|
 1/1 oldal 
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 21:43:32, kedd
|
| |
| |
Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb..." - valahogy így hangzik az idézet Szophoklész Antigoné című darabjából. Valószínűleg a fél évszázad, amit megéltem, teszi, de én nem tudom ilyen rajongással zengeni az ember dicséretét. Ha arra gondolok, hogy mit tettünk röpke két évszázad alatt a bolygónkkal, milyen be nem gyógyuló sebeket okoztunk mohóságunkkal és birtoklásvágyunkkal a természetnek, nem vagyok büszke arra, hogy én is ehhez a fajhoz tartozom. Éppen ezért olyan képeket kerestem a ehhez a bejegyzéshez, ami azt az oldalát mutatja meg az embernek, ami miatt nem kell szégyenkeznünk: a sokoldalúságát, kreativitását és a vitathatatlan szépérzékét. Ennek kiváló példája a Piano ház Kínában.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 21:23:48, kedd
|
| |
| |
Macskák őrzik a képtárat
Különleges "munkatársai" is vannak Szentpéterváron az Ermitázsnak: több mint ötven macska mindennapi feladata, hogy a múzeumot megvédje a Néva partján nyüzsgő patkányoktól.
Szolgálatuk története régi időkre nyúlik vissza - 1745-ben maga Jelizaveta Petrovna cárné rendelte el, hogy "keressék meg Kazanyban a legjobb és a legnagyobb macskákat, hogy azok elkaphassák az egereket, amelyekkel aztán Őfelsége elé járuljanak". II. Katalin alatt "a Téli Palota macskáiként" emlegetett kedvencek már megszokott udvari alkalmazottakká lettek.
Leszármazottjaik egészen a leningrádi ostromzárig végezték tisztességgel feladatukat, amikor is eltűntek vagy - amint ez más háziállatokkal is megtörtént - a kiéheztetett lakosság végzett velük.
A macska gárdát a háború után újjászervezték: az ország minden részéből vonaton utaztatták a kiszemelt cicákat a híres múzeumba.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 21:14:22, kedd
|
| |
| |
Nemcsak a kiskertekben, de akár az ablakpárkányon is nevelhetsz zöld fűszernövényeket. Frissen, illetve szárítva egyaránt kitűnő mindegyik, ajánlunk ötöt, ami nem okoz csalódást.
1. Bazsalikom
Enyhén borsos ízt ad a paradicsomos ételeknek, a halas, babos és tésztás fogásoknak. Jellegzetes aromáját fagyasztva jobban megőrzi, mint szárítva.
2. Kakukkfű
A régi magyar konyha kedvelt fűszere frissen vagy szárítva ugyanolyan jó. Illatos levélkéi szárnyashoz, húsokhoz, levesekhez is illenek. A zsírosabb húst sütés előtt érdemes megszórni kakukkfűvel, így könnyebben emészthető.
3. Kapor
E sajátos ízű fűszer nélkül elképzelhetetlen a tökfőzelék vagy a kovászos uborka. Húsokhoz és halhoz kitűnő a kaporszósz. A főzés végén tedd az ételbe, mert hő hatására elveszíti jellegzetes aromáját.
4. Majoránna
A pikáns, kicsit borsra emlékeztető majoránna kellemes ízt ad a szárnyasnak, a vadnak, illetve a pizzának. Szárítva viszonylag gyorsan veszít erős aromájából.
5. Rozmaring
Kámforra emlékeztető, enyhén kesernyés íze főként grillezett húson és szárnyason érvényesül. Paradicsomos, babos és halas ételekhez szintén használhatod. Frissen szedve a legfinomabb.
Fűszerolaj házilag
Nem csak rozmaringgal vagy tárkonnyal ízesíthetsz olajat. Kitűnő salátaöntet készülhet bazsalikomból vagy mentából. Ehhez 1 csokor friss zöld fűszert főzz 2-3 percig forrásban lévő vízben. Száradás után pürésítsd 125 ml olívaolajjal, majd gézen keresztül csepegtesd le! Üvegbe töltve, hűtőben 3-4 hétig eláll.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 21:10:16, kedd
|
| |
| |
Megmentették emberi családjuk
Sok ezernyi történet szól olyan kutyákról, amelyek megmentették emberi családjuk tagjait vagy akár teljesen idegeneket is.
Egy kellemes nyári napon a kétéves Sean Harry, aki nagymamája hátsó udvarában játszott a hikorifák között, hirtelen rémülten sikítozni kezdett. Haven, nagymamája csivavája odarohant, és ráakaszkodott arra az egyméteres vízi mokaszinkígyóra, amely a kisfiú farmernadrágja hátsójáról lógott le. Haven mancsait Sean lábára tette, és addig rázta a kígyót, amíg le nem szed te. Szerencsére az megelégelte a dolgot, és tovasiklott. Sean farmerját lefröcskölte méreggel, de a kisfiú nem szenvedett mérgezést: egy harapás megölte volna őt, akárcsak Havent.
A világ másik felén, Tanzániában egyik barátomat, Dimitri Mantheatist szintén megmentette kutyája egy kígyótól. Akkor történt az eset, amikor bement a garázsba a kocsijáért. Bosszús lett, amikor sziszegő hangot hallott: azt hitte, defektet kapott a kereke. Amikor lehajolt, hogy megvizsgálja, kutyája, Terry morgott és ráugrott. Arrébb tolta a kutyát, és újra előre görnyedt, hogy benézzen a kocsi alá. Ezúttal Terry hangosan ugatva majdnem földöntötte őt. Fölfogva, hogy valami nem stimmel, Dimitri fölegyenesedett, és meggyújtotta az elemlámpáját.
Az autó alatt egy hatalmas, halálos mérgű pufogó vipera feküdt összetekeredve.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 21:03:52, kedd
|
| |
| |
Iszákos állatok?
A legtöbb állat csak akkor fanyalodik szeszre, ha nagyon szomjas, és víz nincs a közelében.
AZ első világháborúban például gyakran itattak a lovakkal bort az olasz fronton, mivel a kis hegyi falvakban a kutak többségét megmérgezték, a bor viszont szabad prédaként ottmaradt az elmenekült lakók pincéiben. Meg is itták a lovak, s így megmenekültek a pusztulástól. Igaz, nem mondhatni, hogy különösebben tetszett nekik az alkoholmámor.
Más állatok viszont kifejezetten szeretik a bort, likőrt, pálinkát. A pillangók némelyike például egyenesen iszákos.
A lepkegyűjtők ki is használják ezt a szenvedélyüket. Rumos mézgát kennek a faágakra, aztán a rumszagra odacsábult és a mézgához ragadt pilléket ügyesen összeszedik.
Kedvelik a szeszes italokat a hangyák is, és sok madárfajta sem idegenkedik a szesztől.
Pálinkafőzdék környékén például nem ritka a kapatosan billegő szarkák látványa.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 20:52:56, kedd
|
| |
| |
Ászanakirálylány
Téma: Érdekességek
A rekorder iskoláslány
Az ászanázás királylánya hivatalosan ez a képen látható kislány az indiai Tamil Naduból, aki 12 óra leforgása alatt 1407 ászanát vett fel és tartott ki.
K.S. Kanya a namakkalai SPK Matriculation Higher Secondary School 8. osztályos tanulója. Gimnáziuma 2014. január 5-9-e között világrekord-fesztivált szervezett, melynek keretében a magániskola tanulói 18 egyéni és 14 csoportos rekordállítást kíséreltek meg különféle számokban. Legtöbbje gyermekeknek való, mint például a legtöbb lufit kipukkasztó kisfiúé vagy alma egyensúlyozása a homlokon legnagyobb létszámban, de több, jógával kapcsolatos rekord is született.
A 12 éves Kanya kisasszony teljesítménye mindezek között kiemelkedik; 12 óra alatt félpercenként újabb és újabb ászana bemutatása még egy felnőtt számára is óriási fizikai kihívás, nem beszélve arról, hogy ehhez legalább 1407 ászanavariációt ismerni kell.
A rekordállítás hivatalos keretek között zajlott. Több, világrekordok hitelesítésével foglalkozó szervezet képviselője volt jelen, így például az Asian Records Academy, az India Records Academy, a Tamil Rekordok Könyve és a szintén indiai székhelyű Unique World Records.
K.S Kanya most hivatalosan "A 12 óra alatt a legtöbb jógaászanát előadó kiskorú" cím boldog tulajdonosa. Gratulálunk!
Itt egy rövid videót láthatunk a kísérletről:
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 20:45:27, kedd
|
| |
| |
A tudat és a test kapcsolatának meghatározása a nyugati pszichológiában és a védikus szentírásokban
Téma: Filozófia
Vizsgálódásom tárgyát a tudat, valamint a test és lélek bonyolult és sokrétű problematikája köré fonódó gondolatok képezik. Elsőként annak jártam utána, vajon a mindennapi nyelvhasználatban mit értünk tudat, elme és lélek szavaink alatt.
Mi a tudat?
Mivel jelen írásomban nem csupán a tudat és a test kapcsolatáról esik szó, hanem ezek mellett a lélekről, az elméről és az intelligenciáról is, elsőként mindenképpen érdemes kísérletet tennünk arra, hogy meghatározzuk, vajon mit is jelent napjainkban a tudat, az elme és a lélek?
A magyar nyelv értelmező szótárában a tudat címszó[1] alatt négy meghatározást is olvashatunk. Az első szerint az agy legmagasabb szintű képessége a tudat, amely egyrészt visszatükrözi az anyagi világot és a létet, másrészt meghatározza az ezekhez való viszonyunkat, és olyan fogalmakat alkot, amelyek segítségével az ember képes gondolkodni és ítélni. Ehhez kapcsolódik az a meghatározás is, mely szerint a tudás mint képesség révén megszerzett, egymással rendszert alkotó fogalmak, képzetek, affektív és akarati élmények összességét jelenti. A harmadik, bár ritkán alkalmazott definíció szerint a tudat nem más, mint öntudat. A negyedik jelentés szerint a tudat olyan szubjektív pszichikai élmény, amelyben a személy úgy érzi, hogy valaminek a meglétéről teljes bizonyossággal rendelkezik, hogy az adott dolgot világosan látja, tisztában van vele, és hogy ez a bizonyosság tulajdonképpen hit, meggyőződés, elismerés és feltevés is egyben.
Az elme[2] legfőképp azt az értelmi készséget jelenti, amely képessé tesz minket, embereket a gondolkodásra, de az embert mint gondolkodó lényt (bölcs ember, tudós) is jelölheti. Az elme emellett utalhat az észre, a képzeletre, valamint az emlékezetnek, illetve a tudatnak arra a részére is, amelyre a figyelem aktuálisan irányul.
A lélek meghatározása[3] tűnik a legösszetettebbnek, s ezáltal a legkevésbé letisztultnak. Korai felfogás szerint a lélek az élettevékenység feltételezett, részben anyagszerű hordozója az emberi testben, amely a halál pillanatában elhagyja azt. Leginkább a kereszténység tanítása szerint az ember személyiségének hordozója, amely anyagtalan, és így fizikailag nem is érzékelhető, s mivel Istennel rokon, így magasabb rendűvé teszi őt az állatoknál. Ezek mellett a lélek a központi idegrendszer komplex folyamatain alapuló olyan jelenségek és folyamatok összességét is jelenti, mint az értelem és a gondolkodás, az érzékelés, az akarat, az emlékezés és a képzelet. Ezeken túl a lélek jelentheti az egyént magát, illetve valaminek az éltető elemét, mozgatórugóját.
Werner D. Fröhlich Pszichológiai Szótárában a tudatról[4] hosszú szócikket olvashatunk, ám a lélek meghatározása nem szerepel benne. Az elme[5] fogalmának leírásakor az elme mellett szinonimaként szerepel a szellem és a tudat (mind) is. Az egyik meghatározás szerint e három fogalom olyan mentális folyamatok összességét jelenti, amelyek egyénen belül és egyének között is lezajlanak. Ezeknek a pszichikus folyamatoknak a szinonimái a lélek és az értelem, a tudatos és a tudattalan, tisztán belső folyamatok. Fröhlich szerint a másik, a filozófiában és a teológiában használatos jelentése szerint az elme fogalma nem más, mint a mentális, azaz a pszichikus folyamatok alapjául szolgáló szubsztrátum, vagyis a lélek.
Talán ebből a néhány szócikkből is jól látható, mennyire nehéz a modern nyugati filozófiának és pszichológiának definiálnia a tudat fogalmát. Mindez természetesen felveti annak a kérdését is, hogy vajon hogyan határolható el egymástól a test, a tudat, az elme, az ész, az értelem és a lélek fogalma? William James 1890-ben úgy vélte, hogy a tudatosság megtapasztalásának lényege az önreferenciában rejlik, amely nem más, mint a tapasztalat felvevője és közvetítője. ,,A tudatosság általános ténye nem az, hogy érzések léteznek, illetve hogy gondolatok léteznek, hanem az, hogy én gondolkodom, illetve hogy nekem érzéseim vannak".[6] Ezzel kapcsolatban a későbbiek során, például Descartes tudat-elméletében, középpontba kerül az a probléma, hogy vajon hogyan tudjuk megismerni saját tudatunkat és mások tudatát. A tudattal kapcsolatos kérdések leginkább három fő csoportba sorolhatók: az első a tudattal kapcsolatos témakör pszichológián belül elfoglalt helyére, a második a tudat természetére, végül a harmadik kérdéscsoport a tudat funkciójára igyekszik választ találni.[7]
A megismerés nyugati attitűdjével szemben az India időtlen bölcsességét őrző szanszkrit szövegek, a Védák egyértelmű meghatározását adják nemcsak a tudat, de a test és lélek fogalmának, valamint kettejük kapcsolatának is. A ,,véda" szó tudást jelent, s amint neve is utal rá, a védikus irodalom átfogja az emberi tudás minden területét. Ezért ha a tudatról, a lélekről vagy a testről szeretnénk tudást szerezni, mindenképpen érdemes ezekhez az ősi írásokhoz fordulnunk. Ezek a szövegek eredetileg szájhagyomány útján maradtak fenn, amelyet első ízben az Isten irodalmi inkarnációjaként elfogadott Sríla Vjászadéva jegyzett le, mintegy ötezer évvel ezelőtt. Később a Védák lényegét Vjászadéva a Védánta-szútraként ismert aforizmagyűjteményben tette közzé, a Védánta-szútrához fűzött magyarázat pedig nem más, mint a Srímad-Bhágavatam, vagy más néven a Bhágavata Purána. A Srímad-Bhágavatam 18 ezer verse egyaránt tartalmaz történelmi eseményeket és filozófiai beszélgetéseket - erre a szentírásra úgy tekintenek, mint ,,a védikus irodalom fájának érett gyümölcsére", s mint ilyen, a védikus tudás leghitelesebb és legteljesebb megvilágítását tárja az olvasó elé.
Ha a tudat, az elme és a test kapcsolatáról szeretnénk többet megtudni, akkor a Srímad-Bhágavatam mellett egy másik fontos védikus szentírást szintén érdemes segítségül hívnunk, mégpedig a Bhagavad-gítát, mely eredetileg az ősi szanszkrit történelmi eposz, a Mahábhárata egyik fejezete. A kali-kor[8] kezdetén, vagyis mintegy ötezer évvel ezelőtt beszélte el az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Krisna a Bhagavad-gítát barátjának és tanítványának, Ardzsunának. A mű - melynek jelentése: ,,Isten Éneke" - öt fő témával foglalkozik, vagyis (1) a Legfelsőbb Irányítóval (ísvara), (2) azokkal az élőlényekkel, akiket irányít (dzsívák), valamint kettejük kapcsolatával. A filozófiai párbeszéd témája még ezek mellett (3) az anyagi természet (prakriti), (4) az idő - amely az egész univerzum létezésének, illetve az anyagi természet megnyilvánulásának időtartama -, valamint (5) a tettek (karma). Világos és egyértelmű leírását találjuk annak, hogy ki Isten, kik az élőlények, mi az anyagi természet és a kozmikus megnyilvánulás, ezeket miképpen irányítja az idő, valamint hogy milyen tetteket végeznek az élőlények. Ezt a két védikus szentírást, a Srímad-Bhágavatamot és a Bhagavad-gítát, több más fontos szanszkrit szöveggel együtt, Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivédanta Szvámi Prabhupáda (1896-1977) hozta el a nyugati világba: angol nyelvű fordításainak és magyarázatainak köszönhetően napjainkban ez a védikus tudás széles körben is hozzáférhetővé vált.[9]
A Bhagavad-gítá versei alapján Bhaktivédanta Szvámi egyértelműen megmagyarázza, hogy mit jelent a lélek és mit jelent az élőlény tudata. A leírás szerint[10] a test és a lélek egymástól elkülönülő szubsztanciák, egymástól nagyon eltérő természettel. A lélekkel ellentétben az anyagi test hatféle változáson megy keresztül: egy anya méhéből megszületik, fennmarad egy ideig, növekszik, utódokat hoz létre, fokozatosan elsorvad, majd végül a feledés homályába merül. Ezzel szemben a lélek nem születik és nem is öregszik meg, sőt utódokat sem hoz létre, és nem is hatnak rá az anyagi test változásai. Amit például mi megszületésnek vélünk, az valójában a test megszületése, hiszen a lélek nem születik és nem hal meg, csupán átmenetileg egy anyagi testbe költözik. Az egyéni lélek a Legfelsőbb Lélek parányi, töredék része, minőségileg egy a Legfelsőbbel, örökkévaló és mindig létező. Mivel a lélek tiszta, ezért eredetileg a tudat is tiszta, mint a víz.[11] Ha azonban a tudat kapcsolatba kerül az anyaggal, akkor az anyagi mentalitás beszennyezi az élőlény tudatát, amely meg fogja határozni azt is, hogy a lélek és vele együtt a tudat a lélekvándorlás során milyen anyagi testet fog elfogadni következő életében.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 20:34:04, kedd
|
| |
| |
Az ember téves felfogása önmagáról és a természetről
Téma: Filozófia
Az ősi védikus írások szinte mindegyikében olvashatunk az anyagi felfogás helytelenségéről. A Srímad-Bhágavatam például így ír erről: ,,Az illúzióban lévő élőlény számtalan formában jelenik meg, melyet az Úr külső energiája kínál fel neki. Az anyagi természet kötőerőit élvezve a test börtönébe zárt élőlény az én és az enyém téves felfogása szerint gondolkodik.
Ez az én és enyém fogalmaiban való gondolkodás az énközpontú, zsugori mentalitású emberek sajátsága. Azok számára, akik emelkedett gondolkodásúak, az egész Föld egy egység. Manapság egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy mi mindannyian a Föld polgárai vagyunk, egy nagy családhoz tartozunk. Valamint tapasztalhatjuk azt is, hogy egyre súlyosabb veszélyek fenyegetik a Földet, amelyek az életfeltételeink szétrombolásához vezetnek.
A természet és az ember megbonthatatlan kapcsolata
A természet öt fő elemből áll, szanszkrit összefoglaló nevük panycsa-mahá-bhúta. Az első elem az éter, vagy nevezhetjük égnek is. A következő a levegő. A harmadik elem a tűz, beleértve a Napot is, ami a tűz szimbóluma. A negyedik elem a víz, az ötödik elem pedig az anyaföld, hozzáértve a belőle kinövő növényeket és a mélyén rejtőző ásványokat is. Mindezt együttesen úgy hívjuk, hogy a természet.
Mi az ember, az emberi lény? Két fontos részből áll: a testből és a - bizonyíthatóan - benne lakozó lélekből. Ez a két alapvető elem az univerzum két különböző alkotóeleméhez kapcsolódik. Az emberi test egy fizikai, anyagi dolog, és az anyagi természethez kötődik, annak öt eleméből áll. A fogamzás az emberi mag révén történik, a mag pedig abból az élelemből keletkezik, amit megeszünk. Az étel a természetből származik, és a testünkké válik. Elfogyasztjuk a gyümölcslevet, zabpelyhet vagy más gabonákat, egyesek még húst is esznek, és ebből épül fel a testünk, az izmaink, a szerveink. Az az élettelen dolog, amit megeszünk, életté válik az élő testben. A hajunk is, ami szintén élettelen dolog, ebből az élő testből nő ki. Tehát ez a test egy fantasztikus, csodálatos gépezet, a legérdekesebb, amit valaha is teremtettek ebben az univerzumban.
De a test mégiscsak a természet öt eleméből képződik. Az a hely, amit elfoglalunk a térben, az éter, a levegő, amit álladóan belélegzünk, ami nélkül nem tudnánk élni, az is a természetből ered. Tudjuk, hogy a test állandó hőmérsékletet tart fenn, szükségünk van egyfajta melegre ahhoz, hogy élni tudjunk. Ez a meleg a tűzből származik, aminek a Nap a szimbóluma. Az emésztés tüzét, amivel az ételt megemésztjük, azt is a tűz elem biztosítja. Végül vizet iszunk, és tudjuk, hogy a testünknek körülbelül a kétharmada vízből áll. Az általunk elfogyasztott élelmiszerek mindegyikét pedig a föld elem adja. Tehát a test teljes mértékben a természet elemeiből áll. Soha nem szabad elfelejteni, hogy a természet nem függ tőlünk, mi viszont függünk a természettől.
Az emberi lény másik alkotórésze a lélek. Ez a test tulajdonképpen élettelen, csupán egy darab anyag. A lélek biztosítja a test tudatosságát, általa működik és mozog a testünk, és neki köszönhetjük a tudatunkat. Ha meghalunk, akkor ez a test olyanná válik, mint egy növény, és elkezd szétesni, felbomlani. A természetből jöttünk létre, és közvetlenül kapcsolatban is állunk vele. Ezért nyilvánvaló, hogy a legelemibb érdekünk, hogy megtartsuk a harmóniát a természettel. Ha nem élne ember a Földön, akkor is sütne a Nap, fújna a szél, a földből különböző növények hajtanának ki, vagyis mi függünk a természettől, és nem fordítva.
Az ember a természet ellen fordul
az ember téves felfogása a természetről jogapont.hu
Sajnos azonban az elmúlt időben, különösen az elmúlt kétszáz évben, az ipari forradalom óta ezt elfelejtettük, nagyon mohóvá váltunk, elképzelhetetlen módon megnőttek a vágyaink. A közgazdasági gondolkodás az egész Földet az uralma alá hajtotta, ez vált az uralkodó gondolkodásmóddá. A gazdasági gondolkodás azt követeli, hogy a GDP, a bruttó hazai termék, állandóan növekedjen, minden hónapban, minden negyedévben, minden évben. A GDP vált az élet központi kérdésévé.
De mit is jelent ez a GDP? Hogyan lehet növelni? Csak egy módon: ha a fogyasztást növeljük. Egyre többet vásárolunk, emiatt egyre többet kell termelni. Ha tíz autóra van kereslet, az autógyár tízet fog gyártani, de ha százra, akkor százat fog legyártani, és így tízszeresére nő a GDP. Ez a tendencia mindenre érvényes, az iparcikkekre, a szolgáltatásokra, az illatszerekre, a lakásokra stb. A GDP mint mérőszám a fogyasztás növekedését serkenti. Viszont ha növekszik a termelés, több erőforrásra van szükség a Földanyától. Több nyersanyagra, ásványra, energiára, és többet fogunk fogyasztani. Egy kocsi legyártásához adott mennyiségű fém és energia kell, száz autóhoz százszor annyi. Az elmúlt kétszáz évben, azért, hogy serkentsék a termelést és a fogyasztást, sokkal több erőforrást használtak fel az emberek, mint ezelőtt tízezer év alatt. Ha építenek egy ötcsillagos szállodát, abba légkondicionálást kell tenni, ami azt jelenti, hogy először létrehoznak egy forró helyet, amelyet aztán lehűtenek. Mennyi energiát pazarolunk el ebben a folyamatban! Minden ilyen pazarló termelés, fogyasztás és növekedés teher a természetnek.
A levegő, a víz és a föld minősége romlik. Az étel, amit megeszünk, rengeteg kémiai anyagot tartalmaz, a műtrágyától kezdve a növényvédő szerek maradványáig, és ez mind mérgező. Ma már szinte csak a palackozott vizet szabad meginni, mert a természetes vizek tele vannak szennyező anyagokkal. És nincs messze az az idő, amikor minden szobába légtisztítót kell majd szerelni, mert az a levegő, amit a természetből kapunk, szennyezett. Így aztán végül teljesen megmérgezzük magunkat. Számos újfajta betegség jelentkezik, testünk azelőtt soha nem hallott betegségektől szenved, ismeretlen vírusok bukkannak fel, és mindenféle egészségügyi problémák a sok szennyeződés miatt.
És ha körülnézünk, mindenfelé hirdetéseket, óriásplakátokat, tévéreklámokat látunk, amelyek mind arra buzdítanak minket, hogy fogyasszunk, vásároljunk, fogyasszunk. Véleményem szerint ez a gazdasági körforgás önpusztító folyamat.
Most már itt az ideje, hogy elgondolkozzunk ezen, hiszen ez a folyamat kivétel nélkül az összes országot érinti. Hogyan lehet megfordítani ezt a folyamatot, ezt a körforgást? A választások előtt mindenki azt ígéri a választóknak, hogy serkenteni fogják a gazdasági növekedést. Ha valaki azzal állna ki az emberek elé, hogy fogyasszunk kevesebbet, érjük be kevesebbel, de foglalkozzunk azzal, hogy a saját énünket fejlesszük, arra nem adnának szavazatot. Mi magunk is öntudatlanul része vagyunk ennek a ciklusnak, mi is tápláljuk ezt a növekvő fogyasztást és termelést. Vajon valóban ez az emberiség érdeke? Vajon mi boldogabbak és egészségesebbek vagyunk, mint a szüleink voltak, meg az ő szüleik?
Ez a folyamat valójában az elmét is megterheli, megzavarja. Hiszen állandóan azon gondolkodunk, hogyan tudnánk több, újabb dolgokhoz hozzájutni, üdülni menni, utazni. Az elme mindig többet akar, és mivel állandóan ezen jár az eszünk, nyugtalanná válunk és idegessé. Egyre jobbnak és szebbnek látszó tárgyat látunk másoknál, és szeretnénk őket lekörözni, még ,,menőbb" dolgokat birtokolni.
Vajon a milliárdosok tényleg boldogok? Ha tanulmányozzuk ezeknek a nagyon gazdag embereknek az életrajzát azt látjuk, hogy tele van az életük aggodalommal és stresszel. Arra szeretnék rámutatni, hogy ez a növekedés iránti megszállottság romboló folyamat, ami egyaránt tönkreteszi a testünket, az elménket és az anyatermészetet.
Tudjuk, hogy az ökológiai folyamatok nagyon kedvezőtlen irányt vettek, változások történtek például a klíma terén is. Magyarországon is tapasztaltuk ezt: van úgy, hogy novemberben nagyon meleg van, júliusban pedig hideg, vagyis az időjárás kiszámíthatatlanná vált. Vannak helyek, ahol súlyos szárazság van, máshol meg árvizek, emelkedik az általános középhőmérséklet, megolvadnak a gleccserek, emelkedik a tengervíz szintje, szigetek kerülnek a víz alá, kiszáradnak a tavak, a folyók szennyezetté válnak, végül az egész Föld szennyezett lesz.
Mi a megoldás?
Vajon ilyen körülmények között fenn lehet tartani az életet? Azt hiszem, nem sokat fogunk hagyni a gyerekeinkre. Lehet, hogy ők még túlélik mindezt, de az unokáink már nem fogják. Ha meg akarjuk állítani ezt az összeomlást, akkor meg kell fordítanunk a folyamatos növekedés, az állandóan növekvő termelés és fogyasztás ciklusát. Ez értelmetlen, és nem ad nekünk békét, sőt felborítja a belső békénket és a természetet. Ezért mondják a védikus írások, hogy a szükségleteket a minimumon kell tartani.
Az ember valódi szükségletei végesek, és ezeket ki lehet elégíteni. De a vágyak, azok végtelenek. Talán még meg lehet menteni a természetet, hogyha minimalizáljuk a szükségleteket, és kordában tartjuk a vágyainkat. Ezt a társadalomnak az egyén és a közösség szintjén is meg kell tennie. Muszáj az érzékeinket uralni, mert különben azok szaladnak az élet örömei után. Ha az érzékeinket követjük, akkor csak egy kis átmeneti örömhöz jutunk, azután pedig baj és öröm váltakoznak. Akkor tudjuk ezt az ördögi kört megszakítani, ha kontrolláljuk az érzékeinket, az elménket, és önuralmat gyakorlunk.
Véleményem szerint az a személy, aki kevesebbel is beéri, az fejlettebb intelligenciájú. Ráadásul a közgazdaságnak is ez a valódi törvénye. Ha valaki kevesebb erőforrást felhasználva tud egy egységnyi terméket előállítani, azt jobbnak tartjuk, mintha ugyanehhez több erőforrást használ fel. Miért baj az, ha kevesebbet fogyasztunk, és boldogabbak leszünk? Az elménk megnyugszik, a természet kevesebb kárt szenved, és harmóniában tudunk élni a természettel. Ezt hangsúlyozza Krisna és az összes régi bölcs is, hogy éljünk lemondottabban, fogyasszunk kevesebbet.
A modern média hamis képet próbál felénk közvetíteni. Szegénynek vagy a szegénységi küszöb alatt élőnek nevezik azokat a személyeket, akik nagyon kevésből is megélnek Indiában. Valójában ezek az emberek sokkal boldogabbak, mint mi, és a Föld nekik köszönhetően képes még egyáltalán túlélni. Számítások szerint, ha minden ember úgy élne, ahogy a nyugati ember, akkor nem lenne elég egy Föld, legalább négy bolygóra lenne szükségünk, hogy a megfelelő erőforrások rendelkezésre álljanak. Tehát inkább hálásaknak kell lennünk azoknak a szegényeknek, akiknek a jóvoltából mi túl tudunk élni. Ha ők is olyan szinten kezdenének fogyasztani, mint mi, akkor vége lenne a Földnek.
Összegzés
Mi, emberek a természet termékei vagyunk, teljes mértékben függünk a természettől. Hogyha tönkretesszük a természetet, akkor saját magunkat is tönkretesszük. Márpedig az egyre növekvő vágyaink, az egyre magasabb GDP és a gazdasági növekedés hajszolása tönkreteszi a természetet. Ennek következményeként a testünk megmérgeződik, az életünk stresszes lesz. Ahhoz, hogy megmentsük a gyermekeink és az unokáink életét, vissza kell fordulnunk erről az útról, és meg kell tanulnunk lemondottabban élni. A lemondás a megvilágosodott emberek ismertetőjegye, a megszállott fogyasztás pedig azokra jellemző, akik még nem látják tisztán a valóságot.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Érdekességek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/1 oldal
|
Bejegyzések száma: 9
|
|
|
|
2016. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
297 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 303
- e Hét: 3339
- e Hónap: 12522
- e Év: 65230
|
|
|
Offline
