|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 23:39:36, kedd
|
| |
| |
Szeretettel kívánok kedves Mindannyiotoknak
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Jó éjszakát! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 23:15:52, kedd
|
| |
| |
Szily Nóra interjúja: Csisztu Zsuzsa: ,,Elképesztő erőkre bukkantam magamban, mert rákényszerített az élet"
Ő lesz mostantól az ATV ,,Nő háromszor" című műsorának új műsorvezetője, miközben megtartja állandó feladatait, hiszen sok éve dolgozik a DigiSportnál, reggeli magazint, híradót és portréműsort vezet, egész estés sportközvetítések arca, hetente hallhattuk interjúit - rekorderekkel - a Klubrádióban, de tény, hogy akiknél ezek a csatornák nem foghatók, tán nem is értették - hova tűnt? Aki nem akarta, persze nem tévesztette szem elől, de talán most kissé messzebbről szedjük össze a részleteket, hogy mi van vele mostanában...
Friss hír, hogy te leszel az ATV-n a Nő háromszor új műsorvezetője!
Igen, nagyon örültem a felkérésnek, mert a beszégetős műfaj, akár könnyed, akár fajsúlyosabb a tartalom, nagyon közel áll a lelkemhez. Két másik hölggyel kiegészülve pedig igazi kihívás, hogy kedvesen terelgessük a műsor vendégeit olyan témák felé, amelyekről ritkán beszélnek a sajtónak. Kellemes atmoszférát teremtve, de nem csak a felszínt kapargatva.
Csisztu Zsuzsa
Fotó: Polyák Attila/Origo
Na, de te leginkább egyedül szoktál kérdezni, és - saját tapasztalatból tudom - a társakra is figyelni nem egyszerű!
Igen, de ne felejtsd el, hogy én például az eredeti Mokkán és a Havas Henrikkel közös műsorvezetésen edződtem, több száz órát közvetítettem szakkomentátorok társaságában, és a sportműsorokban is rendszeresen osztozom a stúdióban szakemberekkel a nézők figyelmén, úgyhogy igyekszem majd hasznosítani ezen tapasztalataimat, na meg a bennem lakó ,,örök kíváncsi lélek" is már nagyon várja ezt a lehetőséget.
Mégiscsak kibújtál a többéves ,,burkodból" - a sportcsatorna mellett! Mi alapján döntesz, ha lépsz?
Nagy szerencsém volt mindig, mert a kályha - vagyis a sport mellett mindig is kiélhettem a kultúra vagy a művészvilág iránti érdeklődésemet. A Vendégjátékos című műsorom közel kétszáz epizódot ért meg, amelyben hétről hétre egy nagyformátumú művészt, zenészt, színészt és egy általa választott sportolót kérdezhettem. Ma is havonta írok csodálatos, köztiszteletnek és megbecsülésnek örvendő, a szakmájukban nagyot alkotó nőkről, asszonyokról havonta a Presztízs lapcsaládnak, mert valahogy én ettől érzem komplexnek, teljes értékűnek a szakmai munkám.
Fotó: Polyák Attila/Origo
Bár tény, hogy sztárokkal is sokszor és sokat beszélgettél itt-ott, de alapvetően mégiscsak a sport az, ami a kiindulási pont és a meghatározó terület volt az életedben. Anno hat - téli, nyári - olimpiáról tudósítottál. Athénban voltál utoljára, és annak már majd tizenkét éve. Közeledik Rio. Ilyenkor nem sóhajtasz fel?
De, mindig! Az olimpiának sajátos hangulata van... Talán azért, mert viszonylag ritka, hiszen négy évig nem lehet újra próbálkozni. Vagyis ha épp nem sikerül, akkor nem biztos, hogy a következőn ott leszel. Szerintem ez a ,,megismételhetetlenségi" faktor az egyik óriási ereje.
Eszedbe jut még, amikor nyolcadik lettél? 1988 Szöul - hú, nem tegnap volt...
De ki számolja?! Jó, nem vagyok már egy karon ülő, de fejben még minden gyakorlatom megvan... Ha tornát nézek, még mindig belebizsereg a lelkem, és egy szép gyakorlat végén ugyanúgy felpezsdül bennem valami, mint amikor még együtt mozogtam a versenyzőtársaimmal. Emellett pedig ott munkál bennem a riporter is, mert amikor kiváló magyar és külföldi szereplőket látok, annyira ott lennék, hogy egy-két kérdést feltegyek nekik, hiszen ilyen pillanatokból nekem hál' istennek rengeteg jutott. A '96-os atlantai olimpia volt ebből a szempontból az egyik csúcsélményem, mert ott igazán a mélyvízbe dobtak. Rengeteget dolgoztam a saját sportágaim közvetítésein túl is. Amikor Egerszegi kiszállt a vízből, és tudtuk, hogy ez volt az utolsó úszása, és elkészítettem azt a bizonyos ,,sírós interjút"..., vagy Czene Attilával a szintén euforikus beszélgetést rögtön ott a medence partján...
Fotó: Polyák Attila/Origo
Nem fáj, hogy csak itthonról fogod nézni?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem... Úgy gondolom, még mindig tudnék olyan tartalmat nyújtani, adott esetben olyan helyzeteket is gerjeszteni, amire nem is készülök az adott pillanatban, aztán mégis megszületik valami megismételhetetlen. Mondok példát: 2004-ben az athéni olimpián megérkeztünk, kipakolt a stáb, és az első napon én voltam az ügyeletes riporter. Aznap két exkluzív interjút szállítottam, az egyiket Carl Lewiszal, a másikat Albert monacói herceggel. Egyik sem volt előre leegyeztetve, csak megragadtam az alkalmat. Azt hiszem, az egyik riporteri erényem az, hogy ha egy ilyen lehetőséget látok, akkor nem engedem el. Így csináltam interjút a Puskás Ferenc Stadion hátsó folyosóján David Beckhammel, vagy Amerikában Magic Johnsonnal is. Nem volt megszervezve, csak éltem a pillanat adta lehetőséggel.
Legendás interjúk, amik óta sok év eltelt. És miközben az elmúlt időszakban is rengeteget dolgoztál - DigiSport, Klubrádió, Presztízs Sport és Style - több száz beszélgetésen vagy túl, mégis jóval kevesebben láttak az elmúlt időszakban, mint mondjuk a TV2 indulásánál, ahol a legendás Tényekben Stahl és Pálffy mellett ott ültél harmadikként. Fura hullámzása van a mi szakmánknak... Időnként az ember önbizalma is megreccsen. ,,Hova tűnt, Zsuzsa?" - gondolom, megkapod a kérdést.
Igen, ez néha szomorú, de bárhogy is alakult, azt érzem, hogy a kurázsi nem veszett ki belőlem. Sőt! Mindig is megvolt a képességem, hogy megnyissam az embereket. Azt persze sajnálom, hogy nem minden esetben látja egy országos közönség, pedig biztos vagyok benne, hogy sokaknak örömet szerezne néhány ilyen pillanat. Hiszen a szakmám igazi jutalma, hogy fantasztikus emberekkel beszélgethetek. De ahhoz, hogy így alakult, az is hozzátartozik, hogy részben én döntöttem így. A DigiSport olyan tekintetben mégiscsak egy különálló kis sziget, ahol lehetett és lehet minőségi televíziózni. Nem kell alkut kötni és olyan szereplőkkel beszélgetni, akikkel az értékrendem alapján nem biztos, hogy szeretnék...
Fotó: Polyák Attila/Origo
Azt szoktam mondani, hogy a mennyiségi televíziózást - hogy mennyien látják, milyen az elérhetősége - tudatosan a minőségire váltottam. Én úgy nőttem fel, a családom is olyan értékrendet képvisel, és a sport is arra tanított, hogy amit beraksz inputba, csak azt tudod kivenni a másik oldalon. Ezért csodálkozva és értetlenkedve nézem, hogy sok esetben a mi szakmánkban ma a kevesebb is elégnek tűnik...
Tavaly téged - a Sportújságíró Szövetség frissen megválasztott elnökségi tagjaként - egyedüli sportújságírónőként beválasztottak a MOB-ba, Papp László Budapest Sportért Díjat is kaptál, de ezekhez az elismerésekhez képest, ha a sajtómegjelenéseket nézem, azok sokkal inkább szólnak a külsődről...
Természetesen nagyon hízelgő, ha az idő múlásának ellenére, két gyerek után még nőként kezelnek. Ez fontos. Az is nehéz lenne, ha az ember állandóan azzal küszködne, hogy a fizimiskáját elfogadják. Sajnos, szépségcentrikus világban élünk. Lekopogom, viszonylag jó genetikát örököltem, a sport is hozzátett, és persze igyekszem vigyázni magamra. Viszont tényleg érdekes - amit mondasz -, hogy emellett a szakmai erények sokszor mintha nem is léteznének. Más kérdés, hogy néha belefutok meglepetésekbe, ami nem a szakmánkból, hanem a civilszférából jön. Például a közelmúltban meghívtak egy komoly, intelligens nőknek szervezett egész napos programra, hogy a női energiákról beszéljek, mert nagyra tartják azt a fajta intenzitást, ami belőlem sugárzik. Vagyis van visszajelzés, csak nem mindig onnan, ahonnan az ember remélné...
Fotó: Polyák Attila/Origo
Egy időben alaposan megtépázott a bulvár. De most ősszel már 10 éve lesz, hogy házasok lesztek dr. Ketskés Norberttel. Ha a két fiatokat hozzáadom - három pasival élsz, úgy tűnik, békességben...
Rengeteg dolog jut eszembe az elmúlt évek kapcsán. Sok fájdalom is. A szüleim elvesztése... Ami után elképesztő erőkre bukkantam magamban, mert rákényszerített az élet. Én mindenben számíthattam anyámra és apámra. Segítettek a hétköznapokban, és lelkileg is ott voltak mellettem. Ezeket hajlamosak vagyunk nem észrevenni addig, amíg velünk vannak, és aztán amikor már nincsenek velünk, akkor döbbenünk rá, hogy atyaúristen, micsoda mennyiségű teher volt, amit levettek a vállunkról, és ezek most mind megoldásra várnak! A hiány enyhül ugyan, de nem múlik el... Norbi sok mindent átvállalt, de ezzel együtt is nagyon nehéz volt, és most sem könnyű. Azt hiszem, semmi nem menne, ha nem lenne mellettem támaszként egy olyan férfi, aki rajongásig szeret, és akiért én is oda vagyok... Persze nem szeretném rózsaszínre festeni a kapcsolatunkat, amúgy is óvakodom már a végletes kifejezésektől. Mert amúgy olyanok vagyunk, mint egy olasz család. Norbi is roppant temperamentumos, viszont imádom a humorát, ami rengeteg mindenen átsegített az elmúlt tíz évben. Az a szövetség, ami köztünk van, sok nehézséget átvészelt. Még azt is ki merem mondani, hogy mindeközben meg is erősödött. Betegségek, halálesetek, nagy lakásból kicsibe költözés, építkezés... Az ilyen időszakok sok kapcsolatot megreccsentenek, hiszen extra toleranciát követelnek. A miénk még inkább összekovácsolódott. Vitáink leginkább a gyerekek körüli aggódás, féltés kapcsán vannak, de talán az a legfontosabb, hogy a hétköznapi hajtás ellenére sem veszítettük el azt a férfi-nő kapcsolatot, azt az eredendő vonzódást, ami a kapcsolatunk elejétől megvan.
Fotó: Polyák Attila/Origo
És úgy tűnik, már nagyon vigyáztok arra, hogy az ajtótok zárva legyen a kíváncsiskodók előtt.
Abszolút. Amikor megismerkedtünk, javában zajlott körülöttem a bulvárfelhajtás, és ennek egy időben Norbi - önhibáján kívül - szintén a kereszttüzébe került. Együtt és külön-külön is megvívtuk a harcainkat, és minden, a magánéletünkre vonatkozó, rágalmakkal és hazugságokkal teli cikk miatt indított pert meg is nyertünk. Azért hangsúlyozom ezt mindig, hogy nyilvánvaló legyen mindenki számára - ezt a harcot végigcsináltam, és ezzel együtt meg akartam húzni egy demarkációs vonalat, hogy eddig, és ne tovább! Nálam van a gyeplő. Én nagyon nyílt ember vagyok. Szívesen beszélek ügyekről, nehézségekről, tragédiákról - olyan helyzetekről, amikről azt gondolom, hogy fel kell készülniük másoknak is, és talán az én mondataim is segíthetnek... De ez nem jelenti azt, hogy az intim szférámba is bele kell, hogy lássanak. Akkor mi marad nekem, nekünk? Itt húztuk meg a vonalat Norbival. Megválogatjuk, hogy hol jelenünk meg, és miként. Ha az ember szeret valakit, akkor természetesen büszke a másikra - miért is titkolná? De mindenben a mérték a lényeg, és arra nagyon ügyelünk.
Egyébként, ha most leltárt vonunk, elégedett vagy azzal, ahogy az életed be van rendezve? Ha egy 10-es skálán kéne pontozni...
Válasszuk szét. Az életem, aminek a középpontjában a családom áll, maximálisan jó így, ahogy van! 9 és fél pont.
Fotó: Polyák Attila/Origo
De jó! Megváltozott a mosolyod! És a szakmai része? Most épp egy új ajtón lépsz be, hisz új műsorod indul.
Azt gondolom, hogy bőven vannak még tartalékok bennem. Rengeteg ötletem van médián belül, és azon kívül is. Úgy érzem, hogy mindaz a felhalmozott tudás és tapasztalat, amit az elmúlt majd' huszonöt évben összegyűjtöttem, új terepeken is megtalálhatja a közönségét. Nagyon szeretek rácsodálkozni a világra, és sokféle arcát megmutatni másoknak is. Szeretném, ha minél több lehetőségem lenne erre. Abban bízom, hogy ez az új műsor is egy lépés e felé - és aztán jön a többi is!
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szily Nóra riportjai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 23:02:18, kedd
|
| |
| |
Lélekbúvár, Szily Nóra műsora: Ha benned nincs harmónia, akkor semmi nem lesz rendben.
Mélységről és magasságról, boldogságról és fájdalomról, fényről és árnyékról beszélgettünk - vagyis az életünk hullámzásairól. Hisz az évek alatt nehezen bár, de megtanuljuk, hogy megúszni nem lehet. Keresztes Ildikó és Rottenhoffer Ágota életvezetési tanácsadó voltak a vendégeim.
Idézek a könyvedből, ami 2014-ben jelent meg. ,,Fantasztikus, ahogy kihúztam magam a gödörből, és magasabban repülök, mint valaha."
KI: Szerintem én későn érő típus vagyok. Az elmúlt 3-4 évemben tanultam a legtöbbet magamról. Tudom, hogy minden siker áldozattal és fájdalommal jár. Gondolj bele, mi mindenről kell lemondani egy olimpikonnak vagy egy híres színésznőnek, énekesnőnek, miközben úgy tűnik, hogy az élete csupa fény és pompa. Azt gondolom, hogy ha mindaz, ami történt, nem lett volna, most sokkal rosszabb lenne nekem. Még mindig ugyanaz az ember lennék, aki folyamatosan tépelődik.
Fotó: Szabó Gábor/Origo
A művészi léthez hozzátartoznak a hatalmas amplitúdók fel és le...
KI: Igen, és ez áldás és átok is egyben.
Amiről Ildi beszél, a kudarc, a fájdalom, az a keserves tanulási folyamat, amin időnként mindannyian túljutunk - ahogy mondja -, rengeteget adott neki, és erre szüksége volt. De a gödör alján ezt nem szoktuk látni...
RÁ: Amikor beszélgetünk a kliensemmel erről, azt szoktam javasolni, hogy amikor mélypont van az életében, kérdezze meg magától - látja-e, bízik-e abban, hogy holnap, holnapután jobb lesz? A válasz általában az szokott lenni, hogy ,,igen, de most nagyon rossz!" Akkor kell igazán elgondolkozni, ha épp kilátástalannak érzi a helyzetét.
Te megtanultál már kilátni a gödörből? Jobban tudod kezelni ezeket a hullámzásokat?
KI: Igen. Kialakult bennem, hogy már elkapom az elején. Régebben csak akkor tudtam felismerni, amikor már nagyon-nagyon mélyen voltam. Ez nem azt jelenti, hogy ilyenkor nem zajlik le egy természetes gyász. Szerintem azon át kell esni, túl kell élni, és akkor az ember nem gondolkodik ilyeneken. Akkor annyira el van ásva saját fájdalmában, hogy semmilyen módszer nem segít. Akkor nem vagy az a hős, aki a saját hajánál fogva kihúzza magát. Időre van szükség.
Vajon adunk-e magunknak időt, módot a fájdalomra, a búcsúra, a gyászra? Mintha az elvárás az lenne, hogy mindenen túl tartsuk magunkat.
RÁ: Pedig jó lenne magunknak engedélyt adni - egy ,,szomorúság-délutánt" kijelölni, ha arra van szükségünk.
Rottenhoffer Ágota
Fotó: Szabó Gábor/Origo
KI: ...és van, amikor kevés egy délután, sőt néha egy hét is!
RÁ: Merni kell azt mondani, hogy most szomorú vagyok, és a szomorúságom ezzel jár. Hogy ma nem akarom magam ebből kirángatni. Akkor át kell élni az érzéseket, és jobb, ha az ember ilyenkor nem hoz döntéseket. Meg lehet kérni a családot, a körülöttünk lévőket is, hogy ezt vegyék figyelembe.
KI: Szerintem ma már nem csak nekünk, reflektorfényben élőknek nehéz ez. Óriási elvárás van mindenféle szakmában. Az ember egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy megmutassa, hogy éppen rossz passzban van. Mintha félnénk elengedni magunkat, kicsit dédelgetni a lelkünket, szeretni önmagunkat. Sokszor mondták a barátnőim, hogy az a legnagyobb problémám, hogy nem szeretem magam. Évtizedekig nem értettem, hogy mit értenek ezalatt. Hiszen egész nap csak magammal foglalkozom! De rájöttem, hogy nem úgy, ahogy kellene. Nem véletlenül járnak az emberek Amerikában pszichológushoz... A mi kultúránkban az terjedt el, hogy csak a testünkkel vagyunk hajlandóak foglalkozni. Ha a keleti kultúrát nézzük, ott a gyerekek abba nőnek bele, azt tanulják, hogy test és lélek nem választhatók el egymástól. Egységet alkotnak. Ha az egyik megbetegszik, akkor legyengül a másik is - nem működnek egymás nélkül. Folyamatosan kéne edzeni a lelkünket is - meditálni, befelé figyelni -, és időnként egyedül lenni önmagunkkal. Amit nagyon megtanultam az elmúlt években - és most nem az önzőségről beszélek -, hogy soha senki nem lehet fontosabb, sem a gyereked, sem az anyád, sem a férjed, mint te magad önmagad számára. Ha benned nincs harmónia, akkor semmi nem lesz rendben.
Forrás: Facebook/Keresztes Ildikó
Segítséget kérni nem egyszerű...
RÁ: Aki eljön hozzám, az már felismeri, hogy elakadt, és most arra van szüksége, hogy beszéljen. Ez alap. Valamikor nem is kell tanács, csak az, hogy meghallgassák, hogy beszélgessünk, és már ez is megkönnyebbülést jelent. Kimondani mindent fésületlenül nagyon megnyugtató tud lenni.
A másik dolog, amit Ildi említett - önmagunkkal törődni.
RÁ: Megszeretni a hibáinkat, elfogadni, hogy épp mélyponton vagyunk, hogy ehhez jogunk van... Belátni, hogy nem kell állandóan topon lenni. A legnagyobb nehézségnek azt látom, hogy a kétségekkel, hibákkal, tévedésekkel együtt legyenek képesek elfogadni magukat az emberek. Belátni és kimondani magunknak azt, hogy ,,az is az én részem".
A hullámzásokról beszélünk - vajon mennyire képesek az emberek elfogadni a változást? Miközben azt mondjuk, hogy ez az egyetlen állandó...
RÁ: A változás tényét általában nem szeretik. Sokkal inkább szól minden arról, hogy semmi se változzon, hisz az jelenti a biztonságot. Konzerválni próbáljuk a pillanatot, a múltat, a jövőt, mindent. A változásra föl lehet készülni, de ez egyénfüggő. Van, aki szeret hirtelen ugrani, és vannak, akik jobb, ha apró lépésekkel indulnak el. Ehhez is kell önismeret. Az idő múlásával egyre inkább vannak tapasztalataink a saját mélypontjainkat illetően. Segíthet ilyenkor visszaemlékezni arra, hogy múltkor mi segített? Biztosan felidézhető, hogy mi jelentett megoldást. Beszélgetés a barátokkal? Egy futás, ami szinte átmosott? Vagy egyszerűen két nap szabadság? Nyilván mindenkinek más...
Fotó: Szabó Gábor/Origo
Amikor hajlamos az ember beleragadni a jelenbe, érdemes kicsit kotorászni a múltban, hogy egy hasonló tapasztalásnál mi az, ami segített?
RÁ: Így van. Az üléseken ezekről is szoktunk beszélni. Föltárjuk a korábbi élményeket, amik kapaszkodókat jelenthetnek ma. És ezt otthon is megteheti bárki. Vagy ha nem megy, akkor érdemes segítségért, támogatásért fordulni, hogy aztán ismét felfelé vigyen a hullám...
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szily Nóra riportjai |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 22:50:32, kedd
|
| |
| |
Heti útravaló Müller Pétertől - 228. rész
Müller Péter: Megbocsátás és elbocsátás ugyanaz
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.
"Nem szabad, hogy a múlt a kelleténél jobban nyomasszon bennünket. Az a csodálatos, hogy a múlt átírható, megváltható, és hogy a lelkünk újjászülethet."
Forrás: Dreamstime
Sokan nem tudnak élni ezzel a csodával. Pedig ha az a sok nyomasztó élmény, kín, szenvedés, halál, megalázás, félelem, amit átéltünk, az a rengeteg baj, amit magunknak okoztunk, vagy mások, akár a szüleink is, nem lenne elfeledhető, és nem nyílna alkalom egy új életre, az emberi élet már régen megszűnt volna a Földön.
A sejtjeid is újjászületnek, s a lelked is, szüntelenül: valaminek mindig vége van, s az új azonnal elkezdődik.
Öt év után még az adóhivatal sem kötelez a számláid megőrzésére. És a bánatot, a gyászt és a gyermekkori vagy a mélymúltadból hozott bármilyen nyomasztó emlékedet sem vagy köteles őrizgetni, és vele a jelenedet folyamatosan mérgezni.
Megbocsátás és elbocsátás ugyanaz: elengedni valamit, ami már túlélt, és nincs szükséged rá. Minden pillanat: egy ajtó becsukása, és egy másik kinyitása. Ezt azoknak mondom, akik megértek már erre a tapasztalatra. A többiek majd megérnek rá.
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heti útravaló - Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 22:45:14, kedd
|
| |
| |
Heti útravaló Müller Pétertől - 227. rész
Müller Péter: ,,Sokféle megalkuvás kell manapság egy tartós kapcsolathoz"
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.
"Azt mondják, egy jó házasságot az is össze tud tartani, ha az egyik nagyon szeret. Akkor nem baj, ha a másik kevésbé."
Forrás: Dreamstime
Ahogy egy boríték akkor is leragad, ha csak az egyik fele enyves. Nem jól - de ragad. Ha megvizsgálod a ,,jónak" nevezett házasságokat, rendszerint így működnek. Nem égünk egyforma lángon. Az egyik erősebben szeret. Nekem ezt egy hetvenéves asszony mondta, hogy jó házasságuk titka az volt, hogy a férje nagyon szerette őt. S ő ezt az alacsonyabb lángon égő, józan baráti érzelmeivel okosan elfogadta. Viszonozni nem tudta. Nem is hazudta. Inkább hálás volt a párjának, mint szerette. És már ez is nagy mutatvány.
Sokféle megalkuvás is kell manapság egy tartós kapcsolathoz.
Persze, kérdés, hol van ennek a határa. Nem jártam utána, de úgy éreztem, ez az asszony ritkán volt boldog. És nem azért, mert a férjét, hanem mert önmagát sem tudta megszeretni egy hosszú életen át. S talán a párját is ezért.
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heti útravaló - Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 22:40:28, kedd
|
| |
| |
Heti útravaló Müller Pétertől - 226. rész
Müller Péter: "Ilyen elesett, bizonytalan pillanatokban érlelődik a lelkünk"
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.
Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.
"Hosszú és boldog házasságom egyik titka: sokszor beláttam azt, hogy nincs igazam. Szerencsés voltam, hogy ezt meg tudtam tenni. És szerencsés a nejem is, hogy egy ilyen férfivel találkozott."
Forrás: Dreamstime
Az, hogy mindig nekem van igazam, biztonságot ad. Helyzet-öntudatot. Kapaszkodót. Önérzetet. Úgy érzem, ezáltal uralom az emberi viszonyaimat. Győztem! Én, én győztem! Rádöbbenni arra, hogy ez csupán önigazolás: a legnagyobb bátorság. Az ember űrbe kerül. Megszédül. Tántorog. Mi lesz velem?! Legyőztek?! És mégis, látod: ez a legszentebb pillanatunk! Amikor rájövünk, hogy kapaszkodónk elkorhadt. Kell másik. Kell egy tágasabb, valódibb igazság! Úgy haladunk az élet útján, mintha egy veszedelmesen sodródó folyó kiálló köveire lépegetnénk: elhagyom az egyiket, ,,jaj, Istenem, mi lesz?", és rálépek a másikra. Mindig van egy ilyen ,,jaj, istenem, mi lesz?" - pillanat. És jó, ha ezt nem féljük bevallani.
Az ilyen elesett, bizonytalan pillanatokban érlelődik a lelkünk, és tanuljuk meg értékelni a másik ember másságát.
És nemcsak értékelni, de tisztelni és megérteni is. Nem lehet szüntelenül önvédelemben élni. És örökké félni, nemcsak kimutatni, de még belátni is, hogy néha bizony hülyék vagyunk.
Most például, ahogy ezt leírtam, megszólalt bennem egy hang:
,,Igazam van?"
És rájöttem, hogy nem egészen!
Vigyázz! Ez az útravalóm csakis olyan helyzetben érvényes, ahol szeretet van. Ahol szeretek, és engem is szeretnek. Ahol ez nincs, ott bizony hasznos a páncél. De csakis azért, hogy kifelé védjen. Belül maradj őszinte önmagadhoz. És tudd, ha nincs igazad.
Forrás: http://www.life.hu/sztarszerzok
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Heti útravaló - Müller Péter |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 22:16:12, kedd
|
| |
| |
Csicseriborsós bulgur - ahogy a gyerekek is megeszik!
Hozzávalók
1 ek kókuszzsír
fél vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
30 dkg sárgarépa
30 dkg előgőzölt csicseriborsó (konzerv)
15 dkg bulgur
1 tk garam masala
1 mk őrölt koriander
1 mk fahéj
só
bors
3-4 ek paradicsompüré
5 dk kecskesajt
fél marék menta vagy petrezselyem
4 ek görög joghurt
Elkészítés
1. A kókuszzsíron megfuttatjuk és pirítjuk az apróra vágott hagymákat és a karikára vágott sárgarépát, majd az összes fűszert és a bulgurt is hozzáadjuk, és felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel, fedő alatt puhára pároljuk, a csicseriborsót is hozzákeverjük.
2. A paradicsompürét hozzáadjuk, ha kell, folyadékot öntünk hozzá, összerottyantjuk, esetleg friss aprított mentát, vagy petrezselymet keverünk hozzá, végül a kockára vágott kecskesajtot hozzákeverjük, de már nem főzzük. Friss görögjoghurttal tálaljuk.
Forrás: Mindmegette.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Receptek-húsmentes ételek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 22:13:24, kedd
|
| |
| |
Mandulapudingos pite
Hozzávalók
10 darabhoz:
A mandulakrémhez:
7,3 dkg őrölt mandula
0,7 dkg liszt
7,3 dkg vaj
7,3 dkg porcukor
4 db tojás
Az aranykrémhez:
2,25 dl tej
5,5 dkg cukor
1/2 tk vaníliaaroma
1 db tojás
3,5 dkg kukoricakeményítő
1 ek vaj
1 csomag leveles tészta
Elkészítés
1. A mandulakrémhez összeszitáljuk az őrölt mandulát a liszttel. A vajat habosra keverjük, majd a porcukorral fehéredésig keverjük. Hozzáadjuk a tojást, majd a lisztes keveréket. Végül félretesszük.
2. Az aranykrémhez felmelegítjük a tejet a cukor 2/3 részével és a vaníliaaromával. Simára keverjük tojássárgáját a keményítővel és a megmaradt cukorral. Hozzáadjunk egy keveset a meleg, cukros tejből. A megmaradt tejet felforraljuk, majd hozzáadjuk a tojásos-tejes keveréket, és sűrűre főzzük. Végül hozzáforgatjuk a vajat. Átpasszírozzuk egy szitán, majd robotgéppel összedolgozzuk a mandulás krémalappal.
3.A tésztát 3 mm vastagságúra nyújtjuk, majd kiszaggatjuk belőle a köröket. A körlapok felének közepére - 2 cm-re a szélektől - kanalazunk a mandulás pudingkrémből. Átkenjük a tojásfehérjével a széleket, és ráhelyezünk egy töltetlen körlapot. A széleit lenyomkodjuk, bevagdossuk kissé. Megkenjük a sütik tetejét is, majd a kés hátával tetszőlegesen mintázzuk a tetejüket. 220 fokos sütőben 10-15 perc alatt aranybarnára sütjük.
DUSHA CSENGE
Forrás: Mindmegette.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Receptek-sütemények-desszertek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-04-26 22:10:59, kedd
|
| |
| |
Kecskesajtos-spenótos penne
Hozzávalók
12,5 dkg penne tészta
5 dkg spenót
1,5 dkg zöld olívabogyó
1,5 dkg fekete olívabogyó
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
3 db paradicsom
kecskesajt
olívaolaj
só
bors
Elkészítés
1. Egy közepes lábasban felforralunk minimum másfél liter hideg vizet. Amikor már majdnem forr, megsózzuk, és hozzáadunk egy kis olívaolajat is. Forrásban lévő vízbe tesszük a tésztát, és átkeverjük, hogy a tészta ne ragadjon össze. Kb. 10 percig főzzük. Miután megfőtt, leszűrjük , és hideg vízzel átöblítjük.
2. Megmossuk és megszárítjuk a zöldségeket. Apróra vágjuk a hagymát és a fokhagymát. A paradicsomot kis kockákra, az olajbogyókat félbe vágjuk. A spenót leveleket összetépjük, a kecskesajtot lereszeljük.
3. Egy serpenyőben felhevítünk egy kevés olívaolajat. Megfonnyasztjuk a hagymát, a fokhagymát és a spenótot.
4. Hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot és a paradicsomszószt, megsózzuk, megborsozzuk, és közepes lángon addig főzzük, amíg a víz nagy része elpárolog. Belerakjuk az olajbogyókat is, és összeforraljuk.
5. A serpenyőben összeforgatjuk a kifőtt tésztát a mártással. Az elkészült tésztát mélytányérba tesszük, és megszórjuk a lereszelt kecskesajttal. Jó étvágyat!
Megjegyzés
A Chefbag ajánlásával.
Figyelem! A fűszerek adagjai relatív mértékűek, mennyiségük ízlés szerint csökkenthető, növelhető. Az elkészítési idő a gyakorlottság függvényében változhat.
Chefbag
Forrás: Mindmegette.hu
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Receptek-tésztafélék,szendvics |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2016. április
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
229 db bejegyzés |
| e év: |
2929 db bejegyzés |
| Összes: |
32631 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Általános (1199)
- Belső kör (5)
- Család (0)
- Munka (0)
- Haverok (0)
- Iskola (0)
- Advent,Karácsony, Újév, Húsvét (1166)
- Áldások, imák, Istenes versek (347)
- Állatok (44)
- Angelisz Irini (80)
- Angyal,Isten vers,videó,idézet (132)
- Angyali üzenet Pusztai Orsitól (892)
- Angyali üzenetek (1041)
- Angyali üzenetek 2 (4)
- Angyalok, angyalos történetek (140)
- Anyák napja (35)
- Anyák napja (167)
- Ara Rauch írásai, versei (20)
- Aranyosi Ervin versei (30)
- Athéna görögországi élményei (2)
- Athéna versei, gondolatai (32)
- Atya, Jézus és Mária üzenetei (20)
- Az Élet Kiskönyve (19)
- Bagi László /Hezekiah versei (20)
- Bálint gazda (5)
- Barátság (272)
- Benmar - Szabó Balázs versei (20)
- Blogtársaktól kaptam 1 (134)
- Blogtársaktól kaptam 2 (41)
- Bodré Anikó versei (8)
- Bölcsességek - gondolatok (69)
- Ch-ás szerzők versei (37)
- Csabai Lajos versei (15)
- Egészség (590)
- Égi jelenségek, érdekességek (3)
- Égi üzenetek (24)
- Egyéb ünnepek, jeles napok (870)
- Ehető virágok és receptek (21)
- Emlékezés (82)
- Ezoterikus (284)
- Fényörvény: üzenetek-tanítások (31)
- Filmek (17)
- Francoise versei (12)
- Fullos szerzők versei, írásai (124)
- Gitka(Szomorúfűz) (11)
- Gyógyító kövek, kristályok (50)
- Haiku, Zen versek (52)
- Hetet (414)
- Heti útravaló - Müller Péter (339)
- Hétvégét (393)
- Hónapok, hónapokról versek (1248)
- Horoszkópok (19)
- Humoros, vicces (21)
- Idézetek (948)
- Írások (310)
- Jó éjszakát! (809)
- Jó reggelt! (7)
- Jókívánság (40)
- Kamarás Klára versei (50)
- Kedvenc énekesek (12)
- Kellemes délutánt! (11)
- Komáromi János (Koma) versei (74)
- Kormányos Sándor versei (15)
- Krancz Béla versei (9)
- Kryon (55)
- Kun Magdolna versei (23)
- Könyvek (38)
- Lengyel Jolán versei (13)
- Másik világ, Hathorok üzenetei (6)
- Meditációk (38)
- Nagy Krisztina, Krancz Béla (27)
- Nemzeti ünnep (161)
- Pps-ek (3)
- Puskás Kolozsvári F. versei (2)
- Receptek - befőzés, mélyhűtés (74)
- Receptek - görög és balkáni (13)
- Receptek - savanyúság eltevése (20)
- Receptek, írások - vegyes (792)
- Receptek-főzelékek, lecsók, (192)
- Receptek-halas (184)
- Receptek-húsmentes ételek (1202)
- Receptek-húsos (1394)
- Receptek-ital,szörp,gyümölcs (129)
- Receptek-levesek (1399)
- Receptek-menük (388)
- Receptek-sütemények-desszertek (1309)
- Receptek-tésztafélék,szendvics (1048)
- Receptek:saláta,hidegtál,egyéb (514)
- Reiki (5)
- Saját készítésű videók (88)
- Seherezádé (152)
- Seneca (32)
- Szapphó (47)
- Szép estét! (154)
- Szép képek (34)
- Szép napot, vasárnapot! (142)
- Szerelem, boldogság (926)
- Szeretet (404)
- Szeretet írások (220)
- Szily Nóra riportjai (121)
- Táltos témák (24)
- Táncok története (24)
- Tanítások-Üzenetek-Írások (195)
- Tatiosz (280)
- Tokaji Márton versei (52)
- Tóth Juli versei (36)
- Tóth Tiborné-Hajnalka versei (3)
- Vegyes receptek (22)
- Vén Muskétás versek, írások (474)
- Vénusz Kódex (12)
- Versek (3006)
- Versek videókon (6)
- Versek, képek reggeltől-estig (121)
- Versek, képek tavasztól-télig (1079)
- Verses képeslapok (779)
- Videók (279)
- Virágok, gyümölcsök, termések (569)
- Virágos versek, idézetek (370)
- Vujity Tvrtko írásai (11)
- Üdvözlés, köszöntés,köszönés (760)
- Zene,-dalszövegek videókkal is (294)
|
|
|
| |
- Ma: 254
- e Hét: 9757
- e Hónap: 23662
- e Év: 153369
|
|
|
Offline
