|
2016-05-20 16:20:27, péntek
|
| |
| |
Thomas Mann úgy német, mintha Afrikában lenne az: dacosan és hűségesen, s ugyanakkor kissé szerepszerűen és tüntetésszerűen, megsértve és gőgösen német. Van benne valami Mozartból - a zenéje - Goethéből - a szerepe - s természetesen van benne nagyon sok Thomas Mannból is, aki patríciusnak született Lübeckben, s most Thomas Mann Küssnachtban, Zürich mellett. Életre-halálra verekedik azzal, ami német benne; kissé életre akarja kelteni, s kissé halálra is akarja sebezni önmagában a németséget. Ő megitta az anyatejben azt a félpohár pezsgőt, amit Bismarck követelt minden német számára; s most e finom, életreszóló mámorban beszél a világról. Lehet, hogy nem ő a legeszményibb német; de biztos, hogy a legigazabb. S a tetejébe, Undser és Dreiser mellett, a legnagyobb élő írók egyike. Micsoda konfliktus! Mélyen meghajlok előtte, s néha sajnálom, szegényt. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
