|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
|
|
2016-06-01 18:50:13, szerda
|
| |
| |
Szeretek kinn a szabadba' járni,
Tavaszéjben, egyes-egyedül.
Mint a balzsam, a lég olyan enyhe,
Elbolyongok messze a ligetbe'
És mélázva lelkem elmerül.
Hold a tájra mintha fátyolt szőne,
Melyet néha meglebbent a szél;
A nyugvó természet föl- fölérez
Hű anyaként kedves gyermekéhez,
S álmodozva édes szót beszél.
Ing a lomb s egy-egy virágot hullat,
Virágodat, múló ifjúság!
Búsan zeng a bokrok csalogánya,
Fáj talán, hogy holnap nem találja:
Ha egyik hull, nyílik más virág.
Fénybogárkák ragyognak a fűben,
Csillag fenn és csillag ide lenn;
Sötét az éj, sötétebb a bánat,
Csillag fénye csak sötétbe' támad.
Oh ragyogj hát szívben és egen!
Tó és csermely ébren álmodoznak,
Kebelökre ifjú lomb hajol;
Tó hulláma fájva összerendűl,
Míg a csermely víg- csevegve zendűl,
Bú- s örömhang lágyan összefoly.
Illatot hord a völgyek fuvalma,
Egyik virág másiknak ízen.
Mint eseng, mint vágy e hő lehellet,
Mint susog a nyíló kelyhek mellett
Hívó hangod, édes szerelem!
Mint emlék a boldogabb időkből,
Bércek ormán pásztortűz lobog,
Most magasan csillagokkal játszik,
Majd lehull és elalunni látszik,
Csak lobogj, míg hajnal jőni fog.
Mily csendesség, mégis mennyi hang szól,
Mily homály és mégis mennyi fény!
Fényhomályból mennyi kép kifejlik,
A hangokban mennyi titok rejlik,
S mint szövődik bűvös sejtemény!
És a szív úgy önmagába sűlyed,
Nyugszik benne minden szenvedély;
Szelíd álmok bölcsőjén ringatva,
Csak egy enyhe mély érzés virasztja,
Jobb és hőbb és hisz, szeret, remél.
1850 |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-01 18:45:03, szerda
|
| |
| |
Gyulai Pál
Estve
Enyhe szellő suttog halkal,
Már homálylik az esthajnal.
Estcsillag félénk sugára
Mosolyog le a világra.
Majd föltetszik a telő hold,
Fényes lesz az egész mennybolt.
Elnyugodt a föld lármája
És a menny hármoniája
Megzendül, a lélek halba,
Meg nem szűnik hallani,
S lassan, lágyan elringatják
Édes álom karjai. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Szerkesztéseim |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-06-01 18:40:51, szerda
|
| |
| |
Felébredsz reggel, kitárod ablakod.
Szíved vidám lesz, ha rád nevet Napod!
Lelkedből rögtön árad a derű,
s ilyenkor érzed, hogy élni nagyszerű.
S mi van, ha Napod felhő takarja el?
Kényszerből ébredsz, tudod, hogy menni kell!
Lelkedből ömlik reád a ború,
s hiszed, az élet ilyen szomorú.
Ó, bár csak tudnád, hogy mindig ott a Nap!
Felhők mögött is ragyognak sugarak,
lelkedben mindig ott él a derű,
csak előcsalni, most épp nem egyszerű.
Felhők lelkedben a rossz gondolatok,
mikor azt érzed: - Gyenge, vagy rossz vagyok!
Saját borúdtól nem látod lelkedet,
mikor nem érted, mi történik veled?
Ébredj fel végre, ragyogtasd lelkedet,
álmodd világod, teremts szebb életet!
Lelkedben mindig ott él a Napod,
s csak rajtad múlik, mikor ragyogtatod.
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 17
|
|
|
|
2016. Június
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
468 db bejegyzés |
| e év: |
5284 db bejegyzés |
| Összes: |
127944 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 5303
- e Hét: 22118
- e Hónap: 44221
- e Év: 322446
|
|
|
Offline
