Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze, a műveltsége, nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos, a ... Kőszegi Marika
1955.09.22
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Valójában sohasem mondunk egymásnak búcsút.
  2016-05-03 22:06:19, kedd
 
  Valójában sohasem mondunk egymásnak búcsút. Mindig ott marad valami, egy pillanat, ami még visszajöhet. Megérkezhet újra, bekopoghat akár kérdés nélkül. Ugyanis az élet tartogat meglepetéseket. Az, aki még tegnap nem volt az életed része, ma már az, a másik, aki meg rég elveszett, bármikor előkerülhet. Vannak szálak, amikről azt hiszed, már lezárultak, közben meg nem...!
Oravecz Nòra


 
 
0 komment , kategória:  FÓKUSZBAN "A NŐ"  
Amíg nem ismerjük
  2016-05-03 17:20:17, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  FÓKUSZBAN "A NŐ"  
Az Isten kamrájában
  2016-05-03 17:17:48, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Egészség  
Gyermekemnek
  2016-05-03 17:15:33, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Belső kör  
Enyém a dal, a csodálatos természet
  2016-05-03 17:13:57, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  IDÉZETEK,Mondák  
Éljen május elseje!
  2016-05-03 17:05:07, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Május  
Egy soha meg nem címzett levél
  2016-05-03 15:13:13, kedd
 
  Egy soha meg nem címzett levél
'Végül is egy nagy köszönömmel tartozom neked! Mert megmutattad, hogy mennyi mindenem van - nélküled is. Munkám, amit imádok, mosolyom a nehézségek ellenére, egészégessé lett gyermekem, fiatal lelkem.. Tulajdonképpen az elhitetett boldogtalanságom abban rejtőzködött csupán, hogy téged folyton elégedetlennek és boldogtalannak láttalak és ezt magamra vettem folyton: biztos azért, mert nem keresek annyit mint te, biztos azért, mert nem várlak haza mindig a kedvenc ételeddel, biztos azért, mert öregszem, biztos azért mert mégsem lettem híres (mindig azt mondtad a főiskolán, hogy 'te nagyon híres leszel egyszer'..), szóval valamiféle őrült bizonyítási kényszernek akartam megfelelni folyton: neked. Rólad szólt minden. Valamiféle láthatatlan nyomást helyeztél rám, valami pókhálót szőttél körém, amibe folyton belegabalyodtam, ami folyton visszatartott, hogy felszabadultan örüljek az életnek.. hogy tudatosan tetted ezt, (ma már azt gondolom az irigység valami fajtája lehet ez..) vagy nem, azt már nem tudom... De bennem az évek alatt egyre csak nőtt ez a folytonos megfelelési kényszer.. Aztán úgy éreztem, nem törődsz velem eléggé.. egyre kevesebbet szólsz hozzám.. aztán szinte semmit... ki ne venné magára..?! Otthon 10 évig egy beteg gyerekkel bezárva a 4 fal közé?! Hát én magamra vettem.. Szóvá is tettem neked. 1000-szer belehaltam.. Aztán mégis mindig túléltem valahogy.. De te egyre jobban elvadultál. Durvákat mondtál nekem pedig csak a kezed után kaptam. Hogy fogd már meg! Szólj már hozzám! Láss meg engem! Közben őrülten bizonyítottam. A szakmámban is. Igen ám, de a rövid ideig tartó sikernél és tapsnál többet nem kaptam és ezért a pillanatnyi fényért éveket fizettem az életemből.. -nem úgy a szakma... megélni képtelen vagyok belőle. Kigyógyítottam a gyerekemet közben egy betegségből, amiről az orvosok sem tudták megmondani, hogy micsoda. Mellettem voltál. Fizikailag. De hogy a lelked hol járt már nem tudom...
Aztán egyszerre elfáradtam. Elkezdtem a miértjeimre saját magam keresni a válaszokat. Már nem téged kérdeztelek... Úgyse feleltél. A kezemet elengedted már oly rég.. Szavaid, ha voltak is talán nem is nekem szóltak. És láss csodát egyre több és bölcsebb válaszokra leltem.
Köszönöm, hogy egyre keményebb voltál velem, egyre keményebb hallgatásokkal. Mert így megtaláltam az igaz válaszokat. Köszönöm, hogy ellöktél magadtól tisztes távolságra, ahol a magány oly pokoli mélységes bugyrait éltem át ahonnét vagy nem jössz vissza, vagy ha igen, csak győztes lehetsz.
Rájöttem, hogy a te boldogtalanságod csak a tied. Már tudom sokszor irígyled a mosolyom a boldogságom a családom - mert te nem mosolyogsz, te boldogtalan vagy, és mert te azt hiszem még éltükben, de már elveszítetted az anyai - apai családodat. Látod, én még ilyen fájó felismeréssel is rólad, de tudok mosolyogni és azt mondani: köszönöm. Már értem magamat. És értelek téged is. És mivel szívvel élek és nem ésszel mint te, egyet tudok csak mondani:
- Letaposhatsz engem az út porába, de lelkem boldog, felszáll, mint a könnyü pára! FORRÁS: A NŐ százszor
 
 
0 komment , kategória:  FÓKUSZBAN "A NŐ"  
Szép napokat!
  2016-05-03 09:08:49, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Május  
Május
  2016-05-03 09:06:05, kedd
 
 

Váci Mihály - Május
Széles szeleket
az ég tereget:
kibomlik a fény lobogója.
Tapsos levelek
csapnak tenyeret:
fellép a Nap a magas dobogóra.
Láng jegenyék
friss lelke ég,
kifeszítik az égre az út-szált,
és sorakozva
mennek a dombra,
s kivágják az égre a harsona hurrát!
Himnuszokat énekelők,
mennek a felkelt tájak előtt:
madarat csalogat zokogásuk.
Viharban vezérek.
A szelekbe tévedt
bokrok bodorodnak utánuk.
Szítja az álnok
szél bennük az álmot:
üvölteni, fájni,
a fényre kiválni!
- Gyökerüknél fájnak az árkok.
Gyönyörű göngyölű
fátylakban az akácok, az áldott arák,
mennek a mennynek
elérni a fényre kitárt kapuját.
Fésülve a fűzek,
az aranyhajú szűzek:
rajtuk a rügyek aranykönnye patak:
hegedűlik
a fejfákra kottázott dallamokat.
Parti angyalraj:
égtüzű hajjal
tettenérve remegnek a nyírfák:
térdeik közt
feszített ki a szél sikolyos hintát.
A büszke ekék
tekintete ég,
s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak.
Utánuk örök
sorban a zömök
barázdák egymás vállára borulnak.
Esküre ujjak:
a fényre kinyúlnak,
fogadalmat súgnak, a hű búzaszálak:
s a tavasz írt
jelszavait
egekre terítve a vadludak szállnak.

 
 
0 komment , kategória:  Május  
Áldás Adjon az Úr kenyeret sokat asztalodra
  2016-05-03 09:02:48, kedd
 
  Áldás
Adjon az Úr kenyeret
sokat asztalodra,
hozzon neked meleget,
hitet a házadba,
éltessen, hogy élni tudj,
veszni sose hagyjon,
öltöztetve szívedet
vendéged maradjon.

Adjon az Úr égi fényt,
reményt a lelkedbe,
szeretettel öleljen
reggel, délben, este,
ott legyen ha elesel,
ébresszen, hogy felkelj,
tüze vigyen utadon
mindörökké. Ámen. /Mezei Marianna/


 
 
0 komment , kategória:  HIT- Vallás  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2016.04 2016. Május 2016.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 489 db bejegyzés
e év: 6874 db bejegyzés
Összes: 69029 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 982
  • e Hét: 8666
  • e Hónap: 34545
  • e Év: 224180
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.