|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2016-06-03 17:36:59, péntek
|
|
|
A szerelem féltve őrzött homokvár
Csak az jó, ami fájni tud, ha nincs már,
a szerelem féltve őrzött homokvár.
Mennyi szél fújta el, mégis újra építjük, nem adjuk fel.
Néha becsap a szív, de követni kell.
A szerelem mindig olyan lesz, aminek látjuk.
Meztelen, új ruháját mi adjuk.
S van, hogy nem áll jól nekünk, mégis tovább játszunk,
csak itt legyen velünk.
És nem hisszük el, ha foglalt egy hely, s oda szól a jegyünk.
A szerelem földjén, nincs semmilyen törvény,
eltévedünk, mégis jó nekünk, mert pörget egy örvény.
A szerelem földjén, a lámpákon zöld a fény.
Semmi nem tilos, az is jó, ami rossz, sose bánd, ami történt.
Ez a vágy színes álmokat gyárt sorban.
Ébredünk, s valahogy minden másként van.
Szárnyak nőnek, és törnek el. Az égig talán soha nem érünk fel.
De kit érdekel, nekünk jó ez a hely.
A szerelem földjén, nincs semmilyen törvény, eltévedünk,
mégis jó nekünk, mert pörget egy örvény.
A szerelem földjén, a lámpákon zöld a fény.
Semmi nem tilos, az is jó, ami rossz, sose bánd, ami történt
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-06-03 16:23:01, péntek
|
|
|
Csak estefelé jutott megint eszembe
a kiscipő, a gyermek, a kutya és a lány,
majd rozsdás emlékekből idéztem fel
az érzelmektől fűtött, buja délutánt,
mikor fogtad a kezem, és fogtam a kezed;
csendesen álltunk egy hatalmas kövön,
a világ is megszűnt, csak mi voltunk ketten,
s virágok illatát éreztem bőrödön.
Az első ölelés sokáig tartott,
hosszú percek, vagy órák talán,
a tétova kezek gyakorlottá váltak,
s ne akard tudni, mi történt azután.
Az idő felgyorsult, asszony lett a lány,
majd jött a kiscipő, és benne a gyerek,
a mámoros ölelések ideje elmúlt,
a szoba közepén egy kutya hempereg.
Együtt morgunk és keressük a csontot,
hárman veszekszünk a kutyavacsorán
lassan az asszonyi mosoly is elmúlt,
ki tudja, hova lett? Én sejtem... talán.
Most újra fogod, és fogom a kezed,
bódulat nélkül, csak úgy, csendesen,
a gyerek is elment, a kutya sem él már,
meddig lesz ez így, mesélj kedvesem.
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-06-03 15:57:48, péntek
|
|
|
A szívem az ócskán vettem,
Egy könnycsepp volt csak az ára,
Használták többen előttem,
Hangosan ketyeg órája.
Divatja múlt, (?) hozzám illik,
Bár hiányzik pár csavarja,
Tisztán tettem be helyére,
Érzelmeim felkavarja.
Másodkézből van a szívem,
Kitárom neked kapuját,
Megosztom veled szívesen,
Belefér az egész világ.
Vehettem volna én szebbet,
De nem volt idő zsebembe,
Dobogva és megfáradva,
Udvarát kiseprem este.
Továbbadni nem akarom,
És nem is kell rejtegetnem,
Szabadlelkű tisztasággal,
Használtan is dobog bennem.
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-06-03 15:35:44, péntek
|
|
|
D. Bencze Erzsébet: Ellentétek vonzásában
Nincs szükség tollra,
ha teljességgel
kitöltöd életem.
Tollam tüzesen izzik,
ha csókodat idézi,
de mikor hiányod vésem
üres papírra,
megremeg, sercegése
megtöri a csendet -
A teljesség és hiány
színt színre játszik.
Mily gazdag ellentétpár,
ám valahol mindig hibádzik.
Válladon születik a dal:
hol zengő szélvihar,
hol simogató szellő.
Bánatom és víg örömöm
tollam hegyére tűzöm.
Betűimen az ékezet,
mint parányi könny
tovább gördül,
s a mondatok végén
az utolsó ponttal
olykor helyet cserél...
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-06-03 15:13:48, péntek
|
|
|
Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik
Minden nap esttel végződik.
Minden zaj csenddel végződik.
Minden valami semmivel végződik
és holt betű lesz minden fájdalom.
Csukják itt is, ott is az ablakot,
értelmetlen sötét zsalu-szemek
ölelik magukba arcomat.
Minden nap estével végződik.
Kaput keresek, hol nem áll angyal,
egy szemet, mely nyitva maradt
s azt mondja nekem: értelek.
De minden zaj csenddel végződik.
Ilyenkor a templomokat is bezárják,
az Isten magára csavarja
gomolygó, vastag, sokredős ruháját -
minden valami semmivel végződik.
Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie,
a koldusok bokrok alá húzzák magukat,
a tücsök ciripel. Este lett.
S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-06-03 14:52:14, péntek
|
|
|
VERS - ZENE
D. Bencze Erzsébet: VAKABLAK
Ha nem is mondom,
szeretlek még, ugye tudod?
Én kértem, hagyj magamra,
lélegezzünk...
Már csak múltunk árnyán lebegünk.
Hét tavasz, hét nyár, hét tél,
avarban zörgő, elveszett remény...
Nyolcadik őszünkön
pironkodik a lomb,
üveggömböm széttöredezett
szilánkjait rakosgatom
az utolsó alkonyon.
Jó ez a pillanatnyi csend,
az idő megint nekem kedvez.
Légvárakat építek a szünetjeleidből,
s közben azon tűnődöm,
ha csak vársz, és ülsz ölbe tett kézzel,
nem jönnek eléd maguktól az ölelések.
Vajon ez tényleg szerelem,
vagy csak kitaláltalak téged?
Most magam vagyok,
kedvenc szonátám hallgatom.
Ezt akartam.
Ezt akartuk?
Bánatomom átderengsz...
Ha újra kopogtatsz, beengedlek,
de lazítsunk a köteléken.
Gyöngéden szeress!
Barackvirág-csókjaiddal
takarj be minden éjen!
Illúziók és remények csendje,
árva szívek félredobbanása...
Szemem ámulva tekint a csillagárra.
A zene elhalkul,
mielőtt egy angyal
álmából felriadna.
Vigasztalan a lélek.
Lassan becsukódik vakablakom,
és eltűnnek vélt csodáid
ebben az egymásnélküliségben.
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-06-03 14:40:46, péntek
|
|
|
Írta Thököly Vajk
Előadja Ézsiás Péter
Rajz és animáció Kupe László
Közreműködik Csíki Elemér
Szöveg:
A vén hepehupák között
ringatta bölcsőmet anyám,
itt születtem, itt nőttem fel,
kis falum, szép Szilágyzovány.
Akár egy fa, mely a szélben
kapaszkodik gyökerével,
úgy ragaszkodom én hozzád
szülőföldemnek lelkével.
Tanítottál és tanítasz,
ajándékod anyanyelvem,
oly jó volt itt gyermek lenni,
összeszorul, ím a szívem.
Bármerre ha elindulok
emlékek köszönnek reám,
a szilvások, a szőlősök,
nyakában vitt fel az apám.
Pirkadatkor a portákat
kakashangja köszöntötte,
alkonyatkor a pincesort
szép magyar nóta járta be.
Kinn az erdő lombja nekem
ma is a legszebb zöld maradt,
és a rétek virágai,
ezer színe az ég alatt.
Ott a gát, a vén Berettyó,
hányszor fürödtem vizében,
nyáron minden nap pancsoltam,
télen meg csúsztam a jégen.
Utcáról utcára gyűltünk
a Viski ház udvarába,
volt ott foci, volt bújócska,
búzával megérő lárma.
Itthon vagyok, itt hol vagyok,
ismerem az embereket,
örömüket, bánatukat,
tudom ki az, aki szeret.
Isten sok helyre elkísért,
de csak itt adott templomot,
itt ígértem, itt fogadtam
hűséget és alázatot.
Itt voltam suhanc, lázadó,
itt írtam az első versem,
itt lettem én büszke apa,
remélem, itt megöregszem.
Reménykedem, sokáig fog
szólni még a magyar nóta,
örökké lesz magyar ige,
mindig lesz, ki meghallgassa.
Mikor véget ér az utam,
itt engedjetek a földbe,
véssétek rá sírkövemre:
,,Versben él tovább a lelke".
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-06-03 14:28:19, péntek
|
|
|
D. Bencze Erzsébet: Árnyak és fények
Remény és gyász,
letűnt órák mutatói
arcom ráncai.
Messze jársz,
mégis itt őrködsz és állsz
sóhajaim felett némán,
mint féltő óriás,
ki lépteimre vigyáz.
Öreg fűzek árnyai alatt
a parti fövenyen megpihenek
kinyújtózni az emlékeken.
Szárnyaimat vízbe mártom,
alakod a víztükörben egy
pillanatra megremegni látom -,
majd egy gyors evezőcsapás
és elsodor az ár...
Mikor halni készül a nap,
s a zajokat felissza az est,
vágyaimnak megágyazol...
Úgy bujkálsz álmaimban,
mint egy könnyűléptű szellő,
ha vihar elöl menekül.
Kitárt ablakom alatt
magányos tücsök hegedül.
Mielőtt hiányodba
naponta belehalok,
és végleg eltűnsz a mélybe,
iszom a szomorúság borából,
hogy újjászülessek könnyeimben.
Szemem fényéből csillaggá gyúrlak,
tekintetem az égre emelem,
mígnem elhagy utolsó lélegzetem...
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-06-03 14:16:00, péntek
|
|
|
Várnai Zseni: Éveim
Amikor negyven éves lettem,
nagyon sokalltam ezt a számot;
egy évecskét hát letagadtam,
hosszabbítván az ifjúságot.
Nem tudtam akkor, mily parázslón
ifjú, aki csak negyven éves,
s magamat csalva ragaszkodtam
ahhoz az egy ellopott évhez.
Mikor azután ötven lettem,
- de csak negyvenkilencet mondtam -,
ma már tudom, - én balga lélek,
akkor is még, mily ifjú voltam.
És egyre szörnyűbb évek jöttek:
milliók haltak, ifjan égtek...
nem számoltam már életemmel,
mindegy volt már: mióta élek.
Mindegy volt már, hogy meddig élek,
- sorsom a messzi csillagokban, -
harcoltam, írtam? árva lélek,
egy elvadult embervadonban.
Hány év repült el így fölöttem,
lehetne száz, vagy ezer év is,
volt úgy, hogy majdnem összetörtem,
aztán szívem föléledt mégis.
Élek, mint ősi tölgy az erdőn,
évgyűrűimmel megjelölve,
s lombkoronás, magas fejemmel
zúgom a dalt, - tán' mindörökre!
Link |
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
2016-06-03 14:09:21, péntek
|
|
|
MAI VERS
D. Bencze Erzsébet: Csak semmi LOVE, éljen a szex?
élj a mának csak semmi LOVE
széles a skála a divat diktál
világháló nagy csábító
mindent befogad és kínál
a deja vu mókuskerék
fék nélkül forog tovább
közösségi vagy irodalmi portál
google a jóbarát
le(het)sz bi vagy monogám
ha benne vagy mindent megtalálsz
keleti rítusok nyugati szabadosság
párcserés játékok próbára tett képzelet
titkos álmod valóra válhat
túl a finom erotikán
bűnös szenvedéllyel lehetsz király
szexfüggők előnyben
agymosott kéjrobotok
beépített ismétlőprogrammal
ingerküszöböt átlépő beteges bujaság
fokozd a tempot ohne sostenuto
végül a teljes kiégés garantált
zegzugos idők szélütött szerelmek
a holtodiglan-holtomiglan
hovatovább a múlté lesz
kivetített éneddel
szembesülsz szélesvásznon
ha lemaradsz kirekesztve találod magad
a kontrollvesztett világhálón
de ha időben kiszállsz
és győz a józan ész
válassz szenved(él)j vagy élj
kigyógyulhatsz önmagadból
édentől keletre sem várnak új csodák
vonagló vágyakkal ádám keresi évát
üresjáratot kínáló izomagyú celebek
villognak a combok és közte egyebek
fejükhöz kapnak a sznobok
csak dúl a szex és veled mi lesz
szép új világ csak rajtad áll
fakadhat-e ,,gyönge rügy ilyen fekete fán"
|
|
|
0 komment
, kategória: Versek |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 12
|
|
|
|
2016. Június
| | |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
297 db bejegyzés |
e év: |
2980 db bejegyzés |
Összes: |
16396 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 2693
- e Hét: 5729
- e Hónap: 14912
- e Év: 67620
|
|
|