|
2016-08-24 15:02:45, szerda
|
| |
| |
Szeretetre vágyva jövünk a világra,
keressük az utat más lelkek felé.
Vágyunk tiszta fényre, fénylő napsugárra,
s tenyerünket tesszük a szemünk elé.
Szívünkre is páncélt húzunk félelemmel,
ha bántanak mások, ne fájjon nagyon!
Szeretettel élni nem is mer az ember,
mert a csalódásra több az alkalom.
Másoktól kapott hit zár börtönvilágba,
s félelem tart rabként rácsai mögött.
Pedig csak rabmadár vagy egy kalitkában,
aki börtönébe önként költözött!
S lám, nyitva az ajtó, csak ki kéne lépni,
lelked tiszta fénye mutathat utat.
Meg kéne tanulni szeretetben élni,
ez, mit a tudomány sajnos nem kutat.
Ha tudnád, figyelmed mire fókuszáljad,
mi az, ami fontos, mi a lényeges.
Talán értékes nyom maradna utánad,
mit az emberiség régóta keres.
Szeretetre vágyva jövünk a világra,
ám a kor eszméje harcolni tanít.
Felnövünk, felejtünk, s a sikerre vágyva,
magunk mérgezzük meg hétköznapjaink!
Link |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Aranyosi Ervin versek |
|
|
|
|
|
Offline
