|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
|
|
2016-05-20 21:50:04, péntek
|
| |
| |
Farkas Éva
Mindenkinek fáj
Mindenkinek fáj valami,
Sebeket rejtünk magunkban,
S enyhülést keresve járunk,
E sűrű élet-vadonban.
Mindenki hordoz magában
Ezerszer megtépett álmot,
Melyet úgy őriz szívében,
Mint a lepréselt virágot.
Mindenkit lassan átitat
Csalódások ölő mérge,
Bús éjszakák után ébred
A holnap fakó reggelére.
Mindenkit szoríthat olykor
A magány nehéz bilincse,
Ha elvesztette, aki volt,
Élete egyetlen kincse.
Mindenkinek fáj valami,
A jóvátehetetlen vétkek,
Az el nem hangzott mondatok,
Botlások és tévedések.
Fáj a halványodó emlék,
A test lassú gyengülése,
Kihűlő csókok, szerelmek,
Szívünk lelassult verése.
Mennyire kívántuk mindig,
Felejtsünk! Könnyebb legyen már!
Egyszer az kezd el fájni mégis,
Hogy vége, és semmi nem fáj.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-20 21:45:02, péntek
|
| |
| |
József Attila :
Azt mondják
Mikor születtem, a kezemben kés volt
- azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.
Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek,
- ha én nem, te megleled.
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-20 21:41:24, péntek
|
| |
| |
Ápriky Lajos:
A fák
Pusztán futunk. Néztél-e hátra,
messze-maradó kerti fákra?
Sokat ültettünk és szerettünk,
gyümölcséből egynek sem ettünk.
Álmodtunk róla csodaszépet,
dédelgettük a csemetéket.
Álltunk viráguk dísze mellett -
dobbantott a sors: menni kellett.
A Maros mellől útrakeltünk,
hegy alatt elmaradt a kertünk.
Kolozsvárt elmaradt a Hója,
másnak hull majd anyám diója.
A besztercei szilva kékje
más asztalának lesz az éke,
másé vajkörte, pónyik-alma,
mienk a sors gyümölcs-tilalma.
Nem tudom én, sok fánk kié lesz,
de legyen a termése édes.
Cukor-ize és ért zamatja
áldását mindig dúsan adja.
Ragyogó őszökön nevetve
hívja új népét új szüretre.
Míg mi futunk és úgy tününk el
gyümölcse-vesztett életünkkel.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-20 21:35:27, péntek
|
| |
| |
Egy idő után megtanulod...
Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között,
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal,
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó,
És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével,
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér.
Műveled hát saját kertecskédet, magad ékesíted fel lelkedet, nem mástól várod, hogy virágot hozzon neked.
És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz...
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes vagy
/Veronica A. Shoffstall/
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-20 21:31:04, péntek
|
| |
| |
Őri István
A Kéz
Egy kéz felsegített, amikor elestem
egy kéz megérintett, mikor keseredtem
egy kéz a falra írt, s boldog jövőt ígért
ha hűen végigjárom a földön
a keresztek tengerét.
Egy kéz kezemhez ért
érdes volt s éreztem csuklóján
a Seb lüktető melegét.
A Kéz akkor innen eltávozott
a Seb azóta erővé változott,
hogy velem, veled, velünk legyen
hogy a mi kezünk az Ő keze legyen!
hogy bennünk lakjon a szíve
szelíd pillantása, megváltó szelleme.
Így vált formáló erővé a szeretet,
s mozgat egy gigantikus ember-kezet,
mely felsegíti azt, ki elesett,
mely útra visz,
ha úgy érzed, lelked elveszett
mely akkora, hogy felér az égig
s munkál, mint az Ő Keze:
a világ végezetéig!
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-20 21:26:33, péntek
|
| |
| |
Gyurkovics Tibor
Isten madara
Mozdulatlan most a lég,
sas suhan az ég felé.
Feje mint a kereszten,
kitárt szárnnyal fölrebben.
Mereven néz előre,
mintha a föld eldőlne.
Ő csak röpül egyenest,
Föld felől a fénybe fel.
Hegyek szirtjén van a háza,
benne apró csimotája,
megeteti, megitatja,
mire az a szárnyát bontja,
várja Isten egy sugárral
az ég ajtaját kitárva.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-20 21:23:35, péntek
|
| |
| |
Rainer Maria Rilke
ANGYALI ÜDVÖZLET
Tudd meg, nem attól ijedt meg, hogy egy
angyal belépett. Mint mások, ha meg-
villan egy napsugár, vagy éjszakán
hold fénye imbolyog a sötét szobán:
épp úgy nem félt a formától, amit
egy-egy angyal öltött föl: azt se tudta,
milyen fárasztó angyaloknak így
járni.
(...)
Nem hogy belépett, de hogy oly közel
hajolt hozzá, s ifjú-arcot visel
az Angyal; hogy a szeme, és amint
ránéz, az ő szeme, úgy forrnak egybe,
mintha meghalna a lét odakint,
s mit milliók látnak, hajszolnak egyre,
bennük volna - s kívülük semmi sincs;
csak néző s nézett, szem s gyönyör a szemben,
egyedül itt, s másutt sehol se: ládd,
ez ijeszt. S megijedtek mind a ketten.
Aztán az angyal elkezdte dalát.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-20 21:18:29, péntek
|
| |
| |
Füst Milán: Este van
Mire rám mutatnál: nem vagyok.
Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.
Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét...
Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság,
E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér.
S elrendeződik-e? - felelj rá hogyha tudsz.
Nagy ívben esteledik körülöttem mindenütt.
Az ég is tágul, gömbölyűbb a föld
S mi apró-cseprő volt: felszívatik.
S egyetlen hang dong: hogy este van.
S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat
Nem törtem meg, ha ingadoztam is...
Így volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.
S a borús ég is meghasad vigasztalásomul,
Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem...
A messzeségben, ott, hol domborul a Csendes Óceán
S mint órjás cet csillog a tenger háta,
Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid,
Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el
A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda.
Még hazát is találok ott a vég előtt, én hontalan. Jöttöm hírére tán
Akiről álmodék, elémbe fut. Már várnak ott... s ez jól esik.
Így lesz-e, mondd? - Felelj rá, hogyha tudsz.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-20 21:13:00, péntek
|
| |
| |
Az álom elkerül, ha alvó arcod éjjel
a nyakamon pihen;
mert leskel a halál, s talán ilyenkor ér el,
s elaltat hirtelen.
Én meghalok s te élsz; e gond, ez ver fel engem!
Van szörnyűbb félelem?
Egy nap nem hallom majd a szívedet, s nem lebben
lélekzeted velem.
E félénk nagy madár, ki most az álomé lett
majd fészkéből kikel?
A fészekből, ahol testünk két fejjel ébred
s négy lábbal nyúlik el?
Örökké tarthat-é ily boldogság, vagy egyszer,
egy reggel megszakad?
Az útam építő védangyal nékem ezzel
könnyíti sorsomat.
Könnyű e szinte már testemből nőtt nehéz fej,
s mindig is könnyű volt,
megbúvik mellemen, vak, néma, s nem riad fel,
pedig kakas rikolt.
Most más világban él e fej, hol más a törvény
és más az értelem,
fogódzik álmai sötét vizébe dőlvén,
távol s mégis velem.
Ó! csak hallhatnám én szuszogni minden éjen,
míg szád is álmodik,
a finom fujtatót melled kis műhelyében,
egész halálomig.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-05-20 21:04:24, péntek
|
| |
| |
csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké.
Ha csupán anyagi javakért dolgozunk: magunk építjük magunk köré börtönünket. Bezárjuk magunkat, magányosan, hamunál hitványabb pénzünkkel, amely semmi olyat nem nyújt, amiért érdemes élni."
Antoine de Saint-Exupéry /Az ember földje/ |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 10
|
|
|
|
2016. Május
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
294 db bejegyzés |
| e év: |
2980 db bejegyzés |
| Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 1376
- e Hét: 4452
- e Hónap: 7794
- e Év: 60502
|
|
|
Offline
