|
 1/2 oldal 
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
|
|
2016-08-29 14:58:27, hétfő
|
| |
| |
Igaz barát vagy, mert neked mindent elmondhatok,
Igaz barát vagy, mert neked mindent elmondhatok,
Igaz barát vagy, mert rád mindig számíthatok,
Nem érdekel, mit mondanak mások rólad,
Mert csak azt hiszem el, amit tényleg látok.
Igaz nem olyan régen ismerlek téged,
De olyan, mintha ezer éve ismernélek,
Pont az az ember vagy a szememben,
Amilyet, mindenki magának csak képzelhet.
Nem mutatsz mást, csak ami vagy,
S ezért, szívembe zártalak téged,
Mondhat bárki, bármit rólad,
Minden megjegyzés lepereg rólam.
S ígérem neked, hogy a barátod leszek,
Amilyen hosszú ideig csak lehet,
Jöhet bármi, vagy bárki, közénk nem állhat,
Stabilan vigyázok a barátságra.
Rám bármikor számíthatsz, mindenben
Minden apróságra odafigyelek,
Remélem a te részedről is ugyanez a helyzet,
S minden titkom megőrizgeted.
Nagyon örülök a barátságodnak,
Sokat jelent a számomra,
Mert te azt mutatod, ami vagy
Nem pedig egy másik arcodat.
Széplaki Jánosné.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: BARÁTSÁG |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-29 14:30:21, hétfő
|
| |
| |
Naplemente
Az ég halk zsoltárt énekel,
mély altató zenét.
A nap oly vörös, álmatag,
már lehajtja fejét.
Fénye vígan táncra kél,
még áthidal felénk.
Tüzes híd remegve hív,
s már rajta lépkedénk.
Gondolatban átmegyünk,
fényhídján a napnak.
S véle együtt nyugszunk le
mélyén hűs haboknak.
Álmodván, az ő álmait,
milyen lesz holnapunk?
Kihunyó fénye vánkosán
nagy álmodók vagyunk.
Sötét a táj, sötét az ég,
ragyog a holdsugár.
Ezüstös fénye megtalál,
s az arcunkon szitál.
Lebben a szél, fodroz a víz,
vadvirág illatozz!
Aludj, pihenj fáradt napunk,
szép álmot harmatozz!
Álmodj fényes szelekről te,
álmodj kék eget!
Kék egeden játszadozó
fehér felleget.
Álmodj dolgos emberekről,
kalászok kazalban.
S a te fényed ott ragyogjon
az arató dalban!
A sugarad mindent éltet,
növényt, s állatot.
És a világ boldogsága
ha álmod álmodod.
(Szuhanics Albert )
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2016-08-29 14:10:04, hétfő
|
| |
| |
DSIDA JENŐ :AZ ÉN KÉRÉSEM
Az ábrándok, mik itt élnek szívemben,
Immár tudom, hogy nem maradnak itt,
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, -
Az élet erre lassan megtanít.
Mert mi az élet? Percek rohanása;
Fagyos viharként száguld mindenik,
Mögöttük sír a kertek pusztulása,
S a rózsabokrot földig letörik.
Illatos szirmok, zöldelő levélkék!...
A vihar szárnyán mindez elrepül,
Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég:
Ott áll a kert siváran, egyedül.
Én sem számítok semmi kegyelemre,
Én felettem is végigzúg a szél,
Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje
Jobban megvédve nincs a többinél.
Én készen állok minden fájdalomra,
Nem hall ajkamról senki sem panaszt,
De most szívemnek még egy vágya volna.
S ha jó az Isten, meghallgatja azt:
Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át,
Ne várjon rájok elfásulva lelkem,
Ne törjenek le minden rózsafát;
Tépjék szirmait egyenként le, lassan;
Mind külön fájjon, sajogjon nekem,
És mindegyiket nagyon megsirassam
És minden könnyem egy-egy dal legyen.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: VERSEK |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 19
|
|
|
|
2016. Augusztus
| | |
|
|
| ma: |
0 db bejegyzés |
| e hónap: |
417 db bejegyzés |
| e év: |
6874 db bejegyzés |
| Összes: |
69029 db bejegyzés |
|
|
|
| |
- Ma: 4843
- e Hét: 15048
- e Hónap: 54660
- e Év: 283597
|
|
|
Offline
