Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Egyre vágyom...
  2016-02-06 23:19:51, szombat
 
  Nagyon fáradtnak érzem magam. Pihenésre, nyugalomra vágyom, s ami a legtöbbet számítana: emberségre, emberek közé. Még én soha nem pihentem, megterhelt szívemet sokan rontják emberi szívként, ezért nem tudok meghalni, hiszen nem az volt a cél, hanem az emberek megáldozása, az elmeosztály sorsának elhordozása a karmikus börtönnel együtt. Cél ember gyalázás és megszüntetés apránként deformációkkal. Hátha akad valamilyen hatalom, amelyik legyőzi a féktelenek seregét. A nemi csapások bemondók, sztárok emberi életet élnek, megházasodtak, gyerekeik vannak.

Kilenc éves korom óta tartom el magamat, a Nyomorultak kezdete óta. Már ha annak lehet nevezni a zsírban pirított grízt és a tiszta forrásvizet. Azóta mosok, vasalok magamra, nekem nem volt gondoskodóm, nem szerethetett senki.
Már tizenhárom éves koromban munkakönyvem volt, anyám elzavart dolgozni a virágkertészetbe. Persze volt cirkusz, mert nem adtam oda neki a keresetemet, vettem magamnak margarétás szandált, zöld-fehér csíkos forró nadrágot, fehérneműt. A ruhák olyanok voltak mindig a börtön kezében, mint a jelmezek. Egyszer a bárányszőr kardigánomra az újhelyi börtön orvos azt mondta, hogy vegyem le a jelmezt magamról. Minden ruhának jelentősége volt, mint gyerekkoromban a használt eperjelesnek, turisnak is. Nem véletlen került összelyuggatásra az összes csipke holmim, csak az apokaliptikus médiának jár egyedül.
Tavaly nyugdíjba mehettem volna, ha a város nem áldoz meg maga helyett születésem óta munkanélküliséggel is 1990-ben.

A zsidó szövetkezetben hatórásként tizenhat óráztattak, három felnőtt munkáját végeztem ötszáz forintért. Ugyanez történt később az irodában, a lecsökkentett dolgozók munkáját én láttam el a legkevesebb fizetésért. Ez egész életemben követett, bármerre mentem dolgozni, betegen, elme médiájával terhelten már 1986. óta. 1991. óta 1995-ig a háztartási munka, közlekedési, boltfóbia mellett egész nap írtam a történelmét a szerepeknek, melyeken a börtön születésem óta végigment, s én voltam minden történelmi kor főszereplője a meglévő szereplők helyett. Közben festettem. 1995-ben egy hét alatt 130 db cserepet festettem meg írásaim alapján. Aztán kezdődött az elmeosztály áldozása a súlyos skizoprenek helyett.

Nem tudok megfelelni már sem énekesi, sem költői, sem írói hivatásomnak. Képtelenség hipnózisban írni, gondolkozni úgy, hogy egy pillanat alatt elfelejtek mindent, kitörlik a gondolataimat.


Tegnap megviselt ismét az egyik soroló ismerősöm. Pár évig hallgattam mások kibeszélését, kiabálva, villámgyorsan, hadarva, mert úgy beszél, mint aki mindig fel van pörögve. Hallgattam évekig a dicsekvését két igazgatóvá tett gyerekéről. Ide vannak az utcába berendezve. Ember-áldozásból diploma és nyugdíj?
Átnéz rajtam, lenéz engem, mint mindegyik, elsősorban a betegségem, másodsorban a kevés pénzem, harmadsorban a külsőm és hangom miatt.

Jól tudom, hogy más már megölte volna magát, ha ilyen helyzetben lenne, mint én. De nem vagyok biztos abban, hogy engednének meghalni. Legfeljebb a pszichiátriára zárnának ismét a cigányok közé, ahonnan gyógyíthatatlan betegségekkel löknének haza. Én nem tartozom hozzájuk, itt az elmeosztály a védett, nekik vannak jogaik. Megvetik az embereket, mert őket csapásként hozták létre.

Lenéznek ott, ahova járok pár éve ebédért, mióta felkeltem ebben az állapotban az ágyból. Azt mondta a szociális ellátó vezetője két éve, mikor megtudta, milyen beteg voltam, menjek máshová, ők nem azért vannak. Ők csak a szépkorúakat látják el, egyedül a klubvezető állt ki mellettem. Furcsa a szociális hálózat, kiesnek az odavalóak, az elhivatottak, vagy kilökik őket maguk közül. Maradnak a gátlástalanok, káromkodók. Rossz hallgatni, mennyire primitívek és közönségesek és ezeket iskolázzák be 1995. óta.

Nagyon nagy alvás kellene a legnagyobb nyugalomban, de senkit nem hat meg, milyen állapotban tart a két szörnyeteg Miskolcon fogságban. Egész nap trüsszögök, öklendezem, most éppen a szám két oldalát deformálja.
Nem tudok megfelelni már az írói követelményeknek, nincsen erőm, hiszen alig bírom cipelni a hatalmasra duzzadt testemet a menhely által tönkretett lábaimon. Mindenki lenéz, leértékel a betegségek és a külsőm miatt. Belőlem nincsen üzlet, én már soha semmi nem lehetek, csak halott. Arra az egyre vágyom cipelésem óta, meg emberségre, emberekre.		  
 
0 komment , kategória:  Általános  
Márai Sándor: Himnusz
  2016-02-06 22:49:49, szombat
 
 

A víz, a föld, a nap, a felhő!
A bor, a vér, a csók, az álom!
A fű, a kő, a napraforgó!
A reggelek! A naplemente!
Nádsíp a sás közt! Ébredés!
Bach! Tetem a poprádi úton!
A hajnal, madarak, a versek!
Halottak! Köd! A tenger ősszel!
A mód, ahogy kezét emelte!
Könnyének íze! Seb a számon!
Ó, ámen, ámen, ámen, ámen!		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Ifjúság
  2016-02-06 22:48:31, szombat
 
 

Elmentem a ház előtt, melynek első emeletén, albérleti szobában, ifjúságom egy szakaszát töltöttem. Behunytam szemem, s iparkodtam összegezni emlékeim. Ez jutott eszembe:
Húsz év előtt laktam itt, nagyon sovány voltam és gólya az egyetemen. Riportokat és vallásos verseket írtam, ugyanabba a lapba. Hazulról sok pénzt kaptam, minden este francia konyakot ittam, s gyakran éheztem. A szoba tele volt poloskákkal. Szerelmes voltam egy orvosnőbe; de nem éreztem jól magam társaságában. Gőgös voltam és rajongó. A szomszéd szobában egy színész lakott kisfiával, egy színész, akit akkortájt hagyott el a felesége. Egy éjjel bejött ez a színész a szobámba, sokat beszélt és végül sírt. Izgatott voltam és igényes. Valamilyen felsőfokú, csillapíthatatlan igényérzet volt bennem, emberekkel és jelenségekkel szemben. Éjjelenként öreg sipistákkal kártyáztam egy klubban, s ott is aludtam a díványon, cigarettacsutkák között, sárga arccal, kócos hajjal, zsebemben Rilke-versekkel. Tizennyolc éves voltam. Így kezdődött ifjúságom.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2016.01 2016. Február 2016.03
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
29 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 84 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 211
  • e Hét: 579
  • e Hónap: 6820
  • e Év: 59086
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.