|
2016-03-10 22:22:27, csütörtök
|
| |
| |
A költő szerényen mindig önmagát adja, a szívét-lelkét teszi az olvasó elé három célzattal: nevel, megismerteti a verstani elemeket az olvasóval, vagyis játszik a szavakkal, mint egy jó nyelvész, közben bevezet saját világába, esetleg új szavakat alkot a régiek mellett; mindig igazat ír, az általa hitt legemberibb világképet képviseli és kiáll mellette; a legtöbb, amit ad a világnak, az az emberi lét fontossága, bölcsessége, a legmagasabb-rendűbb érzelmekkel, a szeretettel, szerelemmel, biztonsággal, bizalommal.
A költő mellett fel-feltűnnek nagyon régóta a szív nélkül írók, akik legtöbbször gátlástalanok, törtetők, akik járatosak az irodalom kortárs és régi képviselőinek műveiben, ezeket javarészt ismétlik átírt gondolatokkal, vagyis népszerűek mindenütt, mert jól írnak. Ezeket én elneveztem szócséplőknek. Három fontos alappillére van ártó munkásságuknak: szórakoztatják a tömegeket, amiről tudjuk, hogy az irodalomban ez a legértéktelenebb; áligazságokat írnak, megtévesztik az olvasókat, saját elméletekkel végtelen időhúzással a túlélés taktikáját folytatják; a legtöbb, amit adnak a világnak a saját maguk fontossága mellett a gátlástalanság, a taposás, a megalázás, mások leértékelése.
A költői szabadság a tisztaság szárnyalása. Ezzel szemben állt minden időben a sötétség képviselete. Egyesek azt állítják, hogy minden művészeti ág azért jött létre, hogy mindenki megtalálja azt a lélek-tükröt, amit igaznak érez magára, vagyis a bűn leírásával csak azok tudnak azonosulni, akik maguk is bűnt hordoznak magukban. Az embereket a csúnya, a torz, a jellemtelenség, a fertelmesség taszítja, nem is tudnak ilyen jellegű műveket tanulmányozni, sem olvasni. Ez éppolyan, mint egy valós hír látványa a televízióban, ami megrettenti a szívet. Szükség van minden időben a realista ábrázolásra, de olyan módon tálalva, hogy az elviselhetőséget ne haladja túl. Kellenek a cikk-szerű tudósítások, hogy a jövőnek fenn maradjanak az események, ide sorolnám a politikai játékokat leplező és megfedő írásokat is, melyeket legtöbb helyről valamilyen ismeretlen indok alapján száműznek. Két oka van ennek is általában: egyik a már említett végtelen időhúzása a játéknak, a másik a már elért pozíció elvesztése miatti gátlástalanság biztonságos páholyokból.
Petőfi Sándor egyszer élt, de tiszta szíve álljon példának mindenek előtt. Földi volt, nem költő csillaga az égnek, mégis tündököl örökké az ördögi, lefelé építkező, begyújtott kazánú kihalásra ítélt ország fölött. Szabadságérzete, igazsága örök érvényű felszólítás minden költő számára. Szilveszterei ma is börtönben veszteglő életet élnek, fáznak, éheznek, szívük gondokkal terhes.
Az igazi költő mindig önmagát adja, szívét szórja szét, figyelmeztet, óv és hirdeti az ember nagyságát.
2016. március 10.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
