Belépés
zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami... Zámbori Gusztáv
1957.12.05
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Tízmillió rabosított balfasz
  2016-06-12 14:46:40, vasárnap
 
  "Csak nyugi. Öt év alatt seggbe lettek toszva a rokkantak, a tanárok, az
egyetemisták, a magánnyuggerek, a nyuggerek, a kiskeresetűek, a
segélyezettek, a szegények, a rendőrök, a kisvállalkozók, az autósok.
Azaz kb húszmillió a tízből. És mégis: minden választáskor az derül ki,
hogy bárki szívesen leszopja vityát. Hát mit várok én egy ilyen ork
néptől? Egy mekegő kecskének nagyobb az öntudata..."

Aranyhal is olyan , amire körbe ér az akváriumba elfelejti hol járt ... Magyar
nép is hasonló ezek szerint , már nem számít a korrupció , nem lényeg
hogy eladják a földet , kizsákmányolják a népet , nincs elszámoltatás ,
nincs rend , nincs egészségügy , nincs normális megélhetés , de van
kerítés és van újra tapsoló birka .
Ez a legrosszabb kifogás ,hogy nincs alternativa! alternativa mindig van! erre való hivatkozással hagyni hogy ez a gyökér újra nyerjen?már az is a
birkaságra vall,hogy 98-02 után meg kajálták a szövegét aztán program
nélkül 2/3-ot kapott majd a "Folytatjuk"ra újraválasztották ,mert nincs


*******************


Tízmillió rabosított balfasz


Orbán trónfosztásánál nagyobb feladat lesz az értelmétől és saját akaratától megfosztott magyarokra rátukmálni a demokráciát és a szolidaritást.
Banánköztársaság | Szerző: Zsebesi Zsolt | 2015. december 4. | 3 hozzászólás

orbannakkezetcsokolnak

Magyarország maradék szabad sajtójának legfrissebb gumicsontja, hogy hány embert rabosítottak kritikus internetes bejegyzése, vagy politikusokat dehonesztáló cikkek lájkolása miatt. A legújabb felhorkanás tárgya bizonyos K. Máté nevű kerületi polgármester, aki egyben az FTC alelnöke is. A méltóságos úr, - aki uszítani nem szégyell, csak azt szégyelli, ha uszítónak nevezik, és persze azt is szégyellné, ha meleg lenne -, a távbeszélőjén szólt a magyar királyi rendőrségnek, hogy fingassák meg azt a szemétládát, aki a neten uszítással vádolta meg, amiért ezt-azt mondani merészelt a migránsokról a hálón.

Nos, vitathatatlan tény hogy, amit ez a K. Máté mondott, az tényleg uszítás volt, pont ugyanolyan uszítás, mint amilyen a főnökének, egy nagyobb kaliberű uszítónak, egy bizonyos O. Viktornak rossz szokásává vált az utóbbi időben. O. Viktor, aki jelenleg a magyar miniszterelnök, mostanság már napi rendszerességgel uszít, sőt van úgy, hogy naponta kétszer is, éspedig nem csak a migránsok, de szinte mindenki ellen.

Keményen uszít a határokon túli politikusok, az EU, az USA, a NATO és számos egyéb rövidítés ellen, főleg azokra hajt, akikkel egy politikai-gazdasági és katonai szövetségben vagyunk. Azért őket csepüli, mert akik itthon állítják, hogy O. Viktor politikája gyalázatos és ő maga egy chicágói gengszterbe ojtott Adolf Sztálin, vagy Erdogán és Putyin zabigyereke, azokat nagy ívben leszarja, szóra sem méltatja, ők nem ellenfelek számára. (Mondjuk, ebben igaza is van.)

O. Viktor az ujját sem mozdítaná azért, hogy hazai bírálóinak rabosítását kérje, és - azt is őszintén be kell ismerni -, hogy ezidáig egyetlen Brüsszel-bérenc, Sorossal egy gyékényen hazát áruló, mocskos liberális, idegen szívű szemétládát sem dobtak helikopterről a Balatonba. Tehát: hol van itt diktatúra, nácizmus, vagy fasizmus? Vagy hallott valaki arról, hogy bárkit is bevagoníroztak volna? A zsidók és a többi értelmes ember 100 ezer számra maga ül vonatra és húz el a bánatos francba. Még csak nem is kell őket küldeni, mennek maguktól. Vissza se lehet őket édesgetni, pedig a kormány a túró ruditól kezdve a zsíros magyar állásajánlatokig mindent bevet.

Ezekkel a rendőrségi rabosításokkal csak néhány kis kaliberű, másodosztályú fideszes tolja túl, mert nem képes eltalálni a mértéket. Olyan félagyúak, mint amilyen ez a K. Máté is, akiknél el-el szakad a cérna. Hirtelen felindulásból az őket bírálókra uszítják a vérebeiket, mindenekelőtt a magyar királyi rendőrséget, ritkábban a P. P. vezette ügyészséget. (A félreértések elkerülése végett, még véletlenül sem Pol Potot takarja a P. P. rövidítés, hanem Polt Pétert. Ő az, aki mindig akkor lesz legfőbb ügyész, amikor O. Viktor kormányfő.)

O. Viktor rendőrségi rabosítást elvető magatartásának oka, hogy arra semmi szükség nincs. Anélkül is rabosítva van gyakorlatilag az egész ország. Vagy kétmillióan az ő varázslatos egyéniségének a rabjai. Eszüket veszejtik, ha csak meglátják, de főleg ha meghallják. A keresztény polgároknak erekciójuk lesz szellemileg pezsdítő és egészséges magyar humortól átitatott szónoklataitól. A honleányok pedig már akkor bizsergést és nedvesedést éreznek, amikor megpillantják kipattanni magyarosan erős felső- és alsótestét a Volkswagen Multivan kormánya mögül.

A többiek meg a saját beszariságuk, vagy tehetetlenségük rabjai. A neten (ha lehet név nélkül), a kocsmában, vagy otthon úgy vicsorognak és morognak, mint egy gryzzly medve, hogy aztán a közéletben, vagy a nyílt utcán igazi teddy macik legyenek. Az állami hivatalokban, közintézményekben, vagy az új magyar nábobok farmjain, az állami doppingtól izmosodó magyar nagytőkések kolbásztöltő kombinátjaiban pedig úgy húzzák az igát, mintha mindig erre vágytak volna. A zablát ugyan rágják erősen, de kiköpni nem merik, ezért csak a szájuk habzik és a nyálukat verik. Azt is csak módjával.

Vannak persze néhányan, akik komolyan gondolják, hogy jobb lenne az élet Magyarországon a Fidesz, O. Viktor és családja, barátai és volt egyetemi társai, csicskásai és strómanjai nélkül, de ők viszont annak a korrekt politizálásnak a rabjai, ami O. Viktor szerint egész Európa vesztét okozza és mára halálra van ítélve, amit ő maga már régen a sutba dobott. Azt hiszik, hogy korrekt politizálással térdre lehet kényszeríteni egy diktátort.

Abban bíznak, hogy demokratikus eszközökkel: népszavazással, parlamenti választási győzelemmel, meg a nyilvánosság erejével, a tiszta eszme felmutatásával le lehet győzni a nemzeti együttműködés rendszerét. Nem számolnak azzal, hogy O. Viktor rendszerének lényege pontosan a szabad, demokratikus választás, a népszavazás, tehát a közvetlen demokrácia, a szabad, független sajtó létén alapuló, a hatalmat ellenőrzés alatt tartó nyilvánosság felszámolása.

Az igazság kedvéért be kell ismerni, hogy a demokratikus magyar parlamenti ellenzéknek állati nagy pechje van. Mert, ha - mondjuk - Orbán Viktor, - ahogyan tervezte is - alkotmányjogot tanítana az egyetemen, és nem hallgat Simicska Lajos barátjára, aki szerint sokkal jobb üzlet politikusnak menni, akkor még ma is olajozottan működne hazánkban a demokratikus váltógazdaság, amelyben négy, vagy maximum 8 éves rotációval lehet szerényen, a szocialisták által szabadalmaztatott egyszerű eszközökkel lopni a köz javait, pont, mint ahogy az más demokratikus országokban is szokás. Az egy egészen más meccs lett volna. (Mondanák a magyar labdarúgó szakértők.)

Így azonban, hogy már csak a Fidesznek van licence a lopásra nálunk, az ellenzék úgy vélte, nem tehet mást, mint megszavazza a lopás jogának kiterjesztését a vezető politikusok családtagjaira is. Ebből arra lehet következtetni, hogy a parlamenti ellenzék létezésének és parlamenti működésének semmi értelme nincs. Abban az esetben, ha mégis igaz lenne, hogy véletlenül szavazták meg az inkriminált törvényt, akkor meg pláne. Egy szó mint száz: nem az a baj, hogy néhány tucat embert a rendőrség rabosított, hanem az, hogy O. Viktor 10 milliót.

A kiút pedig ebből a méltatlan helyzetből csak az lehet, ha első körben O. Viktort, a belügyminisztert és a legfőbb ügyészt rabosítjuk. Aztán sorban a többieket. De, ha ez sikerült, mert sikerülhet, akkor még mindig ott marad a legnagyobb kérdés: hogyan lehet a több millió értelmétől, vagy/és saját akaratától megfosztott magyarra rátukmálni a demokráciát, a szabadságot, a polgári önérzetet és megtanítani nekik, hogy mit jelent a szolidaritás. Ez utóbbi feladat - ma legalábbis úgy látszik -, nehezebb lesz, mint O. Viktort és csapatát lapátra tenni, mert ez utóbbin immár Európa normálisabb és erősebbik része is keményen dolgozik.

Zsebesi Zsolt


http://gepnarancs.hu/2015/12/tizmillio-rabositott-balfasz/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hét ok, amiért elmegyek Magyarországról
  2016-06-12 14:39:11, vasárnap
 
 
A rendszerváltás óta zuhan Magyarország lefelé, csak kisebb-nagyobb döccenőkkel. A Fidesz sehonnan sem hozta fel, hanem kizárólag a strómanok, hűbérurak hálózatát hozta jó helyzetbe. Ezek a túlfizetett milliárdosok tárolják és juttatják vissza a pénzt a Fidesznek választási kampányra stb.-re. Másra nem! Tehát munkahelyek nem létesültek, hanem megszűntek, az oktatás színvonala a felsőoktatáséval együtt zuhant már az alkalmatlan kategóriába.
A munkanélküliség, az iskolázatlanság miatt (is) nő a bűnözés.
Az egészségügyet már a rendszerváltáskor át kellett volna tekinteni. Új szerkezetre lenne szükség, talán kevesebb, de messze jobban felszerelt kórházakra, az orvosok, ápolónők, egyáltalán a kórházi személyzet fizetésének jelentős emelésére. A paraszolvencia megszüntetésére.
Az utak, stadionok és egyéb nagyberuházásokra elszórt milliárdok senkinek sem hoznak semmi jót. Kivéve persze a csókosoknak, akik nyilván a kapott sokszoros árból visszajuttatnak ismét csak a Fidesznek.
Európából már szinte kiiratkoztunk, az életszínvonal zuhan, az államadósság nő.
A gazdaság szinte leállt, az adókkal a tömegeket, köztük a kisvállalkozókat teszik tönkre.
Budapest külön téma. A zöld területek tönkretétele, a mindenáron való felújítás (rombolás) az élhetőséget rontja, míg a közlekedés elfogadhatatlanul rossz, és drága.
Tökéletesen megértem azokat a fiatalokat, akik menekülnek, mert a képességeik alapján több megbecsülést tudnak elérni, jobb munkát, jobb, színvonalasabb megélhetést, és a gyermekeiknek sokkal biztonságosabb jövőt. Magyarországra nem menekülnek a gazdag államokból! Ez ostobaság. Max. a már nyugdíjas korú, és külföldön nem túl nagy karriert befutott magyarok települnek vissza vidékre, mert nálunk a viszonylag alacsony nyugdíjuk itt sokkal többet ér.


******************************




Hét ok, amiért elmegyek Magyarországról

By hataratkelo on 2016-06-09 Magyarország

Adott egy évek óta Magyarországon, Budapesten élő, magyar származású, de már Norvégiában született szerző, aki most úgy döntött, elköltözik Magyarországról. Az indokait hét pontban foglalta össze, én pedig úgy éreztem, érdekes vitaindító lehetne belőle, így összefoglalva most elétek tárom.

,,Édesapám 1956-ban hagyta el Magyarországot, amikor a szovjetek leverték a magyar forradalmat. Ő nem vett részt a harcokban, azért döntött a távozás mellett, mert jobb életet szeretett volna élni egy nem kommunista rendszerben.

1976-ban az édesanyám azt követően hagyta el Magyarországot, hogy találkozott az édesapámmal. Egyik magyarországi látogatásán találkoztak, és amikor úgy döntöttek, együtt akarnak élni, Norvégiát választották.

Én ott nőttem fel, de Magyarországon akartam tanulni. Imádtam Budapestet, az építészetet, a rengeteg művészmozit, a színházakat és az új barátaimat. Mindig is hittem, hogy lehet jövőm Magyarországon, még akkor is, ha soha nem fogok annyi pénzt keresni, mint azt Norvégiában tettem volna. Hajlandó voltam ezt feladni cserébe azért, hogy egy izgalmas városban éljek Európa közepén.

Most pedig jöjjenek a személyes okaim arra, miért is megyek el Magyarországról.
1. Alacsony fizetések - hosszú munkaidő

Miközben a magyarok többet dolgoznak - legalábbis papíron -, mint a legtöbb európai, kevesebbet keresnek. Az OECD-országok között Magyarország a 7. a ledolgozott órák számát tekintve.

Ha Budapesten élsz, többet kell dolgoznod egy Big Macért, mint a környező fővárosokban élőknek - beleértve Szófiát, Prágát, Varsót és Pozsonyt. Csak egy bukarestinek kell egy McDonald's-os étkezésért többet dolgozni (0,3 perccel) - már ha hiszünk a statisztikáknak.
2. Magas adók és vacak jóléti állam

A magyar adók a legmagasabbak között vannak az Európai Unióban - Magyarországot csak Belgium, Ausztria és Németország előzi meg. Talán szükségtelen is mondani, micsoda különbség van a német és a magyar állam által nyújtott szolgáltatások között.

Magyarországon hálapénzt kell fizetned az orvosnak és a kórházi személyzetnek, ha többé-kevésbé megfelelő színvonalú egészségügyi szolgáltatásban szeretnél részesülni. Vagy választhatod a magánegészségügyet, amit a saját zsebedből fizetsz.

Egy olyan országban, ahol az átlagos nettó jövedelem havi 500 euró, a legtöbb ember számára utóbbi nem tekinthető valós választási lehetőségnek.
3. A budapesti M3-as metró

Nincs légkondi, és nem ritka a 30 Celsius fokos hőség a kocsikban. A legtöbb szerelvényt a hetvenes években építették, és előfordult már néhányszor, hogy menet közben kigyulladt némelyik.
4. Nemzeti Dohányboltok

Budapest tele van úgynevezett Nemzeti Dohánybolttal - csak ezekben lehet dohányterméket vásárolni. Ez csak egyike az Orbán-kormányhoz kapcsolódó korrupciós botrányoknak. Személy szerint engem minden alkalommal elfog az undor, amikor meglátok egy ilyen boltot - számomra ezek a kormányzatilag támogatott rablás és korrupció szimbólumai.
5. Közpénzből finanszírozott politikai propaganda

Mindenütt láthatóak a menekülteket gyalázó és Brüsszel-ellenes, közpénzből finanszírozott óriásplakátok. Mióta tavaly nyáron a menekültválság elérte Magyarországot, Orbán versengeni kezdett a szélsőjobboldali Jobbikkal a nacionalista szavazatokért. Ez persze arra is jó, hogy ne kelljen a magyar állam lehangoló helyzetéről beszélni.
6. Haveri kapitalizmus

A legnagyobb baj a magyarországi haveri kapitalizmussal és korrupcióval, hogy a termékek túlárazottak és rossz minőségűek. A valódi vállalkozások veszítenek, miközben néhány oligarcha meggazdagodik, és az adófizetők pénzéből finanszírozott úgynevezett értelmiség mindehhez ideológiát gyárt, azt próbálván meg elhitetni velünk, hogy mindez az ország javát szolgálja.
7. Az úgynevezett demokratikus ellenzék - Orbán illiberális államának tartóoszlopai

Amikor a Fidesz a 2014-es választások előtt újraírta a választási törvényt, egyértelmű volt, hogy az az uralkodó pártnak kedvez. És a Fidesz kétharmados győzelmet aratott, noha csak a szavazatok kevesebb, mint 50 százalékát szerezte meg.

Amikor az ellenzék úgy döntött, hogy marad a parlamentben, és részt vesz a választásokon, azzal valójában legitimálta Orbán államát. Közreműködésükkel gyakorlatilag garantált, hogy a következő választást is a Fidesz ,,nyeri", és a közeljövőben semmi sem változik majd."

Ezek tehát a fő okok, amiért nyolc év után a poszt (amit egyébként itt lehet teljes egészében, angolul elolvasni) szerzője úgy döntött, elhagyja Magyarországot. Mint írja, olyan országban szeretne élni, ahol állampolgárként és nem alattvalóként tekintenek rá; ahol a siker a tehetség és a kemény munka, és nem a politikai kapcsolatok függvénye; ahol a politikát nyílt vita határozza meg, és nem az, hogy aznap reggel éppen mit gondol az ország vezetője; és ahol a nyugati értékek a normák, és nem Moszkva a példakép.

(Fotó: Tóth Tibor/Magyar Nemzet)

http://hataratkelo.com/het-ok-amiert-elmegyek-magyarorszagrol/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
„A férjem első fizetéséből televásároltuk a hűtőt, akk
  2016-06-12 14:33:14, vasárnap
 
 

“Amikor a férjem első fizetéséből televásároltuk a hűtőt, akkor elbőgtem magam - otthon évek óta nem volt erre példa."

na ezert!

Okulasul

A cikk főszereplője egy fiatal magyar nő, aki új életet kezdett Norvégiában, pedig nagyon nem volt kedve hozzá.

Próbáld itthon telerakni a fizetésedből a hűtőt úgy, hogy a rezsire is maradjon! [Fideszes mutyisták nem játszhatnak!]

*****


,,A férjem első fizetéséből televásároltuk a hűtőt, akkor elbőgtem magam"


A cikk főszereplője egy fiatal magyar nő, aki új életet kezdett Norvégiában, pedig nagyon nem volt kedve hozzá. Norvégiában lehetsz hajóskapitány ötvenévesen, és senkinek nem szúr szemet, ha betegállományba mész.





Szarka Nóra


Nagyon nehezen szántam el magam a kiköltözésre, rengeteget sírtam, tépelődtem. Aztán úgy döntöttem, hogy nem mondhatok nemet valamire, amit nem is próbáltam ki, hát felkerekedtünk a férjemmel. Azzal a felkiáltással indultunk el, hogy haza mindig lehet jönni, tehát szerencse fel! Nem szívesen hagytam itthon a családomat, a barátaimat, és őszintén szólva a hideg éghajlat sem volt különösebben csábító. Azért céloztuk meg Norvégiát, mert a férjemnek több barátja is él skandináv országokban, és nagyon jókat meséltek. Plusz mindketten jól beszélünk angolul, azt gondoltuk, nem lesznek nyelvi nehézségeink, hiszen ott szinte mindenki tud angolul.
Itthon teljesen kilátástalan volt minden

Nagyon rossz időszakon mentünk keresztül itthon, nekem a kiutazásunk előtti egy évben egyáltalán nem volt munkám. Két diplomám van, de hiába pályáztam, nem kaptam állást sehol sem. Angolul tárgyalási szinten beszélek, de még ez sem segített. Gyakorlatilag a lakásunkat sem tudtuk fenntartani ketten, mert nem kerestünk eleget hozzá. A férjemnek is alig akadt munkája, örültünk, ha be tudtunk vásárolni. Rengeteget gyötrődtem: vajon tényleg nem vagyok jó semmire? Azt hiszem, kreatív és értelmes ember vagyok, negyvenévesen abszolút aktív, sosem voltam lusta. Sokáig nem értettem, miért nem kellek mégse. Pályáztam árufeltöltőnek egy multihoz, ott meg túlképzett voltam. Aztán rájöttem, hogy nem én tehetek erről, ilyen országban élünk. Viszont nem akartam így élni, hát léptünk. És jól döntöttünk!
Már nem fázom

Norvégiában baromi drága az albérlet, de még egy fizetésből is ki lehet fizetni. Ebben is szerencsénk volt, mert egy nagyon kedves idős hölgy házának a földszintjére költöztünk. Minden vadiúj, nekünk építették meg a lakást. Kétszobás és nagyon szeretjük, kettőnknek abszolút elég. A falak fehér lambériával vannak burkolva, itt ez a szokás, én pedig imádom. Egyedül a kandallónk nem készült el még, de néhány hét, és az is meglesz. Az első két hét kemény volt, mostanra annyira megszoktam a hideget, hogy simán kimegyek pulcsiban, éjjel pedig nyitott ablaknál alszom. A táj gyönyörű, az emberek barátságosak. Vadul tanulok norvégül, és már sok mindent megértek. Még nincs munkám, de tudom, érzem, hogy hamarosan lesz. A házinéni felajánlotta, hogy tavasztól őszig hívjuk ki a barátainkat, a családunkat, mert ő egy tóparti házban tölti ezeket a hónapokat, és addig használjuk nyugodtan az ő két szintjét is. Mikor elkezdtünk hálálkodni, akkor csak ennyit mondott, hogy szerinte ez teljesen természetes, nem kell köszöngetni.
Itt alanyi jogon emberszámba vesznek

Amikor bejelentkeztem a munkaügyi központba, akkor egészen megdöbbentem. Nem túlzok, de úgy viselkedtek velem, mintha egész életükben arra vártak volna az ott dolgozók, hogy nekem segíthessenek. Azonnal találtak három olyan helyet is, ahol a végzettségem alapján dolgozhatok, csak egy kicsit a norvégra kell rágyúrnom. Azóta is bombáznak a jobbnál jobb állásajánlatokkal, és szemernyi kétségem sincs afelől, hogy hamarosan lesz álommunkám. Megdöbbentő az emberek hozzáállása: mindenki kedves itt és segíteni akar. Nem egy hülye, haszontalan bevándorlónak néznek, hanem egy olyan embernek, aki értékes, és jó, hogy itt akar élni.
Anyagilag simán kijövünk

Megszűnt a kuporgatás is, mert a férjemnek van egy állandó munkahelye, simán berendeztük a lakásunkat, és a jövő hónapban veszünk egy autót is. Addig szívesen ad bárki kölcsön egy kocsit, ha kell, pedig a szomszédokat alig ismerjük. Rengeteg barátunk is lett, akikkel össze lehet jönni. Kicsit úgy érzem magam, mint egy cukormázas rózsaszín álomban, és szorítok, hogy így maradjon. Rengeteg lazacot eszünk, sokkal olcsóbb, mint a hús, és otthon ezt nem engedhettük meg magunknak, ez is isteni.
Amikor a férjem első fizetéséből televásároltuk a hűtőt, akkor elbőgtem magam - otthon évek óta nem volt erre példa.

Egy barátunk mesélte, hogy a gyereke tanító nénije valahogy nem találja meg a közös hangot az osztályával. A szülők leültek és megbeszélték a tanító nénivel és az igazgató nénivel, hogy valahogy nincs összhang, és a vége az lett, hogy másik tanítót kapott az osztály. Az előző tanító nénit nem rúgták ki, mert nem arról van szó, hogy rossz pedagógus, hanem nem volt jó a kémia a gyerekekkel, majd a következő osztályával összejön. Amikor meghallottam a sztorit, nem hittem a fülemnek: ami itt természetes, otthon elképzelhetetlen. Szerintem Magyarországon két verzió fordulhatna elő: a) nem változik semmi, az igazgató hümmög, és azt mondja, hogy szokjanak hozzá a tanító nénihez a gyerekek; b) kirúgják a pedagógust, pedig nem az a cél.

Egy másik barátunk kukásként dolgozik, immár öt éve, ő magyar, de itt él. Meghúzta a derekát, hónapokig nyűglődött, míg elment az orvoshoz. A norvég háziorvos jól letolta, hogy fájós derékkal dolgozott, majd beutalta mindenféle gyógykezelésekre, és azt tanácsolta, hogy pihenjen akár fél évet is, mert az egészsége a legfontosabb a világon. Nálunk nem is olyan régen még ellenőrizték, hogy a betegállományban lévő otthon van-e... Ezer ilyen döbbenetes dologgal találkoztam, és nem győzök hálát adni a sorsnak, hogy ide jöttünk.

Az egyik szomszédunk hatvanéves és hajóskapitány. Vele beszélgettem a minap a boltban, éppen tetováltatni indult, mert mint mondta, ideje, hogy hatvan felett legyen egy tetkója, hát csináltat egyet. Ötvenéves koráig mérnökként dolgozott, de rájött, hogy már unja a munkáját, és inkább hajóskapitány szeretne lenni az Északi-tengeren. Kivett két év fizetés nélküli szabit - és közben sem halt éhen -, kitanulta a hajózást, megszerezte a képesítést, és azóta a tengereket járja. Na, ilyen nálunk nem fordul elő, vagy csak nagyon ritkán... Itt ez nem meglepő!

A férjem négy napra hazautazott, mert nagyon hiányoztak neki a gyerekei, akik az első házasságából születtek. Én itt maradtam, pedig mehettem volna, futotta repülőjegyre nekem is. Azért nem mentem, mert nem akartam hallani a nyomasztó sztorikat, egyszerűen nem hiányzik az a légkör, amiből ide menekültem. A kilátástalanság. Lehet, hogy ezt nehéz megérteni, és karácsonykor persze én is hazamegyek, de addig maradok, mert itt jól érzem magam.



http://www.nlcafe.hu/csalad/20151113/norvegia-kivandorlas/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Az alföldi tanyavilágot még mindig Móricz írja
  2016-06-12 14:31:29, vasárnap
 
 
Az alföldi tanyavilágot még mindig Móricz írja

Farkas Edina Lina

2016. június 11., szombat 20:05



Nyomasztó történetek helyszíne és elmaradottság - leginkább ezek ugranak be, ha a dél-alföldi tanyavilágra gondolunk. Az elképzelések nem állnak messze a valóságtól, a mára jócskán visszaszorult tanyavilág egyes régiói most sem a legvidámabb helyek Magyarországon. Ilyen a dél-alföldi kisváros, Mindszent külterülete is, ahol még mindig vannak olyan helyek, ahol villany és ivóvíz nélkül élnek emberek.
,,Ez itt a kőkemény valóság"

- mondja Muncz Lilla, a mindszenti külterület tanyagondnoka, aki tíz éve zötykölődik a rossz minőségű földutakon, hogy segítse az ott élők mindennapjait. Mi egyelőre csak annyit látunk az autóból, hogy tombol a tavasz, és a tájat elnézve mintha igazolást nyernének azok az idealizált történetek, amiket a városi kitelepülőktől hallunk az idilli, tanyai életről, a természet közelségéről meg a önfenntartás szabadságáról. Muncz Lilla gyorsan lehűt és tisztázza, hogy ez a régió, bármennyire festői is, nem az elvonult művészek és multivilágban kiégettek rekreációs helyszíne. Sokkal inkább a még mai is velünk élő Móricz Zsigmond novelláké.
RB 20160505 Lilla 15
Fotó: Rostás Bianka

A tanyagondnok nem túloz, amikor a kemény valóságról beszél, Csongrád-megye valahogy mindig is a küzdelmes és zárt világ volt. Országos szinten ma is az egyik legkedvezőtlenebb régiónak számít, a KSH demográfiai adatai szerint, itt az egyik legmagasabb az öregedési index, a születésszámok is lényegesen alacsonyabbak az országos átlagnál, kevés a régióspecifikus (meg úgy egyáltalán bármilyen) munkalehetőség, és egyre nagyobb az elvándorlás.

"Persze ebben a térségben is akadnak farmszerű, modern tanyák, ezek főleg a nagy földgazdák tulajdonában állnak, de a külterületen élők között többségben idősek, mikrogazdaságokat működtető családok és azok a hátrányos helyzetű családok, személyek élnek, akik az alacsony ingatlanárak miatt csak itt tudnak maguknak lakóépületet vásárolni" - magyarázza a tanyagondnok, miközben bekanyarodunk a Csatordai család portájára. Ők 1971 óta laknak a több mint százéves vályogházban.
Ami már inkább csak emlékeztető egy régi életre

A porta ugyanis kong az ürességtől, az ólakban, istállókban már rég nincsenek állatok, a tanyát körülvevő földek pedig szintén csak fehérre meszelt ház háttérelemeiként szolgálnak. Manapság nem ritka az ilyen, sőt, a lakófunkciójú tanyák száma kétszer annyi, mint a gazdasági hasznosításúaké. A tanyavilág kialakulásának gyökerét jelentő gazdasági funkció az elmúlt évtizedekben elcsökevényesedett, az itt megöregedő tanyai parasztemberek nem tudták már tovább működtetni a gazdaságot, a fiatalabb generáció pedig nem vette át a stafétabotot.
Galéria: Csatordaiéknál (8 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány

"Pár éve mi is eladtuk a földjeinket és az állatokat is, már nem volt erőnk hozzá, az egyetlen gyerekünk pedig halmozottan sérült"- mondja Miska bácsi, aki negyvenöt évet húzott le a mezőgazdaságban: földet művelt, teheneket, disznókat és szárnyasokat tartott. Ma a nyugdíjukból és Mihály fiuk rokkantnyugdíjából tartják fenn magukat, ami összesen 170-180 000 forintot jelent. Az idős gazda azt mondja, nem panaszkodnának, de mióta a tüdején két tumort is találtak az orvosok, azóta a havi költségek is megugrottak.

"Egy éve derült ki a betegség, azóta Miska bácsi hat kemoterápiát csinált végig, de nem törte meg, csinál mindent ugyanúgy, mint előtte" - mondja Muncz Lilla, mire Miska bácsi csak kisfiúsan megvonja a vállát: "Még a főorvos úr is csodálkozott, milyen erős szervezetem van" - bizonygatja. Az eddig csendben álldogáló felesége is rákontrázik: "Pár évvel ezelőtt a lába is eltörött, de nem ment orvoshoz, hiába mondtam. Nemrég azt mondták neki, amikor olyan sokat volt kórházban, hogyha akkor megműtik, akkor nem fájna neki most"- mondja az asszony. Miska bácsi csak legyint és hozzáteszi, hogy "a Doktor Úr" is megmondta, bár még műteni ugyan lehetne, de
"elsántikál már ezzel maga."

A tanyagondnok szerint az itt élők nem szeretnek panaszkodni, orvost is csak akkor hívnak, ha nagy a baj. Egyáltalán nem ritka, ami Csatordaival is megtörtént, hogy orvosi segítség nélkül kell összeforrjanak az eltört végtagok. Ez különösen igaz az idősebb generációra, akik úgy nőttek fel, hogy már akkor is luxusnak számított orvost hívni, gyógyszert venni. ,,Ha betegséget diagnosztizálnak náluk, sokszor úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi, nem is akarnak tudomást venni róla, félnek attól, hogy magára hagyják a másikat" - mondja Muncz Lilla, aki szerint sokan nincsenek is pontosan tisztában az állapotukkal, a betegségükkel, de ezt később mi is tapasztaljuk a látogatásaink során. Ez a sturccpolitikán kívül azért azt is sejteti, hogy nem megfelelő az orvos és beteg közötti kommunikáció, vagyis érthető magyarázat nélkül tájékoztatják az aluliskolázott pácienseket. Csatordai bácsi is csak annyit tud, hogy súlyos beteg, de arról nem tud biztosat mondani, hogy milyen stádiumban van és milyen lehetőségei vannak a gyógyulásra. Nem tudja azt sem, pontosan mivel áll szemben, és hogy a betegség miként befolyásolja a saját és családja jövőjét. Egyetlen dologban biztos: hogy az orvos nála mindezt jobban tudja.

Bár a térség egészségügyi állapota az országos átlaghoz képest nem kiugróan rossz, a halálozási arányszámok az országos átlagnál is magasabbak. A halálozások döntő többségét a daganatos megbetegedések, az emésztőrendszer betegségei, a légzőrendszer káros elváltozásai és a a keringési rendszer betegségei okozzák. A magasabb halandóság természetesen összefügg a régió elöregedésével, a külterületek lakói megromlott egészségi állapotáról pedig sok esetben a fizikailag megterhelő munkával eltöltött évtizedek tehetnek.
Galéria: Csatordaiéknál (8 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány

Hogy mennyire nehéz és hátrányos helyzetben vannak azok a halmozottan sérült személyek, akik mindehhez még szerény jövedelmi viszonyok között és nehezen megközelíthető külterületen is élnek, azt Csatordaiék esete is jól példázza. Ha a szülők nem tudják fizetni a gyógypedagógust, az utaztatást, és az otthoni ápolás mellett döntenek, úgy a sérült gyermekük szinte semmilyen fejlesztéshez nem tud hozzájutni és jóformán teljes szegregációban éli le az életét.

A Csatordai házaspár meg is lepődik, amikor arról kérdezem őket, hogy milyen gyakran látja orvos a fiukat, esetleg foglalkozott-e vele gyógytornász vagy más szakember: ,,Nem jár hozzá senki, agysorvadása van, véglegesítették az állapotát. Amikor megszületett, azt mondták, hogy majd kinövi, de ebből nem lett semmi" - magyarázza Mariska néni, aki negyven éve egyedül ápolja, 150 centijével emelgeti és fürdeti a ma már felnőtt férfit. "Így öregen egy házi ápoló segítsége jól jönne, de azt már nem bírjuk kispórolni a pénzünkből. Meg nem is nagyon szereti az idegeneket" - zárja rövidre a témát, mielőtt eltűnik a házban, hogy előkeresse a férje receptjeit, amiket a tanyagondok fog kiváltani a városban.

Közben szétnézek a kiüresedett portán: Csatorda bácsi megmutatja az ólakat, ahol a teheneket meg a disznókat tartották; benézünk a precízen összepakolt fészerbe, ahol egymás mellett lógnak a használaton kívüli mezőgazdasági szerszámok; és ott áll a lovak nélkül szekér is, amivel az idős gazda hosszú évekig járt dolgozni a földekre. Bár a gazdaság már a múlté, és az emlékeken kívül más nem köti őket a tanyához, mégsem tervezik, hogy beköltözzenek a faluba.

,,Van itt minden. Van ivóvizünk, áramunk, köves utunk, kapunk tüzelési támogatást"- néz Miska bácsi a feleségére, aki helyesel: jó ez így neki is, legalább nem kell házsártos szomszédokkal vesződni.
,,Meg különben is itt van Lillácska, segít ha arról van szó."

Bár nem igazán kérnek segítséget. Muncz Lilla szerint már az is nagy szó, hogy az SZTK-ba nem biciklivel teker be Mariska néni. Ők még ahhoz a generációhoz tartoznak, akik megszokták, hogy csak magukra számíthatnak, hosszú évtizedekig úgy éltek a tanyán, hogy nem volt áram, nem volt ivóvíz, és nem volt tanyagondnok szolgálat sem. Azt gondolnánk, ahol ennyire elszórtan élnek egymástól az emberek, ott nagyobb az összetartás, de a tanyagondnok szerint ez egyáltalán nincs így: ,,Széthúzó egy társaság ez, még azt is megjegyzik, ha az egyik háznál több időt töltök."
De azt meg honnan tudják?
Hát kifigyelik.

Mert a teljes magányt azért nehéz megszokni, még azoknak is akik egész életükben a külterületen éltek. Így van ezzel az özvegyen maradt Magdi néni is, aki egy alig pár négyzetméteres, eredetileg hobbiházként működő házikóban él, ahol ivóvíz és áram sincsen, a fűtést pedig egy pici fatüzelésű kazán biztosítja.
Galéria: Víz és villany nélkül (9 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány

A kapu előtt vár, beterel minket az apró házba, ami alig pár négyzetméter, aztán a kispénzűek nagyvonalúságával bonbonnal és gyümölcslével kínál minket: "Ne kelljen magukra szólnom, hogy vegyenek, úgy hozattam direkt a kislányommal!"- mondja büszkén, és már bontja is ki a dobozos üdítőket.

Míg a sötétben illedelmesen elmajszolom az egyik kókuszos édességet, Magdi néni bekapcsol egy kézi elemlámpát, én pedig leülök az egyik ágyra. ,,Egy évvel ezelőtt még ott feküdt a nagybeteg párom, ott ni, ahol maga ül, akit négy éven keresztül egyedül ápoltam" - akaratlanul is fészkelődök egyet, Magdi néni pedig olyan, mint a nagyanyám, egyből tudja, min jár az eszem: "...de nem itt halt meg, hanem a kórházban. Tüdőembólia vitte el. Nem itt éltünk előtte, a Mihási út derekán laktunk egy tanyában, de miután megbetegedett, keresni kellett egy olyan helyet, ami közelebb van a városhoz.
Esőben a földutak járhatatlanná váltak és az orvos azt mondta, nem tud kijönni hozzánk.

,,Ezért vettük meg ezt és költöztünk ide, hogy a Doktor Úr be tudja adni az injekciót" - mondja Magdi néni és a sámlin egyensúlyozva levesz a szekrény tetejéről egy gondosan becsomagolt fényképalbumot, amiből előkerülnek a családi fotók, esküvőkről, keresztelőkről, unokákról, Magdi néniről. Mindegyiken gondosan ondolált hajjal és csinos kosztümben mosolyog.
Galéria: Víz és villany nélkül (9 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány
,,Nem mindig így néztem ám ki!"

- néz fel a képekből, de aztán folytatja. "Nem panaszkodhatok a családra, az egyik lányom mindennap jön, és meglátogatnak az unokák is, nem vagyok egyedül hagyva. De azért nem így kellett volna történnie" - mondja és leülve a székre elsírja magát. ,,Még arra sem volt elég pénzem, hogy rendesen eltemessem a férjemet, pedig dolgoztam, 35 évig dolgoztam a Primőrben. Aztán az egyik földtulajdonos segített, azt mondta: Ne sírjon Magdi néni, kipótolom és majd visszaadja, amikor tudja. Tízezrével fizettem vissza neki egy év alatt a százezret, iparkodtam ám, mert hát nem lehet tudni, mikor halok meg. De Lillácska is segített nekem, kijárta, hogy kapjak özvegyi nyugdíjat."
Amiről nem is tudta, hogy jár neki

De a tanyagondnok szerint nem ritka, és nem is csak az idősek között, hogy nincsenek tisztában azzal, milyen szociális juttatásokra, ellátásokra jogosultak, milyen papírokra van szükségük, ha hivatalos ügyet kell intézni, vagy hogyan lehet hozzájutni a saját nyugdíjukhoz. ,,Világéletükben a földeken dolgoztak és fogalmuk sincs, hogy mi jár nekik egy egész életnyi robot után" - mondja Lilla, aki Magdi néninek is sokat segít a hivatalos papírok közötti kiigazodásban.

,,Amikor Jóskával éltünk a másik tanyán, ott volt aggregátor, tudtam géppel mosni, még tévé is volt. Nem volt semmi gondunk, jól megvoltunk, csak ne jött volna ez a betegség". Megmutatja a kertjét is, ahol zöldségeket termeszt, meg a műanyag gyerekkádat, amiben villany híján kézzel mossa ki a ruhákat télen és nyáron is.
Galéria: Víz és villany nélkül (9 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány

A aggregátor tönkrement, nincs pénz újat venni, így marad az elemes lámpa, a rádió, és a kézzel mosás. Vizet a lányai hordanak a faluból, egyikük mindennap friss ételt visz neki, ennél többet ők sem tudnak segíteni, de Magdi néni nem is engedné: "Családjuk van, nekik kell segíteniük, nem egy ilyen vénasszonynak." Útravalóul még néhány Raffaellót töm a zsebembe, aztán a lelkemre köti hogyha erre járunk, nézzünk be hozzá újra. ,,Mert a magány mindennél rosszabb"- súgja, és nagymamásan megpaskolja a kézfejemet.

Egy ideig némán zötykölődünk a kisbuszban Muncz Lillával, aki a tanyán élők szerint már-már szinte túl lelkiismeretesen végzi a munkáját. ,,Kicsit olyan vagyok nekik, mint valami családtag, így az is teljesen normális, hogy én is ragaszkodom hozzájuk és sajnálom ezeket a kis öregeket, akik egy életnyi gürcölés után nélkülöznek."

Mihályék, akik őstermelőként tartják fent magukat, maguk is aggódnak, hogy mi lesz velük idős korukban. Bár valamennyi nyugdíjra számíthatnak, de annak összege borítékolhatóan köszönőviszonyban sem lesz azzal a mennyiségű munkával, amit ez a létforma megkövetel. Pista bácsi, a család feje világéletében a mezőgazdaságból tartotta fenn magát, a menye, Terike, aki közben a konyhába ültet le minket, 24 éve él itt. Három gyereket nevelnek a férjével.
Galéria: Önfenntartók (15 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány

,,Sokat küszködünk, hogy fennmaradjunk, mert hiába termelünk meg magunknak mindent, rengeteg a kiadás is. Pénzt abból keresünk, hogy eladjuk a felesleget, amit mi már nem tudunk felhasználni, piacokra járunk, vagy nagyobb konyhákra adjuk le" - magyarázza Terike, miközben különféle házilag készített sajtokkal kínál.

A családi gazdaságok között óriási különbségek lehetnek: hiszen családi gazdaságnak számítanak Mihályék is, de azok a gazdaságok is, ahol több tucat állatot tartanak és az önfenntartás helyett a termelésre fókuszálnak. Ahhoz, hogy Mihályék például a tejtermékekből kimaradt felesleget, sajtot, túrót legálisan eladhassák, nekik is eleget kell tenniük azoknak az előírásoknak, amelyek a termékek eladását szabályozzák. Ezek viszont olyan költséget jelentenek a családnak, amit nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudnak kitermelni. Egyelőre arra sincs pénzük, hogy artézi kutat fúrjanak, ami biztosítaná az ivóvizet és megszabadítaná őket attól a pluszfeladattól, hogy a faluból hordják kannaszámra. Az áramot sikerült bevezetniük 10 évvel ezelőtt, de a lakóépületek karbantartására nincsenek tartalékaik, minden plusz bevételt mezőgazdasági eszközökbe és az állatokba forgatnak vissza.

Az előrelépésüket kizárólag megnyert pályázatok jelentenék, de mivel a legtöbb pályázat előfinanszírozást igényel, meg se próbálnak indulni ilyeneken. Ezek a pályázatok pont a legapróbb családi gazdálkodásokat szorítják ki, hiszen ők tőke híján nem tudnak befektetni, sőt már a pályázatírás költségei is megterhelőek számukra. Ezzel kapcsolatban a 2016-os Tanyafejlesztési Program konferenciáján V. Németh Zsolt FM-államtitkár azt nyilatkozta, hogy a korábbi években meghatározott 25, illetve 50 százalékos előleg helyett idén 75 százalékos előleg igénylésére van lehetőség, ami a Mihályékhoz hasonló kistermelőknek segítség lehet. Megkerestük a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát is, hogy az ilyen apró gazdaságoknak milyen pályázatokat érdemes figyelni, milyen támogatásokra számíthatnak, illetve a térségben milyen fejlesztésekre lenne leginkább szükség. Erre a cikkem leadásáig sajnos nem érkezett válasz egyik illetékestől sem.
Galéria: Önfenntartók (15 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány

,,Volt olyan itt a környéken, aki eladta a régi gépét, hogy kifizesse a pályázatírót, aztán végül nem kapta meg a támogatást, és a gépeit is elbukta. Mi is ettől félünk" - mondja Terike, mire Pista bácsi is megszólal:
,,Meg úgyis azok kapják meg a pályázati pénzeket, akiknek amúgy is van."

Hogy mennyire megy a térségben a pályázati mutyi, az most nem fér a cikk keretei közé, de elvileg 2016-ban még nyílik több pályázati lehetőség a tanyán élőknek. És az is egyértelmű, hogy a kistermelők számára az elérhető pályázatok mellett arra is szükség volna, hogy a gazdák is fejlődjenek szaktudásban, piaci és pályázati ismeretekben, és tisztában legyenek a lehetőségeikkel. Bár alkalmanként vannak a településen tájékoztató jellegű előadások, de ez édeskevés ahhoz (főleg az idősebbeknek), hogy eligazodjanak a pályázatok bürokratikus rendszerében. Pláne azok, akiknek nincs számítógépük és internetkapcsolatuk.
Mindemellett az idős Mihály keserűsége és bizalmatlansága is érthető, hiszen ő is azok közé tartozik, akik egyszer már elvesztették földjeiket, gazdaságukat az erőszakos kollektivizálás, majd a mezőgazdaság teljes szocialista átszervezése során. Ő az elkobzott gazdaságáért cserébe később egy jóval rosszabb minőségű tanyát vásárolhatott meg, és kénytelen volt élni ezzel a lehetőséggel - még ha ez a tartalékai elvesztését is jelentette -, ha újra akarta kezdeni.

Az 1990-es rendszerváltozás sem hozott érdembeli változást, de nemcsak a Mihály család gazdasági életében, hanem úgy egyáltalán, ha a tanyavilág sorsának alakulását nézzük. Bár a kárpótlási törvény kedvezményezte az egykori tanyák körüli földterületek visszaszerzését, a termelési integrátor szerepét betöltő nagyüzemek szétesése, a mezőgazdaság tartós válsága szinte ellehetetlenítette a gyengébb családi gazdaságok fejlődését vagy akár életben maradását. A tendencia pedig azt mutatja, hogy a Mihály családhoz hasonló apró gazdaságok szépen lassan kivéreznek, hiszen eszközellátottságuk korszerűtlen, termelésük pedig minimális, így legfeljebb a család fenntartásához elegendő pénzt és élelmiszert tudják kitermelni, de befektetésre, fejlesztésre már alig marad.
Galéria: Önfenntartók (15 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány
Így az sem biztos, hogy a gyerekek tovább szeretnék majd vinni a sziszifuszi munkával fenntartott gazdaságot

Mihályék gyerekei közül ketten még az általános iskolában tanulnak, és érthető, ha ők már kevésbé küzdelmes mindennapokat szeretnének maguknak. Ezzel a szülők is egyetértenek, és bár jól jönne a segítség, mégsem fogják be őket a munkára. "A tanulás az első!, Fontos, hogy minél több iskolájuk legyen, minél több dolgot elsajátítsanak. Petra angolra meg néptáncra jár, Péter pedig dobolni tanul. A legidősebb gyereknek, Tamásnak is van érettségije és szakmája is, a főiskolát is próbáltam erőltetni, de oda már nem ment el" - mondja Terike, aki ugyan nem presszionálja a gyerekeket, hogy a mezőgazdaságban helyezkedjenek el, de azért nem leplezi: örülne, ha a későbbiekben lenne segítsége.
Galéria: Önfenntartók (15 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány

Kicsi azonban arra az esély, hogy így alakuljon: a tanyán felnövő gyerekek legnagyobb százaléka ugyanis továbbtanulás után már nem tér vissza a szülői házba, hanem városi életmódra rendezkednek be. Részben így van ez Mihályék elsőszülött gyerekével is, aki nem akart kizárólag a mezőgazdaságra támaszkodni, ezért félállásban a MÁV-nál helyezkedett el bakterként. Amikor éppen nem a mindszenti sorompót kezeli, akkor pedig a földeken vagy az állatok mellett segít a szüleinek. Mert bár a gazdaság kicsi, a munka mégis sok.

A kemény munkáról Molnár Istvánnak is is van némi fogalma, aki a kerítésnél támaszkodva kiabál:
Kislány, azzal a kakassal vigyázz, mert nagyot tud rúgni!

Molnárék portája kicsit visszaadja a régi tanyák hangulatát: óriási a hangzavar, mindenféle szárnyas kószál az udvaron, a kutyák számolását pedig hétnél adom fel.
Galéria: Mindszenti tanyavilág (20 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány

Molnár István beterel a kakasmentes konyhába, és azt mondja, hogy ez az állatmennyiség csak töredéke annak a régi állománynak, amikor még aktívak voltak. Ma már, közel a nyolcvanhoz nem tudnak annyit és úgy dolgozni, mint régen, ráadásul az idős gazdának súlyos tüdőbetegsége is van, oxigénpalack segíti a lélegzésben. Ha valakik tudnak mesélni a tanyai életről, a mindennapi kemény munkáról, azok Molnárék, akiknek élettörténete simán elférne egy Móricz regényben.

Éva, a feleség budapesti árvaként került le az Alföldre: édesapja tüdőbetegségben halt meg, édesanyja pedig öngyilkos lett az agyvérzése után. Eleinte anyja lánytestvére nevelte, aztán hat évesen odaadták egy párnak, akiknek nem lehetett gyerekük. Ekkor került az Alföldre de szerencsére innen már nem hasonlít története az Árvácska sztorira. "Nem volt rossz sorom, szerettek a nevelőszüleim. Én meg imádtam az állatokat, tudja, amolyan fiús kislány voltam. Ha nem figyeltek, már ott ültem a ló, a tehén vagy a disznó hátán. Nem féltem én semmitől."

Mindkettőjüket korán, már tízévesen bevonták a munkába, főleg az állatokra kellett vigyázniuk az iskola mellett. Ahogy mondják, a munkában nőttek fel.
Galéria: Mindszenti tanyavilág (20 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány
,,Az apám cseléd volt egy úri birtokon"

- meséli István, aki legidősebb gyerek lévén korán elkezdett besegíteni a munkába. "Én már tíz évesen vittem a húst az ebédhez a hentestől a konyhára. Kettőkor keltettek, hogy Pista menjél, én meg vittem a húsz kilós húst. Pedig én sem voltam sokkal több."

Mindig ott dolgozott, ahol volt munka. Eleinte főleg az apja mellett. Még akkor sem esett ki a munka a kezükből, amikor Budapesten kitört a forradalom. "A malomnál dolgoztunk, az apám leült cigizni, mikor jött a gazda és kiabálta, hogy Pesten kitört a forradalom. Mindenki eltűnt a munkából, csak mi maradtunk ketten, majdnem negyven zsákkal őröltünk meg aznap. Az apám azt mondta, hogy nekünk itt a helyünk, Pesten meg azt majd elintézik egymás között."
"Szakács volt a kislány a TSZ-ben. Ott nézegettem már őt egy ideje, aztán az lett a nóta vége, hogy elvettem feleségül!"

- emlékezik vissza az udvarlás időszakára. Ifjú házasokként még Ásotthalmon éltek, közben elkezdett állatokkal is kereskedni. És úgy tűnt, van hozzá érzéke: az évek során foglalkoztak libákkal, kacsákkal, gyöngytyúkkal, de voltak teheneik, disznóik és lovaik is, mellette pedig hosszú évtizedekig dolgozott a TSZ-ben.
Galéria: Mindszenti tanyavilág (20 kép)Fotó: Rostás Bianka / Dívány

"Nem ejtettek a fejemre, mindig osztottam-szoroztam, mi éri meg meg és mi nem. Szerencsére nem is szűkölködtünk semmiben, bár meg is dolgoztunk érte rendesen“ - mondja visszatekintve.

Ma még tartanak némi szárnyast az udvarban, ezeket leginkább Éva látja el; kicsit azért is tartják őket, mert hiányoznának neki az állatok. Bár az egészségük már nem igazán alkalmas a tanya ellátására, a városban ők sem költöznének. Pedig megtehetnék.
"Vettünk bent egy házat,amikor megszűnt a tanyaiskola, innen csak nem járhatott be a gyerek.

De visszajöttünk egyből, amikor pár év múlva elment kollégiumba. Mindig mondtam, amikor jöttünk látogatóba, hogy jövök tanyácskám, ne félj!" - meséli Éva, aki jól példázza az idősebb generáció ragaszkodását a tanyai élethez, ami még akkor is nagyon erős, amikor már egyértelmű , hogy képtelenek megbirkózni a mindennapi feladatokkal.

,,Aki ebben született, azt már nagyon nehezen lehet kimozdítani. Nekem is voltak próbálkozásaim, de csak akkor engedik, amikor már semmilyen más segítség nem jöhet szóba" - mondja Muncz Lilla, Hozzáteszi, szomorú, de az idősekkel együtt valószínűleg a mindszenti térség klasszikus értelemben vett tanyavilága is szépen lassan eltűnik. "Volt idő, amikor tele volt a kisbusz gyerekkel, de az utóbbi években már csak az üres helyek száma növekszik. És azoknak a tanyáknak száma, ahonnan kihalnak az utolsó lakók is."



http://divany.hu/eletmod/2016/06/11/a_nota_vege/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Hol vannak a röntgengépek?
  2016-06-12 14:06:37, vasárnap
 
  TÖBB MILLIÁRDOS PANAMA botrány az egészségügyben miközben az ápolók alulfinanszírozva.
Figyelemelterelésként az örökre bebetonozódott Cser Ágnes bejelenti az egészsegügyben dolgozók béremelését.


**************


Hol vannak a röntgengépek?


Posted on 2016-06-10 by Admin


Nem találják a röntgengépeket, amelyekért 600 millió forintot fizettek

Azonnali választ vár a Demokratikus Koalíció Lázár Jánostól arra, hova lett a Bács-Kiskun megyei kórház három röntgengépe, amelyekért hivatalosan 600 millió forintot fizettek.
Varju László alelnök azt mondta: pártja két hónapja próbálja megtudni, hogyan költöttek el a kormány döntése alapján összesen 38 milliárd forintot röntgengépek beszerzésére. A kormány tájékoztatása szerint 2015-ben 300 röntgengép beszerzésének támogatásáról döntött, de a pontos és végleges lista a mai napig elérhetetlen - állítja Varju. Hangsúlyozta: az ügyben már eljárást is indított a Gazdasági Versenyhivatal, és Csepreghy Nándor államtitkár is elismerte a túlárazásokat.
A politikus kitért arra, hogy alig kezdett el az ügyben vizsgálódni, máris kiderült, hogy a Bács-Kiskun megyei kórházból hiányzik három darab, összesen 600 millió forintot érő röntgengép. A pénzt a kormány kifizette, a vállalkozók zsebre rakták, a gépeknek viszont nyoma sincs. A kórház még azt is letagadta, hogy kapott volna támogatást, az intézmény igazgatója pedig azóta is hallgat - fogalmazott. (MTI)
Bal-Rad komm: Varjúnak igazán illik tudnia, hogy miként lehet eltüntetni 600 milliócskát. Korábbi pályafutása gyakorlatára kell csak hogy gondoljon. Döbrögiék egyébként is mindig arra hivatkoznak, hogy ők csak azt csinálják amit a többi!


http://www.balrad.com/2016/06/10/hol-vannak-a-rontgengepek/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Folytassa Kálmánka…
  2016-06-12 14:00:06, vasárnap
 
  Gaudi-Nagy után szabadon: Hungarofób zsidónak tetszenek lenni a magyar bírók?

Tévedtem.Nem estére,másnap volt otthon.Szegény idős hölgy nekiment a kezének,mert már rosszul lát.Élete hátralévő éveit börtönben fogja tölteni.Nekünk magyaroknak már semmihez sincs jogunk,élni meg végképp nem.
Úgy lesz ahogy megjósoltam, a cigány szabadlábon, és most kezdődik a tanú(k) kálváriája, őket fogják a rendőrök b.sztatni a cigány helyett is, lesz akin elverik majd a port! Szegény kerékpáros csajszi, nem lennék a helyében!


***********


Folytassa Kálmánka...

Posted on 2016-06-11 by Admin

Szabadlábon Kálmán, aki kiütött egy idős nénit a 7-es busz megállójában


Sokakat háborított fel a Keleti pályaudvarnál, múlt vasárnap történt eset, amiről a Bors elsőként számolt be. A 7-es busz megállójában, egy buszról lelépő 78 éves aszszonyt egy idegen férfi szó nélkül ököllel arcon vágott.

hős
Az idős nő összeesett, szemtanúk szerint a szája csúnyán felszakadt. A férfi ezek után nyugodtan elsétált, majd felszállt a Pasarét felé tartó 5-ös járatra. Egy fiatal lány még tudott róla képet készíteni a mobiljával, ami meglepte a férfit, de végül nem tett semmit.
A rendőrök kedden el is fogták Károly körúti lakásán S. Kálmánt és őrizetbe vették. Ám most a BRFK a Bors kérdéseire küldött válaszából kiderült: a harminc év körüli, életerős férfi két nap múlva már szabadlábra került, vele szemben semmilyen kényszerintézkedést nem láttak indokoltnak.
AZ ÜGYBEN EGY GYANÚSÍTOTT SZEREPEL, AKI SZABADLÁBON VÉDEKEZIK. A FOLYAMATBAN LÉVŐ NYOMOZÁSRA TEKINTETTEL BŐVEBB TÁJÉKOZTATÁST NEM ÁLL MÓDUNKBAN ADNI - írták szűkre szabott válaszukban. Rákérdeztünk arra, tett-e beismerő vallomást, de erre sem kaptunk választ.
Igaz, S. Kálmánt már konkrétan súlyos testi sértéssel, s nem csak annak kísérletével gyanúsítják.
(bors)
Bal-Rad komm: “...vele szemben semmilyen kényszerintézkedést nem láttak indokoltnak..." - hiszen nem tett mást a büdös féreg, mint egy kenyérpusztító vén magyart-félmunkát végezve-lecsapott! Ha valamiért büntetést érdemel Döbrögi vajda rejtett munkaerőtartaléka az az, hogy félmunkát végzett!
Hiszen ütni csak pontosan, erősen, szépen kell! Hogy azonnal beledögöljön a gádzsó, vagy a luvnyája. Mert annyit azért megérdemel egy átdolgozott élet után, hogy helyben agyoncsapassék! (De egy ilyen simogatás után még orvos-kórház, stb! Fölösleges költségekkel terheli a Vajdaság büdzséjét!)
Kálmánka újfejt belevetheti magát a portyázós életvitelbe.

http://www.balrad.com/2016/06/11/folytassa-kalmanka/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
Ezt az ijesztő ábrát a magyar nyugdíjasokról még biztosan ne
  2016-06-12 13:52:51, vasárnap
 
  Ronda kép

Posted on 2016-06-11

Ezt az ijesztő ábrát a magyar nyugdíjasokról még biztosan nem látta





Tegnapi cikkünkben írtunk arról, milyen nyugdíjrendszeri válsággal fenyeget a világon az egyre öregedő társadalom. Az Európai Bizottság adatai szerint az európaiak 2060-ra életük 31-35%-át nyugdíjban fogják tölteni, miközben a fejlett piacokon már most is 40%-ot tesznek ki az életkorral összefüggő kiadások.
A várható élettartam növekedésével a nyugdíjkifizetések terhe is megnőtt, ez különösen nehezen érinti azokat az országokat, ahol a nyugdíjasok nagyban függnek az állami nyugdíjfizetéstől. A Bank of America Merrill Lynch szerint Magyarország vezeti azt a listát, ahol azt nézték, hogy az idősebbek bevételi forrásai mennyiben függnek az állami transzferektől.


http://www.balrad.com/wp-content/uploads/rk%C3%A9p.png



Ma már világszerte egyre többen dolgoznak a nyugdíj mellett, mivel az nem elég minden kiadás fedezésére. Ami még problémát okoz, hogy a fiatalabb generáció van legkevésbé felkészülve a nyugdíjkatasztrófára, az ezredfordulós fiatalok 42%-a még el sem kezdett megtakarítani a nyugdíjas évekre.
(portfolio)
Bal-Rad komm: Ha alaposabban megnézzük a fenti ábrát, világosan látható az egykori szocialista országokra jellemző nyugdíjstratégia. Így értelemszerűen a magyar is!
Ezt a bejáratott stratégiátszámolta fel a rendszerváltás a magyar gazdaság felszámolásával úgy, hogy NEM FIGYELMEZTETTE AZ ÉRINTETTEKET A VESZÉLYRE.
A 25 éve felszámolt ÖNÁLLÓ MAGYAR GAZDASÁG miatt megszűnt másfél millió munkahely helyett nyomott bérű összeszereldék pótolgatják a jelenlegi nyugdíjkassza TARTHATATLAN ÁLLAPOTÁT, ami már most az összeomlás szélén támolyog!
A következményeket teljesen fölösleges dolog boncolgatni! Katasztrófa!
Egy a munkanélküliséget tartósan konzerváló, nyomott munkabérekkel operáló foglalkoztatási politika “eredményeként" a magyar munkavállalók még ha fel is lettek volna lélekben készítve az öngondoskodás szükségességéről, az a bérviszonyok-megélhetés függvényében sem működött volna!
Az külön szerencsétlensége a magyar népnek, hogy a rendszerváltáskor a legnagyobb takarítás-értsd: gazdaságtalanítás-Magyarországon ment végbe! A hatása is itt lesz a legnagyobb!
Persze nem mindenkire nézve! Az országot széjjelrabló politrikai elit “szépkori" jóléte és anyagi biztonsága-ezzel együtt egészségügyi ellátása-biztosított. Úgy nagyjából egymillió magyar állampolgárnak. De ez csak a lakosság maximum 9 százaléka!



http://www.balrad.com/2016/06/11/ronda-kep/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A Tákolmány szerint Döbrögi Közép-Európa vajdája!
  2016-06-12 13:46:43, vasárnap
 
  A Tákolmány szerint Döbrögi Közép-Európa vajdája!


Posted on 2016-06-10

15 millió magyarról papolt a fideszes

Az új alaptörvény átértelmezi a magyar állam fogalmát: a magyarságot nem határok által körbezárt területként, hanem egy közösségként értelmezi, vagyis az állam minden, az országhoz kötődő emberért felelősséggel tartozik - hangoztatta a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati kommunikációért felelős államtitkára pénteken, Székesfehérváron.
Az alaptörvény elfogadásának ötödik évfordulója alkalmából megtartott, az Igazságszolgáltatás az Alaptörvény tükrében című konferencián Tuzson Bence elmondta: az Országgyűlés ma már nemcsak a határon belül élőktől nyert mandátumot, hanem a határon túliaktól is, ezért mind a 15 millió magyar felé kötelezettségei vannak. Az állam ma már a magyar emberek közössége, tehát Torontótól Kézdivásárhelyig egységes közösségként kell kezelnie a magyar embereket - tette hozzá.
(propeller)
Bal-Rad komm: Az egy másik történet, hogy a NAGYON IS VALÓS ORSZÁGHATÁROKON TÚL lévő országok kormányai igencsak ferde szemmel nézik Döbrögink majdnem-világuralkodói törekvéseit. És egy szép napon-ami nincs is ám olyan messze-gátat fognak vetni a Vajdavágyaknak. (Amint Clintonné befészkeli magát a Fehér Házba!)
A külföldi voksoktól is nagy valószínűséggel elbúcsúzhat a döbrögista horda! Az pedig a halál! NEKIK IS!
De mivelhogy a népnek teljesen mindegy, hogy melyik banda csontozza tovább, az eddig legprimitívebb és legelvetemültebb maffiát-a döbrögista hordát-HAGYJA MENNI A LECSÓBA!

http://www.balrad.com/2016/06/10/a-takolmany-szerint-dobrogi-kozep-europa-vajdaja /
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
„Hasmagyarok és szívmagyarok”
  2016-06-12 12:42:05, vasárnap
 
  ,,Hasmagyarok és szívmagyarok"


Súlyosan terhelő anyagokkal, adatokkal teli a padlás - de minden nap tesznek hozzá valamit: mintha megszabadultak volna minden önkontrolltól, értelmük és tisztességük utolsó maradékától is. Balog Zoltán interjút adott GFG lapjának.

Banánköztársaság | Szerző: Gusztos Istvan | 2016. június 12.

Nincs Európában még egy ,,kormány(párt)", amely a Magyarországot Orbániává züllesztő társaságéhoz fogható médiabirodalommal rendelkezhetne. Olyan pedig végképp nincs, amely kizárólag szennylapokat hajlandó ,,barátinak" elfogadni.

Bár ez tulajdonképpen méltánylandó: önismeretről tanúskodik.

Szóval itt van Balog Zoltán ,,emberminiszter" - fölsorolhatatlan, mi minden van már az ő rovásán is. És akkor még interjút is ad szennymédiájuk legaljának...

Kenetes locsogás, ahogy azt tőle megszokhattuk. Örül, hogy az SZDSZ-re már alig emlékezik valaki - ő még azért fölidézi a ,,tipikus SZDSZ-es mentalitást", a kettős mérce alkalmazását: másoknak magasra állítva, önmaguknak úgy, hogy átbújhassanak alatta...

Hát ha így ,,emlékezik", lelke rajta. Ma valamennyien tanúi vagyunk annak a keresztényi engedékenységnek, ahogy a hatalmon lévő szervezet ellenfeleit kezeli, s annak a mélyen erkölcsös igényességnek, ahogy önmagát megítéli...

Na de nem ezért írok erről; mondott valami mást is - persze, sűrű kereszténykedés közepette. Hogy a kereszténység hogyan fér össze szennylapok fenntartásával, egyáltalán: azzal, hogy szennymédiából szólnak híveikhez, számomra a mai nemzetikereszténység egyik rejtélye.

Szóval, imígyen szóla Balog Zoltán, aki egyebek között a közoktatás-rombolás ,,kormányzati" felelőse:

Azt szoktam mondani, hogy vannak hasmagyarok és vannak szívmagyarok.

Ha szokta, hát szokta - ki nem mond soha hülyeséget vagy akár aljasságot..? Bárki mondhat ilyesmit; hasonlót mondtak például költők, írók is.

De miniszter - a kedves életbe már! - ne zagyváljon ilyet, még hazafias ájtatosságtól taknyos tekintettel se...

Azt azért nem mondom, hogy köpjünk erre a dumára: köpjék szembe magukat azok, akik ilyen embereket választottak az ország vezetőinek.

Mi pedig, akik nem választottuk, de (kénytelenségből?) tűrjük őket, köpjünk bátran a magasba, s álljunk alá...

http://gepnarancs.hu/2016/06/hasmagyarok-es-szivmagyarok/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
A magyar kormányzat egy kupleráj
  2016-06-12 12:31:08, vasárnap
 
  A magyar kormányzat egy kupleráj

Bolondok, sarlatánok, demagógok és professzionális bűnözők uralják a magyar politikát. Még nem döntöttem el, hova soroljam a gazdasági minisztert.

Banánköztársaság | Szerző: Gépnarancs | 2016. június 12.

Most már hivatalos. Ennek az embernek (Varga Mihály) fogalma sincs a szakmájáról: ,,látványos erősödésre van szükség (sic!) a második fél évben" (sic!) - nyilatkozza. Őszre (sic!) gazdaságélénkítő intézkedéscsomagot (sic!) ígér, aminek célja ,,elkerülni az autógyártás és az uniós források kizárólagos hatását, vagy éppen kitettségét [legalább végre megtudtuk, hogy tényleg van ilyen “kitettség", na de hogy ezt semmi perc alatt “el lehet kerülni", Teremtőnk!]". Arról, hogy Orbán Viktor ennél jóval nagyobb, 5 százalék körüli növekedést szeretne (sic!), azt mondta: egyetért azzal (sic!), hogy magasabb növekedés kell (sic!), ,,szeretnénk még a mi életünkben elérni az átlagos uniós életszínvonalat" (sic!). Bolondok, sarlatánok, demagógok és professzionális bűnözők uralják a magyar politikát. Még nem döntöttem el, hova soroljam a gazdasági minisztert.

Miután egy-két nappal ezelőtt kiderült, hogy a magyar állam hirtelen nem tekinti feladatának minél jobb életszínvonal biztosítását minden magyarnak (miután éveken át tódították az unortodoxia csodáját és táplálták a hozzá nem értők körében Európa motorjának illúzióját), ellenben előtérbe helyezi a rendet (szoros összefüggésben azzal, hogy bandaháborúk törtek ki a magyar uralkodó rétegen belül a források újraosztásáért); ugyanekkor a Standard & Poors úgy döntött, nem minősíti fel a magyar államadósságot; kétségbeesett lépésekkel ide-oda csapkodnak, kizárólag a jövőre vonatkozó ígéreteket téve (márpedig volt-e valamikor, hogy ez a kormány betartotta egyetlen ígéretét is?) az egészségügy végleges válságának elkerülése érdekében, az oktatási rendszerben eldöntött totális államosításra újabb tanártüntetések a válasz (és a rutinszerű államtitkári szintű hazugság arról, hogy a pedagógusok követeléseinek nagy részét már kielégítették) - ezek után már nem lehet csodálkozni azon sem, hogy egy gazdasági miniszter június közepén (!) meglepődik az Európában tök utolsó I. negyedéves GDP-adatok kapcsán, az viszont már kifejezetten a politikába ojtott kupleráj képzetét kelti, hogy utána olyan ellenszert hirdet meg (kvázi gonorrheára promiszkuitást), ami utoljára - a szakszerűségét tekintve - egy járási párttitkárnak juthatott volna eszébe a negyven évvel ezelőtti Magyarországon, és a főnöke mégsem rúgja ki sur place.

A lényeg: politikai akarat és hűség (még) van, és ezért semmilyen arcvesztés és az értelmetlen, viszont annál károsabb locsogás sem kár.

Béndek Péter


http://gepnarancs.hu/2016/06/a-magyar-kormanyzat-egy-kupleraj/
 
 
0 komment , kategória:  Általános  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2016.05 2016. Június 2016.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 450 db bejegyzés
e év: 5039 db bejegyzés
Összes: 64003 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 530
  • e Hét: 2790
  • e Hónap: 19583
  • e Év: 152500
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.