|
2016-03-23 23:24:13, szerda
|
| |
| |
Ahány ember, annyiféle boldogtalanság lehetséges. Egyetlen közös eredő viszont az ország, melyben élni kényszerül. A jóléti társadalmakban sokkal több az örömérzet, sokkal nagyobb a szabadság, bár az is igaz, hogy az alja rétegnek is, akik állandó veszélyforrást jelentenek a boldogságban élőknek.
Magyarországon azelőtt kevesen nevezhették magukat boldognak. Tudjuk, hogy az igazi nemesség a lélekben rejtőzik, s az igazi gazdagság az emberség. Ezt a sokak által megfogalmazott igazságot az ország több ezer éven keresztül semminek tekintette. Mindig olyanok éltek jólétben, akik igazából ezt fel sem foghatták, nem is érezhették, nem jelentett számukra örömérzetet, mert a politika helyezte őket az ország élére. A javak soha nem voltak igazságosan elosztva emberség szerint. Volt kísérlet cselédség megszüntetésére, munkásosztály, parasztság emberré nemesítésére, az aljanép követelt jogainak megadására, a gyilkosok bűnbocsánatára, a nemesség megszüntetésére, a szocialista ember-eszmény megfogalmazására. Kevesen ismerték fel, s követték az egyetlen igaz utat, az emberséget. Az ember szenvedett, minden politika által kirobbantott háborúban, időben tűrve a szegénységet, az embersége megalázását hozzá nem méltó körülményekkel. Nem kell messzire visszamenni időben, csak az 1945-öt követő évekre. Akkor, mintha elölről kezdődött volna minden, csak pár kiváltságos rendelkezett fürdőszobával. Még áram sem volt a kisvárosokban, míg a világ nyugati részén már modern eszközökkel rendelkeztek. Akik tudnak arról, hogy ez már számtalanszor megtörtént a világ történelmében, mélyen hallgatnak arról, hogy ezek a mai felfedezések nem a most vívmányai, ezek adottak voltak azoknál a népeknél, akik űrhajókon jártak az égen. A technikai csodák mindig is léteztek, csak az emberiséget megfosztották minden világ végi jelenet megrendezése után tőle.
Eddig egyetlen izmus elmélete sem volt olyan tökéletes, ami valóban a világot szolgálta volna. Most is történnek folyamatosan régi történelmi korok ismétlései, pártokkal. Régebben a politikai emberré nemesítést nem tudva arról, hogy ez régóta mások áldozásával történik, egyszerűen úgy fogalmaztam meg, hogy míg a primitív népek egyetlen árnyalatnyit képesek változni, addig az igazi értéket képviselő emberkék tönkre mennek. Tehát nem vezet célhoz a kiválasztásos alapon történő jólétbe juttatása annak, aki erre nem érett meg... Dőzsölés, dicsekvés, lopás, tombolás az eredménye. Boldogságuk is féktelenség, mivel nem képesek valódi érzelmekre. Ugyanakkor gátlástalanok és olyan eszméket, törvényeket hirdetnek, mellyel még jobban megalázzák az emberséget.
A jóléthez tartoznak a szórakoztató ipar készülékei, de csak akkor, ha igazán hasznára van az embernek és nem kárára, ha valóban boldogságot jelentenek. Ilyen a televízió célszerű műsorokkal, szép zenékkel, filmekkel, melyeknek fontos mondanivalójuk van. Ugyanez vonatkozik a könyvekre, melyeknek lényege a tanítás irodalmi eszközökkel.
A szegénység már boldogtalanság. Hiába a legszeretőbb anya, ha szorongva keresi meg gyermekeinek a napi élelmiszer árát, mert a fizetése java része elmegy a rezsi fizetésére. Rabszolgája a saját hazájának. A szorongás önmaga a boldogtalanság, még akkor is, ha derűsen végzi családja előtt a dolgát. A szorongás a szegénység miatt fogság. Olyan hatalom foglya az ember, mely őt éppen megalázza embernek nem járó élettel.
A szerelmet is megöli a szegénység. Hiába a csodálat és tisztelet egy életen át akár, de a pénztelenség reménytelensége megalázottá teszi a párt. El lehet képzelni egy olyan szerelmest, akinek nincs telik arra, hogy néha virágot vegyen kedvesének, vagy főzzön valami igazán finomat férjének? Spórolás a semmiből, hiszen minden napnak megvan a maga kiadása, mindig kellene új a régi elromlott dolgok helyett. A szegénység soha nem tud felcsatlakozni a jól élők rétege, vagyis azok közé, akiket egyszerűen odahelyeztek feléjük. Nem képes az ember arra, hogy tisztességtelen úton váljék gazdagabbá.
A munkanélküliség alárendeltté, tehetetlenné teszi az embert, elveszíti méltóságát, hiszen ez is a sértésnek egy módja. Sérelem éri a világot, mert olyan szorgalmas és becsületes réteg veszíti el biztos bázisát, amelyik bármilyen hivatásban példaként állhatna mások előtt. Úgy érzem, hogy a jelen csőcselékének igazi célja a becsület, az emberség, a szív-jóság és lélek-nemesség megszüntetése. Fel kellett ezért számolni a példákat, az eszményeket is, be kellett sározni az életüket, hogy maguk alá rendeljék őket minden eszközt felhasználva. Szükségessé vált tehát a büntetése az emberség ellen vétkezőknek, mert csak ez az egyetlen eszköz vezet ahhoz, hogy megpróbáljanak beilleszkedni egy-egy társadalomba. A föld a tisztességes politikát bírja el egyedül, a becstelenséggel szemben közösen kellene fellépnie. A szándékos nyomorba döntést büntetni kell.
Hiába tehát a jólét, ha olyanok kezébe kerül a hatalom és technikai vívmányok, akik ezt rosszra használják, visszaélnek vele. Azt hiszem, szükségtelen azt vizsgálni, hogy éreznek-e közben valamiféle örömérzetet, mert talán egyfajta létezik számukra, a káröröm. Azt azonban pontosan tudják, hogy a tönkre tett emberektől mennyire és hogyan vegyék el a boldogságot.
A példaképek elvételével minden hivatásból egy közömbös és könyörtelen élet jött létre, ahol a még érző emberek robotmunkát végeznek. A kihasználása az embernek szintén egyfajta boldogtalansághoz vezet, hiszen akadályoztatva van abban, hogy méltóságteljes életet éljen.
A szeretet elvétele jelenti a legnagyobb boldogtalanságot, mert enélkül az ember életereje meggyengül, a szív lassabban végzi munkáját. Nincs szomorúbb annál, amikor valaki tömegben él magányosan.
2016. március 23.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Kohut Katalin |
|
|
|
|
|
Offline
