Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
Márai Sándor: Abbázia
  2016-04-06 20:43:09, szerda
 
 

Tudom, hogy nem illik, de én mégis szeretlek, Abbázia. Van benned valami kispolgárian közönséges, valami filléresen közeli, valami szégyellnivalóan körúti. Mit is tehetek, ha mégis jól érzem magam nyeszlett pálmáid alatt, a tengerben, amely itt még nem is igazi tenger, csak sós víz egy öbölben, virágaid között, melyek még egészen közép-európaiak, mint sorsod is - mintha Bécs, Budapest és Prága kikötője lennél, s minden kispolgári gégehuruttal, szívidegességgel, álmatlansággal és olcsó szerelemmel ide sietnek, kissé szégyenkezve, mert nem telik messzebbre és többre. A családhoz tartozol, Abbázia. Hát persze, Cannes finomabb. De te ismerősebb vagy, vacakabb, rokonabb. Hadd menjenek ők, a nagy lordok, a Nobel-díjas politikusok, a nagy nők és a nagy stricik, a francia Riviérára. Most, tavasszal, én is készülődöm, a magam sokkal szerényebb, ordenárébb, ismerősebb pálmái alá, Abbáziába.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: A trapézművész
  2016-04-06 20:41:13, szerda
 
 

Három felé, hajnalban, a trapézművész bejön a kávéházba, két szardíniát eszik, csésze kávét iszik hozzá, aztán leül az ablak mellé, és sakkozni kezd a közgazdasági álhírlapíróval. Olyan csöndes és finom, mint egy fiatal pap, olyan szemérmes és szerény. Mutatványait háló nélkül adja elő. Néhány órával elébb még lengett a magasban, csillogó trikóban, mint gy pikkelyes, ezüst hal, melyet a végzet irtózatos lendülettel kiemelt eleméből, s megvillogtatott a tenger és sz égből között - lengett, fegyelmezetten és zenei mozdulatokkal, a lengőhinták rúdjai között, a fénycsóvák izzásában, abban a félelmes csendben, melyet csak a zenekar dobjainak pergése zavart meg, mint mikor kivégzésre dobolnak valahol. Most, a kaland és mutatvány után , csendesen ül, szerényen és jólnevelten, finom, fehér ujjai egy bástyát emelnek, s bocsánatkérően mosolyog. Hát persze, így élünk: s minek is tudjon erről a közönség, gondolom.		  
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Megalázás emberség miatt
  2016-04-06 19:10:09, szerda
 
  Most a hónapban féléves és éves kivizsgálásokra, ellenőrzésekre járok. Még csak hónap eleje van, túl vagyok már az ügyintézéseken, pár vizsgálaton, minden napra jut egy, van, amikor kettő is. Ki szeret orvoshoz járni? Én nem, mióta az egészségügy folytatólagosan visszaélt emberségemmel, többszörösen összezúzott, csúfot űzve belőlem, valamint nagyon gyenge az idegrendszerem, minden megvisel. Már előre rettegek, miért fognak az orvosok kitámadni. Így történt ez ma is, EKG-ra mentem, mert 1991. óta van elmeosztály általi szívnagyobbodásom, melynek papírjai már nincsenek meg, a röntgenes hívta fel egyszer a figyelmemet rá, s 1998. óta van a szívem állandó terhelés alatt emberi szívként, így azóta erősen puffad minden részem, kapkodom a levegőt, visszajön belőlem az étel, a legalapvetőbb funkciókra sem vagyok képes. Ennek ellenére nem küldtek kivizsgálásra, most is nekem kellett kérnem. Mondtam a főorvosnak, hogy terhelésre egyáltalán nem vagyok képes, nem adott terheléses EKG-ra beutalót, de megállapította, hogy látszik, hogy magas a vérnyomásom. Mondtam neki, ha orvoshoz megyek, mindig felmegy a vérnyomásom, nem indokoltam meg, hogy miért, mert többször brutális szavakkal történő kitámadásnak vagyok kitéve.
Mennem kell máj és vese kivizsgálásra a puffadás miatt. A cukromat hetek óta nem tudom levinni, húsleves és savanyú káposzta fogyasztása után másnap reggel az éhgyomri 9,9. Nagyon félek az insulintól, meg a szövődményektől, melyek most is majdnem mind megvannak - ínysorvadás, lábtönkremenés, sebek..

Majd örülhet a csőcselék és a celebek, már épül a gazdagoknak Budán a hatalmas magánkilinika, ők vannak és lesznek profin kiszolgálva.

Miután megjártam a távoli kórházat, mentem ebédelni. Útközben találkoztam egy idős úriemberrel, aki köszöntött kezit csókolommal, s szóba is elegyedtünk, mert megkérdezte, melyik a helyesebb, a kezeit csókolom, vagy kezit csókolom. Közöltem vele, hogy az úriemberek az ő korosztályával ki is fognak halni, meg hogy már mindenki mindenkit tegez, szasz, cső, csá és hasonló köszönések vannak, vagy egyáltalán semmilyen. Nekem, aki mimózának született, egy rossz nézés elég ahhoz, hogy padlóra kerüljek. Ez már születésemkor kezdődött anyám ideges rángatásával, lebecsülésemmel hülye becsületesként, ahogyan monda, hogy olyan vagyok, mint apám. Egész életemben leértékelés követett, kiközösítés majdnem mindenütt a segítőkészségem, kedvességem, jó helyesírásom, tehetségeim miatt. Most, hogy a testem és a hangom el van deformálódva, természetes, hogy ez meg jobban előjön, mert még mindig nehezen viselik azt is, hogy néha írással foglalkozom, pedig nem babérok miatt kezdtem írni, hanem bizonyítása miatt annak, ami velem a családommal történt, s történik mai napig. Szóval nekem, aki mindenkinek azelőtt megadta a tiszteletet, az már egy merénylet a szívem ellen, hogy ha bemegyek valahová, s nem fogadják a köszönésemet.

Beszélgettem az úriemberrel, láttuk, hogy jön az ételszállító autó, félrehúzódtunk. Mivel nem tudott teljes erővel robogni tőlünk, mint máskor, kiabálni kezdett az autóból, hogy nem tudtok arrébb menni?
Bementem az intézménybe és mondtam, hogy kitámadott letegezve minket a sofőr. Erre kijött és üvölteni kezdett, többször bemutatott a karjával és kezével valamilyen nagyon csúnyát. Ezt többen végig nézték, megteheti, mert a szociális búvópatak alatti réteg helyezkedik el jelenleg szociális hálózatban, akik valamilyen védettséget élveznek.

Az udvaron főztek, névnapot tartottak. Engem első pillanattól kiközösítettek, kezdetben a betegségeim miatt, mert a jól kereső, sokat ivó és mulatós nyugdíjasok ezt nem képesek tolerálni, sem megérteni, majd jött az internet miatti támadás. Március 4-én az egyik központban tartottam egy irodalmi délelőttöt, ahová mindenkit meghívtam. Ketten jöttek el, akikkel jobb a viszonyom humán és zenei érdeklődésük miatt.
Minden természetes, én vagyok az alárendelt. Mondtam, hogy elviszem ételhordóban az ételt, amit főznek. Azt felelték, erről szó sem lehet. Akkor elmegyek... Menjél.

Ez a mai napom történése, de szinte ilyenek naponta megtörténnek. Én nem bírom az igazságtalanságot elviselni, dühössé tesz, mégis születésem óta ezeket tapasztalom, kezdettől fogva az emberségem miatti megalázásomat.

2016. április 6.
  
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 3 
2016.03 2016. április 2016.05
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 36 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1405
  • e Hét: 3727
  • e Hónap: 9968
  • e Év: 62234
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.