Márai Sándor: Zörej,Márai Sándor: Szicília,Márai Sándor: Áprilisi út, - kohlinka Blogja - "Darabokra hullik a Biblia..:",A lélek rajza,A Nagy Karola-rejtély,A sánta Jézus -Edom Talmud,Állaatokról,Beat, Hippi, Punk, Rock,Dalok,Egészség, betegség,Éjszakáim, álmaim,Élők, vigyázzatok,Emberi bölcsesség és ami marad,Érzelmek,Esti, Jó éjszakát versek,Fejezetek a szexualitás ...,Filmajánló,Füzes László,Földönkívüliek,Gyermekeknek,Halottak napja,Horoszkópok,Hozzátok szólok, magyarok!,Idézetek,Időjelek - Leplezés,Ismeretterjesztő,Játék a tűzzel (advent),Karácsonyi versek,Kelet örökségek,Kéz analízis,Kínzá,

Belépés

			kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen.			Szendrei Klaudia 1958.03.07 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

Márai Sándor: Zörej

2016-06-08 16:38:51, szerda

	Az utcán, a patakban, a varrószalonokban, az emberi vesékben és a májakban, a kígyófészkekben, mindenütt zörejjel és robajjal készül valami. A mókus halállengéssel ugrik át egyik fenyő csúcsáról a másikra, egy tűhegyű faág peremén megáll, s orrára illesztett mutatóujjal, fontoskodva mondja: ,,Április."

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

Márai Sándor: Szicília

2016-06-08 16:37:58, szerda

	Mikor a hajó megállt Taormina előtt, egy nő fürdőruhát öltött, leugrott a fedélzetről, és úszni kezdett a világoskék vízben a partok felé. Lassan úszott, délelőtt, a fehér fényben, a kék vízben, a gőzölgő, sárgás sziklák felé; elgondolkozva úszott, mint aki hazaért egy különös hazába, mely egyszerre víz, fény és fogalom. Úgy úszott, mint egy nemtő a mesében. A fedélzet korlátjára hajolva néztem utána, a fehér test után, melyet gyöngéden karjaira vett a nagy elem, mint egy ismerős és meghitt testet, egy halat vagy ókori vízi istennőt. Szicília varázslat hazája, gondoltam. Talán itt még élnek, mintegy száműzetésben, a kis, a derűs, az emberszabású istenek.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

Márai Sándor: Áprilisi út

2016-06-08 16:36:58, szerda

	Ez az út már az első, készülődő mozdulatoknál megtelt érthetetlen, nehéz szomorúsággal. Kis városokon át utaztam; inkább falvak, mint városok, s minden kapu alól és minden ablakból sorsok integettek felém, sorsok, melyeken az Isten sem tud segíteni, lakások, mesterségek és emberi kapcsolatok reménytelensége, egy virág az ablakban, mintha valaki titkos jellel üzenne a közönyös és süket emberiségnek, fényjel egy kapu mögött, mintha Robinsonok élnének mindenütt, sár és köteleken szárításra kiakasztott, használt fehérnemű, fogadók, ahol mindenki gyilkossággal, vagy adóhivatallal álmodik, a nők türelmes és szomorú szeme, amint a kocsi után néznek - mintha a világot valahol csakugyan bedeszkázták volna, mintha drótkerítés övezné mindezt, mintha az utakat végül is elvágnák és eltorlaszolnák valahol: ezt éreztem útközben. Megálltam egy töltés előtt, leültem a sínek mellett, cigarettáztam, hallgattam az áprilisi, nedves szelet, s megdöbbenve éreztem, hogy nincs már igazi kedvem a világhoz.

0 komment , kategória: Emberi bölcsesség és ami marad

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 3

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár