|
2016-03-27 17:25:05, vasárnap
|
| |
| |
Millei Lajos
Kéz a kézben mindörökké
Cammogó idővel sózom meg szívemet,
ha feltűnik arcod hamvas porcelánja,
száradó emléket zsolozsmázva temet
az egykori vágyam felnőtt unokája.
Sorskorbács szaggatja simogató kezem,
szorítja torkunkat a sok "adok-kapok",
mégis virág nyílik, hogyha emlékezem,
s úgy megyek el tőled, hogy Veled maradok.
Ott leszek reggel, ha vajazod kenyered,
én leszek az íz a gőzölgő teádban,
s ha fohászra készül lemondó tenyered,
akarat leszek halk, suttogó imádban.
Ha tükörbe nézel, én nézek majd vissza,
velem kél hajnalod, s fekszik el az ested,
zsebkendőd leszek, mely vágykönnyed felissza,
balzsamos lelkemmel cirógatom tested.
Ha száz változásvihar cibálja hajad,
s ezer elválásköd tornyosul is reánk,
lélekhidunk íve törhetetlen marad,
míg közös gyökérből sarjad szerelemfánk.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Millei Lajos |
|
|
|
|
|
Offline
