)
- Szépség, fitness (45)
- Szólások, mondások (1)
- Szórakozás (13)
- Történetek, novellák (58)
- Újévi köszöntők (19)
- Vas-Forgószél 1945-től (65)
- Versek (356)
- Viccek (249)
- Viselkedés kultúra (10)
- Ünnepek (121)
- Zirkuli Péter: Katalin (29)
|
|
|
|
- Ma: 1302
- e Hét: 3624
- e Hónap: 9865
- e Év: 62131
|
|
|