Földeáki-Horváth Anna: Leválás,Földeáki - Horváth Anna Erő,Juhász Gyula - Magányos úton,Babits Mihály: Memento,Babits Mihály Levél,Nagy László: Felhő, felhő, - lilagondolatok Blogja - 14.Dalai Láma, Antoine de Saint-Exupéry, Betegségek lelki okai, Chemtrail, dr Gyökössy Endre, Heinrich Heine,1956,A csend,A füves ember, Gyuri bácsi!,A magány,A magány metafizikája,A Magyar Szent Korona,A szerzői jog,A világ hírességei,Advent, Karácsony,Ady Endre,Ágai Ágnes,Albert Camus,Albert Einstein,Albert Schweitzer,Állatok, kamerák,Andrew Matthews,Anthony de Mello,Anthony Strano tanítások,Anyák napjára,Apollinaire,Áprily Lajos,Arany János,Aranyosi Ervin,Artai Zsuzsanna,Árvai Attila,Atlantisz?,Az 5G su,

Belépés

			lilagondolatok.blog.xfree.hu
Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot.Találd meg azt, akitől s...			Papp Györgyné 1944.11.25 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 6

2016-08-25 13:42:01, csütörtök

	Földeáki-Horváth Anna Leválás Leszakadt lelkem egy darabja. Kiszakadt hús a húsomból. Világra szültem egy bolygómat. Világba löktem, hogy pályára álljon, s közben - én balga - kapkodnék érte zokogva, hogy visszatartsam. Nyúlnék csodás, fényesedő csillagom után, hogy ne repüljön messze tőlem. Adj erőt, Uram, hogy megtanuljam távolról óvni, szeretni, csodálni őt!

0 komment , kategória: Földeáki-Horváth Anna

Földeáki - Horváth Anna Erő

2016-08-25 13:36:10, csütörtök

	Földeáki - Horváth Anna Erő Erő az, mit tudok, hiszek, tenyeremen tüzet viszek. Erő, mikor szikra lobban, társam szíve ettől dobban. Erő, mit már megszenvedtem, megtanultam, immár bennem. Erő, amit elfogadtam, meghajolva, alázattal. Erő, mi immár a részem, nemcsak félig, de egészen. Erő bennem csenddé vált, csend az égre kiabált. * Ég válasza fuvallat: erőt küldött, nyugalmat.

0 komment , kategória: Földeáki-Horváth Anna

Juhász Gyula - Magányos úton

2016-08-25 13:24:18, csütörtök

	Juhász Gyula - Magányos úton Magányos úton építek egy házat, Betérhet hozzám, aki erre fárad, Aki dalolva, virágot keresve, Eltéved a mély életrengetegbe. És őszi estén, míg az avar sír majd S utolsó szirma hull a rózsáimnak, Magányos vándor, múltakba révedve, Emlékezik majd egy tündérszigetre. És hírt hoz nékem élet tengeréről, A csodaszépről, távoli tündérről, Kit idevárok és aki nem jő el, Csak egyre szépül a szálló idővel.

0 komment , kategória: Juhász Gyula

Babits Mihály: Memento

2016-08-25 09:11:39, csütörtök

	Babits Mihály Memento A hajad olyan fekete a ruhád oly fehér; az ifjuság igérete az élettel felér. Ó csal az ember élete! Ki tudja, mi nem ér? Ruhád is lesz még fekete, hajad is lesz fehér...

0 komment , kategória: Babits Mihály

Babits Mihály Levél

2016-08-25 09:05:48, csütörtök

	Babits Mihály Levél Ne kérdezd, barátom, hogy mit dolgozom mert csak vékony időm könyvét lapozom s ez a fáradt élet úgy tart pihenőt, mint üres könyv-oldal új szakasz előtt. A fű sarját nyírom, a fákat nyesem, fázó bárány módján a Napot lesem. Lapokkal, levéllel halmos asztalom: zsongó gyepem ágya csendesebb halom. Asztalom bús szirtjén lapok, levelek, lelkekből verődött, nyugtalan sereg idevert madárraj, zsibog és csipog: üzenetek, élet, levelek, lapok... Ne várj tőlem semmit, távol jóbarát! Ne lesd a poétát, tirannus világ! Barlangba huzódott, sárkányokkal vív, szökevénynek látszik, aki volt oly hív. Szökevénynek látszik, lelke csupa dac, amit tőle várnak, sohse teszi azt. Jaj, szegény lélek, hát világ rabja légy? Vagy saját szobrodnak hitvány majma légy? Búsan mosolyog rám kertemből a nyár, mert engem az ősz kezd aranyozni már, hervadt fa rozsdája, halálos arany, kit ez a fény von be, annak este van. Mint kit egy dús ünnep örömére rég talpig aranyba vont az éh-szemü nép, mezitelen állt ott, eleven szobor: csak ő maga tudta, hogyan fuldokol.

0 komment , kategória: Babits Mihály

Nagy László: Felhő, felhő

2016-08-25 08:51:18, csütörtök

	Nagy László: Felhő, felhő Felhő, felhő, ússzál hozzánk, szeretlek nagyon, hátunkról a port lemossad, mosd el sok bajom. Tenyeremen vastag kéreg, égi könnyre vár, puhítsd, hogy magot ehessen róla a madár. Hozzád felbőgnek az ökrök, csikó rádnyerít, zöldre varázsold a rétek gyulladt selymeit. Érted furulyál a sárga kukoricaszár, hosszú nyakát nyújtogatja sok fehér gunár. Mosd meg csendesen a vékony virágszál fejét, ködöld be a kék bazalthegy forró tetejét. Felhő, felhő, gyászt ne hozzál, attól roskadunk, villámaid alúdjanak, szikrázók vagyunk.

0 komment , kategória: Nagy László

1/1 oldal

Bejegyzések száma: 6

Kategóriák

Keresés

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum

Látogatók száma

Szótár