Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline		 Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
Móricz Virág: Apám regénye Gimnázium
  2016-06-24 18:58:30, péntek
 
 
,,Debrecenbe még egy nagyon csendes, riadt kisfiú ment el. Hogy volt az a három esztendő? A Légy jó mindhaláligot 1920-ban írta apám, a forradalom után. Több az a könyv, mint puszta emlék. A tömegből, a népből jött tiszta gyermek találkozik benne az iskolával, mely út a jövő, az élet felé. Ezen az úton találkozik a gyarló bűnökkel, igazságtalansággal, itt tanul szenvedni, s kiábrándulni a felnőttek komisz világából. De itt tanulja, hogy harcolni kell, mert a szörnyűségeken minden szenvedés és viaskodás árán is változtatni kell.
Életrajz és regény fonódik össze a Légy jó mindhaláligban. Minden igaz benne, de dúsabb, magasabb igazság, mint amit ő megért debreceni kisdiák korában, amikor tudta, hogy ő nagyon sovány és sárga bőrű és szemöldökű, vastag hangú, nagy szájú, nagy fogú, nem mert nevetni, mert a fogai sárgák voltak.
Sokat sírt, mint Nyilas Misi. De sokszor láttam sírni! Ha bánat vagy sérelem érte, ha örült, ha elfogta a vágy vagy a reménytelenség, sírt keservesen, csak gy rázta a testét a remegés, szinte könny nélkül sírt, de hangosan.
Már akkor szeretett tanítani, mint Nyilas Misi, mert: ,,Én azt hiszem, annál nincs nagyobb öröm, mint valaki megtanítani valamire, amit nem tud, és nagyobb jótétemény sem..." ,,Ő mindig ezzel érvelt Sanyika előtt: Hogy nézze csak, milyen furcsa! Furcsa, hogy ez igaz!..."
Akkor is ezzel érvelt, mikor minket, gyermekeit tanított. Hát a könyveiben nem ezzel?
Most, hogy a Légy jót - így hívta a könyvét - újra és újra olvasom, alig találok olyant benne, ami csak az akkori életére vonatkozna. Mi a célja, jövője ennek a gyermeknek:
,,- Hát mi akarsz lenni, édes kis fiam? - kérdezte a bátyja újra.
Misi hirtelen azt mondta:
- Az emberiség tanítója.
- Tanító: tanulás nélkül még senki sem lett!...
Misi elszégyellte magát, hiszen akar ő tanulni, nem is tanulni tudni!... Tudni akar ő mindent, amit ember tud s megrémült, hogy most elárulta magát, a titkot, amit senkinek se tudna megmondani, csak az édesanyjának, hogy ,,költő"."...

A Rokonok Zsarátnok városában, Debrecent lehet felismerni? Hogyne, már a Légy jó mindhaláligban benne van ennek a regénynek a magja, egy bácsi tragédiája, ki jót akart a városának, de mert idegen a civisek között, gazul tönkretették. Mégis, Zsarátnok olyan, hogy szinte minden alföldi város megsértődött, mert magára ismert benne. Általános érvényű volt, amit az urakról, gazdálkodásukról, erkölcseikről mondott. Nemcsak Debrecenre gondolt, még kiáltotta volna ki az ő nevét.
Sárospatakon történt, hogy mikor a nagybátyja, Pallagi Gyula karácsonykor elment hozzájuk, a családot mély gyászban találta, mert a legnagyobb fiuk három elégtelent hozott.
,,Én el voltam tökélve - írta 1922-ben -, hogy többet a pataki iskolába be nem teszem a lábom... Memóriahiány... Latintanár megtette a maga igazolására, hogy ötször szólított fel ugyanabból a tíz sor Ovidiusból, hogy mondjam el könyv nélkül, ötször belesültem, közmulatság volt, hogy az órát azzal kezdte, hogy engem produkált... Némettanár egyetlen szót, ha nem tudtam fordításban, hagyott ott állani negyedóráig, s ki nem segített, míg csak az egész világ előbb bizonyossá lett, hogy tényleg s valósággal nem tudom, s ő nem csal... Számtantanár pattogó katona, aki a szemét ezredmilliméterre megmozdítja, én már azt is észreveszem! Kezeket karba! Megiszonyodtam a mathezistől.
Mindezek a dolgok azonban azt eredményezték, hogy nagybátyám iskolájában a következő negyedévben (mert magával vitt s azontúl magánál tartott) minden tárgyból jeles lettem. Rácz Lajos Patakon azt mondta rá: hja, Kisújszálláson kolbászból fonják a sövényt.
A Forr a bor is Nyilas Misi története, de ez sem pontos életrajz. Tíz évvel a Légy jó mindhalálig után írta. 1930-ban, rögtön a Rokonok megírása után. Azt kereste akkor, mért lettek olyanok az emberek, amilyenek lettek. Nem a személyes múltját. Honnan jöttek? Mit hoztak?
A mai gyerekek, akiknek nemcsak joguk, de kötelességük tizennégy éves korukig iskolába járni, el sem képzelhetik, milyen nagy dolog van abban az időben egy szegény fiúnak gimnáziumba kerülni. Mennyit tudott felvenni az a néhány középiskola a milliós gyermekseregből? Egypár ezret összesen. Az iskolát a felsőbb osztályok gyermekei számára tartották fenn, s azok a szegények, akik mégis betörtek, mert nagyon elszánt szülők gyermekei voltak, többnyire iparosoké, értelmiségé, proletároké - nagyon nehezen boldogultak az iskolában. Bentlakási lehetőség végképp kevés volt. Kisebb városokban semmi. Az internátust a városi polgárok kiadó szobái, a diákkamarák pótolták. Egy-egy szobában annyi fiú lakott, ahány csak belefért. Rozoga, poloskás szalmazsákon aludtak, silány, piszkos takaró alatt. Minden vidéki gimnázium árnyékában ott húzódtak ezek a sivár, elhanyagolt barlangok. Züllött és keserves volt az életük, ami mégis szép volt benne, azt csak a maguk fiatal kedélye adhatta. És a kollégiumok se voltak sokkal különbek. A coetus szomorú, rendetlen farkaslyuk, a gyerekek piszkosak, éhesek, mérgesek voltak, és örökké nyavalyások.

,,Innen kellett kinőni annak a generációnak, amelyik a jövő század első harmadában az országot kiemelje a nehéz sorból. Ügyvédek, orvosok, tanárok, jegyzők, szolgabírók lettek azokból a fiatalemberekből, akik a múlt század végén ebben a szomorú barlangban nőttek. Most visszagondolva rá, nem is lehetett más ebből a világból, csak ami lett. Gazdasági válság, világháború, forradalom, a középosztály tehetetlensége, a közállapotok megromlása...
Egy nemzetnek legfőbb kötelessége mindig csak az lehet, hogy a gyermekeiről gondoskodjék, s ezt igyekezzék belenevelni a jövő helyes és szép életébe. Egy ilyen fertőben felnőtt generációnak nincsenek igényei felnőtt korában sem, mert nem szokott hozzá az igényekhez. Lehet, hogy a szüleik azért nem aggódtak sorsuk felett, mert ők még szomorúbb ifjúkort értek."
,,Úrrá lenni, ez volt ennek a kornak vezéreszméje... S ha ezekből a parasztifjakból vagy kisiparosgyermekekből később szolgabírók lettek, vagy közigazgatási tisztviselők - basák lettek, akik semmit nem gondoltak a né p, a tömeg kívánságaival és szükségleteivel, csak arra gondoltak, hogy magukat kárpótolják az ifjúkor hiányaiért...."		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, novellák  
Móricz Virág: Apám regénye Egyetem
  2016-06-24 18:56:51, péntek
 
 
,,Furcsa, zűrzavaros élet volt a teológián. Csupa rossz tanuló, nehézfejű, tehetetlen, sorsüldözött diák, anyagiakban, szellemiekben elnyomottak, menekültek a konviktusi koszt és reménytelen jövő szigetére. Gyönge ruhában, kinyúlt könyökkel s térdekkel, fanyar vidámsággal lígtek-lógtak az öreg kollégium kopott lépcsőin.
A tanárok hasonlítottak a növendékekhez.
Mint valamely gépnek kopott zakatolása, maradt meg az emlékemben ezeknek az óráknak idegesítő nyugalma.
Annak az istenképnek kifestésével foglalkoztak, hogy: az isten atya, aki szereti a világot, s annak legkisebb zugát és betölti szeretetével, ahogy az atya szeretete a gyermek minden dolgára kiterjed.
Olvasni kezdtem tehát Kantot, A tiszta ész kritikáját és Schopenhauert. S valami egészen új és váratlan légkör szállott körül. Mintha szél csapott volna be a mindig fülledt termekbe, úgy néztem megnyílt szemmel s csodálkozva társaimnak álmos és közönyös reggeli arcára.
Mintha egy mély s alvó világba néznék vissza, amelyet vastag zsírréteg légmentesen zárt el. Byron volt a legmodernebb költő.... A szocializmusnak nevét csak sok évvel később hallottam Budapesten.
Egy éjjel álmomban ugrottan fel, s azt mondtam: de hiszen ez lehetetlen... Hiszen itt egy évezredes ámítás vagy önámítás folyik... Nem, én nem leszek szolgája és hirdetője hipotézisnek, amelynek nincs értelme. .. Pár napi hőség és tűz után megírtam Bátyámnak, hogy ,,olyan gazdát nem szolgálok, aki nincs".
Mintha kő szakadt volna le szárnyaimról, boldog lettem és felszabadult. Bátyám, kiváló ember, aki azonban ekkor már fuldoklott az Élet árjain, azt mondta: ,,önző vagy, én is gépészmérnök szerettem volna lenni, de hiányzott a pénz, s tanár lettem... Ha pap lennél, a családnak nem volna többet baja veled, s aztán írhatnál, lenne elég időd..."
Megvetéssel fordultam el tőle, hogyan, nem érzi, mennyire rendkívüli dolog az, ami velem történt, hogy milyen boldogsággal tölt el a nagy akadály kiküszöbölése...
Teológusból újságíró lettem, magára maradt szabad én, aki elvágta a köteleket."		  
 
0 komment , kategória:  Történetek, novellák  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 2 
2016.05 2016. Június 2016.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930 
Blog kereső
Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 81 db bejegyzés
e év: 832 db bejegyzés
Összes: 7246 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2032
  • e Hét: 4354
  • e Hónap: 10595
  • e Év: 62861
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2024 TVN.HU Kft.