|
2016-08-20 06:53:49, szombat
|
| |
| |
Cófárt követően ismét Jób szólal meg, azt kéri, szenvedjék el szavait (Jób 21,1-34). Azt kéri ezzel, hogy akkor is hallgassák végig, ha nem értenek egyet mondanivalójával, ha legszívesebben elfutnának. Mert meg kell tanulni meghallgatni egymást, akkor is, ha eltérően látunk dolgokat. Jób is végighallgatta barátait, tegyék ezt meg ők is. Fontos, hogy mi is megtanuljuk egymást meghallgatni, lehet, hogy szenvedni kell, de tegyük meg. Ne csak azt várjuk el, hogy minket hallgassanak meg, hanem mi is legyünk készek a másik véleményére odafigyelni.
Jób saját tapasztalatai alapján cáfolja az előtte szólót. Azt látta eddigi élete során, hogy az Istentől elszakadt gonosz emberek gyakran nagyon is jól élnek. Úgy tűnik, minden sikerül nekik, és egyáltalán nem látszik, hogy Isten gyorsan megítélné őket. Így azután barátai érvelései is meggyengülnek, nem azért szenved Jób, mert az Úr megbüntette, hisz sok bűnös nem nyeri el ebben a világban büntetését.
Azonban Jób jól látja, hogy Isten ítéletét senki sem kerülheti el. Ne arra figyeljünk pusztán, amit a mindennapokban látunk, mert az élet több, mint a földi lét. Jób tisztában van azzal, hogy Isten elé kerül az életünk, Ő tesz majd mérlegre minket, és Előtte az emberi szempontok, a földi értékek nem jönnek számításba. Istenre nincsenek hatással földi kapcsolataink, nem számít Előtte vagyoni helyzetünk, Ő azt nézi, ami a szívben van. Isten előtt mindannyian bűnösök vagyunk, de felkínálja Jézus Krisztusban a szabadulás lehetőségét. Mindenki számára elérhetővé teszi nagy kegyelmét. Ha ezzel élünk, akkor eltöröltetnek bűneink a kereszten, adóslevelünk ott marad a fán, mi pedig szabad életet élhetünk, és mint gyermekek állhatunk már az Atya elé. Mindez kegyelemből, és nem érdemeink alapján lehet a miénk.
A hatodik angyal is megfújta trombitáját, és azt követően egy hang arra utasítja a trombitát megfújó angyalt, hogy oldja el a korábban megkötözött négy angyalt (Jel 9,13-21). Jól látható, hogy minden történés az Úr kezében van, semmi sem történik véletlenül, hanem minden esemény akkor megy végbe, ha eljön az ideje. Amíg ezek az angyalok meg voltak kötözve, nem árthattak az embereknek, így azután volt lehetőségük a megtérésre, életük újragondolására.
A hatodik angyal trombitaszava azt jelzi, hogy az ember nem él a lehetőséggel, nem keresi Istent, hanem folytatja azt az életmódot, amit korábban is élt. Az emberiség nem akar változni, nem akar Isten útjára lépni, inkább magára, a tudományára épít. Jelszavunk a fejlődés, azonban ez nem más, mint a pusztítás magas fokra emelése. Amit fejlődésnek nevezünk, az nem mutatkozik meg az élet minőségének változásában. Nem azt látjuk, hogy megoldódnak a problémák, hanem inkább mélyülnek. Továbbra is jelen van a gyilkosság, a házasságtörés, magas szintre jutott a hadviselés, tehát minden széthullik továbbra is a kezeink között. Egyedül az Úr Jézus képes helyreállítani széthullott életünket, de nem akarjuk Rábízni magunkat. Nélküle azonban nem boldogulunk.
Egyre pusztítóbb és borzalmasabb harci eszközöket készítünk, félelmetessé válik az élet, minden tudományos felfedezés a hadiiparba kerül. Amit Isten az élet segítésére szánt, abból pusztító eszközöket hozunk létre. A földi szenvedések jelentős részének mi magunk vagyunk az okozói. Ahogyan élünk, azzal ártunk magunknak és a következő generációnak is. Tönkretesszük Istentől kapott lakóhelyünket, mérgezzük magunkat és egymást, megváltoztattuk az élet korábbi menetét, gyökértelenekké és kiszolgáltatottakká váltunk.
A legnagyobb probléma azonban a lelki sötétség, amibe kerültünk, és ami felé még mindig haladunk. A sok nyomorúság ellenére nem látunk bűnbánatot, nem látjuk, hogy az emberek megtérnének, hanem még inkább bálványaik felé fordulnak. Ez a lelki sötétség, mert nem látják, hogy pont a bálványok miatt jutottunk oda, ahol vagyunk. Ma különösen a pénz hatalma alatt él az emberiség, teljes mértékben függővé váltunk, de a gonosz nem engedi, hogy ezt felismerjük, úgy teszünk, mintha nem így lenne, és úgy véljük, a pénz segítségével átalakítjuk a világot. Azonban a pénz nem oldja meg a fő problémákat, hanem még inkább generálja azokat.
A nyomorúságok ideje alatt Isten megadja a lehetőséget az őszinte szembenézésre és a megtérésre. Ha élünk vele, ha az Úr Jézusra helyezzük bűneinket, és Vele egy újat kezdünk, van esély a változásra. Mert Jézus által szívünkben leszünk más emberekké.
Amikor az Úr ad egy kis szünetet az események sorában, azért teszi, hogy változtassunk, kérjük a szabadítást bálványaink hatalmából, szakadjunk el tőlük, és ne úgy éljünk tovább, ahogyan eddig. János apostol azonban azt látja, az ember nem akar változtatni, nem akarja élete trónját Istennek átengedni, mert maga akar isten lenni. A mai ember úgy véli, mindent jobban tud, mint Isten, ezért tovább megy, anélkül, hogy megállna Jézus keresztje alatt. Mi ne menjünk tovább, álljunk meg, boruljunk le Urunk keresztjénél, és valljuk meg, hogy az a kereszt miattunk áll. De egyben értünk is áll, általa új életet kaphatunk, és ebben kiteljesedhetünk.
Álljunk meg ma, és hívjuk fel mennyei Atyánkat a következő számon: Zsoltár 50,15!
Immánuel Link  Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Immanuel |
|
|
|
|
|
Offline
