|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-05-13 15:48:04, péntek
|
| |
| |
JÓSZAY MAGDOLNA:
MOST KELL...
Most kell, hogy jót tégy,
most törekedj arra,
hogy angyal légy,
most légy lankadatlan,
most légy pótolhatatlan,
és mosolyogj, mosolyogj...
most adj vigaszt, reményt,
simogasd szíved melegével
a rád szoruló gyengét,
most segíts, ha hívnak,
most eredj, ha várnak,
és mosolyogj, mosolyogj...
most áldj, ha erre kérnek,
most bocsáss meg mindazért,
mit ellened elkövettek,
most hallgasd a panaszlót,
vigasztald a gyászolót,
és mosolyogj, mosolyogj...
most mondd ki: szeretlek,
s ha mondod, érintsd őt meg...
mert a Most az most van,
soha vissza nem tér,
és ki érzi, ki tudja,
életünk gyertyája
vajon meddig ég még...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-13 15:44:56, péntek
|
| |
| |
Elhozta az isten, piros pünkösd napját,
Mi is meghordozzuk, királynéasszonykát,
Öreg embereknek csutora borockot,
Öreg asszonyoknak, kemence kalácsot,
Ifjú leányoknak rózsakoszorujok,
Ifjú legényeknek szegfübokrétájok,
Kisebb gyerekeknek porba való játszás.
Jácintus, jácintus, tarka tulipányos
Hintsetek virágot, az isten fiának,
Nem anyámtul lettem,
Rózsafán termettem,
Piros pünkösd napján,
Hajnalban születtem.
Akkor kendergyek legyen, hogy még az
esztergyát is megérgye!
(Gyöngyösfalu, Vas m.; Tátrai Zs. gy. 1966)
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-13 15:32:47, péntek
|
| |
| |
Hogy mit adhatnék Neked, ha hatalmamban állna?
- Nem mesés gazdagságot, - csak elegendőt ahhoz,
hogy távol tartsd a szorongást
és reményt nyújts az elesetteknek.
- Nem mesés szépséget, - csak szerető szívet.
Esélyt, hogy bölcsen használd fel adottságaidat,
- hogy megválthasd velük a világot,
és mindez örömet is okozzon Neked.
Kívánok Neked érzéket, hogy felismerd
a minket, körülvevő szépséget.
Bátorságot, hogy kitarts és egyre erősebb légy,
örömet, elégedettséget, szeretetet.
Életet, melyet érdemes élni!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-13 15:26:55, péntek
|
| |
| |
Buzsik Tamás: Mást nem tehetsz...
Csak remélj, csöndben és türelmesen
Reméld, hogy egyszer vége lesz
Reméld, hogy egyszer megértenek
S hogy megérted egyszer, akit szeretsz
Reméld, mert mást úgysem tehetsz!
És hidd, mikor a szemébe nézel,
Hidd csak, hidd, hogy tudod, mit látsz,
Hogy megismerheted a mélyben örvénylő végtelent
Hidd, hogy látod a legrejtettebb titkokat
Hidd, mert mást úgysem tehetsz!
De ha egyszer, egy zűrzavaros, őrült reggelen
Felriadsz és nyögve kinyitod a szemed,
Üres kezeddel a levegőt markolod
S vak álomvilágod romjaiba dől -
Hát tűrd, emelt fővel s szótlanul tűrd a vereséget
Tűrd, mert mást - mást nem tehetsz!
És ne nézz körül és ne nézz magadba
Ne gondolkozz rajta, mit miért teszel
Mert ha megismered magad, megismersz mindenkit
S azt is megbánod majd, hogy létezel
Légy vak, légy süket, s fojtsd meg minden kételyed
Fojtsd meg, mert mást úgysem tehetsz!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-13 15:18:33, péntek
|
| |
| |
Augustinus:
Benned mérem, lelkem, az időt...
Vajon valaki meg tudná-e magyarázni
könnyen és röviden, hogy mi az idő?
Vajon gondolataidba merűlve szavakba
tudnád-e önteni azt, hogy mi az idő?
Pedig mily gyakran csevegünk róla,
semmit sem üdvözlünk nála kedvesebb
ismerősként. Ha kimondjuk: idő, értjük a
tartalmát. Értjük akkor is, ha mások
ajkáról halljuk emlegetni.
Ha senki nem kérdezi tőlem, hogy
mi az idő, akkor tudom. Ha azonban
meg kell magyaraznom, akkor nem
tudom. Merészen állítom, hogy tudom:
ha semmi el nem múlnék, nem beszél-
hetnénk a múltról, ha semmi be nem
következnék, nem álmodhatnánk a jö-
vőrőI. De érhetjük-e nyomát a jelennek,
megfoghatjuk-e, megerinthetjük-e, ha a
múlt már nem a miénk, a jövő pedig
még csak a képzeletünkben él. Létezik-e
csalfább és állhatatlanabb a jelennél?
Megfoghatatlan káprázat, megállítha-
tatlan pillanat, múló bo!dogság ő, és mi
életnek nevezzük.
Mi volna, ha a jelen sohasem zuhan-
na a múlt szakadékába? Akkor minden
bizonnyal nem beszélhetnénk időröl,
csak örökkévalóságról...
Látom a hajnalt, és hirdetem a föl-
keIő napot. Amit látok: jelen van; amit
hirdetek: jövő. A múltról emlékeim van-
nak, a jövőröl sejtéseim. Ámde tudásom
kevés ahhoz, hogy ez állhatatlan és csalfa
átmenettel — melyet jelennek, életnek,
célnak, boldogságnak csúfoltok — valamit
én is kezdeni tudnék. Az élethez tudás
kell, és nem elegendő okosat mondani
róla...
Én benned mérem, lelkem, az időt.
Te őrzöd emlékeimet, te töltöd meg
mindennapjaimat, tebenned születik meg
minden reménységem. Benned válik a
jövő ígérete megbecsült emlékekké. A
múlt-jelen-jövő földi káprázata vagy,
lelkem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-13 14:58:10, péntek
|
| |
| |
Túrmezei Erzsébet:
A harmadik
Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!
Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-13 14:48:13, péntek
|
| |
| |
Ady Endre: Menekülés az Úrhoz
Be szép a régi kép, a tiszta,
Be szép volt a világon élni,
Be szép volt az a lázadó,
Mégis uras, szent Össze-Vissza.
Imádkozni is tudtunk néha,
De mindenképp Istené voltunk,
Nem-akartan és nem-tudón
Legbőszebb óránk se volt léha.
Be szépeket elhittünk akkor
És a Poklot hogy elfeledtük
És most a Pokol muzsikál:
Fülünkben száz és szörnyű akkord.
Megszakadt szép imádkozásunk,
Pedig valahogyan: van Isten,
Nem nagyon törődik velünk,
De betakar, ha nagyon fázunk.
Imádkozzunk, hogy higyve higyjünk:
Van Isten, de vigyáz Magára,
Van Isten s tán éppen olyas,
Kilyenekben valaha hittünk.
Adjuk Neki hittel magunkat,
Ő mégiscsak legjobb Kisértet,
Nincs már semmi hinnivaló,
Higyjünk hát a van-vagy-nincs Urnak.
Mert ő mégis legjobb Kisértet
S mert szörnyüséges, lehetetlen,
Hogy senkié vagy emberé
Az Élet, az Élet, az Élet.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-13 14:44:18, péntek
|
| |
| |
Ady Endre: Nézz, Drágám, kincseimre
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre,
Nézz egy hű, igaz élet sorsára
S őszülő tincseimre.
Nem mentem erre-arra,
Búsan büszke voltam a magyarra
S ezért is, hajh, sokszor kerültem
Sok hajhra, jajra, bajra.
Jó voltam szerelemben:
Egy Isten sem gondolhatná szebben,
Ahogy én gyermekül elgondoltam
S nézz lázban, vérben, sebben.
Ha te nem jöttél vóna,
Ma már tán panaszló szám se szólna
S gunyolói hivő életeknek
Raknak a koporsóba.
Nézz, Drágám, rám szeretve,
Téged találtalak menekedve
S ha van még kedv ez aljas világban:
Te vagy a szívem kedve.
Nézz, Drágám, kincseimre,
Lázáros, szomorú nincseimre
S legyenek neked sötétek, ifjak:
Őszülő tincseimre.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-13 14:40:32, péntek
|
| |
| |
Reményteli napot mindenkinek!
Bóka László:
Veled marad a vers
Amit szólhatok emberül,
az verseimbe besürül,
s ami már elébed kerül,
az keserítve keserül.
Lehetnék talán kedvesebb,
ha nem írnám e verseket,
ám közös időnk kevesebb,
mint míg őrzöd e verseket.
Elszáll a jaj és a harag,
eltűnik szám, mely csak harap,
s oly hosszú s gyötrelmes a nap,
de a vers az veled marad.
Ha mérem lankadó erőm,
tudom, hogy ez lesz a jövőm,
s papir fölé hajtom a főm,
fájdalmasan és szeretőn.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-13 14:34:05, péntek
|
| |
| |
Nemcsak a barátságban, hanem talán még inkább a szerelemben is, amely a lélek legbensőbb élménye, csaknem kizárólagosan a véletlen uralkodik. Hogy miféle személyekkel fogsz összetalálkozni életed során és hogy kik fognak legmélységesebben érdekelni, ez csaknem olyannyira véletlennek a dolga, mint a virágpor szemcséjének sodródása a fenyőerdőben.
Herbert George Wells
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
294 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 520
- e Hét: 5177
- e Hónap: 8519
- e Év: 61227
|
|
|
Offline
