|
2016-07-09 22:30:03, szombat
|
| |
| |
DANTE ALIGHIERI
Dante Alighieri (eredetileg: Durante Alighieri) (Firenze, 1265. május második fele - Ravenna, 1321. szeptember 14.) itáliai költő, filozófus, az olasz és a világirodalom nagy klasszikusa. Főművét, az Isteni színjátékot Babits Mihály a ,,világirodalom legnagyobb költeményének", Jorge Luis Borges a ,,valaha írt legnagyobb irodalmi műnek" nevezte. Műveiből életbölcsességek, axiómák bonthatók ki.
Dante, Alighieri (1265-1321)
Link
Dante: OLY FURCSÁK VAGYUNK...
Olyan furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Azt hisszük másról, hogy boldog talán
S irigykedünk egy-egy szaván.
Azt hisszük, ha a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták és szabadok, 
S nem vesszük, dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Oly furcsák vagyunk mi emberek,
A szemünk sír, az ajkunk nevet.
Hazugság az egész életünk,
Mert akkor is sírunk, amikor nevetünk.
Dante: VOLT EGYSZER EGY SZERELEM
Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, menj csak el.
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar hagyni kell.
Mosolygott hozzá két szemem,
De mögé más senki nem néz.
Játszani a közömbös embert,
Most látom milyen nehéz.
Ha most valaki megkérdezné
tőlem, mit jelentesz nekem,
Büszkeségemben azt felelném
Semmit, csak egy elmúlt szerelem
Elmegyünk egymás mellett,
A két szemed rám
Kacagva köszönök én is,
De hangom egy kicsit megremeg.
Mosolygok az utcán sokáig,
De aztán ahogy befordulok,
Fáradtan szememhez nyúlok
És egy könnycseppet szétmorzsolok. 
Ha valaki most megkérdezné tőlem,
Mondjam meg mit jelentesz Nekem,
egy pillanatig zavarba jönnék,
s nem tudnék szólni hirtelen.
Csak nagy sokára mondanám azt:
Semmiség, csak egy elmúlt szerelem.
S csak egy sóhaj lenne minden.
S nem venné észre senki sem,
Hogy titokban könnyes lesz a két szemem.
De már látnak szemeim
Messze túl a könnyeken,
Még most is te vagy a mindenem.
S ha valaki most megkérdezné tőlem,
Mondjam meg mit jelentesz nekem,
Talán büszkeségből azt felelném:
Semmit, csak az egész életem!
/Ford: Baranyi Ferenc/
Volt egyszer egy szerelem
Link
Dante Alighieri: ISTENI SZÍNJÁTÉK
/A Pesti Bölcsész Akadémia keretein belül 2013. május 6. és május 24. között az ELTE Bölcsészettudományi Karán négy Dante életét és munkásságát bemutató előadás hangzott el Berényi Márk, az ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskolájának PhD hallgatója előadásában. Az itt megtekinthető videó a 2. előadást mutatja be./
Link
Dante idézetek
"Eltávozott a nap, megjött az éjjel
s a földi lelkek fáradalma, búja
enyhén oszlott a barna légbe széjjel.
Csak én magam készültem háborúra
a szánalommal épúgy, mint az úttal,
melyet emlékem híven rajzol újra."
"Sírjatok, szeretők: sír a Szerelem!
S tudjátok, miért? Mert hallgatnia kell,
hogy mindenünnen lányok jaja kel
s csurran szemükből fényes gyötrelem."
"A szerelem minden erény forrása, út a szellemi megtisztuláshoz és az erkölcsi tökéletesedéshez."
"Szerelem, gyenge szívnek könnyü méreg."
"Gyenge annak a szerelme, aki csak szavakban tudja kifejezni, hogy mennyire szeret."
"De akarat nem mindig úr az orcán,
s könny és mosoly fölött olyan hatalmas
az érzés, hogy a legőszintébb lélek
akaratán leginkább diadalmas."
"Gondoljatok az emberi erőre:
nem születtetek tengni, mint az állat,
hanem tudni és haladni előre!"
"Eltávozott a nap, megjött az éjjel
s a földi lelkek fáradalma, búja
enyhén oszlott a barna légbe széjjel.
Csak én magam készültem háborúra
a szánalommal épúgy, mint az úttal,
melyet emlékem híven rajzol újra."
"Csüggedtem volna, lankadt képzelettel,
de folyton-gyors kerékként forgatott
vágyat és célt bennem a Szeretet, mely
mozgat napot és minden csillagot."
"Még ha fél lábbal a sírban állnék is már, akkor is tanulnék."
Anekdota Danteról
Firenze utcáin sétálgatva Dante egy kovácsműhely előtt ment el, és bosszankodva hallotta, hogy a kovácsmester műhelye ajtajában az ő verseit énekli, de úgy, hogy a sorokat összevissza keverte. A költő bement a műhelybe és - se szó, se beszéd - a kovácsmester szerszámait, melyek igen szép rendben voltak a műhely asztalára helyezve, egymás után kezdte kihajigálni az utcára.
- Megbolondult, uram? - kérdezte felháborodva a kovács.
- Dehogy, uram - felelte Dante nyugalommal, miközben tovább folytatta a szerszámok hajigálását.
A kovácsmester méltatlankodva kiáltotta:
- De hisz, ezek az én szerszámaim!
Dante tovább működött:
- Éppen azért hajítom az utcára.
- De miért teszi ezt, uram?
A költő megtörölte a kezét, majd így válaszolt, befejezve a szerszámok kidobálását:
- Mert ön is az utcára dobja az én költeményeimet. Amikor önt énekelni hallottam, ugyanazt éreztem, amit ön érez most.
Ezzel otthagyta a csodálkozó kovácsmestert.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Világirodalom |
|
|
|
|
|
Offline
