|
2016-03-31 21:34:45, csütörtök
|
| |
| |
Csatakos márciusi délután a versailles-i kertben: apa megy elől, a pázsiton át, szótlanul. A látnivalókat rosszkedvűen nézegeti. Életében először jár itt és Párizsban; először és utoljára.
Már elmúlt hatvan, mikor meglátta Párizst.
A park közepén hirtelen megáll, mellékesen kérdi:
- Hol van Trianon?
Oda kell vezetni. A teremben, ahol a pimasz békét aláírták, szótlanul lépdel, megnézi a márványasztalt, zavarában százfrankost ad a hajlongó huissier-nek. Aztán gyorsan elmegy, szótlanul és nyugtalan zavarban. Megkérdem, akarja-e a szökőkutakat látni? Int, hogy nem akar semmit sem látni. A visszaúton, a kocsiban, egyetlen szót nem szól többé. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
