|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 22:04:55, péntek
|
| |
| |
Hallgatni kéne, mint egy csepp eső,
cseresznyemag vagy egy madártojás.
Hallgatni kéne felfelé, legalább egyszer meghallani
egy elhagyott fészek, egy fa, egy hegy hangját,
csak legalább egyszer a napba nézni igazán.
És hallgatni, zuhanni befelé, át a szem vakfoltján,
a sejtek és atomok közti távolság világűrjébe.
Egy femtométer vagy millió fényév?
Itt is, ott is csak ugyanaz a leírhatatlan igen hallgat.
Minden, mit hozzátennék, giccses és didaktikus.
Inkább ne legyen egyetlen szavam semmire sem:
A csönd, ha csönd, konduljon hangtalan
de üsse át a földet harangnyelve.
Ughy Szabina: Az utolsó vers
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 21:32:48, péntek
|
| |
| |
A magyar nyár tüze
A magyar nyár tüze,
tündöklő fényárban.
Ért kalászt sárgítván
lángol a határban.
Izzó, fehér korong,
a kék ég közepén.
Ereje teljében,
ránk zuhan most a fény.
Áldott a nap fénye,
átjár a napmeleg!
Az árnyék sem hűvös,
szomjas ajkad remeg.
Csak tiszta víz hűsít
ilyenkor ajkadon.
Lábad is vizezd be,
ha van rá alkalom!
Virít a pipacs is
a tikkadt mezőkön.
Ápolgatja a nap,
hogy fejlődjön, nőjön.
Napraforgó tábla
sárgán virít vissza.
Mezítelen testünk
a fényt mohón issza.
Egészséges, barnán
éltető a színünk.
Fényes szellő lebben,
heves lesz a szívünk.
Enyém, a nyár enyém,
a nyarat szeretem.
Amit nekem jelent,
szabadság, szerelem!
Minden ajtót kitár,
nyit minden ablakot.
Nyári nap hevében
pirulsz, ha akarod.
Oly kevés ruha kell,
testünket kitárjuk.
A nyár melegének,
mint napnak virágok.
Színek kavalkádja,
szirmok színvarázsa.
Csoda, ha az ember
a nyarat imádja?
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: NYÁR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-07-01 18:05:18, péntek
|
| |
| |
Mindennapi kenyerünk
Végtelen búzatábla szélén állok.
Boldog érzéssel tölt el, amit látok.
Aranyló kalásztengert ringat a szél,
Ez a látvány itt az életről beszél.
Mennyi, mennyi munka van már benne.
Előttem van az élet kenyere.
A nap boldogan mosolyog erre a földre,
Hálával gondolok az alkotó emberre.
Látom, amint szánt, majd veti a magot.
Még nem tudja, hogy milyet arathat ott.
Bízik, hogy az Ég segíti munkáját,
És megélheti majd az aratását.
Beérett a búza, aratják a táblát.
A gazda boldogan mutatja a markát.
Nézem az aranyló búzaszemeket,
A szemében megcsillanó fényeket.
Könnyek, örömkönnyek csillognak a szemekben.
A nap sugara játszik a búzaszemeken.
Látja a termésből sütött kenyeret,
Az azt kóstoló boldog embereket.
Szemét az Égre emeli, benne szeretet.
Érzem, megköszöni a megadott kenyeret.
Murzsa András Dr.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 18
|
|
|
|
2016. Július
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
510 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 412
- e Hét: 19948
- e Hónap: 59560
- e Év: 288497
|
|
|
Offline
