Ijesztő csontsoványan
Szemben az elmúlással
Az őszi verőfényben
Takaróval ölében
Testében a halállal
A mindent fölfalóval
Körötte a világ is
Éppen összeomlóban
Nem védi őt sem meg semmi
Minket sem véd meg semmi
De azért írni csak írni
Nem INRI nem INRI írni
Ez volt hát súgja csak ennyi
Esztergom is csak ölnyi
Fészeknyi oldalvást nézve
Mintha Ninivére
Nézne a városra mintha
Mégis dőlne pusztulna
Nem tartja szavát az Isten
S a megtalált feleletben
Nem lenne erő mintha
Talán igaz sem volna.
Szemben a pusztulással
Összedől lassan minden
A babitsi nagy csöndben
Jövő omlik a múltra
Múlt rogy a régmúltra
Babilon Róma mintha
Sötét a cethal gyomra
Süllyedünk vak dióban
Együtt a vak dióval
S elnyel mindent a tenger
Kérdésben feleletben
De Ő a vég és a kezdet
Rogyunk Istenhez
Rogyunk lábához mintha
A végső felelethez
Hetvenöt évvel később
A kérdések megmaradtak
A válaszok megmaradtak
Megmaradtunk vaknak
Meg süketnek Istent
Nem ismerőnek tudónak
Téged is megtagadónak
Mindent elmismásolónak
Ijesztő csontsoványan
Szemben az elmúlással
Az őszi verőfényben
Takaróval ölében
Testében a halállal
A mindent fölfalóval
Körötte a világ is
Éppen összeomlóban
Ül ülünk vele csöndben
Az őszi verőfényben
A rozsdás pusztulásban
Feleletre sem vártan
Kérdést már föl nem tevően
A roppant hideg csöndben
Ülünk a végső nyárban
A cethal sötét gyomrában
S elnyel mindent a sötétség
Hiába kék az ég még
Offline
