|
2016-08-24 19:10:35, szerda
|
| |
| |
Már csak annak az embernek hiszek, aki közvetlenül és személyesen mer és tud segíteni egy másik emberen: néhány pengővel vagy orvosi tanáccsal, vagy egy csókkal, egy jó szóval. Annak hiszek, aki elmegy egy nyomorult beteghez, és visz neki egy üveg befőttet. Annak, aki levelet ír egy bajba jutott embernek, s a levélben mellékel tíz pengőt. Annak, aki elmegy a börtönbe, a sikkasztóhoz vagy a ,,politikai" fogolyhoz, látogatási engedélyt kér, s a társalgóban halkan beszél vele, s másnap beküld neki egy adag pörköltöt és termoszban tejeskávét. Nem hiszek egyetlen prófétának és politikusnak sem, senkinek, aki a tömegeket és az emberiséget akarja megmenteni, aki teli tüdővel ígéri - ,,minden következménnyel, a történelem ítélőszéke előtt" -, hogy ,,feláldozza magát a közért". Mindez maszlag. De adni valakinek néhány pengőt, mikor biztosan tudjuk, hogy a kéregető még nem vacsorázott, vagy elkísérni valakit Pesterzsébetre, s a villamosban megbeszélni vele nyomorúságát, szomorúságát vagy magányát: ez a valóság. Tiltakozom a közügyek ellen. Csak a magánügyben hiszek már. |
|
| |
|
0 komment
, kategória: Emberi bölcsesség és ami marad |
|
|
|
|
|
Offline
